Lehet, hogy akkor en rendeltem meg a golyobis masik oldalarol a Sebo-fele konyv utolso peldanyat? Ha igen, bocs'...

Denes

Nem, nem Te voltál, az utolsókat a polcról vitték el a vásárlók..

Fürst Mátyás tizedes, az 1944 októberi tordai ütközetben páncélököllel 3 szovjet harckocsit lőtt ki, később rajával egy szovjet páncélos dandártábornokot is foglyul ejtett.

Forrás:

http://72.14.203.104/search?q=cache:ycyztHzvlJUJ:mek.oszk.hu/02300/02398...

(a 85.-ik oldalon)

Esti program!!!!!

Ma este 22:50-kor a Duna TV-n: Leckekönyv és puska

Fejezetek a Magyar Királyi I. Honvéd Egyetemi Rohamzászlóalj történetéből
Hatvan év távlatából emlékeznek a II. világháború utolsó évében -1944 októberétől 1945 márciusáig - bevonult egyetemi rohamzászlóalj katonái. A katonai kiképzést alig kapott egyetemista fiatalok Budán harcoltak, nagy vérveszteséggel. A nyolcvan év körüli túlélők megrendítően elevenítik föl élményeiket.

Sziasztok!

Érdekességként megemlítem, hogy a Budán, főleg a Szent János kórház környékén harcolt Egyetemi Rohamzászlóalj taktikáit még Nagy Britanniában, a Sandhurst tisztképző intézménynél is tanítják. Nem tudom szólt-e erről a műsor.

Üdv
Kristóf

Egész hétvégén arra készültem, hogy megnézem és erre lemaradtam róla :-( !
Milyen volt?

Szomorú hír: Most tudtam meg, hogy Sebő Ödön:
"A HALÁLRA ÍTÉLT ZÁSZLÓALJ" c. könyvét az özvegye anyagi okokból nem tudja kiadatni újra. (Ezért nem lehet kapni már sehol) Antikváriumok maradtak volna csak hátra, e remek könyv beszerzéséhez?

Sikerült felvennem a kapcsolatot Sebő Ödön bácsi özvegyével. Ha esetleg a tagtársak között akad olyasvalaki, aki önzetlenül, akár üzletileg "beszállna" egy újabb kiadásába a "Halálraítélt zászlóalj" c. nagysikerű könyvnek, kérem feltétlen jelezze! Mert igény lenne rá.

Ide másolom, mert úgy érzem ide tartozik:

http://www.bevetes.hu/cikkek/karrier/vitez_tarczai_ervin

Külön köszönet Rózsa Attilának, aki e remek cikkre akadt, és Dr. Számvéber Norbertnek, aki megírta.

"..azt a parancsot kapta Váradi zászlós, hogy az Arad külterületéhez tartozó Gáj repülőteret vegye birtokba és tisztítsa meg az ellenségtől. Mivel a reptér előtt egy kukoricatábla volt, annak takarásában törtek előre, majd onnan kijutva tűz alá vették a meglepett 8,8 cm-es légvédelmi ágyúk kezelő legénységét. Kb. 20 percnyi kemény, véres harc után bejutva a földi célokra irányított ágyúk közé, elfoglalták a repteret, s az egyik hangárból kiszabadították a légvédelmi ágyúk német kezelőit."
(1944.szept.13-án) forrás: Babucs Zoltán: Jászsági honvédek a II. világháborúban, I. kötet, Jász honvédekért alapítvány, 2000.

"Rechtzügel Árpád százados 6 fős felderítő járőrrel mélyen behatolt az ellenséges vonalak mögé, elért egy tábori repülőtérnek kialakított füves rétet, s ott 27 repülőgépet megrongált, illetve felgyújtotta a hangárt, majd veszteség nélkül visszahozta katonáit a saját vonalaiba. Néhány napig érezhetően csökkent az ellenséges légi tevékenység a tordai csatatéren. Tettéért a zászlóalj parancsnok megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet."
Kép róla itt (lent):

http://www.akm.externet.hu/rendjel/adatok/vitez.htm

forrás: Illésfalvi Péter - Kovács Vilmos - Maruzs Roland: Vitézségért (Varietas '93 Kft., Budapest,2001)

