:) A dédnagyapám annyit kérdezett az orosztól, amikor a teheneket hajtották ki az udvarról : kinyissam a kaput? Nagyon félreértették , le akarták ezért lőni.

Egy háború utáni, '56-os történet. Dunaújvárosból, apám ott volt gyerek. 9 éves volt akkor.

A város elfoglalása egy éjszakáig tartott az oroszoknak, erről apám nem sokat tud. Nagyapám kint volt a keleti fronton, és nem akart újra harcolni velük, viszont mindenkit leparancsolt a pincébe. Három gyereke volt, és bár az oroszokat utálta, nem hitte, hogy le lehet őket győzni.

Az orosz katonák azt kérdezgették a helyi srácoktól, hogy "Szuez? Szuez?". Ugye akkor volt a szuezi válság, amiről úgy tűnik, hallottak, viszont azt már nem mondták el nekik, hova viszik őket. Látták a vizet, gondolták Szuez.

Az akkori katonák barátságosak voltak, ajándékba sapkát, kitüntetést (vagy legalábbis valami érmet) adtak a magyar kis srácoknak.

Még annyi, hogy történelem órán én már azt tanultam (2000-es évek), hogy Dunaújvárosban hosszan tartó harcok voltak, és ott működött az egyik legtovább kitartó csapat.

Furcsa, hogy apám erről nem hallott semmit. Igaz, hogy volt két három napig kijárási tilalom, a harcok ideje alatt ő a pincében csücsült, de utána még durván 20 évig ott élt, mégsem hallott semmit.

A városban éltek görög kommunista emigránsok. Őket a forradalom leverése után ki kellett a városból menekíteni. A harcok alatt segítették az oroszokat, és félő volt, hogy bántódásuk esik.

Elkalandoztam...

Üdv mindenkinek!

Egy kis történettel én is hozzájárulnék a korábban felsoroltakhoz.
Annak idején 1945 húsvét nagyhetében érkezett a front kis falumhoz. Egy 16 éves szép lány, a front megérkezése előtt a faluba érkező szovjet katonák elől - szerencsétlenségére - házuk zsuppos pajtájának szénával tele tömött tetőrésze alá bújt el. Március 28.-án este a ház udvarán tartózkodó szovjet katonák észrevették, hogy valami mozgás okozta zaj van a pajta zsuppteteje alatt. Talán ellenséges katonát gyanítva, oroszul parancsolták meg, hogy aki ott van, jöjjön le. S amikor nem jött válasz - nyilván nem is jöhetett, hisz oroszul a kislány nem értett - a felszólításnak egy géppisztolysorozattal adtak nyomatékot. Edit halálos sebet kapott. Az őt lelövő szovjet katona a szemben lévő házba ment, ahol elgondolkozhatott tettén, mert öngyilkos lett. Az itt lakó család viszont majdnem emiatt került kiirtásra, mert az "álmoskönyvek szerint" egy magyar házban talált halott szovjet katona biztos pusztulást jelentett...

charles

Lehet csemegézni, de én amondó vagyok, hogy a háború borzalma sokukból állatot csinált, nemzetségre val tekintet nélkül...

http://hu.metapedia.org/wiki/A_szovjetek_r%C3%A9mtettei#Megfagyaszt.C3.A1s

Esetleg valaki kikeresheté, és beírhatná hogy volt a történet pontosan...

A ku.... a.....t! :(

Ha jól rémlik kilőtték a harckocsit, és csak pár csecsemő élte túl.

Végre valami johir!:))

Jól tette...

Ungváry Krisztián Budapest ostroma című művében olvasható a tankokra csecsemőket kötő oroszok esete. Ha jól emlékszem, a lakosság agyonverte a kezelőket.

Ilja Ehrenburg írta valamelyik könyvében, de Ô a némeeket vádolta ezzel.
A könyv már nincs meg, mert elégettem :-) jó pár hasonszörû alkotással egyûtt.

