Írjon ide mindenki, aki katona hősökkel és ősökkel, nemesi ("vitézlő") családfával dicsekedhet! Írjon mindenki, akinek az apja, nagyapja, dédapja (szépapja), ükapja, nagybátyja, unokatestvére, rokona, ismerőse valamilyen katonai hőstettet mondhat magáénak. Kinek a családjában vannak/voltak főtisztek, tábornokok, hősök? Hol fordultak meg a honfoglalás korától Irakig a magyar katonáink, véreink? A második világháborúban mely frontokon haltak őseitek? Honnan származtak, hol van a sírjuk? Van róluk fénykép, linkeld be! Mit mond a családi anekdota-táratok a hős magyar katonákról?

Na, csak rajta, kezd el!

Ne haragudj, de azt írtam, hogy: kérdeztél valakiről (már nem tudom a nevét), és adtam néhány infót róla...

Na, tessék kezd el az ősök sorolását! Hőstettekkel együtt!

Szép napot.

Nos Végső úr a honfoglalást említette. És azokkal mi van akik bár nem magyar identitással de részt vettek az Alesiai és Gergoviai ütközetekben Galliában? Nos az én apai őseim a Treveri gall törzs lovasságában/equitas/ szolgálva az Alesiai csatát megelőző napon átálltak Julius Gaius Ceasar seregéből Vercingetorix seregébe. Az ütközet elvesztése nem rajtuk múlott. Az ütközet után Ceasar jobbkeze Titus Labienus parancsot kapott a törzs megleckéztetésére két hét alatt 10.000 halott férfi nő és gyerek a mérleg. Az őseim a mészárlás elől átkeltek a Rajnán és csatlakoztak egy Vangiones nevű kelta/germán törzshöz akik jelenleg Mainz térségében élnek. Innen keverednek palóc földre. De ez egy hosszú, hosszú érdekes történet.............

Nagyon jó, de halljunk, lássunk történeteket is róluk! Mit tettek, esetleg hogy és hol haltak csatamezőn? Meséljetek! Mindenkié érdekesnek tűnik! Írjatok, ha kopjon a billentyűzet!

Húh, jó,hogy elíndítottátok ezt a topicot. A következő napokban összeírom azt a cirka 100 embert akit tudok.

Hauptmann!
Ide vagy priviben leírnád,hogy az apai őseid kik voltak,hogyan kerűltek ide?

kösz.
üdv.

P@nther.

Ide hosszú lenne leírni privátban elküldtem. Bocs ha untattalak))

Nem jött eg priviben. Biztos nem untatsz:)

Most nézd meg.

Nálunk úgy összesen a két világháborúban 15 ember vett részt (volt aki nem harcolt),a fele sajnos elesett. Aki nem katona volt az rendőr,csendőr,testőr... Mivel egyiküket sem ismerhettem,sajnos nem nagyon tudok történeteket. A régebbi korokban élt őseimről meg pláne. Talán (sokadik)Móricz Jánost említeném ki a címert szerezte.Ő katona volt az 1620-as években. Vagy (II.) János is érdekes ember lehetett ,tele történettel ,csak ő a XIV.-XV. században élt. Többek között Zsigmond királyt kísérte a konstanzi zsinatra. Móric fia János,ki 1291-ben emeltetett nemességre,várjobbágy volt,tehát vitézlő,fő foglalkozású fegyveres.Akkor Mézes József császári testőr volt,(I.)Mézes Mihály pannonhalmi perjel (1543-ban). Így talán ők az általam legjobban tisztelt/ismert ősök. Nem tudom,hogy mennyire ér leírni a távolabbi rokonságot (Esterházy,Széchenyi,Somssich,Szegedy stb.)Ezért őket kihagynám majd a felsorolásból...

Hauptmann,
várom a folytatást! :-)
kösz.
üdv.