Hindy Iván:A Budapesten maradt magyar királyi honvédség parancsnokaként német főparancsnokság alatt, a honvédség részéről 52 napig irányította Budapest védelmét. A védelem ezernyi hősiessége még nincs megörökítve. A sok közül csak néhány filmkocka: A Rákóczi-út egyik sarkán egy fiatal honvédtiszt egy géppuskával órákon keresztül egyedül tartott fel több század orosz katonát, csak menyasszonya segített neki a gépfegyver állandó hevederezésében és hűtésében. Amikor már a környéken százával feküdtek a halott orosz katonák, a fiatal honvédfőhadnagyot is halálra sebezte egy golyó. Menyasszonya már nem menekülhetett el a nyomban előre törő orosz katonák elől. Gyorsan felrohant a harmadik emelet sarokszobájába, és az ablakból hősi halott vőlegénye mellé vetette le magát. - Vagy: A Böszörményi-úton, a csendőrlaktanya előtt, egy csendőrezredes és két honvédtiszt fia díszbe, Attila-kabátba öltözve, minden kitüntetésükkel a mellükön feküdtek utcakövekből emelt torlasz mögé akkor, amikor már nem lehetett tovább tartani a környéket, és fegyverrel a kezükben addig lőttek a közeledő orosz katonákra, míg mindhárman hősi halált haltak... Az előbbi menyasszony apját 1946-ban vitték felakasztani, az utóbbi, a csendőrezredes özvegyét pedig a budapesti Gyűjtőfogházba zárták be.
forrás: Dr. Málnási Ödön: Magyar mártírok
bővebben:
http://nemzszoc.esmartdesign.com/cikkek/malnasi.htm

Míg a fő szovjet erők északi irányban kísérelték meg a támadást, néhány lövészhadosztály Tiszafüredtől délre több hídfőt is alkotott a Tiszán. Tiszafüredtől keletre viszont egy maroknyi ejtőernyős csoport tartott megszállva nyolc napon keresztül egy hídfőállást és ezzel komoly szovjet erőket kötött le. Szentes magasságáig a magyar csapatok az összes szovjet átkelési kísérletet felszámolták: itt került sor a háború talán utolsó lovasrohamára is: a Nádasdy huszárezred egyik osztálya Monspart Gábor őrnagy parancsnoksága alatt lovasrohammal foglalta vissza az ezrednyi erővel megszállt Alpár községet és egyetlen saját halott árán jelentős hadizsákmányt is ejtettek. Komoly veszteségeket szenvedett a szovjetek oldalán harcoló 4. román hadtest is, mely Szolnoktól délre kénytelen volt kiűríteni tiszai hídfőjét a 20. gyaloghadosztály heves ellentámadásai miatt. A román katonák közt kitört pánikot a szovjet tüzérség zárótüze hallgattatta el: ennek következtében sok csalódott román katona inkább a hadifogságot választotta.

forrás:
http://www.rev.hu/html/hu/tanulmanyok/1945elott/voroshadsereg.htm

1944 szeptember-októberében súlyos harcok folytak Erdély területén Torda környékén.A magyar-német erők kétségbe esetten próbálták megállítani a szovjet-román erőket
Ezt az esemény Tordai csata néven jegyzik.
"1944.szeptember.16-án éjszaka az 1/III. gyalogzászlóalj parancsnoka, Rechtzügel Árpád százados 6 fős felderítő járőrrel mélyen behatolt az ellenséges vonalak mögé, elért egy tábori repülőtérnek kialakított füves rétet, s ott 27 repülőgépet megrongált, illetve felgyújtotta a hangárt, majd veszteség nélkül visszahozta katonáit saját vonalaiba. Néhány napig érezhetően csökkent az ellenséges légi tevékenység a tordai csatatéren. Tettéért a zászlóaljparancsnok megkapta a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet."
Forrás:Ravasz István,Erdély ismét hadszintér 1944

Ez már szerepelt itt az oldalon, kedves G.Gábor. 2007/1/1 9:35-i beírás.

