Kedves Tagtársak!
A "Háborús bűnök" fórumoldala késztetett arra, hogy bátorkodjam létrehozni e témát.Remélem szépen fog gazdagodni hozzászólásaitokkal ez az oldal is.Kérlek Titeket, bátran írjátok meg családtagjaitoktól hallottakat.
Kezdésnek egy oldal, a legismertebbekről:
www.akm.externet.hu/rendjel/adatok/vitez.htm

Üdvözlettel: Kaloz14

Kedves Kalóz!

Régóta szándékozok feltenni ide egy pár jó sztórit, de sajnos az ünnepek alatt nem volt rá lehetőségem.
Az újévben igyekszem ezt rendberakni!

Üdv,
Kristóf

Halló!
Itt van egy, eredeti háborús forrásból.

HORVÁTH SÁNDOR m. kir. hadnagy fegyverténye Z. Szabó Béla haditudósító riportja, 1943 október 9-én

1942 december 15-én éjjel az oroszok a Donon jeget „hizlaltak". Át akartak kelni a folyón. Az volt a parancsom, hogy pár emberrel derítsem fel a Don partját. Minden irányból tüzet kaptunk. A térdígérő hóban egész éjjel járkáltunk, embereim reggelre halálosan kimerültek. Mar csak egy altisztem követett, a többit visszaküldtem csapatomhoz. A bozótok között sikerült a Donhoz kúsznom. A jeget fel akartam robbantani s ezért az altisztet robbanószerért hátraküldtem, de váratlanul 15 orosz ugrott elő. Egyet lelőttem, hármat megsebesítettem. Géppisztolyom ekkor megakadt, a bolsevikok rámvetették magukat, elfogtak, és az állásukba tereltek. Örültek, hogy tiszt került a kezük közé. Egy kíserődben orosz főhadnagy órákon át vallatott. A tolmács magyarul beszélt.

'Amikor látta' - szólt hozzám az orosz főhadnagy -, 'hogy embereim körülveszik, miért lőtt rájuk? Ezért halál jár. Kihallgatása után felakasztjuk.'
Vállat vontam. A vallatás után mindenemet elszedték. Kézigránátjaimat a kíserőd keskeny asztalára helyeztem. Beszédközben rákönyököltem az asztalra és észrevétlenül kihúztam egy német kézigránát kupakjat. Tudtam, hogy néhány másodperc múlva robbanni fognak a gránátok, de azt is tudtam, hogy az utolsó másodpercig bent kell maradnom. Lassan harmat számoltam, aztán nagyot ordítottam és kiugrottam az ajtón. A következő pillanatban felrobbant a kézigránát és robbanása az asztalra kitett 16 darab kézigránátot is felrobbantotta. Az ajtó előtt a hóba ugrottam. A kíserőd megremegett, ezután odabent minden elcsendesült. Ingujjban futottam a lövészárokba. Egy orosz őr szembeállt velem. Fellöktem, elvettem a géppisztolyát, fejbe vertem vele és kiugrottam a futóárokból. Alig tudtam kikászolódni. Ekkor hét főből álló orosz járőr tűnt fel oldalról. Rohantam állasaink. felé, a járőr célba vett. Oldalba lőttek, átlőtték a balkaromat, találat érte a lábamat. Mégis elértem a vonalunkat. Csakhogy a terület alá volt aknázva. Mit csináljak?... Estig meghúzódjam a 30 fokos hidegben egy szál ruhában, vagy nekivágjak az aknamezőnek? Az oroszok folyton lőttek, akkor abban az órában minden mindegy volt. Nekivágtam. Végigfutottam az aknamezőn. A drótakadálynál összeestem. Mátrai százados maga hurcolt be a fedezékbe. Soron kívül 15 napi szabadságot kaptam és Vécsey Béla ezredparancsnokom felterjesztett az arany vitézségi éremre.
Horváth Sándor hadnagyot ezért a hősi magatartásáért a Kormányzó Úr mint a m. kir. honvédség 2. tagját a Tiszti Arany Vitézségi Éremmel tüntette ki.

Üdv
Kristóf

?

"A vallatás után mindenemet elszedték. Kézigránátjaimat a kíserőd keskeny asztalára helyeztem. Beszédközben rákönyököltem az asztalra és észrevétlenül kihúztam egy német kézigránát kupakjat."

Nos akkor mégsem vették el mindenét.De hogy lehetséges hogy egy fogolynál kézigránát maradjon?

Szervusz!

Nem tudom. Én azt a benyomást kaptam, hogy a már asztalon lévő - tehát elvett - kézigránátból szedte ki a kupakot.
Így írták le annak idején, én meg továbbítottam a fórumra. Ennyi az egész.

Üdv,
Kristóf

Elvették a kézigránátjait, de odatették elé az asztalra, ezért fért hozzá.

Ez a legismertebb hőstette, amiért konkrétan a MTAVÉ-t kapta, de jó néhány más kiemelkedő haditett is fűződik a nevéhez a doni harcok folyamán, 1942-ben.

Szia!

Van, minden hadseregben, és nagyjából ugyanazok. Most csak kapásból:

. Saját csapatnak előnyt hoz a tett.
. Saját anyagot megment, ellenséges anyagot tönkretesz vagy zsákmányol.
. Saját katona életét menti meg.
. És általában.
Olyan viselkedés, mely a halálveszélyel szemben is megtoldja a feladatot.