Mindenki várja, mindenkitől a folytatást! Gyerünk, lehet írni a remek beszámolókat az ősökről, hősökről, családról!

gróf saárdi Somssich. Elképzelhető,hogy éltek Kőszegen,de ők inkább somogy megyeiek voltak és jó gazdagok. :-)

Egyik rokonom (nem vérszerinti,csak beházasodás útján "kerültünk" kapcsolatba) a Bátsmegyey család tagja volt. A Napóleoni Háborúk alatt,mint lovas szolgált. Talán legnagyobb tette,hogy ő fogta el Itáliában Murat francia tábornokot.

Az én anyai nagyapám huszártiszt volt,és bennevolt a királypucsba.98 évesen halt meg.

Ennél bővebben is lehet... Ki, mi, hol, mikor, hányszor, miért, hogyan, miként stb.....

Jóvanna,nem oly egyszerű ám. Ha már megnyitottad te is írhatnál.

br. Móricz Imre (ő sem ős,csak rokon) Nádasdy alatt vezette a seregeket Kolinnál. Kemény katona volt,sajna elég fiatalon halt meg,gyermekek nélkül. 2 generációval később ki is halt az egész bekettfalvi Móricz család... :-(

Őseimhez kapcsolódik még Mecséry Dániel is,ki a legnagyobb magyar huszártábornok volt.
A legkeményebb (fejű) huszár: Mecséry Dániel. A „keményfejű magyar” kifejezés nem pusztán egyszerű szólásmondás, nem is feltétlenül holmi elmarasztaló értékítélet. Aki volt oly szerencsés, hogy a bécsi Anatómiai Múzeumban eredetiben vagy a Hadtörténeti Múzeum ritkaságai között másolatban láthatta báró Mecséry Dániel borzalmasan összeszabdalt koponyáját, az aligha kételkedik a fenti szókapcsolat igazában.

Közel 200 esztendő telt el azóta, hogy Mecséry „generális őrnagy” maroknyi csapata élén-ősi, konok virtusból- 1805. október 20-án Nürnberg közelében összecsapott a visszavonuló császáriakat üldöző, óriási túlerőben lévő francia dragonyosokkal. Az ádáz utóvéd harcban Mecséryt és lovasait szinte legázolták a franciák, ő pedig 14 sebbel borítva, félholtan bukott le a lováról. A 9 csapásból, mely a fejét érte, kettő az agyvelőig hatolt, valósággal széthasította a koponyáját. A harmadik vágás egy jókora csontdarabot leszelt a koponya hátsó részéből, míg a többi sérülés könnyebb természetű volt (mindezt végrendelete alapján a bécsi anatómusok állapították meg). A hetekig élet és halál között lebegő vitéz a gondviselésnek, vasszervezetének és a gondos ápolásnak köszönhetően csodálatos módon felépült. Más ember bizonyára ezek után búcsút mondott volna a katonáskodásnak- nem így Mecséry, aki gyógyulását követően újra szolgálatra jelentkezett. Hogy ez csupán kötelességtudat volt, vagy egyfajta fanatizmus, talán jobban eldönthető, ha megismerkedünk életútjával.

Mecséry Dániel Kőszegen született, 1759. szeptember 29-én. Négyéves korában azonban meghalt atyja, Mecséry István, a Batthyányi-uradalom ügyvédje, így 8 testvérével együtt nehéz és viszontagságos gyermekkor jutott neki osztályrészül. Helyzetét nehezítette, hogy protestánsként nem járhatott helyi iskolába, így azonban a közeli Nemescsón magyar nyelven kezdhette meg tanulmányait. Gimnáziumban Pozsonyban járt, majd a család Sopronba küldte jogot tanulni, Jogi tanulmányait viszont hamarosan abbahagyta, és Bécsbe szökött, ahol sikerült bejutnia kadétnak herceg Esterházy Miklós testőrkapitány ezredébe. Kitartó szorgalma mellett elsőrendű katonai tehetségnek bizonyult. Hadapródként a 33. gyalogezreddel Lembergbe került, ahol Sztáray gróf, ezredparancsnok vezénylete kiváló hadiiskolául szolgált. Hamarosan regimentadjutáns (ezredsegédtiszt) lett gróf Almásy Ignác lovassági táborok mellett, majd 1783-ban gróf Esterházy Imre lovas generális ezredébe, a 3. huszárezredébe került hadnagyként. Az ezreddel eljutott Sziléziába, és Holland- Németalföldet is megjárta. 1785-ben már a 8. (Wurmser) huszárezredben szolgált.