Kedves kalóz14!
Valóban, elkerülte a figyelmemet!Bocsika!
A napokban kárpotóllak egy bácsbokodi eseménnyel ahogy sikerül a magyar katonák neveit megtudnom!
Üdv!

"A fennmaradt dokumentumok alapján az egyik legeredményesebb magyar 7,5 cm-es 40 M. páncéltörő löveggel harcoló parancsnok Mérei Sándor főhadnagy volt, a 12. tartalékhadosztály nehéz páncéltörő ágyús századának egyik szakaszparancsnoka. 1944 október 13-án reggel 6 órakor Beregböszörményt szovjet géppisztolyos lövészek támadták. A községtől nyugatra a szovjetek öt harckocsival megpróbálták hátulról bekeríteni és megtámadni az ott védő 36/II. honvéd gyalogzászlóaljat. Ekkor Mérei főhadnagy észrevette a fenyegetést, és 7,5 cm-es lövegét a helyszínre vontatva három T-34-es harckocsit kilőtt, s ezzel a szovjeteket visszavonulásra kényszerítette.
Négy nappal később a szovjet 4. gárda-lovashadtest hadosztályai egész nap páncélostámogatással rohamozták Derecskét. A településtől nyugatra két szovjet szakasz két páncélossal (egy T-34-es harckocsival és egy - feltehetően SzU-85-ös - önjáró löveggel) megerősítve meg akarta kerülni a német 76. gyaloghadosztály tüzérségének ütegállásait. Mérei főhadnagy észrevette a nehéz terepen mozgó szovjetek szándékát, és 7,5 cm-es lövegét saját kezüleg irányozva mindkét páncélost kilőtte. A szovjet lövészek (valószínűleg gyalog bevetett lovasszakaszok) ezután futva visszavonultak. Ezzel Mérei főhadnagy az alföldi páncéloscsatában összesen öt szovjet páncélost lőtt ki, ezért később megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét hadiszalagon a kardokkal."
forrás: Regiment III. évfolyam 2007/2 száma, 15. oldal
dr. Számvéber Norbert cikke - Köszönet érte.

Kis pontosítás:
A Tiszától keletre volt a hídfő és nem Tiszafüredtől.
Tiszafüredtől északra a vasút vonalában.Sajnos a vasúttol északra most Tiszafüred "gödrök" része van ahova még a postás se megy be.Így ez a rész kutathatatlan.

