Miért itt, és miért itt ezen a fórumon kellet a tasak ügyet tisztázni most már értem.:) A nyilvánosság miatt. Az eredmény pedig klassz kis gerillamarketing lett!:) Nem rosszat hanem jót tett a fórumindító a szerzőnek. A hibák amiket talált nem égbekiáltóak, át van "jól ellenőrizve" az egész könyv.

Magam is ezért írtam, amit írtam. Ez a zacskó ugye egyre ritkább, ezért egyre kevesebben engedik meg maguknak, hogy megvásárolják a plecsni mellé. Aki ilyenért már pénzt ad, az -felteszem- megbeszéli azzal a bűvös tizenöttel (nem én határoltam le ennyire a létszámot, ami a tárgy ritkaságát és az ezt gyűjtők körét tekintve igenis egyfajta "beltenyészet": mindenki ismer már mindenkit, sőt új tárgyak sem gyakran engedődnek be, mégha "echte" talált is, ) A dolog felvetése ezért pont ITT meglehetős furcsa, ahol is a 99.9% nem vesz könyvet se, ha vesz, akkor is átugrik egy ilyen megszerezhetetlen "semmiség" felett, amin még csak kampóskánya sincsen. A könyv ezen lapján is, sőt a hibajegyzéken is át fog ugrani. Mert EZ már nem a mezei gyűjtő érdeklődési köre. Hanem azé a "15" emberé, akiknek megadatott erről beszélni, véleményt alkotni.
Úgyis OTT dől el az eredetinek nyilvánítás. És ez kőkemény biznisz. Személyek közötti ellentétet magam is érzek az ügyben -ha már ide tártátok azért is merek véleményt nyilvánítani- mert a leírásban az "elfelejtette publikálni a hátlap képét. Akarva vagy akaratlanul " mondat gondolom nem véletlen.

Örülök, hogy nem gyűjtök ilyesmit. És akit csak tehetek le is beszélek erről.

Szerintem még csak nem is korrektség/nem korrektség itt a dilemma, egyszerűen - nem csak magánvélemény - rohadtul senkit nem érdekel, hogy ki kinek a nyomában lohol, ki kit hazugozik le, és ki kire mondott csúnyát.
Igazából itt a nagyjából félmillió elpazarolt karaktert össze lehetett volna foglalni két sorban, hogy a tasak repro, és kész.

Sőt, továbbmegyek, még "a tasak repro" szöveg se érdekelt volna sok embert. Magyarországon hányan gyűjthetnek német kitüntetést tasakkal? Ebből hány itt tag (aki nem tudja maga eldönteni)?

Szóval egy nagyjából gombostűnyi történet (?) lett megint felfújva egy heggyé.

Üdv,
Nem állást foglalva egyik oldalon sem (gyűjtő kontra kereskedő), de az egész téma felvetése szerintem úgy lett volna korrekt, ha azzal kezded a témaindítást, hogy: „Sziasztok, a kezembe akadt Besenyi Gábor: Vérrel elnyert jutalmak - Német katonai kitüntetések 1936-1945 c. könyve és az „xy” oldalon lévő másodosztályú vaskereszt adományozási tasak szerintem másolat. Mi a véleményetek?”
És ekkor elindulhatna (elindulhatott volna) egy korrekt szakmai vita.

Sziasztok,

Összegezve és nem kívánva tovább rágni a gittet:

Mindenkinek szíve-joga egyénenként eldönteni, hogy milyen szakkönyvet vásásról meg magyarországi vagy külföldi kiadványok közül, milyen szakkönyvről alkot véleményt olvasatlanul vagy akár elolvasva azt lelkes amatőr, haladó vagy akár professzionális szakmai szemmel, a véleményalkotást megtéve baráti - ismerősi körben vagy Fórumokon úgy, hogy az egyén értékeli önmagát mely szintjén áll éppen az adott műfajnak.

Hiszen, olvasva a Roncskutatás Fórumot, azért itt is bőven alkotnak véleményt a tagok egymásról és tárgyakról is.