A háború kitörése Németalföldön érte. Katonai erényeinek, tapasztalatainak s nem utolsó sorban bátorságának, vitézségének ideális terepül szolgált a harcmező. 1794-ben, immáron a 2. (Barco) huszárezred másodkapitányaként a Rajna menti harcokban olyannyira kitüntette magát, hogy érdemesnek találták a Mária Terézia lovagkeresztjére. A katonai ranglétrán is lendületesen tört előre: őrnagy, majd alezredes lett. Vitézségével, tehetségével Károly főherceg megkülönböztetett figyelmét is magár vonta. 1796-97-es évek harcaiban már a harcterek legendás hőseként emlegetik- ekkor már fejedelmek, hercegek és (hercegnők) szívesen látott vendége. 1798-ban, hét év után végre viszontláthatta feleségét is. De a rövid szabadság múltával ismét a harcmezőé a főszerep életében. Előbb a svájci hadműveletekben vett részt a 8. huszárezreddel, majd 1800-ban a Rajna-vidéki harcokban tüntette ki magát. Az év lején megsebesült, s alig tért vissza alakulatához, amikor egy szerencsétlen hadművelet következtében rövid időre a francia fogságba kerültek sorában is osztoznia kellett. E balszerencsés év mégis jól végződött számára, hiszen ekkor, 41 éves korában nyerte el a tábornoki méltóságot, s vezérőrnaggyá nevezték ki.

Az 1805. év ugyancsak emlékezetes maradt Mecséry számára. A günzburgi ütközetben (1805. október 9.) tanúsított hősiessége jutalmaként megkapta a Mária Terézia-rend középkeresztjét. Tíz nap múlva Eschenaunál pedig azokat a sebeket, amelyek nevét örökre emlékezetessé teszik. A halálos sebekkel borított hőst egy ideig két ezredorvos kezelte Nürnbergben, majd reménytelen állapotát látva lemondtak róla, otthagyták, sőt halálhírét költöttek. A nürnbergi polgári orvosokban több volt az emberség. Nem hagyták el a halálra vált magyar huszárt, gondozták, gyógyították hét teljes hónapon át (Eichorn doktor mintegy 40 csontszilánkot távolított el a sebesült koponyájából).

A halottnak hitt vitéz erős szervezetének és a gondos ápolásnak köszönhetően meggyógyult, mi több, katonai pályája sem tört derékba. Az 1809. évi háború kezdetekor Mecséry, aki annyiszor nézett már szembe a halállal, s aki alól katonai pályafutása alatt nem kevesebb, mint 13 lovat lőttek ki, ismét szolgálatra jelentkezett. Altábornokként a szervezkedő magyar nemesi felkelés dunántúli kerületi parancsnokává nevezték ki. Naplója tanulsága alapján egész katonáskodása alatt nem találkozott annyi nehézséggel, nem küzdött meg oly sok problémával, mint e beosztásban. E minőségben vett részt a magyarországi harcokban, a győri csatában ő volt az egyesített hadsereg balszárnyának parancsnoka.

A hadjárat befejeztével a magyarországi lovasság felügyelőjévé nevezték ki. 1815-ben udvari haditanácsosi, 1819-ben valóságos belső titkos tanácsosi címet kapott az uralkodótól. Azt viszont hiába kérvényezte, hogy gyógykezelései miatt keletkezett adósságai felszámolása érdekében birtokadományhoz jusson. Ígéretet igen, birtokot sosem kapott. Szegényen halt meg 1823. december 30-án, életének 65. , katonáskodásának 46. évében. A magyar huszárok példaképe vasakaratával, rendületlen kitartásával, vakmerő vitézségével szegény köznemesi sorból a tábornoki méltóságig küzdötte föl magát saját erejéből. Szerencsésen legyűrt mindent, ami ellene támadt, csak a szegénységtől nem tudott megszabadulni sohasem. Ez sikerei ellenére hűséges kísérője maradt viszontagságos életútján.