Bácsbokodi hősök emlékezete –magyar honvédők sírjai és útszéli keresztjük

Fotók:
http://kepfeltoltes.hu/070729/2007_0607B0022_www.kepfeltoltes.hu_.jpg
http://kepfeltoltes.hu/view/070728/2007_0607B0009_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Az 1944 nyarától hazánkat elérő szárazföldi háború gyorsan elérte az ország középső vidékeit is. Szeptemberre a szovjet csapatok átlépték a történelmi határokat, majd a román átállás következtében délről betörtek Erdélybe. A Torda környékén megvívott csata a hősies magyar ellenállás ellenére is csak a szovjet-román erők lassítására volt elegendő, a front megtartására nem. A szovjet erők az Al-Tiszán átkelve komolyabb ellenállás nélkül nyomulhattak a Duna-Tisza közén előre.
Október 10-től a szovjet 46. hadseregcsoportot az újvidéki 16. határvadász zászlóalj mintegy 2000 fővel akarta feltartóztatni Óbecse térségében. A heves védekezés után gyors visszavonulás következett. Az alakulatban a hangulat igen rossz volt, sok volt a szökés, átállás, amit tetézett az állandó partizánveszély. A 3. Ukrán Front október 11-én elfoglalta Szegedet. A szövetségesek egyre hevesebben bombázták a bajai hidat. Az október 15. sikertelen kiugrási kísérlet után a lakosság szenvedése tovább nőtt a hadszíntérré változott Kárpát-medencében.
A szovjetek csapatai október 20-ra elérték a Duna bajai előterében fekvő vegyes (magyar-német-bunyevác) lakosú kis települést, Bácsbokodot, ahol a 16. határvadász zászlóalj utászszázada védett. Ekkor már a zászlóalj parancsnoksága a minél sietősebb visszavonulás terveit kívánta megvalósítani. Bezdánnál akartak átkelni a Dunántúl felé. Október 20-án délelőtt tíz órakor a bácsbokodi templom tornyából szovjet lovas járőrt észleltek. Egy üteg a település leventepályájáról tüzelt rájuk, mire szovjet aknatűz érkezett válaszul. Néhány órára megtorpant az orosz előnyomulás, de az üteget is visszavonták Bajára. Az utászszázad parancsnoka a visszavonulás mellett döntött. Ám máig tisztázatlan körülmények között a község keleti határában mégis ottmaradt az utászszázad egy utóvéd szakasza. Ők, ellenben bajtársaikkal, vállalták a küzdelmet a szovjettel. A déli órákban a Bácsalmás irányából előretörő szovjet harcfelderítő járőr a Mátételke-Bácsalmás útkereszteződéstől keletre a 2. tanyánál vette fel velük a harcot. A helyiek hatalmas fegyverropogásra emlékeznek, de a „csatának” szemtanúja nem volt. A félelmetes „pergőtűzben” a kis ellenálló csoport egy része a községen keresztül elmenekült. Az útkereszteződésnél hagyott „maradék” utóvédszakasz – talán egy ember kivételével - összes katonája hősi halált halt.
Baksa István (1913), Békés Ferenc (1915), Bérczes József (?), Hlozsán Sándor (1920), Irema László (1922), Kiss Imre (1914), Leitovitz Gyula (1912), Smatana László (1922), Stöcker Ernő (?), Szakos Béla (1911), Szijjártó Gyula (1914), Takács János (1907), Ujj János (1911); 2 fő neve ismeretlen.
Ugyanezen a napon az esti órákban bújt elő egy Szalma Ferenc nevű topolyai születésű honvéd, akit viszont másnap a „felszabadítók” elfogtak, további sorsa ismeretlen, bizonytalan. A halott katonákat október 22-én a bácsbokodi római katolikus temetőben hantolták el a helybeli lakosok: Pataki András, Hárs István, Petres József, Marcsinkó József. A község határában elesett honvédek két sírban nyugszanak, a feliratok név nélküli hősökként említik őket. (A név szerint ismert katonák közül 5 fő még mindig nem szerepel a központi katonai nyilvántartóban.) A határvadász egység hamarosan megszűnt, mivel közülük november 29-én, Szekszárdnál közel 1000 fő hadifogságba esett. (A katonai nyilvántartás szerint itt és ekkor tűnt el hivatalosan, a már említett Szalma Ferenc is!) Bácsbokod polgári lakosainak élete is megnehezült. Október-novemberben többek is áldozatul estek (lelövés, kivégzés, erőszak stb.) a szovjet katonai megszállásnak. Nem beszélve a német ajkú lakosságról, akiket malenkij robotra hurcoltak el.
Az október 20. hősies ellenállás helyszínét több éve útszéli kereszt jelöli Bácsbokod határában, amit Ispánovity József és felesége állított. Minden évfordulón virágokkal emlékeznek rájuk.
„Halott az, akit elfelejtenek. Mi nem felejtjük őket soha.”

Galambos Gábor – Végső István

Források:
Döme Ottó: Az 1000 éves Bácsbokod története. Bácsbokod Község Önkormányzata, Bácsbokod, 1998.
Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Osiris Kiadó, Budapest, 2004.
http://www.hadifogoly.hu

Adatközlők:
Hárs Istvánné
Ispánovity József
Régeisz Péter

gróf Széchenyi Jenő fhdgy. a m.kir."Árpád fejedelem" 2. honvéd huszárezred 1. lovas szd. parancsnoka.
született: 1921.VII.21.
édesanyja neve: Schlosing Karolina bárónő
hősi halált halt: 1944.XII.16.