Tudtommal a világ egyetlen Fórumának szabályzata sem tiltja a szabad véleményalkotást és nem zárja ki ennek a lehetőségét sem, annak keretében, miszerint a vélemény a cikk írójának véleményét tükrözi, hozzászólásával pedig a hozzászóló a saját véleményét közli. Ez a cikk figyelemfelkeltő a gyűjtők számára, tényszerűen rámutat a hibákra ugyanúgy, mint a Luftwaffe Flak Wiedmann története is.

Amennyiben ez a cikk nem íródik meg, a tagság minden egyes napon megvásárolhatja ezt a típusú közismert másolat tasakot a világ bármely aukciós piacterén. Így ennek a lehetősége minimalizálódott. Amikor újra felkerül egy ilyen tasak erre a Fórumra eredetiségének megvitatása céljából, nagy eséllyel könnyebben be lesz azonosítva, mivel a gyűjtők már emlékezni fognak rá, és nagy eséllyel egy potenciális vásárló jelölt megmenekül 5-10-15-20 ezer forintos kiadástól. Örüljünk ennek vagy ne örüljünk neki?

Döntse el mindenki maga.

A könyv igyekszik tényszerűen bemutatni tárgyakat, a megírását követően pedig lehetőség van a tényszerű elemzésre. Szerintem ez nem egyedülálló dolog és nem én találtam fel ezzel a spanyol viaszt.
Az egyén pedig döntse el maga, miként értékeli az érem egyik és másik oldalát, az ott szereplő adatokkal és képekkel együttvéve.

Azért van saját Fórumom, hogy az ott lévő tagokkal megbeszélhessem a német relikviákat. Azért vagyok beregisztrálva külföldi Fórumokra, hogy ezt megtehessem azokon is. Mintha nem csak én élnék ezzel a lehetőséggel, ha nem tévedek.

Véleményem a tasakról a könyvet megvásárolt gyűjtőknek szól és azt mutatja, hogy bárki hibázhat. Véleményem szerint az írónak és a kiadónak így jobb rálátása nyílik a hibák korrigálására, hiszen az adott tétel nem egy ember, hanem több gyűjtő véleményét tükrözi.

Egy ilyen történettel nagyobb esély nyílik arra, hogy a könyvben lévő hiányos gyártólisták, további kisebb-nagyobb hibák, elütések javításra kerüljenek, elérhetővé váljanak, akár az alábbiakban már említett pdf formátumban a könyv vásárlói részére, akik a javított lapokat letölthetik s beilleszthetik a megfelelő helyre könyvükben.

Utószóként:

Az, hogy egy cikk írója milyen kapcsolatban áll az adott pillanatban egy másik cikk vagy könyv írójával nem kapcsolódik ehhez a témához, erről egy másik témát kellene indítania annak, akinek erre igénye van. Erre nekem nincs igényem, és véleményem szerint nem ide tartozik. Ez a cikk egy tárgyról, amíg a Luftwaffe Flak Jelvényes történet egy másik és vagy akár több másik tárgyról szól. Külön témákként töltöttem fel őket, megadva a lehetőségét a tanulásnak, amiből mindenki - hangsúlyozom mindenki - tanulni tud a későbbiekben.

Átugorhatunk, elódázhatunk és a szőnyeg alá söpörhetünk hibákat, vissza is támadhatunk. Más alkalmakkor egy másik egyén orra alá dörgölhetünk egyéb hibákat. Ez mind egy adott pillanatot mutat és fog megmutatni a jövőben is, hiszen a világ nem áll meg és remélhetőleg fejlődni is fog a továbbiakban is.

Üdv,
Gábor

Sankó, az előzményeket itt elolvashatod:
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/0/0c/Opening_crawl.jpg

Én csak annyit kérdeznék Tischler Gábortól, hogy krauttal beszéltek-e privátban erről a dologról,vagy csak "szimplán" megfórumoztatta itt-ott?
Kérdezném, hogy áll-e a háttérben valami régebbi sérelem,vagy más egyéb személyes ügy?

Sziasztok!

