A kezdeményezés kétségtelenül jó szándékú, ám szerintem azért "hamvába holt" mert ha valaki érdekes és alátámasztható családi vonatkozású információk birtokába jut, azt egyedileg fogja publikálni, nem pedig egy "hozzászólásfolyamban" az ilyen kezdeményezések már a "régi roncson" sem váltak be, de hátha nincs igazam, egy próbálkozást újra megér:)

Azért ne romboljunk illúziót :) Most hogy egyre inkább szaporodnak el a "roncskutató palánták talán nagyobb esélyel jöhetnek sztorik.

Hát igazad van búvárkund. Ez a topic léket kapott mint a török hajók a Dunán...
Ha nincsenek reménytelen helyzetek csak reménytelen emberek akkor ez a topic egy reménytelen ember :)

A http://www.roncskutatas.hu/node/10442 címen megígért történet hamarosan a kezemben lesz. A két öreg közül a bal oldalt látható úr kétszáz oldalas hadinaplója végre "látótávolságon belülre került".
Emlékeztetőül: ő mesterlövész volt.
- Zoli bályám! Rendesen, távcsővel?
-Ugyan! Én nyílt irányzékkal is precízen homlokon találtam az elvtársakat...

Az jó, akkor türelmesen várok. Addig itt egy jó történet. A papa mesélte hogy a háború alatt a település közelében zajlottak a harcok és mikor egy alkalommal a németek felülkerekedtek a ruszkikon és az elvtársak kifogytak az ellátmányból, egy oroszt aki már nagyon szomjazott és megadta magát, kiterelték a lövészárokból. Kapott is bőven inni, de ekkor a németek kicsit arrébb vitték és jól kilyuggatták. Közben leesett a hó és mikor végre felolvadt, az oroszok megtalálták a halott katonát. Olyan dühösek voltak, hogy a dédapámat majdnem ott helyben lelőtték. Végül aztán sikerült bebizonyítania, hogy ártatlan.

Ez nem egy izgalmas hadi napló de esti mesének elmegy. Ki tudja, hogy mennyi igaz belőle.

Bocsi Zaton.:) Nem tudtam hirtelen, hogy hova írjam, ezért írom ide.
Törölték az újságot amit feltettem. Elég lett volna a nem odaillő hozzászólásokat törölni. Ez egy komoly oldal és meg kellett volna birkózniuk ezzel a nem könnyű témával is. Szerintem. Az, hogy vannak vélemény különbségek nem baj, a túlzások már annál inkább. Már egy éve rakosgatom ide-oda ezt az újságot, és úgy döntöttem, hogy másoknak is látniuk kell név szerint szereplő emberek, magyarok, gyerekek, öregek civilek. Rejtő Jenő könyveivel került hozzám, és megkövezhettek Ő akkor is a kedvencem marad.

.

Èrdekes történet. Köszönöm hogy megosztottad velünk.

A papa mesélte egyszer a háború utáni időszakkal kapcsolatban:
- Mivel én még fiatal voltam nem soroztak be, de volt egy pár évvel idősebb évfolyamtársam, aki bevonult. Végül is hadifogságba került - szerencséjére. Amikor hajtották őket, megcsúszott a sáros úton, elesett és beverte az orrát, ami vérezni kezdett. Egy orosz megsajnálta és kiállította a sorból, majd megkérdezte, hogy ismeri-e őt valaki. Aztán a jelentkezővel haza kísértette. Ilyen kis dolgokon múlt akkoriban az élet...

Bocsánat, de lemaradtam valamiről. Mi volt ez? Milyen újság? Nekem is van pár régi újságom benne érdekes cikkekkel a háborúból.

Thimotheus nem maradtál le semmiről, nem volt annyira érdekes, azért törölték.

Jók voltak azok a linkek, sajnálom hogy törölted Katinka. Miért nem voltak itt jó helyen?

Tartottam tőle, hogy belekötnek majd és gajra megy tőle ez a topic is.