Üdv
Kristóf

Sok éve volt szerencsém elolvasni egy idős bácsi visszaemlékezéseit, még kézirat formában. Remélem azóta már kiadták nyomtatásban is. Kijutott neki és a családjának minden rosszból a 20.században. Minden végiggyalogolt rajtuk, vörösterror, fehérterror, 2.vh, és utána a hálás nép. Ha csak egy része igaz a könyvben foglaltaknak, nagyon vagány és keménykötésű gyerek lehetett. A Swen Hassel könyvekhez hasonlítanám a stílusát. Ő sok hőstettről írt, amit a bajtársai vagy ő vitt véghez, de egyiket sem nevezte hőstettnek, nekik az feladat volt, amit végrehajtottak legjobb tudásuk szerint. Ha kiadták a könyvet, érdemes beleolvasni. Történeti szempontból egy dolog ragadt meg nagyon bennem, leírta, hogy ott volt a Margit-híd felrobbantásánál, és szerinte nem úgy történt, mint azt mi tudjuk. Nem tudom él-e még az öreg, egy interjú is okos dolog lenne vele. Személyesen sajnos nem ismerem, de remélem nem haragszik meg ha leírom a nevét Zsebi Géza bácsinak.

Szerintem még nem adták ki, mert ilyen néven nem találtam semmit a neten..

Véletlenül találtam, ide illő rész:
Zepethneki Töttössy István
42.1 "1944-ben a 10. honvéd gyalogezred II. zászlóaljának voltam a parancsnoka, ahol abban a kitüntetésben részesültem, hogy Édesapád nemes Zepetneki Töttössy István, akit 1942. év június 18-án avattak fel mint hivatásos hadnagyot (született 1920. november 29-én Szombathelyen) parancsnokságom alatt elöbb mint hadnagy, majd 1944. november elsejétöl mint föhadnagy zászlóalj segédtiszti, majd századparancsnoki minöségben. Édesapád rátermett vezetö, kíváló katona, példát mutató hös harcos, a nélkülözéseket és fáradalmakat embereivel együtt elviselö önfeláldozó bajtárs és parancsnok volt, mintaképe a 'Ludovikás' tisztnek, akiket a kommunisták nagyon lenéznek otthon. ... Apádat három ízben terjesztettem fel kitüntetésre: 1944 tavaszán vagy nyár elején a Stanislau 'DK'-i térségben vívott harcok során az ellenség nagyobb és nagyobb eröket bevetve védekezett a magyar és német csapatok támadásai ellen, és amikor az ellenség Tarnovicza-Polna és Bohorodicin vonalon túleröt vont össze, ez elörehaladásunkat leállitotta. Miután a felderítés eredményei az ellenséges helyzetet nem tisztázták, csak korlátolt célú támadást lehetett végrehajtani. Erre a feladatra zászlóaljammal együtt önként vállalkoztam. A támadást Töttössy parancsnoksága alatt az 5. század vezette be. Töttössy akkor segédtisztem volt és önként vállalkozott a megsebesült századparancsnok helyett a század vezetésére. Századát az esös idö és az igen sáros terep nehézségei ellenére mintaszerüen vezette amig erös ellenséges tüzhatás az elönyomulást leállította. Töttössy hadnagy a komoly ellenállást látva azonnal határozott és egy 3 tagból álló rohamjárört véve magához (már csak Ploszkina Mihály örvezetö nevére emlékszem), hegyi facsoportokon keresztül közelharccal az ellenség védöállásába tört, amelyen az igen erös ellenséges tüz ellenére is sikerült áthatolnia. Személyes példáját elöbb százada, majd a zászlóalj többi küzdöi akadályt nem ismerö lendülettel követték. Támadásunk mintegy 2 km. mélységben haladt elöre mikoris a jobbra és balra levö zászlóaljak lemaradása miatt azt le kellett állítanom. Töttössy hadnagy támadásával az ellenségnek halottakban és zsákmányban súlyos veszteséget okozott -- 79 hadifoglyot ejtett és 3 rohamlöveget zsákmányolt. Hadosztály parancsnokom Vasváry József vezérörnagy az arcvonalat járva köszönetét és szerencsekívánatát fejezte ki Töttössynek és kifejezett kivánságára a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjére, a hadiszalagon és kardokkal terjesztettem fel. ... Ez már Magyarországon történt. 1944. október 24.-én parancsot kaptam, hogy a 'Fritz-csoporttal' (10/II. zlj., 2 ta. tü. üteg és 1 német Sturm-Geschützkompanie) ingajáratban azonnal vonuljak Kisvárdára, hol egy német tábornok fog további parancsot adni. Kisvárdától nyugatra egy tanyában vártam a további parancsokat. Itt nemsokára megjelent a német tábornok, aki a helyzet ismertetése után parancsot adott, hogy Dombrádot azonnal vegyem birtokba, mert Dombrád az egyetlen hely ahol a Tiszán az elöre elkészített nehéz hadihídanyagot át lehet szállitani. A hídra pedig itt nagy szükség van, mert az Erdélyböl kivont maradványait a IV. német páncélos hadtestnek csak itt lehet partot váltani. Kérdésemre kijelentette, hogy Dombrádon 3 napja egy orosz gépkocsizó dandár van, melyet 2 napja 3 német Panzer Spee zászlóalj igyekszik kimozdítani, de eredmény nélkül. A parancsot nyiltan megtagadtam, mondván, hogy öngyilkosság lenne egy nappali támadást ilyen erök ellen végrehajtani. Végül megegyeztünk, hogy Dombrádot legkésöbb október 25.-én reggel 2 óráig birtokba fogom venni. 10 önként jelentkezö járört összeállítva az est folyamán dombrádi Leventék segitségével begyülekeztünk a faluba. Minden ember MKB. 44-el és 15 kézigránáttal volt felszerelve. Töttössy parancsnoksága alatt a község nyugati felében levö 5 járör volt. Éjfélkor kézigránátokkal és MKB tüzzel a faluban levö oroszok tökéletes pánikban igyekeztek ki a faluból, legtöbb lövegüket és gépkocsijukat az árokba borítván. Töttössy feladata volt a körzetében levö parancsnokságot elfoglalni és lehetöleg foglyokat ejteni. 11 orosz tisztet fogott el, közöttük egy vezérkari alezredest. Személyes bátorságáért Kormányzói Dicsérö Elismerésre terjesztettem fel. ... A harmadik felterjesztésem Magyarországona Zemplénagárd körüli utóvéd harcokkal volt kapcsolatban, amikor is egy, az állásainkba betört orosz századot hösies bátorsággal teljesen megsemmisített. Ez már 1944. novemberében történt, amikor is Töttössyt az Újólagos Kormányzói Dicsérö Elismerésre terjesztettem fel, a hadiszallagon a kardokkal. Aláirások: nemes Friedenliebi Fritz Pál, M. Kir. örnagy, Tóka Gábor, M. Kir. föhadnagy, Györváry József, tartalékos Zászlós". (Személyi levél, Montréal, Kanada, 1980. augusztus 7.)
Az idézet a Töttössy nemesi család honlapjáról van,
http://www.totosy.com/partfour.html
ahol a háború után kirótt 5 éves bírósági ítélet is olvasható, no meg a család többi tagjáról részletek, leírások.