Ez a „bizonyosan eredeti tárgyak” kitétel szerintem az író hitét jelenti. A hitét abban, hogy ért hozzá, s az, amit lát, amit elé tárnak – eredeti. Ez egy igen-igen összetett mondat, ezt kár lenne feledni. Ezért szerintem nem lehet hibáztatni – legfeljebb csak akkor tudnám ezt tenni, ha az egész könyvből ez az érzés sütne. Ismétlem: sütne. Ám mivel nem olvastam, nem tudok egy kiragadott mondat alapján ítélkezni.

Gábor, amikor Te kiadsz egy igazolást a kezedből, az a Te hitedet tükrözi. Ugyan, ki másét is tükrözhetné? Legyünk őszinték: a Te tudásod sem egészen a tiéd, hanem mások összegzett tudása + a saját tapasztalataidnak a szaldója. Ki vessen Rád követ azért, ha tévedtél? Helyesebben: kire vessük azt a követ? Tételesen ki kellene keresni minden egyes rossz döntésednél a hiba okát – amely lehet „külhoni” eredetű épp úgy, mint „saját”.

Az viszont igaz, hogy ha Te rosszul döntesz, a Te neved marad meg a vevő fejében. S hiába tudod Te, hogy valójában a másik hibája nyomán mondtál rossz ítéletet – arról már nem adhatsz tanúságot, papírt. Azt ugye vagy elhiszik - vagy sem. De a jóindulatodat és az adott pillanatban meglévő legjobb tudásodat akkor sem vonhatja kétségbe senki! Ugyan, mi alapján is tenné?

Ismétlem: szerintem nem lehet hibáztatni a szerzőt – legfeljebb csak akkor tudnám ezt tenni, ha az egész könyvből ez az érzés sütne. Ismétlem: sütne. Vagy akkor, ha nem fogadná el a kritikát.

Természetesen elismerem: a „bizonyosan eredeti tárgyak” megfogalmazás sértheti mások ízlését.

-----

Zárásként pedig: ha csak ennyi és még néhány helyesírási-elütés a hiba benne, akkor nagyon sárga vagyok az irígységtől.

A lektorálás legfőképpen nyelvtani, másodsorban falerisztikai szaknyelvi lehetett, ugyanis tudomásom szerint a szerkesztő-lektor (és kiadó) nem gyűjti és kutatja e témakört. De mivel ő is tag, vagy tag volt a roncson, majd bizonyosan válaszol e kérdésre, ha olvassa e bejegyzést.

A 800 embert én soknak tartom, szerintem ennek töredékéhez jutott el. Potenciálisan lehet megvehetné ennyi ember, de a többség sajnálja rá a könyv árát. Pedig egy-egy jobb szakirodalom, visszahozza az árát. Van olyan ismerősöm, aki csak szakirodalmat és katalógusokat vesz, s a külföldi kitüntetéseknél gyakran segít nekem az azonosításban.

Így korrekt, hogy ki van írva könyv címe és szerzője. Ha pedig hiba van a könyvben akkor azt helyesbíteni illik. Miért itt kell erre felhívni a figyelmet? Talán a személyes beszélgetés nem vezetett eredményre, vagy még van esély arra, hogy mégis jó a tasak? Lehet, hogy volt ilyen tasak is ennek is vannak másolatai.:) Vajon amikor a könyvbe szerepeltetve lett akkor a szerző úgy gondolhatta, hogy ez biztos jó, vagy bizonytalan volt de akkor miért vállalta fel, ezt nem igazán értem. Sőt az egész dolgot nem értem.

Sziasztok srácok,

Bocs, hogy csak most jutottam gép elé. T Marcinak teljesen igaza van, én is ezt javasoltam. Cetlivel kell jelölni a hibákat. Az írónak van tudása, ezt senki sem vonta / vonja kétségbe. Csak annyi, hogy Ő sem ért mindenhez. Sajnos, a könyv lektorálásra is került, ami kicsit rontja a helyzetet, de nem veszélyes az ügy.

A kérdésekre válaszolva, a könyv címe: Vérrel elnyert jutalmak.