Tomka Emil alezredes visszaemlékezése (Széchenyi ezredparancsnoka volt):
"Miután a német páncélgránátos zászlóalj támadása Kápolnásnyéknél eredménytelen maradt XII.15-én, meggyőződtem, hogy az orosz betörést csak saját erővel lehet kifüstölni. Ezt meg kellett tennünk, mert jelen helyzetben védelmi vonalunk tarthatatlan.
Mivel megfigyeltem, hogy az oroszok a déli étkezést 12 h körül kapják, az a terv fogant meg bennem, hogy XII. 16-án, 12:30-kor, - minden tüzérségi előkészítés nélkül - meglepetésszerűen rohanjuk le a majorban lévő támpontot. Ehhez a 3. század két, az 1. század egy géppisztolyos küzdőcsoportot képez, és ennek lesállásból, az egyik légvédelmi gépágyú egyetlen sorozatjára betörnek a támpontba.
....
Széchenyi harca a következőképpen zajlot le:
Szokása szerint legelől vezette csoportját a Margit állás árkában a harckocsiárok felé. A harckocsiárok fenekén 4-5 orosz sütkérezett a jól odatűzött napon. Széchenyi géppisztollyal kettőt agyonlőtt, mire mindkét oldalról általános kézigránátdobás keletkezett. Az egyik kézigránát Széchenyi feje mögött az árokparton robbant, és szétvitte a nyúlt agyát. - Rögtön meghalt. -
Három halottunk és egy sebesültünk volt ezenfelül.
A Margit állás ismét, hézagmentesen a kezünkbe került."

Huszár László őrnagy visszaemlékezése, aki a m.kir.24.gy.hdo. II. Rákóczi F. 12. honv.gyalogezred ezredtörzsénél volt segédtiszt:
1944 karácsonyának második napján a Várhosszúréttől délre elterülő Szilicei fennsíkon védelemben lévő német és magyar egységeket kellett felváltani. Ez a felváltás azonban nem történhetett meg a szokásos módon, ugyanis a német zászlóalj védőkörzetében az egyik fontos magaslatot elfoglalták és kézben tartották a támadó román erők. Ezeket onnan ki kellett vetni. Mivel a németeket hátrairányították, ennek az akciónak a végrehajtása a zászlóaljra hárult. Egy önként jelentkezőkből álló 40 fős csoport Kósa András őrmester vezetésével, megfelelő aknavető és géppuskás egységek tűzelőkészítése után öldöklő kézitusával, közelharcban foglalta vissza a magaslatot. Súlyos veszteség érte a vállalkozó osztagot és egyben a zászlóaljat is. Parancsnokuk, Kósa András őrmester - nyírbátori lakos - a rohamozók élén harcolva súlyosan megsebesült és egyike lett ezredünk hősi halottainak. Példaképe volt mind életében, mind halálában a harcos szellemű, bajtársias érzésű magyar altisztnek, a becsületes gondolkodású, önfeláldozó, igaz embernek. Elvesztése mindannyiunkban kegyeletes érzéssel mély nyomot hagyott.

forrás: Bene János - Szabó Péter: Huszonnégyes honvédek a Kárpátokban 113-114.o.

"1815-ben, Murat nápolyi király ellen folytatott hadjáratban, gróf Széchenyi István kapitány, Hazánk dicső emlékű nagy fia, az 5.huszárezred egyik százada élén újabb babérokkal gazdagította legendás hírnevét. A nápolyi sereg ellen támadó osztrák császári had elővédje ugyanis ezen a napon megtámadta a Castell di Sangro-nál újabb ellenállásra felvonult nápolyi csapatokat. Ebben a harcban az említett huszárezredünknek, de különösen Széchenyi gróf által csodás hősiességgel és lendülettel vezetett századnak kimagasló szerepe volt. Mert ez a század szinte teljességgel legázolta az egyik gyalogezredet és még a jóformán csak tisztekből álló ú.n. "Elit" zászlóalját is megingatta. A roham alatt Széchenyi alól kilőtték a lovat, ő azonban egy másik lóra pattanva, a személyes bátorság lenditő erejével vitte újabb támadásra huszárait. Kiváló magatartását, valamint századának kimagasló harci eredményét a császári had parancsnoka külön is kiemelte harcjelentésében és gróf Széchenyi, valamint Eötvös János kapitányok dícséretes elszántságának tulajdonította az "Elit" zászlóalj ellenállásának megtörését is."