Földi-töl nem emlékszem ilyen irásra.

Történészeink ilyet írtak volna?
Nem inkább Sven Hassel Lánctalpak című könyvében olvastad Rudi?
Esetleg Földi Pál jöhet még szóba :-)

Ungváry, Budapest ostroma.

Üdv

Á

Mondjuk az is lehet, hogy Számvéber Norbert - Páncélos-hadviselés a budapesti csatában könyvében olvastam (a csecsemő felkötözős dolgot), nem emlékszem már pontosan... Nincs energiám kikeresni annyi sok anyag közül. :-)

Hali,

emlékeim szerint ez a Magyar Futárban jelent meg.

Üdv

Á

Pestszentimre. Megnéztem!

Ám legyen...

Az alapfelállás: nagyapa órás, saját boltja-háza van, rajta nagy táblák hirdetik foglalkozását, valamint olyan varázsszavak is szerepelnek a portálon, hogy "aranyat-ezüstöt-drágakövet veszek". A szakmát nem 1944-ben kezdte, elég széles körben ismerik.

Édesanyám 1945 januárjában született. Nagymama terhes volt vele, amikor megjöttek Ivánék. Egészen pontosan éppen anyaszült meztelenül ült a kádban (jó érzéke volt a történelemhez - hihihi), amikor kinyílt az ajtó, s ott állt a maga valóságában egy szovjet katona, vállán az elmaradhatatlan (nem megenni az esetleges elírásért) PPs géppisztollyal. Végigmérte, a fegyvert a hátára lökte, elvette a kád szélén lévő óráját majd kiment. Mindezt nagyi elhűlve nézte végig. Éppen lenyugodott volna, amikor Kolja visszajött - mint kiderült, négy befőttért. (Ott tárolták a szekrény tetején a tele üvegeket.) Egyet-egyet zsebre, egyet-egyet pedig a hónalja alá tett, és kiment. De ez nem csak olyan szimpla, hanem igazi oroszos távozás volt. Ugyanis a búcsú előtt tisztelgett - ám ehhez le kellett tennie az üvegeket a földre, majd mivel a karjait nem nagyon tudta mozgatni, lábbal húzta be az ajtót.

(Nota bene: a nagyi mesélte, hogy a víz vele együtt kihűlt, mire ez lejátszódott. Pedig nem lehetett több az egész másfél percnél.)

A társai közben békés egyetértésben csontig kifosztották az üzletet. Nagyapámat pedig ketten kivitték egy másik ház udvarára, ahol a szomszédokkal együtt felsorakoztatták őket szépen vonalban, majd közölték, adják át a többi értékeiket is, különban "kaputt". A szoldat már emelte is a fegyverét, amikor deus ex machina beesett egy akna, amelynek szilánkjai végeztek a két orosszal és két idősebb úrral. (Más csak kisebb sérüléseket szenvedett.) A túlélők éles észről tanúságot téve a testeket kihúzták az utcára, majd ment ki-ki a maga dolga után.

Röviden ennyi. Voltak ilyenek és olyanok is. Ők is tudnának mesélni rémtörténeteket rólunk - de ez nem vezet sehova.

Akkor ne tartsa magába a szerkesztő úr!

Pestszenterzsébeti órásmester? A nagyapámnak ott volt műhelye, a ház még ma is áll. Nem tudok efféléről - másról viszont igen.

Orosz hozzáállásra jó példa a pesterzsébeti?? órásmester, akitől órát követeltek de nem volt neki csak egy kevés, ezért az oroszok forró vízben fürdették(leforrázták) lenyúzták a bőrét, és levagdosták a végtagjait, majd a még élő embert megszurkálták, így kivéreztették....

Hát ez döbenetes!!!!
Soha többet nem kérdezek bele ilyen témába, a szivem szakad meg-csecsemök?-, micsoda állat az ember?!