[img]http://static.szanalmas.hu/postpix/50184_1.jpg[/img][img]http://static.szanalmas.hu/postpix/50184_2.jpg[/img][img]http://static.szanalmas.hu/postpix/50184_3.jpg[/img]

...munkaszolgálatosnak ritkán adtak fegyvert...

Voci ez mikor történt.. évszám szerint?

Na, ez az meséljetek eddig mindenkié nagyon érdekes volt...

Az én apai nagyapám 1937-ben vonult be, majd a Donnál esett fogságba.
Egy szovjet ápolónőnek köszönheti az életét, na meg Dr.Viczián Antalnak.
1962-ben tért haza a fogságból és még abban az évben meg is halt.
[img]http://img.tar.hu/diurn/size2/20092227.jpg[/img]
A csáktornyai 17/III. zászlóalj kivonuló tisztikara. Középen ül Kaltróy Antal alezredes zászlóaljparancsnok. Az álló sorban balról az ötödik Viczián Antal zászlós.

Az apai nagybátyám 1944 októberében tűnt el nyomtalanul a debreceni páncéloscsatában.
A mai napig szeretném megtudni a halála körülményeit, és a helyét.

[img]http://web.axelero.hu/dob10638/clipart/kereszt031.gif[/img]

Hol is kezdjem?
Mindkét nagyapám a II.Vh-ban szolgált, mindkettő megjárta az orosz hadifogságot.
Anyai nagyapám '42-ben vonult be és 4-ban jött haza a fogságból. Ott szerzett TBC-je vitte el '47 januárjában.
Apai nagyapám fakitermelésen dolgozott, ott lábát törte egy balesetben. A rosszul összeforrt lábát háromszor törték újra a bajtársai...Egész életére sánta maradt.
'93-ban halt meg 90 évesen.
Apám 72 éves.
'56-ban volt katona.
Az orosz tiszt bement a laktanyájukba és közölte, hogy: amennyiben nem adják át a fegyverszoba és a laktanya kulcsát akkor tankokkal szétlövik a laktanyát.
Odaadták...

Szerintem a hatását és az értékét növelné, az eddig is remek beszámolóknak, ha mindenki leírná, hogy kiről ír. Személynevek érdekesek lehetnek, meg, hogy milyen kitüntetéseket kapott stb...

Csak I. vh vagy II.vh-s katonák jöhetnek?

Dédnagyapám nemes vadászülési Móritz István volt. A 30-as években rendőr volt,betegsége ,illetve kora miatt kellett "leszerelnie". 1945-ben celldömölkön élt,mikor megérkeztek a ruszkik. Itt kezdődött a gond....
Nála voltak a díszkarjai,egyenruha+kitűntetések. Mint tudjuk a ruszkik ezek láttán kérdés nélkül lőttek. Ha jól emlékszem a szomszédot csak azért lőtték le,mert kövérkés ember volt,az oroszok számára "burzsuj". Dédapáék elásták az egész cumót,de így is gondban voltak , fölszedett pár kilót az évek alatt... Dédmamám könyörgése mentette meg a dédapát a lelövéstől.