"1849.február 2-án történt, hogy a vágvölgyi Galgóc közelében lévő Lipótvár magyar helyőrsége, 44 napi körülzárás után megadta magát az ostromló császári csapatoknak. Amikor pedig a várőrség lerakta a fegyvert Mednyánszky László báró, honvéd őrnagy felháborodottan azt kiáltotta az osztrák csapatok vezetője felé, hogy: "Nem adom meg magamat! Inkább itt vágjanak darabokra!" Ezért a kijelentéséért haditörvényszék elé állították az osztrákok s minekutána ott is nyiltan bevallotta, hogy a vár feladását a legeltökéltebben ellenezte s ha tőle függött volna, úgy a vár továbbra is magyar kézen maradt volna, halálra ítélték és június 5-én hajnalban, a Pozsony határában fekvő ú.n. Szamárhegyen végre is hajtották a halálos ítéletet. Az utobbiról értesülvén Görgey Arthur tábornok, - aki Mednyánszky Lászlónak kedves jóbarátja volt, - azonnal megírta a szomorú hírt Mednyánszky édesanyjának azzal az állítólagos kijelentéssel, hogy barátja haláláért három osztrák tábornokot fog felakasztatni. Ámde erre a gyászoló anya azt válaszolta Görgeynek, hogy álljon el ettől a szándékától, mert elég baj, hogy őt szomorították meg fia kivégzésével, nem akarja, hogy más anya is átélje azokat a fájdalmakat, amelyeket neki kellett átélnie. A Nagyasszony magasztos felfogását jellemző eme fenkölt kijelentéséről sokat írtak magyar ujságjaink és noha az eset, illetve a Nagyasszony és Görgey közti levelezés hitelesen nincsen beigazolva, mégis emlékbeidézzük az esetet és annak állítólagos lefolyását."

Gratulálok a kedves kollégáknak. Ezek a történetek nagyon érdekesek és alig várom a következőket. Élmény ezeket a "hozzászólásokat" olvasni!

Győry Pál t. főhadnagy (42. gyalogezred) kitüntetési javaslata, 1945. 02.12.:

"1945.I. 26-án Vérteskozmára támadást indítottunk, melynek során csoportja élén, a legnagyobb ellenséges gyalogsági és aknavető tűzben elsőnek érte el a falut. Személyes példájával lelkesítette embereit, tűzfegyvereinek célokat adott, s így eredményes vezetésével csoportja egymásután emelte ki az ellenséges fészkeket. A házakba behúzódó oroszokat közelharcban kézigránáttal semmisítette meg. Miután a támadás elakadt és csoportját a bekerítés veszélye fenyegette, parancsra visszavonult és másodmagával géppisztolytűzzel tartotta vissza a magához tért ellenséget, hogy a sebesültek elszállítása lehetséges legyen. A túlerejű ellenséggel szemben ő fedezte mindvégig a visszavonulást. 27-én egy erős ellentámadó csoportot egy igen fontos magaslaton kis csoportja élén közelharcban megállított és visszavonulásra kényszerítette."