A hátlapon lévő leírás szerint ( utolsó három szó ): ".....bizonyosan eredeti tárgyakat."

http://s21.postimg.cc/6q3cy3nvr/img327.jpg

Tehát, amennyiben az író ezt felvállalta, miszerint bizonyosan eredeti tárgyakat publikált, abban az esetben, ha Ti magatok a könyv birtokában megvennétek 5-15 ezer forint között egy ilyen másolat tasakot, akkor mennyire lennétek boldogok a gondolattól, akár napok óta, akár évek óta ruháztatok be ekkora összeget egy tasakra.

További apróságok, melyek ugyancsak javíthatóak és kizárólag a magánvéleményem. Nem mindegy, hogy egy Rendjel, Kitüntetés vagy Jelvény esetében változatról, osztályról vagy fokozatról beszélünk.

A könyvet körülbelül 800 ember megvásárolhatta, így egy vagy több Fórumon keresztül a legegyszerűbb értesíteni őket a hibákról. Mivel gondolom, a kiadónak és az írónak nincs vezetett listája arról, akik a könyvet megvették, ajándékba megkapták, így a hibákat kizárólag pdf formátumban tudnák korrigálni a hivatalos oldalukon. Erről viszont nagy eséllyel a könyv tulajdonosainak nagy része nem értesülne, amennyiben nem látogatják vagy ismerőseik sem látogatják a kiadó honlapját.

Éppen ezért Fórum, a Fórum. Könnyebb elérni az embereket vele.

Üdv,
Gábor

Kedves Aiceman!

Köszönöm válaszod, s egyben jól esett – még ha csak elméletileg is – a tanácskérés.

Soraidat olvasva eszembe jutott a tyúk lábgyűrű körüli vita. Amíg ki nem derült az igazság, elég komoly viták futottak a tárgy mibenlétét-funkcióját illetően. S amikor postázták a feleletet a kérdésre, mindenki elégedett lehetett.

Az élet már csak ilyen: volt, aki első világháborús dögcédulának hitte, más pedig szerencsegyűrűnek - mégsem ölték le a tagok egymást a vita hevében. Talán ez esetben is hasonló eredmény születhet. Én bízom benne.

73!

Rádiós

Szia OKW!

Köszönöm, hogy leírtad – mások helyett. Ez így már korrekt. A szóban forgó könyvet nem ismerem, s vélhetően nem is fogom megvásárolni soha, de ha már ennyit beszéltünk róla, valakinél szívesen megtekinteném, belelapoznék.

Azt, hogy Kraut miért nem reagál – szerintem e pillanatban csak Ő tudja. Ahogy innét ismerem, van annyira intelligens, hogy előbb-utóbb írni fog.

73!

Rádiós

Tisztelt Rádiós!

Megtiszteltél a véleményeddel és válaszoddal.

Ez az egész német jelvényesdi-tasakosdi talán úgy kezdődött hogy a háború után maradt egy szívlapát plecsni,amit elkezdtek szortirozni. Ugye eredetinek tekintünk minden, a III Birodalom bukása elött készült művet. De ezt hogyan döntjük el? A tárgyak egy részénél egzakt módon visszavezethető az eredet. Itt rendelkezésre állnak akár a gyártó műhelyében talált okmányok,öntőformák. Van egy másik részük amelyekben egyetért valamennyi gyüjtő hogy háború alatt készült, de ennyi forrás már nem áll rendelkezésre ennek alátámasztására.
És nyilvánvalóan vannak a másolatok. Vannak korai (háború utáni) másolatok, és vannak a közelmultban (években mérhetően) készült kópiák. Vannak un. közismert másolatok (pl a Floch vaskeresztek)és vannak ritkább veszélyes, kérdéses kópiák.
Az a gyanúm a vélemények alapján hogy a tasakocska az ismertebb másolatok családjából való.Ellenőrizhető tipus.
Én nem mondanám hogy buta vagy ehhez, csak nem ismered.Én nem is hiszek azokban az emberekben akik azt hangoztatják hogy mindenhez értenek. Nagyon jól egy-két dologhoz lehet érteni. De szinte biztos hogy ha én háborus témáju németes könyvet irnék, Téged megkérdeznélek hogy szerinted ezt a Feldfu tipust ekkor és igy használhatták-e?Nem esik le a gyürü az ujjamról,legfeljebb egy sorral több, mert beleirnálak mint forrást, segítőt. Szerintem ez ilyen egyszerü.
Becetlizett könyveim nekem is vannak,ezzel jár. De a mércét (ha picit is) mindig emelni kell.