Katinka őrmester hozzászólása inspirált eme rövid történet közzétételére: Egyik jóbarátom nagyapja vezérkari őrnagy volt 1945-ig, igazi konzervatív magyar ember, néha szemmel kellett tartani, mert nosztalgiából felvette az egyenruháját otthon és ki is óhajtott menni a lakásból, ami a nyolcvanas évek elején nem aratott volna osztatlan sikert...viszont volt egy mondása az öregnek: úri ember nem zsidózik, a többinek meg tilos.

Tényleg, kár is megosztani bármit! (Nem értem miért lehetett volna belekötni, hiszen ez már az oldal témájába vágott. De hát édes a "bosszú"...)

Az "embermennyiségi" hozzászóló inkább szálljon magába és ne rázza itt a lábát...a levett téma is az oldal témájába vágott! Egyébiránt egy munkaszolgálatos képet sem lehet itt normálisan megbeszélni, mert azonnal jönnek a virtigli plakátfiú sablonnyilasok!

Sztálin mondta: egy ember halála tragédia, millióké pedig statisztika. Egyébként pedig lehet rossz indulattal, és helyén is értelmezni azokat a soraimat. Nem érzem úgy hogy ne lenne jogom kérdezni. Továbbra is fenntartom hogy az nem vágott az oldal témájába, ez pedig igen. Kezdem azt hinni hogy igazatok van: bizonyos témákat itt nem lehet megbeszélni. Biztos a "nácik" miatt.
 
(Még valami: nem én töröltem a képet, bár nem tartozik senki beszámolóval erről, csak a tisztán látás végett jelzem.)

Thimotheus: Katinka felrakott egy régi újságot, amiben szabadon eresztett deportáltak névsora volt. A szerkesztőség törölte, mert nekiállt a tisztelt társaság zsidózni és nácizni.

Minden ízlés dolga, szerintem egyszerűen nyelvtani értelemben sem helyes megölt, vagy akár élő emberek számával kapcsolatban a "mennyiség" szó használata, bár Eichmann jelentéseiben bizonyára előfordult. Így értelmezési nehézségekkel jó vagy rosszindulattal sem nézünk szembe. Kérdezni mindig mindenkinek joga van, az objektív valóság megismerésére törekvés is helyes cél, szerintem a feltett korabeli sajtódokumentum az oldal témájába vágott, már csak a fejléc okából is, szerinted nem. Viszont törölni nagy kár volt, akár szemérmességből, akár nem tudom én miért, ez a korstílust, itt tartunk, szépen leképezte...A "bár nem tartozik senki beszámolóval erről" kitétel pedig egyszerű nagyképűség.

.

A törlés részben azért történt, hogy az ilyen komoly anyagoknak helye legyen.:)
http://www.roncskutatas.hu/node/15900

Elkezdtem érvelni, és már le is lettem hülyézve, én kérek elnézést...
De ez amolyan végtelen történet, felesleges is rugózni rajt, ha valaki kérdez, magyarázatot vár, akkor annak annyi, ilyen témában.

Nem kell itt a mártirt játszani. Ráadásul irigységből sem kellene másra mutogatni, hogy "Ő bezzeg felrakhatja a papirját".

Kedves Katinka, többet néztem ki belőled megmondom őszintén, korod, és előéletedet tekintve is, ennek ellenére úgy viselkedsz mint valami gyerek...

Detektorral értek egyet, vannak olyan témák ma a közéletben, amiről ha valaki másképp mer vélekedni mint az előírt, akkor azt ledózerolják. Részemről ezzel le is zárnám a témát, mert nem ide való.

Az érvelő, értelmes, másként vélekedés valódi vita alapja lehet, az nem baj, a törölt hozzászólásokban viszont meglehetős egyszerűséggel megfogalmazott újnyilas közhelyek voltak, ami viszont egyrészt nem érdekes, másrészt egy érdemi vitához, színvonal alatti, ne keverjük a szezont a fazonnal.