Szervusz Kalóz!

Köszi az elbeszélést!! Ez is említi a rohamtüzérséget. Majd arról is összeállítok egy kis szórit!!

Üdv
Kristóf

Sárváron az utolsó(!) darabját vettem meg, a mindössze 700 példányban kiadott könyvnek.Címe. Az I. Huszárhadosztály a második Világháborúban- Harctéri naplók, visszaemlékezések 1944-1945.Kiadja:Huszár Múzeum Baráti Kör Sárvár, H-9600 Várkerület 1. ISBN 963 04 2271 9
Ritkasága és fellelhetőségének minimális esélye késztetett arra, hogy egy kis részt kiragadjak példaként, jelen esetben egy sikeres magyar támadást:
"Kisvelence, 1944.XII.11.
Első lépcső Tersztyánszky fhdgy. parancsnoksága alatt a 3. század és Marcsa hdgy. 6 rohamlövege.(Marcsa hadnagy XII.9-én csatlakozott a huszárezred 1. osztályához 6 német mintájú rohamlöveggel, 3 db Nimród mintájú felderítő páncélgépkocsival és 1-1 Turán és Toldi mintájú könnyű harckocsival.Előzőleg az 1. páncélos hadosztálynál szolgált.)
Támadási cél az előző napi védelmi vonal.
Második lépcső Széchenyi fhdgy. parancsnoksága alatt az 1. század.Ez, mihelyt az első lépcső Kisvelence első házsorát eléri, előnyomul, és a házak közt esetleg még védekező oroszokat onnan kifüstöli, majd a felvételi állást az előző napi vonalban újból birtokba veszi.
A támadás megindulása után, az első lépcső nagy lendülettel nyert tért, ami elől az oroszok az éj folyamán hevenyészve ásott gödreiket elhagyva, a házakban kerestek menedéket.
A második lépcső kisebb küzdő csoportokra bontva követte az elsőt, mindegyik küzdőcsoport megkapta a maga házait, amelyeket el kellett foglalni.
Mikor Tersztyánszky Kisvelence délen elérte az 1. század előző napi állásait és tapasztalta, hogy az üres, tehát elötte nincs már ellenség, egy igen merész elhatározással,- Marcsa hdgy.-al egyetértésben - felült embereivel a rohamlövegekre, és - képességük legnagyobb gyorsaságával - rátört a Gróf tanya elött készenlétbe helyezett ellenséges zászlóaljra.Mikor a 2. század állásai elött elhaladtak, Kováts Károly hdgy., Nyerges és Jankovits zászlósok egypár emberükkel, öntevékenyen csatlakozott hozzájuk.
Hogy a harc miként zajlott le, pontosan nem tudom.A napló csak annyit jegyzett: "Gróf és György tanyák térségébe törtek, hol egy orosz zászlóaljat teljesen megsemmisítettek."
A tény az, hogy az oroszok a tüzet csak későn és kis hatással nyitották meg és így a páncélosok betörésével azonnal kézitusa keletkezett. Az oroszok egy része, köztük egy tiszt is,rögtön megadta magát, letépve rendfokozatát. A többi, - a hevenyészett lövészgödrökből futni kezdett. Ezek között Tersztyánszky fegyverei példátlan pusztítást végeztek.
Az ellenséges tűz azért mégis okozott nálunk is több sebesülést, - nagy kárunkra, - ezek között volt Kováts Károly hdgy. és Nyerges zászlós is.
10 h körül érkezett vissza Tersztyánszky fhdgy. Támadását mindössze 51 fővel indította, és ebből 13-an sebesülten tértek vissza.Bekísért 1 tiszti és 54 fő legénységi foglyot. Zsákmányolt 2 páncéltörő nehézpuskát, sok golyószórót, géppisztolyt, puskát, amennyit az emberek és rohamlövegek magukkal tudtak hozni..."
idézett mű 107-108.o.
Idézet: Tomka Emil, a m. kir. "Árpád fejedelem" 2. huszárezred I.osztályának parancsnokától.
Remélem tetszett, amennyiben van rá igény, másolok még be kisebb részeket, a magyar virtus jeles diadalaiból.