Üdv,
Nem értem, miért kell a könyv nevének kimondását kerülgetni, mint szűzlány a hitvesi ágyat.
Erről a könyvről van szó.
Besenyi Gábor: Vérrel elnyert jutalmak - Német katonai kitüntetések 1936-1945
A szerző "kraut" néven itt is tag. Nem értem miért nem reagál érdemben a könyvét ért szakmai kritikára. Nem személyeskedés az ha valaki szakmai kritikát fogalmaz meg.
Üdv,
okw

Szerintem semmi gond nincs a hibák feltárásával, előfordulnak. Sőt a saját tanulmányaimból is tudok példát hozni ezekre, magam sem vagyok tévedhetetlen. Örülök, ha javítást, kiegészítést kapok, mert ez azt jelenti, olvasták a munkámat, sőt időt szántak rá.

Nekem megvan a könyv, nem keveset fizettem érte, de ettől még nem fogom kidobni, csak rakok bele egy cetlit. Van olyan szakirodalmam, amelyet nem is merek állítva megfogni, mert nincs kedvem több tucat cetlit összeszedni a földről. S ezen cetliket pont a roncs egyik fórumtémája alapján írtam.

Kedves Aiceman!

Maximálisan egyetértek Veled abban, hogy a problémát jelezni kell. Aki ért hozzá, tegye meg. Ha a szerző intelligens, nem fog fennakadni. (De én még mindig nem tudom, ki ő és milyen könyvről értekezünk.)
A személyeskedést ebben az esetben (is) valóban kerülni kell(ene).

S ami a fő: mindettől függetlenül még mindig nem tudjuk biztosan, hogy ez a „baba” hamis vagy igaz. Van ugye egy állítás, hogy valódi (hiszen vélhetően ezért került bele egy (általam ismeretlen) könyvbe), s vele szemben áll a köztiszteletnek örvendő és elismert tekintélyű Gábor véleménye ennek az ellenkezőjéről. No, most ember legyen a talpán, aki itt „rendet vág”.

Szerintem a Roncson (s más fórumokon sem) lehet ezt a vitát megnyugtató módon lezárni. Ha én írtam volna azt a könyvet, akkor biztos betennék a következő kiadásba egy csokrot az ellenkező véleményekről. De - ismétlem - én rádiókat gyűjtök, azokhoz értek - itt pedig buta vagyok, mint a tök.

73!

Rádiós

Ahogyan korábban jeleztem egy másik témában adott hozzászólásomban, ez egy remek fórum. A gyengéje az hogy a szakmai vitát, polemizálást mindig személyes irányba terelik.Viszont ettől komolytalan is lesz az egész egyben.
Minden szakkönyvet végigrágnak bárhol a világon.(jeleztem az Ausrüstung esetét)Érdeklődéssel figyeltem a hazai "sisakmágusok" véleményét, milyen hamisítványokat találtak a Radovic féle bibliában. Nálunk ezen a területen ez a jelenség azért ritkább mert szakkönyvek is ritkábban jelennek meg.

Álláspontom szerint a Szerző a könyvön keresztül kommunikál,ha személyesen kérdez véleményt személyesen mondjuk el. Egyebekben talán nem csak lehet,hanem meg is kell vitatni egy-egy munkát. És ez a mű, a szerző, és legjobban a közvélemény érdekét szolgálja.
A könyv önmagában remek olvasmány,és jó hogy van már hazai anyag (taps)de azzal sem tennénk jót ha a szerzőt hallgatásunkkal a tévedhetetlenség hamis mítoszába taszítanánk. Hanem jelezzük, itt vagyunk, értekezünk.Pro is kontra is.