Mi az, hogy mártírkodás? Mi az, hogy irigykedés. Mindenki azt rak fel amit akar, és az marad meg ami nektek teszik. Lerágott csont.

Az újnyilas jelzőt kikérem magamnak. Attól még hogy nem egyezik a véleményünk, nem kellene eddig süllyedni. Érvelni, vitázni már nem volt lehetőségem, ugyanis a beszélgetést nem állt módomban követni. Mire hazaértem, törölve volt. Megjegyzem, jogosan. Ha folytatni akarod ezt a szócséplést, privátban tedd. Köszönöm!

Katinka, ezt gondolom már akkor is így gondoltad, mikor feltöltötted ide az anyagot.

Írtam én nevesítve, hogy a te hozzászólásaiddal kapcsolatban használom az újnyilas jelzőt...miért vetted magadra? A szócséplést előző hozzászólásoddal magad is gyarapítottad, én pedig oda írok, ahová nekem tetszik:) Köszönöm!

Balázs úgy gondoltam, ha fel fogjátok engedni az oldalra akkor van esély elgondolkodni rajta másoknak is. Tárgyilagosan, beszélni róla. Nekem nem volt bajom a véleményeddel.

Sajnos újra kiderült hogy esély sincs a tárgyilagos beszédre, mert aki nem "úgy" gondolja, az újnyilas. Mindegy már, elment a hajó. Vagy inkább elsüllyedt.

Így van, Katinka engem utál személy szerint :)

Kérlek mellőzzük a személyeskedést a nyílt felületen. Nem szokott jóra vezetni.

Nem utállak Detektor.

Látod Balázs ezért töröltem az öreg harcos kétségbeesett levelét mert ez a topic is megy a levesbe, és állítom rajtad kívül senki el sem olvasta.:)

Én jobbnak láttam volna azt feltölteni. Ha gondolod, szívesen látjuk. Talán az megússza vita nélkül. (Hacsak az újnyilasok be nem találják! :D)

Most így utólag igazat adok neked az jobb lett volna. De, hogy azt is törölte volna valaki csak úgy szórakozásból az is biztos.

Úgy tudom ez ami törölve lett, nem valaki szórakozásából lett törölve... Ki merem jelenteni, nem szoktak nyomós ok nélkül eltűnni anyagok, és szerintem senki nincs köztünk aki csak úgy hobbiból törölgetne. De ahogy gondolod persze.

Sajnos lemaradtam a palota forradalom nagy részéről. Egyenlőre a jelenlegi felhozatal szerint csak azt nem értem mi a kifogás egy olyan papír ellen, ami egy ásott sisakban átvészel x évet, aztán előkerülvén valaki úgy érzi, hogy egy hadtörténelmi oldalon még megemlítésre és beazonosításra sem méltó.
Esetleg érdekes dolgok is lehetnek benne.
Mellesleg a képet felrakó vityazt történetesen ismerem, pont nem az a nyikhaj, fiatal, hülye gyerek kategória.

Jéé és ezt mind a nagyszülők és a rokonok mondták? Nem úgy tűnik úgyhogy beszéljétek meg egy külön fórum témában.

Legalább használtuk valamire az amúgy behalásra ítélt fórumtémádat, így akár büszke is lehetsz rá :) Amennyiben gondolod, átmehetek a rettenetes hangzású 56-os " visszaemlékezés börze" fórumodra, ez a téma sem "handlírozás" :)