"Az első lépcsőben Terstyánszky Géza főhadnagy indult meg a 3. huszárszázaddal és Martsa hadnagy mind a hat német gyártmányú rohamlövegével. Támadási céljuk az előző napi védelmi vonal volt. A második lépcsőben gróf Széchenyi Jenő főhadnagy parancsnoksága alatt az 1. huszárszázad nyomult előre. Ezek feladata az volt, hogy amikor az első lépcső eléri Kisvelence első házsorát, előrenyomul, és a házak között esetleg még védekező oroszokat onnan kifüstöli, majd a felvételi állást az előző napi vonalban újból birtokba veszi.
Az ellenlökés megindulása után, az első lépcső nagy lendülettel tért nyert, ami elől az oroszok az éjszaka folyamán hevenyészve ásott lövészgödreiket elhagyva, a házakban kerestek menedéket. A második lépcső kisebb küzdő csoportokra oszolva követte az elsőt, mindegyik küzdőcsoport megkapta a maga házait, melyeket el kellett foglalnia. Mikor a Terstyánszky-csoport Kisvelencéről délre elérte az 1. huszárszázad előző napi állásait, azt tapasztalta, hogy azok üresek, tehát előtte nincs már ellenség. Ezért - Martsa hadnaggyal egyetértésben - merész elhatározásra jutottak: a huszárok felültek a hat rohamlövegre, majd a legnagyobb gyorsasággal rátörtek a Gróf-tanya előtt készenlétbe helyezett orosz zászlóaljra. Mikor a 2. huszárszázad állásai előtt elhaladtak, Kováts Károly hadnagy, Nyerges Béla tartalékos zászlós és Jankovics zászlós néhány emberükkel, öntevékenyen csatlakozott hozzájuk. A váratlan ellenlökés miatt az orosz zászlóalj csak megkésve nyitott tüzet, s így közelharc és kézitusa alkult ki. Az oroszok egy része, köztük egy tiszt - letépve rendfokozatát - azonnal megadta magát. A többit - akik hevenyészett lövészgödreikből futva igyekeztek menekülni - a huszárok géppisztolyai és a rohamlövegek gépfegyverei tömegesen földre terítették.
Délelőtt 10 órára a Terstyánszky-csoport visszatért megindulási állásaiba. Ellenlökését mindössze 51 katonával indította és ebből 13 ember (köztük Kovács Károly hadnagy és Nyerges zászlós) sebesülten érkezett vissza. Hősi halott nem volt. Viszont bekísértek fogolyként egy orosz tisztet és 54 katonát. Zsákmányoltak 2 db páncéltörő nehézpuskát, több golyószórót, géppisztolyt és puskát."

forrás: Veress D. Csaba: Magyarország hadikrónikája II. kötet, 703-704.oldal

....minden katona hős!!

Javaslom a Tagtársaimnak a következő olvasmányt (pdf formában). Szerkezte egy kedves, jó barátom Mestellér János (ld. www.abaujvar.hu)....

http://www.mestijohny.atw.hu/szjnaploja.pdf

http://www.szentkoronaradio.com/kultura/2010_06_01_hunnia-egboltjanak-ve...

Egy érdekes visszaemlékezést ajánlanám a fórumtársaknak:

http://www.hegyivadaszok.hu/szabojozsef.html

Tagtársaim segitségét szeretnék kérni: Vitéz Csukonyi Ferenc Ezredes-ról keresek információt! Böngésztem a HM-HIM adatbázisát, de érdemes infót nem találtam (igaz, nem nagyon értek hozzá ilyen fajta kutatásokhóz!!). Emlitést is találtam a Vitézi Renddel kapcsolatosan.....stb.
Leginkább PM-ben vagy e-mailben várom a hozzászólásokat!
Előre is köszönöm!!

Szerintem írjátok ki ide is, vagy egy másik jobban stimmelő fórumba, mert aki ilyenben érdemben hozzátudna szólni, azt én is szívesen venném és biztos vagyok benne másnak is sokat segítene.
Emberek után kutatni név, vagy minimális adat alapján igencsak nehéz, ha nem vagyunk jártasak mit hol, kitől.

Kérvény

Alulírott - magyar állampolgárságot kérek.
Nem vagyok szerb, se román se német,
Itt Erdély szívében, Kolozsváron élek
Itt ahol nap mint nap fogy a magyar lélek.

Valamikor régen, amikor születtem
Magyarország volt a szülőhazám nékem.
Mások döntötték el hovatartozásom
Egy Párizs melletti béketárgyaláson.

Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek,
Kik a magyar földön piócaként éltek,
S amikor legutóbb csatát vesztettünk
Áruló férgekként fordultak ellenünk !

Így került szép hazám tolvajok kezébe,
Az árulóknak ez lett búsás fizetése !!
Szeretnének minket ma is kiíratni !
Mert az ellopott javakat vissza kéne adni !

Remélem és hiszem, fordul majd a világ !?
Fog még nyílni nekünk sok-sok színes virág !
Nem lehet, hogy a Sors mindig verjen minket,
S állandóan nyaljuk vérző sebeinket !

Százszor megfizettük a reánk rótt adót,
Amit a balsorsunk vállainkra rakott !
Nem voltunk, nem leszünk szolganemzet soha!
Eljött hát az idő: mostan-e vagy soha !