Szia, Attila!
Igen, a döglött rovarok kereskedelmében is van pénz, és az élő lepkék megmutatása (fotós, neadjisten gyűjtő "szafari") is külön üzletág. És igen, hazai fajok és tájak is célpontok, nem kell Afrikába menni a csodáért.

Szervusztok!

Mint hivatásszerűen író ember pontosan tudom, mennyire könnyű tévedni – annak ellenére is, hogy az ember a cikkei/könyvei elkészítése előtt a lehető legjobban igyekezett tájékozódni az adott témáról.

Anno, a középiskolában volt egy igen idős, Ludovikát végzett történelemtanárom, bizonyos Lóránt Ferenc. Ő mondogatta, fiúk, soha ne felejtsék el, a legócskábbnak kikiálltott könyvben is rengeteg munka fekszik. Ez természetesen nem mentség a minőségre, de nem is ok arra, hogy a készítőt a sárga agyagba döngöljék. Inkább segíteni kell őt, hogy a következő műve már minőségibb legyen.

A hiba lehetősége fokozottan áll olyan munkák esetén, amelyek valamilyen tényanyagot (ne kelljen magyaráznom ha kérhetem, lévén sejthető, hogy nem Paks vezérlése forog szóban) igyekeznek közérthető módon a publikum számára elérhetővé, érthetővé tenni.

Minden túlzás és álszerénység nélkül állítom, idehaza elfogadott szakértője vagyok a háború előtti magyar katonai rádióknak. (Könyvet azért nem írok, mert sokat kell – írnom.) Ennek ellenére mérget vennék arra, hogy ha egyszer-végre mégis nekiereszteném e fának a fejszémet, a végeredmény tele lenne hibával. Az írás természete már csak ilyen.

S még egy - szigorúan (!) magánjellegű (!) - megjegyzés: tökéletes nincs. Aki ilyet keres, az csalódni fog. És szerintem bolond is.

Ebben igazad van. De -Milo Minderbinderrel szólva: a döglött lepkéknek van piaca?

Pár évvel ezelőtt megjelent egy nagy, A/4-es színes, háromnyelvű könyv az Őrség nappalilepkéiről. Aztán fél év alatt felbukkantak hibák -hiszen az mindenütt előfordul- és a szerzők kiadtak egy A/4-es oldalnyi hibalistát, amit az ember szépen beragaszthat a borító hátlapjára, orvosolandó a további félreértéseket. Ezzel a könyv nem lett kevésbé értékes, vagy kevésbé keresett, hasznos, jó mű. Ha valaki kiszúr valamit, és igaza van, azt közli a Szerzővel, és a Szerző a hatáskörén belül intézkedik. Ez lehet a helyes eljárás, ha valakinek tisztességesek a szándékai.

Akkor azt a levelet az összes olvasónak kell elküldeni, mert nem a 15-öt csapta be aki ért hozzá hanem a többi ezret aki nem.
Ezt hívják helyreigazításnak.

Az a 15 ember név szerint ismeri egymást. Így semmi gond nincsen, az írónak el kell küldeni 15 levelet az általa úgy is ismert címekre, hogy "bocs fiúk, tévedtem, tűzzétek be a könyvem megfelelő oldalára!"
Nincs itt gond. Ha mind a tizenöten egyet értenek. De ez csak egy tanács, mert én ezerszáztizenötödik zacskós sem lehetek.

A film és a szakkönyv egy kicsit más kategória nálam.
A filmeket összhatásában és részleteiben is lehet értékelni. Ha már első megnézéskor egy rossz részleten akadsz meg, akkor a rendező megbukott, mert nem tudott a sztorival lekötni.Kedvenc példám ide a Halál Ötven Órája, ahol tudjuk, látjuk hogy hamis német tankokat kapunk, de olyan jó a film hogy ezt nem tartjuk negativumának.