No én mondok egyet.
1944-ben egy rövid ideig mamáméknál volt elszállásolva a Feldherrnhalle egyik egysége.
Úriemberek voltak és tisztességesen viselkedtek a mamámmal és a nővérével is (18 és 21 évesek voltak) Ők sem voltak sokkal idősebbek, de már veteránoknak számítottak.
Majd mindegyikük tele volt kitüntetéssel. Sokszor emlegették, hogy ha Nekik itt Magyarországon nem sikerül megállítani a vörösöket akkor a háborút a birodalom területén már nem lesz esélyük megnyerni.
Pár nap pihenő után riadóztatták Őket és teljes fegyverzetben útnak indultak Debrecen irányába. Távozásuk után 3-4órával már bent voltak az oroszok. Arról jöttek amerre a németek távoztak.
Egyetlen német sem jött vissza abból az irányból.
A mamám nővére a 60-as évekig őrizte az egyik őrmester leveleit.
Az illető tudta, hogy nem térnek vissza abból a bevetésből és megígértette Erzsi nénémmel, hogy értesíti majd a családját, és megírja Nekik, hogy hol eset el a fiúk.
Sajnos a levelek elvesztek és a családot sem tudták értesíteni.
46-47-ben volt egy kísérlet a vöröskereszt felé, de nem tudjuk, hogy mi lett belőle.
Van még pár hasonló és mulatságos is akad.
Lehet, hogy leírom majd ide.

Rendben,várom a többit is. (szokás szerint) A papa,egekig szokta dícsérni a "villámgéppuskát" ha a háborúról esik szó. Egyszer azt hallotta hogy volt olyan mikor a pályaudvar (nem mondta melyik) közelében volt egy német géppuskás,előtte tizenpár méterre pedig halmokban álltak a halott oroszok.
Várom a mulatságos sztorikat is.

Várok én is egy történetre, a papa hol szerzett olyan tapasztalatokat, ami alapján egekig dícsérte a "villámgéppuskát" egyébként a korszerű álláspont szerint a feleslegesen nagy tűzgyorsaságához túlzott lőszer javadalmazás járult:)

Hogy az oldalon tipikus, felesleges, személyi szimpátia/antipátia típusú ám tárgyi információk hiányában született hozzászólásokat megelőzzem a kérdéssel kapcsolatban, a következő tényeket közlöm: Az Mg 42-es géppuskát a Bundeswehr Mg 1 néven rendszeresítette, sokáig volt rendszerben, majd pont a fenti szempontok szerint vonták ki.

Ui: Ha nem vagyok indiszkrét, a papa melyik évben született ?

Itt egy "mulatságosabb" történet.
Ez inkább az elbeszélő öreg bácsi stílusa miatt megmosolyogni való.
7-8 éve megkértek, hogy vizsgáljak át egy kertet.
Elmondások alapján oroszoknak volt a területen egy harcálláspontja.
Az információ nem bizonyult igaznak.
Aknavető állásokat ástam ki és 30 valahány aknavető gránátot is találtam.
A tűzszerészek utánam még találtak 179 darabot.
A helyi TV is kijött és interjút készített a harmadik szomszéddal aki szemtanúja volt az akkori harci cselekményeknek.
Idéznék pár mondatot az interjúból.
Riporter:
Kálmán bácsi elmesélné az akkori eseményeket és a csatát?
Az öreg:
Hát az úgy volt, hogy a németek voltak a Tisza egyik oldalán a másikon meg az oroszok.
Az oroszok átakartak menni a németekhez. A németek nem engedték, lőttek rájuk cefetül.
Sok csónakot szétvertek, annyi hulla úszott egymással versenyt, hogy az csuda.
Hogy kinyerte meg a versenyt azt a franc se tudja már.
No itt a parton is volt ám csimbum, csakúgy hullottak az oroszok.
Volt köztük egy tiszt akinek egy robbanás vagy lövedék elvitte a bal lábát.
Na igencsak fájhatott Neki, mert erősen jajgatott.
A németek nem mentek velük semmire, mert innen aknákat küldtek rájuk, hátulról meg valami hajóágyúval verették a túlpartot.
Itten nem sok hullát kellett összeszedni, mert a Tisza megoldotta a dolgot, a németekkel meg senki nem törődött.
Kálmán bácsit nemigen érintette meg az a szenvedés ami körülvette, vagy csak öreg korára vált ilyené nem tudom.
Az öregnek sok története volt a háború utáni életről is.
Hát ennyi lenne.