Sziasztok!

Gondoltam, felteszek egy másik hőstettek, ebben az esetben az 1. lovashadosztály egyik naplójából. Ez Lengyelországban 1944 nyarán történt:
Ez az alanti történek azért különösen érdekes számomra, mert vitéz Reök Attila, m.kir. páncélos százados édesapám egyik kiképzőtisztje volt 1941-ben. Én is találkoztam Attila bácsival, ma is él Budapesten.
Az alábbi történet az 1.lovashadosztály nagyon nehéz harcai egyikéről szól, ahol a lengyelországi Kleck mellett, a német Harteneck lovashadtest részeként, a nagy szovjet offenzíva ebben az esetben, 1944 július 4-ikén úgy tört rájuk, hogy körülzárta a hadosztályt, de az alább leírt hőstettek miatt sikerült a hadosztályt kimenteni a gyűrűből.
_________________________
A Cepra hídjának közelében a dombtetőn álltam. Ekkor ért oda élével az északkelet felől visszaérkező gépkocsizó utászszázad, észak felől jövet pedig Reök százados nehéz harckocsi százada. Parancsnokaik éppen jelentkeztek. Ebben a pillanatban a tőlünk néhány száz méterre északkelet felé eső dombvonulat peremén több ellenséges harckocsi jelent meg és kezdett tüzelni minden mutatkozó célra:
reánk, az utászokra, a Cepra menti felvételi állás csapataira, sőt a domb felett átcsúszó tüzérségi lövedékek a mögöttünk elterülő lapályon álló lovas és vezeték ló csoportok között robbantak, kavarodást okozva soraikban.
Elérkezett a nap legválságosabb pillanata.
Sok gondolkodásra nem volt idő. Intézkedéseim nagyon rövidek voltak:
1. Reök századosnak a nehézharckocsiszázad parancsnokának személyesen: „Támadás! Irány az ellenség! A dombtetőn állj!"
2. Szaller századosnak a gépkocsizó utászszázad parancsnokának szintén személyesen: "Gépkocsiról! A harckocsi századot követve fel a dombra! Ott páncél védelem!"
3. Szabadhegy alezredesnek - ki a mögöttünk elterülő lapályon osztályának kötelékeit rendezte, - motorkerékpáros hírvivővel: ,,A 4/11. huszárosztály lóra! Visszavonulás ügetésben le délre a műútig! Ott Matuskovich őrnagytól kap további parancsot!"
4. Matuskovich őrnagynak személyesen: ,,Motorkerékpáron le a műútig! A hídnál feltartóztatni a visszavonuló kötelékeket és tovább irányítani a műúton nyugat felé Sinjavka területére. Az elsőül beérkező század biztosít kelet és dél felé! Felderítést kirendelni a mű-út mindkét oldalára! Makay ezredest itt bevárom, azután jövök le a műútra. Ha a Ceprá-n innen ellenség volna, áttörünk rajta!"
Még nem is végeztem Matuskovich őrnaggyal, már is dübörögtek Reök százados harckocsijai fel a dombra, nyomukban az utászok páncéöklökkel. Néhány páncéltörő ágyú gyorstüzet zúdított az ellenséges harckocsikra, melyek nyomban visszahúzódtak a fedező peremvonal mögé. Harckocsijaink nem álltak meg a dombtetőn, hanem heves tüzelés közepette nyomon követték a menekülő ellenséget, több harckocsit kilőttek és visszaverték az ellenséges páncélos élt követő, gyalogságtól kísért erősebb páncélos egységet is. Az ellenség két harckocsinkat kilőtte és a századparancsnoki harckocsi nyitott páncél-tornyában álló Reök százados súlyosan megsebesült, fél karját vesztette.
Ma is feldobog a szívem, ha visszagondolok vitéz Reök százados páncélosaira és Szaller százados utászaira. Felejthetetlenül előttem áll hősies rohamuknak képe. Nem tudták, hogy milyen erős az ellenség, nem tudták mi vár rájuk a dombvonulaton túl, de habozás nélkül villámgyorsan rontottak a szovjet páncélosokra, hogy megmentsék a helyzetet. És megmentették!

Írta: Schell Zoltán ezredes. Az 1. lovashadosztály volt parancsnoka.