Mély álomból lassan felébred a nemzet,
Vezetőink ezért nagyon sokat tesznek !
Egyszer, majd egy napon feleszmél a világ
Hogy kinek jár tövis és kinek a virág !?

Vár reánk a szép nagy, közös Európa;
Határait védjük évszázadok óta !
Nyugodtan élhettek benne a nemzetek;
Mert megvédték őket vitéz magyar kezek !

Te szép Erdélyország, mikor leszel szabad?
El kéne már űzni a kakukkmadarakat !!!
Te aki egykoron sasok fészke voltál
Ily szomorú sorsra miért is jutottál ?

Te vagy a magyarok igazi bölcsője,
A magyar nemzetnek voltál megmentője !
Elkerült minket a török veszedelem,
Itt mindig magyar volt minden fejedelem !

Nem kedvezett nekünk a huszadik század,
Elorozták tőlünk gyönyörű hazánkat !
Egy kakukknemzetség sunyi, lusta népe
Árulásért kapta hazámat cserébe !!

Lett is üldözése itt a magyar szónak,
Sokan letagadták, hogy magyarok voltak.
Mások meg elmentek új hazát keresni,
Idegen hazában sorsunkat siratni.

Én, aki maradtam nagyon szépen kérem !
Magyar állampolgárságom adják vissza nékem !
Ígérem az leszek aki eddig voltam,
Én magyar maradok – itt az ősi honban !!

Ajánlom mindenki figyelmébe!
Két kötetben!

http://postimage.org/image/epk0lvok/

[url=http://postimage.org/image/epk0lvok/][img=http://s2.postimage.org/epk0lvok/mk_vit.jpg][/url]

Tudom hogy nem idevágó téma, de egy közeli ismerősöm dédöregapja Beregböszörménynél tűnt el az 1944 október 13.-i harcokban. Aknaszilánkot kapott. Két falubeli bajtársa vitte, de ott kellett hagyniuk a harcok hevessége miatt. Akkor még élt. Tudtok valakit abból a faluból? Jó lenne kideríteni, mi lett vele.

1922...

Miért ne tartotta volna?

-

Szerintem ilyetén szempontból érdekesebb, hogy a Horthy arcképpel ellátott Vitézségi Érmeket október 16. után is adományozták. Bár meggyőződésem, hogy csak idő és lehetőség hiánya okán nem cserélték le. (Szálasi tervezett is új hungarista kitüntetésrendszert!)

Kedves iberta!
2006.jan.6 13:54-kor írt hozzászólásodra:
Megjelent Zsebi Géza visszaemlékezése:
http://nektar.oszk.hu/hu/manifestation/3584753

 A Kecskemét környéki harcok idején a magyar 10. rohamtüzérosztály négy katonája (Kitüntetési javaslatuk alapján hármuk neve ismert: Buzsáky József tizedes, Benák László őrvezető és Hődör Sándor őrvezető. Lásd HM HIM Hadtörténelmi Levéltár Bp, a m. kir. 10. rohamtüzérosztály iratai.) önként jelentkezett mélységi felderítő feladatra abból a célból, hogy adatokat gyűjtsenek a szovjetek által már megszállt országrész viszonyairól. Német hírszerzők segítségével 1944. október 31-én átmentek a szovjet vonalakon és Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Szeged, Hódmezővásárhely, Szabadka és Baja érintésével haladva, igen értékes híranyagot gyűjtöttek össze. Eközben több nehéz helyzetből is ügyesen kivágták magukat. Azonban visszatérés közben, a Dunán való átkeléskor, 1944. november 7-én Bár és Dunaszekcső között a szovjet csapatok tüzet nyitottak rájuk. Hődör Sándor őrvezető géppisztoly-lövedékektől találva hősi halált halt. A másik három felderítő 1944. november 14-én szerencsésen visszatért a saját vonalak mögé. Mindannyian a Magyar Kis Ezüst Vitézségi Érmet kapták elismerésül.

Forrás: http://jaszlajosmizse.hu/70-eve-tortent-1944-oktober-31/