Na, egy vidám történet:
Kis falu, nagyon öreg Józsi bácsi mesél:
A háborúban itt ki-be rohangált ruszki, német..A falu egyik végén kaptam két almát egy némettől, a másik végén meg egy kenyeret a ruszkitól... Amikor éppen senki nem ült bent, akkor Mi, gyerekek jártuk a határt, aztán kipróbáltunk minden vackot, amit otthagytak a harcok után. Sem a hullabűz, sem az atyai nyaklevesek nem állítottak meg.Ha volt egy ismeretlen fegyver még a hulla kezéből is kivettük kipróbálni.
Egyszer bemásztunk egy tankba...A ruszkiké volt, de valami furcsa, állítólag amerikai.
Játszottunk tankosat: Lent ült a Matyi, Ő volt a vezető, húzta, rángatta a karokat, taposta a pedálokat, közben berregett, mint egy motor.
A Béla volt a parancsnok ordított folyamatosan,: Jobbra fordulj, balra fordulj, teljes sebesség, stb
Én voltam a tüzér:Tekergettem, nyomtam mindent amit találtam, közben káromkodtam, ahogy csak tudtam, ahogy a katonáktól hallottam.
Fogalmam nincs, mit rántottam még, de egyszer csak egy kurva nagy durranás, aztán csörömpölés, seggem alatt az ülés megemelkedett...Azt sem tudtam hun vagyok.
Kidugom a fejem a tetőn, hát látom, hogy a szemben lévő domboldalon eltűnt a Pityke Rozi néniék présháza, csak egy nagy füstfelhő gomolyog.
Közben már a tisztelt legénység futott jobbra-balra, ugrottam Én is, aztán süket disznó vágta haza.
Otthon bebújtam a csirkeól mögé, mert sejtettem, hogy lesz még ma itt olyasmi, amihez képest a háború kutyagumi.
Egy óra múlva hallom, hogy apám úgy hörög és ordít minta a hasba szúrt bika...Bújok még mélyebbre a kiszáradt csirke szarba, de nem volt menekvés.
Érzem, hogy húznak ki a gatya korcánál fogva, pedig tíz körömmel kapaszkodtam a
trágyába...Apám és egy csendőr.
Na akkor megismétlődött a jelenet mint a tankban: Egy kurva nagy durranás, ahogy apám nyakon sedert, aztán meg megemelkedett a valagom, mert abban a minutumban úgy belerúgott, hogy a csirkeól kerítéséről visszapattanva, kidöntöttem a disznóól oldalát.
Egész délután a kékre-zöldre pofozott tanklegénység az ólat javította.
Mondjuk sok értelme nem vót, mert következő héten haza settenkedtünk valami páncélököl szerűséggel, és addig piszkáltuk amíg eldurrant, és elvitte az egész disznóólat, meg a szomszéd kezéből a talicskát...

1930-ban született a papa. A géppuskát pedig sokszor látta működés közben. Azt mondta hogy olyan mintha egy drótot húznának a csőből. Akkoriban sokat mászkált a környéken. Mondta is hogy egyszer talált egy kilövetlen Pazerfaustot. Felkapta "becélzott" egy kilőtt tankot,de szerencsére nem sült el. Vagy mikor karácsony felé egyszer jöttek a németek hozzájuk. Beszélgettek,a németek még csokit is adtak nekik (állítólag) aztán el mentek és később jöttek az oroszok akik meg egy fenyő ágra töltényhüvelyeket meg minden csillogó vackot aggattak. Vagy mikor egy orosz dühében majdnem szét csapta a rádiójukat mert nem fogta az orosz adpást.

Én úgy tudom, MG-3 néven a mai napig szolgál, csak Nato kaliberre átalakítva.

Igaz!

Ezzel nagyot alkottak a németek.