Dédnagyapám 1897-ben született, 1915-ben vonult be katonának az I. világháborúba. Még megvan a bevonuláskor készített fényképe, amit hazaküldött a családnak. Az olasz frontra vitték. Ott volt Doberdonál, és részt vett a Piave folyón történt átkelésben. 1980-ban halt meg, még gyerek voltam, ezért kérdezni nemigen kérdeztem tőle, csak azt hallgattam, amit mesélt. Például, hogy milyen sokan meghaltak a Piave folyónál, többek között mert nem tudtak úszni... Ő sem tudott, mert alföldi legény volt, és vizet maximum a kútban látott, de neki szerencséje volt... Károly csapatkeresztet és bronz vitézségit kapott a királytól, illetve néhány betegséget a hidegtől.
Apai nagyapám tisztiszolga volt a Horthy hadseregben, őrvezetői rangban. Hogy milyen tiszté azt sajnos nem tudom. Valahol a felvidéki harcokban megsebesült egy repeszgránáttól, pontosabban ő így mondta "kartácstól". Az oroszok állítólag házilag barkácsolták ezeket a tölteteket, volt benne minden, a fémforgácstól a rozsdás szögig. Nem hiszem, hogy szabványos volt... :-) A repeszdarabok egy részét kiműtötték belőle, de a mélyebbre fúródókat (főleg a combjából) nem tudták. Ezek élete végéig benne maradtak. Sebesülésből felépülése után vissza a frontra, ahol orosz fogságba esett. Néhány év tanfolyam után 1948-ban szerencsésen hazajött. 1993-ban hunyt el, 80 évesen. Kitüntetései sajnos nem voltak, illetve ha jól tudom, talán egyedül az Erdélyi Emlékérem.

Pepito68 nevekkel is tisztelj meg minket, köszke!

Természetesen, és elnézést kérek felületességem miatt. Dédnagyapám, néhai Szarka János, nagyapám Zsikai István. Neki egyébként a bátyja, Zsikai Pál is frontszolgálaton volt. Sajnos nem egy alakulatban harcoltak, és így máig sem tudjuk pontosan mi történt vele. Tény, hogy sosem jött haza. Hivatalosan "eltűntnek" nyilvánították. A családot, különösen nagyapámat sokáig foglalkoztatta a dolog, mert nagyon szerette volna megtudni, hogy mi történt a testvérével, hol esett el, esetleg hol van eltemetve. Mostanában utánanéztem az interneten fellelhető adatbázisokban, de nem akadtam nyomára. Úgy látszik tényleg eltűnt...

Az én családomban sokáig tabu téma volt a háború. Ahogy idősebb lettem és egyre jobb maketteket készítettem úgy a mostoha nagyapám néhai Gulyás Károly egyre többet jött be a szobámba nézegette a gépeket és pontosan meg is határozta a rep.gépeket. (még al tipusra is) Azonban ha kérdeztem, hogy honnan is tudja ezeket, mindíg kitérő válaszokkal távozott a szobámból. Csak most 4 évvel a halála után kaptam meg a zsold könyvét. Benne 1.hds.lgv tü. 3.ö.lgv.gá. 22. Még nem néztem utánna a beírásnak, de az biztos, hogy 43-ban vonult be a 2. magyar hadseregbe a 2. hegyi dandárhoz légvédelmi lövésznek. 1945 április 11-én esett fokságba Brünbe szakaszvezetőként. ( Egy másik internetes oldalon a MÉDIA ablakban ő látható bal oldalt.) Sajnos magával vitte a élete történetét. Ezért szokta mondani droid barátom, hogy a 25-dik órában vagyunk.
Öregedni ők nem fognak
mint azok, akik megmaradtak,
aggkor nem sorvasztja,
utókor nem hibáztatja,
amikor a nap lenyugszik
vagy a hajnal megérkezik
emlékeink őrzik őket. ( Ivor Matanle)

Teljesen jó történetek. Örülök, hogy írtok és minél többen. Kíváncsi vagyok fotókra is. Anekdotázzatok tovább, várjuk és olvassuk!

Nagypapám unokatestvére ,Mézes Miklós Kijev környékén,majd az I.Hadsereg kötelékében vett részt '44-ben a harcokban. Szerencsésen túlélte a háborút,majd 1947-től a kereszténydemokraták képviselője volt az ogy.-ben. '49-ben meglépett az országból több társával együtt. Előbb Svájcban,majd Kanadában dolgozott. Minden centért keményen megdolgozott,majd a megkeresett pénzből feleségét és gyerekét 1951-ben nyugatra csempésztette. Jelenleg Kanadában él.

Szerencséje volt,mert a nálunk alkalmazott cselédcsalád beköpte a családot. Az ő papájának emiatt sok kellemetlenséggel kellett itthon szembenéznie.
üdv.