Megjegyzés:
1. A magyar 'nehéz harckocsi' a 19 tonnás 41 M Turán II volt, rövid csövű 75mm-es löveggel.
2. A szovjet harckocsik minden valószínűség szerint a 32 tonnás T-34/85, 85 mm löveggel felszerelt harckocsik voltak. Mint ismeretes, a T-34 volt a II vh. egyik legjobb harckocsikija, és nem lehetett könnyű dolga a magyaroknak azokat visszavonulásra kényszeríteni!

Üdv
Kristóf

Egyébként Klecknél a lovashadosztály harckocsi-zászlóalja szinte teljes harckocsiállományát elveszetette az egyenlőtlen küzdelemben. Ugyanitt súlyos veszteségeket szenvedett a 3. és a 4. huszárezred is. Az 1. lovas-tüzérosztály valamennyi lövege megsemmisült.
Eygébként a bekerítésbe a hadosztály részei közül nem került be a 2. huszárezred, a 15. kp.zlj. és a 3. gv. tü.o., amelyek német alárendeltségben harcoltak az említett időpontban.

A könyvből a szöveget szó szerint másoltam be, ott Marcsa hadnagy neve így szerepelt.De köszönöm az észrevételt, így pontosabb, hitelesebb a történet.Ezért imádom ezt a honlapot.Köszönettel mindnyájatoknak: Kalóz14

Szia Borsod,

Amit írtál, általában jól ismert tény. Viszont, szerintem, az csak fokozza a magyar katona hősiességét, hogy gyengébb hadianyaggal, őriási számbeli fölényjel meg tudott küzdeni, úgy, hogy a németek külön dicséretbe részesítették őket, ami náluk nem volt szokásos!

Üdv,
Kristóf

Egy másik ide illő történet, ugyanabból a könyvből, mint amiből már idéztem:
"Elhatároztam, hogy támadok.A csoportosítás a következő volt.Keleten a Tisza irányában a volt felderítőosztag biztosít, és csatlakozik a támadáshoz.Támadási célja Alpár DK.Az arctámadó csoport Szabó István hdgy. parancsnoksága alatt, a műút mentén támadási cél Alpár Dél.Beosztva a rohamszakasz és a felderítőosztag egy szakasza.
Az oldaltámadó rész parancsnoka Czánth Emil szds., a 3. szd Alpár vasútállomás területéről keleti irányban támadjon a kiskunfélegyházai út mentén.Tehát a támadás iránya oldaltámadás.Nádasdy Ferenc szds. parancsnoksága alatt a 2. szd. tartalék a vasútvonal mögötti erdőben.A támadás az aknavető tüzrajtaütés 10-ik percében kezdődik.Időközben a helyszínre érkező ezredparancsnok , Németh Dezső alez. jóváhagyta az intézkedéseket.Első feladata az Alpár Északon biztosító 2 db pc. ágyú kikapcsolása volt.Ez egy külön e célra szervezett tűzcsoport feladatát képezte.A támadás tökéletesen meglepte a hiányosan biztosított és magukat biztonságban érző oroszokat.Szabó István hdgy. fergeteges hajrában - egy futással érte el a falu szélét.Ott tüzelőállásban tüzével üldözte a rendetlenül hátráló gyalogosokat.Ezt látva Nádasdy szd-ot lóháton rendeltem támadásra.Támadási céljuk a kiskunhalasi úttól Délre az ellenség hátába.
A támadás sikerének hatalmas zsákmány volt a bizonyítéka: a zsákmány 12 db páncéltörő ágyú és rengeteg gyalogsági fegyver, több jármű stb.."Így győztünk" című szovjet könyvből utólag tudjuk meg, hogy egy erőszakos folyami átkelést akadályoztunk meg.
Veszteségünk mindössze egy halott volt.Elesett Teller Károly rohamszakasz parancsnok. Egy házat került meg és összeütközött ugyanazt a célt végző orosszal, akinek géppisztoly sorozata szíven találta.Fájdalmas veszteség volt ennek a kíváló, bátor és megbízható parancsnok elvesztése. Ott temettük el a helyszínen. "
Idézet: Monspart Gábor, am. kir. "Nádasdy Ferenc" 3. huszárezred I.osztályának parancsnokától

Szia, Kristóf!
Azért írtam be, hátha valaki mégsem ismeri.
A hadosztályt dícsérő német parancs 1944. szeptember 17-én kelt és Guderian írta alá. A magyar csapatok közül elsőként a lovashadosztály lett megemlítve német napiparancsban. A dicséretet konkrétan a Varső környéki védelmi harcokért kapták.

Szia Borsod!

Igazad van, és ha jól emlékszem, bizony elég laharcolt állapotban volt már a hadosztály Varsó alatt. Valahol meg van a Guderian-féle dicséret....

Üdv
Kristóf

Akkorra már túlvoltak egy feltöltésen és egy átfegyverzésen, de létszámuk a kivonuló létszámnak mintegy a fele volt. A lovasszázadok egy részét gyalogosították. Más kérdés, hogy a kapott német fegyverzetnek köszönhetően tűzerejük nagyobb volt, mint mikor a frontra mentek.

