Gondoltam így hétfő este megosztom veletek a családom egy aprócska történetét.
Ezt a kanalat még dédnagymamám kapta 1944. decemberében egy orosz katonától, hogy ezzel etesse a kislányát, aki akkor volt pár hónapos. Az a kislány most a nagymamám. Azóta is őrizte a család a kanalat, édesanyámat, de még engem is néha ezzel etettek kiskoromban, mivel nagyon pici, és könnyen befér a szájba. :-)
Gyakran járt le a pincébe hozzájuk egy orosz katona, gondoskodott róluk, és biztatta őket, hogy nem kell félni, stb. Nem bántották őket, meg egyébként az oroszok szerették a gyerekeket. Nagymamámat akkor kis fakádban, a pincében fürdették, nem mertek kijönni. Ezekre még emlékezett édesanyja elmondásaiból, amit nekem is elmesélt nemrég.
A kanál anyaga rozsdamentes acél, a gyártója egy német cég volt, Wellner és fia.
A beütés rajta egy elefánt, alatta pedig WELLO felirat. Sok háború korabeli horogkeresztes evőeszközben is benne van ez a felirat, név, stb.
Csak találgatni lehet, honnan szerezte ezt az orosz katona. Talán elesett német katonától zsákmányolta, vagy valamilyen német étkezdéből, kórházból...

Nagyobb képek a beütőről:
http://postimg.cc/gallery/2qb5oelt0/