Az ismeretterjesztő irodalom és szakkönyv más. Itt tényanyag, tudásanyag közléséről van szó. Minden minden percben fejlődik, az iró felelössége abban áll hogy az adott időpontban a témával kapcsolatban rendelkezésre álló legpontosabb információkat adja át.
Ehhez kutatás, visszaellenörzés kell.
A gyűjtők "izekre szednek" minden ilyen irodalmat. A német felszerelésekkel kapcsolatban pár hónapja megjelent Ausrüstung 1-2 könyvben is találtak már tévedést. Nem másolat, csak a gyártó országot nem jól pozicionálta az iró. Vannak akik ezt úgy igyekeznek kiküszöbölni, hogy szinte együtt "dolgoznak" a gyűjtőkkel, megvitatnak minden uj adatot ami megy majd a könyvbe (itt a német kajaadagokról szoló munkára célzok)

Itt olvastam, hogy a "tasakos témához" szerintetek talán 15 ember ért. Nincs ebben misztikum.Ez azért lehet, mert az információk, adatbázisok nem voltak hozzáférhetőek. Persze ne is áltassuk magunkat, bizonyos szint felett igen is lesznek szakértők, akik személyes motiváció miatt jobban elmélyednek a kérdésben. Legyen ez hiradástechnika, talált löszerek beazonosítása, vagy éppen jelvényféleség. De egy általános szintű, hozzáférhető, és nagyjából naprakész infohalmaz jár az ezzel foglalkozóknak. Hogy ne csak "egy lábon álljunk".
Azért érzékenyebb a helyzet itt nálunk, mert a gyűjtők számára a legtöbb szakirodalom anyagi és földrajzi okból elérhetetlen. Ebben a környezetben a szakkönyv nem lehet "nektek ez is jó" kategória,ide a lehető legtöbbet kell beletenni, mert a szegény hazai gyűjtő talán évekig nem fog mást olvasni. Szerintem ebben áll egy hazai könyvíró felelössége.
Jó példa egy másik területen (hadtörténet) nekem a Számvéber Norbi. Amikor személyesen beszéltünk emlitettem hogy a könyvének (Kard a Pajzs Mögött) van egy hiányossága. Kérdezte mi az? Mondtam az, hogy nincs pontosan beleirva melyik katona melyik fa mögött állt :)Mert azon kivül érzésem szerint minden benne van ami elérhető a témában.
És azóta ebből kaptunk egy bővitett kiadást.

Csak polemizáltam a kérdésen egy kicsit

Nem értek én e témához, de fogmosás közben eszembe jutott valami.

Készült egy remek magyar dokumentumfilm a tiszti arany vitézségi érmet kapott honvédekről. Szerepelnek e moziban hagyományőrzők is - szerintem igen jól. Nos, az egyik jelenetben a baka a mezőn, harc közben rádiózik - egy R-20-as készülékkel. Amit ugye az ötvenes években gyártottak. Az már csak hab a tortán, hogy antenna sincs benne...

Az összhatás ennek ellenére lenyűgöző.

Az országban van öt ember, aki kiszúrja. Ha pedig valaki „ilyen II. Vh-s rádiót” akar venni, úgy is megkérdez előtte pár szakértőt...

Hibának „lenni köll”. Könyvben is, emberben is. Aki ezt nem hiszi, bolond. Szerintem.

Én is egyet értek azzal a ténnyel, hogy jobb ha egy szakkönyvnek irt könyvben tényleg csak fedhetetlen tárgyakról legyen kép publikálva. Ha már a könyvekben is "közismert" másolatok vannak, akkor az már rég rossz. Melyik könyvben van ez?

Azért talán én még megengedhetem magamnak a bizonyosságot. ;) Értem alatta, azt a vonalat nem hamisítják olyan ügyesen, mint emezeket a tárgyakat. De persze az ördög nem aluszik. :(

Kozben beigazolodott a gyanum a masik forumon. Hat akkot ugy nez ki meg egy fasza kis balhe belefer 2014-be.

Az optika terén már nem lehetsz teljesen biztos :)