Bene János - Szabó Péter: Huszonnégyes honvédek a Kárpátokban (Nyíregyháza, 1997)
Huszár László őrnagy visszaemlékezése:
"A cigándi Tisza védelmi vonalat zászlóaljunk számára általában 4 km szélességben utalták ki. ...... A tőlünk jobbra lévő alakulatnál november 20-án nagyobb szovjet és román erők Tímárnál átkeltek a folyón.Az erősen fedett, bokros partszakaszon egy 3-4 km széles sávban beásták magukat. Mivel a német felső vezetés a Tisza vonalát tartani akarta, az átkelt ellenség visszavetését rendelte el. ...... Pokoli tűzharc kezdődőtt. A támadást a 12/III. zászlóalj hajtotta végre Maár Gyula őrnagy vezetésével. Felzárkózva a tüzérségi tűzre egy lendületes, elsöprő támadással visszavetette az ellenséget - mely többszörös túlerőben volt - a Tisza túlsó partjára. A megmaradt részeket foglyul ejtették. A felső vezetés a kimagasló haditettéért a zászlóaljnak a sisakon viselhető tölgyfalomb megkülönböztető jelzést adományozta. A hadseregen belül elsőként. Sajnos, ennek a kitüntetésnek nagy ára volt, közel 30%-os veszteséget szenvedtek."

Erről kicsit bővebben:
http://www.zmne.hu/kulso/mhtt/sections/mhtt_csata/index.html
Az írások menüpontban.

Sziasztok!

Mondtam, megtalálom a német OKH dicséretét. Íme:

1944, szeptember 14.-ikén, a (német) Haderők Legfelsőbb Parancsnoksága jelentésében kihirdette:
'A Varsótól észak-keletre folyt heves csatákban, a m.kir. 1. lovashadosztály Ibrányi altábornagy parancsnoksága alatt különlegesen kitűntette magát szívós ellenállásával és bátor ellenlökéseivel'.

Forrás:
Janusz Piekalkiewicz. The Cavalry of World War Two. (a II. vh. Lovassága) Orbis Publishing, London. 1979. 230. oldal.

Például ilyenekre (is) lehet benne lelni.
1945-ös évi 13.számú Honvédségi Rendeletekből:
"Egy német páncélos tüzérezred parancsnoka egy magyar hadsereg tüzér parancsnokához 1945.évi január hó 10-én az alábbi jelentéseit terjesztette fel:
1., Jónás ezredes a Székesfehérvár körüli harcok óta mint az ezrednek alárendelt magyar egységek tüzér parancsnoka tartózkodik az ezrednél. Reábízott kötelékek körüli fáradhatatlan gondoskodása mellett állandó harckészség és harci kedvvel, alárendelt ütegeinek nemcsak mintaszerű ellátásáról, hanem egyenesen kiváló harcászati alkalmazásukról is teljes erejéből gondoskodott.
Jónás ezredes ezenfelül személyes magatartásával, mintaszerű, rámenős vállalkozó készségével csapatát harcos kedvének és harci erkölcsének legmagasabb fokra való emelkedésére ösztönözte. Így elsősorban az Ő érdeme, hogy a magyar tüzérosztály ütegei a Székesfehérvártól délre 1944. évi december hó 20-án lefolyt kemény harcokban tüzelő állásaikban a végsőkig kitartottak és közvetlen tüzükkel az ellenségnek súlyos, véres veszteségeket okoztak. Jónás ezredes maga is a tüzelő állásban tartózkodott, amikor az ellenség erős tüzérségi támogatás mellett tömött sorokban támadott. Mintaszerű nyugalmával és hidegvérével úgy tisztjeit, mint legénységét a legmagasabb harckészségre ösztönözte úgy, hogy azok magas veszteségeik dacára – ezen a napon egyetlen üteg tüzelőállásában 4 tiszt és 35 fő legénység esett el – kitartottak helyeiken és az ellenség rohamával szemben az utolsó pillanatig helytálltak.
Jónás ezredes a Székesfehérvár körüli harcok rákövetkező kemény csatanapjain is ismételten kitűnt vitézségével és félelmet nem ismerő magatartásával.

Jelentem, hogy a magyar ködvető osztály az ezrednek való alárendelése óta (1944.XII.24.) a harcban kiválóan bevált, különösen kiemelkedik parancsnokának, Havor őrnagynak az átlagon messze túlemelkedő harci készsége, kitűnő katonás beállítottsága és magatartása."
Vogl s.k.
ezredes és ezredparancsnok

Utána lehet nézni, bár kicsit időigényes (német nyilvántartásban a külföldieknek adományozott kitüntetések között). Szinte biztos egyébként, hogy EK II-őt kapott, mert először az adták (EK I-et jó néhány magyar repülőzászlós kapott, de a nem repülő zászlósok közül igen kevesen).

Sziasztok!

Nekem is van valami kis történetem melyet a nagypapám mesélt. Igaz nem katona volt hanem vasutas Szekszárd és Dombóvár térségben, de szerintem jó kis sztori. Egyszer mikor Messerschmitteket szállítottak, a Messerekre figyelő emberkét megkínálták egy kis pálesszal :pint: és mikor becsiccsentett, elvágták a Messerekbe a vezetékeket. Igaz nem katonai hőstette de gondoltam megosztom veletek. Üdv: Máté

Üdv!
Ezt lehet ellenállásnak és hazaárulásnak is tekinteni!
Zoli

Sajnos a neve nem maradt fenn az utókornak annak a magyar katonának, akiről e rövid történetet írom. Barátom családi fényképalbumában volt egy kép, melyen a nagypapája volt a szakaszával. Akkor mutatott egy katonára, mely a többinél egy fejjel magasabb volt, hatalmas termetével kirítt a csoportból. A keleti fronton esett el, egy sündisznó állásban. Úgy találtak rá, hogy a kezében még mindig szorította a gyalogsági ásóját, s közvetlen körülötte 13 szovjet katona holttestét számolták össze, akiket lőszere elfogyása után csapdosott agyon. Annyit tudott Róla csak még, hogy Érsekújvárra való volt. Béke poraira...