Az is lehet, hogy az Elsodort Város c. könyv valamelyik anyagában olvastam, majd utána nézek.

teljesen hihető a sztorid Rudi, bár a budapest ostroma című könyvből nekem nem rémlik(bár rég vettem már elő..)
Viszont Budapest ostromából három kedves történet ami hitelessé teheti Rudi visszaemlékezését:
Margitsziget elfoglalásáért vívott küzdelemben, az oroszok pesti civilekkel cipeltették a lőszert a Duna jegén, hogy az ott védekező főként magyarok ne aknázzák a Dunába az utánpótlást.
...
Másik történet:
Budapest ostroma végén az oroszok a pincékben megbújó civileket hajtottak maguk előtt, ott ahol magyarok védekeztek.-ez addig jól is működött amíg az egyik magyar oda nem kiáltott, hogy feküdj..
...
A harmadik történetben, egyik a Széll Kálmán téren harcoló magasabb tisztünk feleségét rabolták el, erőszakolták, és verték meg pár fogságba esett honvéddel együtt,és kényszerítették őket a megadási prroklamáció beolvasására. Ezt a fészket a Vannay ri.zlj önkéntesei felszámolták.

Ungváry Krisztián közölte le ezt, hogy a csecsemőket felkötözték az oroszok a harckocsira, ha jól tudom a Budapest Ostroma c. könyvében. Visszaemlékezés volt. Nincs okom nem elhinni, hiszen vannak cifrább történetek is az oroszok részéről.

Rudi mellet szóljon, hogy az elsővonalban harcoló oroszok, nem voltak olyan kegyetlenek, mint a második vonalban megjelenő nagyon sok idővel rendelkező, szedett-vedett trén.
..
Másik eset pont Budapest ostromakor történt:
Amikor egy pár ss-katona fogságba esett az oroszok elkezdték dicsérni a kitüntetéseiket, de megjegyezték, hogy az ss parolikkal együtt vegyék azokat le mert nem fogják a továbbiakban a leendő őreik ezeket jó szemmel nézni. Ezek után a németek felajánlották a kitüntetéseket, ezt az oroszok visszautasították azzal, hogy van nekik elég, mert ők a gárda, az orosz waffen-ss.
...
vagy amikor egy magasabb tisztünk megadta magát, szintén Budapesten, azt érezte, hogy valaki a köpeny zsebébe nyúl, és amikor megfogta a "tolvaj" kezét akkor vette észre, hogy az orosz őr kekszett tett a zsebébe.
..
Amúgy a magyar katonákkal is "jobban" bántak, a "felszabadítók" magyarként legalább volt sansz az életben maradásra. Sok visszaemlékezés van pl a kitörésből, hogy amikor magyarok németek adták meg magukat, a magyarokat kiterelték, és hátrakisérték, míg a németeknek kiszurták a szemét, feldarabolták őket, majd egy 10-15perc után agyonlőtték őket, ugyanazok a katonák akik a magyarokat hátrakisérték.

Rudi, ezt elhiszed?
Nem vitattatom az oroszok kegyetlenkedéseit,olvastam sokat, de ezt nem hiszem el!

Igen, vannak ilyen esetek, hisz Budapest ostromakor is az oroszok csecsemőket kötöztek egy harckocsira, hogy a németek ne akarják kilőni, meg stb. De én általánosságban értettem, hogy szeretik a gyerekeket, de mindenre van ellenpélda, német, és magyar oldalon is!

Szia Rudi!
"Az oroszok szerették a gyerekeket"-hez annyit, hogy míg a frissen szült dédnagyanyámat 6 orosz erőszakolta meg, addig a 3napos újszülöttet a 7. orosz a földhöz akarta dobni, nagypapám úgy tépte ki a ruszki kezéből a csecsemőt, és rejtőztek el a csűrbe. Egyetlen bűne az volt, hogy ordítani mert. Hol így-hol úgy bántak velünk, felszabadítottakkal...

Szép történet, köszi! :)