Nem hiszem, hogy csak ennyi embernek van katona őse, aki a világháborúkban, háborúkban, csatákban részt vett és dicsőséget hozott a magyar katona eszményre!
Várjuk a többi írást!

Vanni van :-) de csak egérrágta armális maradt utánuk meg egynémely legenda, ily komoly helyre nem illő :-D

Altjager, jól felvezetted:) Ügyes vagy!:) Írd le, és jó lesz mindenkinek!:)

Még priviben sem ... gyerekek tudják, unokáim majd tőlük, ha nagyobbak lesznek.
:-)
Legendának elég az Ószövetség, én az Újszövetség híve vagyok :idea:

Na, én várom, hogy és szerintem, sokan várunk arra, hogy érdekes vagy csak egy egyszerű leírást küldjetek továbbra is. Biztos vannak még családi sztorik! Várjuk!

Muhoray uram, ha nekem címezted a mondókádat, válaszom ez: mivel írásos nyoma felmenőim vitézkedésének nincs, csupán másból lehet rá következtetni, a legendák és szájról szájra hagyományozottak közé sorolom. Elveimmel ellentétes erről beszélni. Vannak, persze hogy vannak a családban, akik részt vettek az elsőben, no meg a másodikban, erről már több a dokumentum, fényképek stb. De olyan nobilis dolgokkal, rangokkal stb melyet felvezettetek nem rendelkezem, ezért szerényen megbúvok. Egy Belgrádot ostromló őrnaszád parancsnoka a legmagasabb rang (egyetlen hivatásos), aki a Nauticán végzett - amúgy.
De a legmagasabb rangúak azok, akik eltüntek nyomtalanul Volhiniában, a fogságban, vagy másképp.
Új blogot nyitni erről nem akarok, nem is értem az indokát.
Ennyit.
Örömmel olvasom különben írásaitokat a hősökről, többet el is mentettem.
Voci öcsém, távoli barack a fejedre...

Üdv!Akiről most írok ő nem nekem rokonom hanem eggyik kollégám nagyapja volt!
Dr.Imre Pál harctéri sebész orvos!Könyvet is írt a címe (talán):Harctéri sebesülések
Ha esetlleg tud róla valaki valami infót az ne tartsa magában!

Imre Pál doktort nem ismerem. Lehet, hogy tartalékos volt? Ő róla milyen történeteket tudsz?

Várjuk, a további érdekes vagy csak egy egyszerű leírást, küldjetek továbbra is.

Azt hiszem hivatásos volt!Talán!De majd meg kérdezem!

Okés, meg hogy mikor hol szolgált, az is érdekes lehet!

Friss infó!Alezredes volt!
Majd meg lessz a könyve is!Rosszul írtam a nevét :DR.Imreh Pál alezredes!
A könyv:http://www.antikvarium.hu/ant/start.php?fsurl=http%3A%2F%2Fwww.antikvarium.hu%2Fant%2Fbook.php%3FID%3D206316

Igen, Imreh Pál dr., alezredes volt, 1899. március 7-én született. 1926. március óta volt tényleges katonai szolgálatban. 1944. január 1-től volt alezredes... a többit majd a szakértők.

Addig mesélj róla!

Honnan van az infó?Én nem nagyon találtam a neten semmit róla!
Sajnos csak ennyit tudok róla én is!Meg még annyit ,hogy Erdélyi származású!Onnan Bp-re majd Isaszegre került!

Sematizmusból, majd elküldöm priviben a linkjét!

Mesélj róla vmit!

Nincs több katonai ős/hős? Biztos vannak még családi hadi históriák! Várjuk őket!

Hogy hívták, hol szolgált? Mikor halt meg, hány éves volt akkor?

Az én dédnagyapám, ha jól tudom mesterlövész volt az első világháborúban.Majd teszek(megpróbálok, ha felteszik meg ha van hely) fel róla képet.

Rendben, várjuk a fényképet!

Húú ennek örülök..
Be kell üzemelni a szkennert(azt hiszem így írják :-? )
Vagy fényképezzem le?
Melyik a jobb?