Valóban nem ide illő Kutató tagtárs "jó kis sztorija".

Kedves Fantal77!

Ha a fazon tiszt volt a Feketesas utcai levéltárban jo eséllyel megvan az anyaga. Feltételezem, hogy ha mérnok volt, akkor tartalékos tiszt volt. A személyi lapon feltuntettek a kulfoldi kituntetéseket is (mig a sematizmus csak a magyart emliti, raadasul csak a hivatasos tiszteket)

Szoval ha érdekes szerencsét próbálhatsz! Az illeto szuletési dátumát, anyja nevét sem hátrány tudni, foleg, ha gyakori neve volt... :-)

Udv:Ajtony

Azt hiszem az nem kérdés, hogy amit a Puma repülőszázad -majd ezred pilótái véghezvittek, az is ebbe a kategóriába tartozik. 6-800 ellenséges gép ellen felszálni 25 géppel, vakmerő vagy hősi tett volt? És akkor még csak a 12,7-es Browningokra számítottak, a derék Szekszárdi vasutasokra nem is gondoltak....

Kedves Kutató és kedves Mézes Ádám!
Ez a topik a magyar katonák hőstetteiről szól! Vagyis ide olyan hozzászólásokat történeteket várunk, amik arról szólnak, hogy a magyar katona miként igyekezett erején felül teljesíteni azért, hogy mentse a hazáját!
A Kutató által írt történet szerintem .... messereket megrongálni, hogy azok ne tudjanak repülni....
Gondolom ezért a "hőstettéért" nagytatád a szocializmusban jó nagy kitüntetést kapott!
Csak tudod azokat a messereket igen gyakran (a legtöbbször) a magyar csapatok megsegítésére vetették be! Egyszóval nagytatád a szorult helyzetben levő magyar katonákat büntette azzal, hogy a messereket nem tudták bevetni! Ki tudja hányan vesztették ezért életüket....
Szerintem ez nem hőstett!!! Vagyis nem itt a helye!

Kérnék mindenkit, hogy az ellenállási témát ezek után mellőze! Ennek érdekében...látva az igényt....nyitottam egy új topikot.
Címe: Ellenállási mozgalom
Ott lehet folytatni a témát. Hogy ne veszítsétek el a fonatalat, bemásoltam vitaindítónak három hozzászólást!
Üdv
WIII

Kőszeghy Barnabás főhadnagy, a 7/2 rohamtüzér üteg parancsnokaként 1944 októberében, Csanádpalota és Földdeák térségében az utolsó töltényig harcolt. Ütegével jelentős szovjet páncélos erőket semmisített meg, katonáival együtt hősi halált halt az egyenlőtlen kűzdelemben. Ezzel kiérdemelték az "új holtak ütege" címet. Példamutatásuk a magyar tüzérség hősi eposzában kiemelkedő helyet foglal el.

Kedves Kalóz14!
A forrást, meg lehet kérdezni?

Kedves magyarvagyok!

Szegény Kőszeghyék esete több helyen is le van írva, jómagam talán leginkább Bondor Vilmos nagyon olvasmányos visszaemlékezését ajánlanám, mely A világégés hadszínterein címmel jelent meg a Zrínyinél 1994-ben (a rettenetes borítója ne tévesszen meg, remek, értékes mű).

Üdv,

Csaba

vitéz Duska László százados
(fényképe megtekinthető a többi Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmmel kitüntetettekkel együtt itt:
www.akm.externet.hu/rendjel/adatok/vitez.htm

Az Osztrogorszki kitörésnél a 13. kecskeméti hadosztály támadóékét vezette. A harcok során súlyosan megsebesült, mégis harccsoportját tovább vezette és az ellenség védelmét sikeresen áttörte. Hősies cselekedetével, magával ragadó bátorságával lehetővé tette a katlanba zárt magyar és német csapatok kitörését. Duska százados ezért a cselekedetéért a Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem kitüntetésben részesült.

Böszörményi Géza ezredes, a 25. gyalogezred parancsnokaként kimagasló vitézséggel kűzdött a tordai csatában. Bátran, az ezrede élén, a tordai temetőben vívott véres harcok során édesapja sírjánál halt hősi halált.
Ugyanitt, vitéz Pisky Zoltán ezredes, mint a 24. székely határvadász zászlóalj parancsnoka, a tordai temetőben, szűkebb törzsével az oroszok gyűrűjébe kerül. Kézigránáttal törtek ki, Pisky ezredes az élen harcolva nyitott rést, bátorságát csak fokozza, hogy utolsónak hagyta el a temetőt a kitörés során. Marosvásárhelyen haslövést kapott, de felépülése után szolgálatra jelentkezett. A háború utolsó szakaszában eltüntnek nyilvánítják, valószínűleg szovjet páncélosokkal vívott egyenlőtlen harcban lelt hősi halált.

A székely határőrök Erdély védelmében nagyon bátran és hősiesen harcoltak. Amikor Románia átállt a székely férfiak tömegei vonultak be önként és ragadtak fegyvert. Egy helyen olvastam, hogy 18 éves kortól egészen 65-70 éves korig a férfiak tömegei húztak egyenruhát.
Sok esetben többszörös túlerővel szemben is bátran vették fel a harcot.
Természetesen a románok "hálája" azóta is üldözi a székelyeket, eme helytállásukért!
Amikor viszont a front elhagyta Erdélyt, folyamatosan szöktek haza.

Rechtzügel Árpád szazados haditetterol hol lehet bovebben olvasni? Vajon melyik repuloterrol volt szo?

Denes

Sebő Ödön

A HALÁLRA ÍTÉLT ZÁSZLÓALJ

A visszaemlékezés a Gyimesi-szorosban 1944. augusztus 28. és szeptember 20. között lezajlott hősies védekezés harcainak, majd a bekerítésből való bravúros kitörésnek állít emléket. Sebő Ödönt 1942 decemberében avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Katonai pályafutását az erdélyi hadszíntéren kezdte, a 32. határvadász zászlóaljnál. 1944. augusztus 28-án német parancsnokság alá akarták rendelni, hogy azok visszavonulását fedezze. Ezzel a paranccsal szembeszegülve az ezeréves magyar határon rendezkedett be védelemre a gyimesbükki helyőrség parancsnokaként. Hősies helytállása megállította a könnyű átvonulásra számító két szovjet hadsereget és egy lovas hadosztályt. A kitörés és visszavonulás után katonáit tovább vezette a Székelyföldön, majd Szlovákián keresztül egészen Németországig, az amerikai fogságba kerülésig.
http://www.rejtelmek.hu/cikk_ahiz_01.html

Sebő konyve valóban remek, mégha néhol ki is szinezi egy kicsit. Amugy tudtátok, hogy Sebő Ferenc, a hires tekerolantos és népzenekutató az o fia? Ez az osszefuggés nekem csak a konyv elolvasása után esett le. :-)

Az feltunt nektek, hogy a konyv hátulján lévo kép erosen retusált? A konyvben is szereplo, zászlós korában készult képet alakitották át, ugy hogy fhdgy rendfokozatot és kituntetéseket szerkesztettek a képre. :-)

Udv:Ajtony

Már régóta vadászom erre a könyvre, nem tudja valaki, hol lehetne beszerezni?

Én már jó pár éve, hogy megvettem. Akkor a Magyar Könyvklub reklámozta, hogy nemsokára megjelenik a könyvesboltokban és náluk akkor még bevezető áron volt!
Amióta elolvastam azóta akarok elmenni a Gyimesi szorosba! Ebben a könyvben olvastam előszőr a Mária Terézia által állított határkövekről az ezer éves határon. Sebő bácsi is járt egy ilyen kőnél!
Sajnos már ő sincs köztünk....
Nemrég' olvastam a neten, hogy ő is megtért bajtársaihoz.
Nyugodjon békében.

Pár éve még élt Sebő bácsi, s egy érdekes elbeszélgetésre akadtam (ami megrendelhető -nem pénzért).
Látható 2 kép is. Az egyik a riport alatt készült, a másik az lehet, amiről Ajtony beszélt, a retusált kép. Rövid cikk itt:

http://www.magyarsziget.hu/?name=sebo

Kőnignek, és a többi tagtársnak, akiknek még hiányzik a könyvespolcáról e kötet: Fehérlófia könyvesbolt, Bp,IX.ker., József krt-József u. sarok, bejárat a József utcából. A múlt héten még volt vagy 10db.

www.feherlofia.hu

Üdv: Kalóz14

Köszönöm a segítséget!

König

Igen errol a képrol beszéltem. Amugy a hadiban, a határvadászokrol szóló idoszakos kiállitás bejáratánál is látható volt egy eros nagyitásban :-)
Udv:Ajtony

Kosz' a tippet, Kaloz.
El is kuldtem az internetes megrendelest.

Denes

U.i. Latta-e valaki a Feherlofia kezdooldalan bemutatott Militaria folyoiratot? Milyen jellegu ez a folyoirat?

A "Militaria" folyóirat időszakos, kb. negyedévente jelenik meg. Szerkesztője Józsa Béla, aki szintén tagja az oldalnak. Ha gondolod, privátban érdeklődhetsz nála. A Fehérlófiában pedig az összes eddigi Militaria szám beszerezhető. E füzetszerű kiadvány remek színvonalú, mire hazaérek már ki is olvasom, letehetetlen!

A Militaria fuzeteket én is nagyon szeretem! Nagyjábol illeszkedik Józsa kedvenc kutatai teruleteihez: Normandia és a francia front elképeszto részletességgel (állitom, sok német és francia torténésznek tudna ujat mondani ezen a téren) és a Bp-i harcok. De mások is publikálnak általában! Józsa Béla alkalmazta itthon szerintem eloszor azt a technikát, hogy szinte minden korabeli fotónak megkeresi a mai helyét és ugyan abból a szogbol lefényképezi.
Udv:Ajtony

Kalóz14, ma délelőtt jártam a Fehérlófiában, és a tulaj csak a könyvek hűlt helyét tudta megmutatni a polcon..:(
Mindet elkapkodták..

Így jártam..

Üdv:
König