Tisztelt tagtársak!

Tudna valaki pontosat irni a német sebesülési érem viselési módjáról/módjairól?

"Üdv!

Mivel ez a Második Világháború Hadtörténelmi Portálja, úgy gondolom, tudnak nekem segíteni.
Pár napja szereztem szinte fillérekért egy nyilas karszalagot. Az állapotát tekintve - koszos, kifakult, a fehér részeken enyhén sárgult, dohos szaga van - elképzelhetõnek tartom, lehet eredeti is! Ezzel csak egy baj van: a pecsét. SOPRON VÁROSi PÁRTVEZETÕ. Akit eddig megkérdeztem azt mondta, ilyen pecsét nem is létezett akkor, hanem pár éve kezdték hamisítani ezeket.
Nos, ha tudnak valamit errõl a pecsétrõl, származásáról, akkor kérem írjanak, mert tényleg érdekel!
Elõre is köszönöm válaszukat.

E-mail: eicke88@freemail.hu

üdv.: Richárd"

Mivel határon túli tagtársaink száma örvendetesen gyarapszik, lehetőséget kívánunk nekik is adni, hogy szűkebb hazájuk témáiról külön helyen írhassanak

Új témák:
- Felvidék
- Kárpátalja
- Erdély és Kelet-Bánság
- Bácska és Nyugat-Bánság
- Horvátország és Szlovénia
- Várvidék-Ausztria
- A Kárpátok

Az USA-an élek. Nagyapám VITÉZ VINAI JÁNOS HUSZÁR TIZEDES volt Nyíregyháza és környékén.
A második világháborúban vesztette életét. Ha bármilyen információval rendelkeznek, kérem közöljék. Előre is köszönöm

László
E-mail: busak99@aol.com

Veszélyek a víz alatt
Még számtalan háborús maradványt rejt a Duna medre
Népszabadság • Schwartzenberger István • 2005. november 24.

Fel nem robbant bombáktól a komplett harckocsiig sokféle háborús mementót rejt a Duna. Vannak szakemberek, akik szerint ezek sokkal nagyobb veszélyt hordoznak, mint amennyit az illetékesek elismernek.

A budapesti Duna-szakaszon annyi a robbanóanyag a vízben, hogy abból fel lehetne szerelni egy hadsereget - állítják a helyzetet ismerők. Erről azonban nem illik beszélni - minden informátorunk névtelenséget kért -, mert a Duna mentesítése súlyos milliókba kerülne, amelyre nincs elég pénz. Ezért, ha valaki talál valamit, felhozzák a békesség kedvéért, de nagyon nem bolygatják a medret, mert akkor folyamatosan bombákkal bíbelődnének a búvárok.

A honvédség nyilvántartása szerint a Duna magyarországi szakaszán több mint négyszáz ismert és nyilvántartott roncs van a folyó medrében. Repülőgéproncstól a harckocsiig, szállító járművektől a konténerekig mindenféle civil és főleg hadianyagot rejt a folyó. Olykor egészen meglepő dolgokat. A tűzszerészek még 1983-ban a Lánchíd budai pillére mellől szedtek ki egy tucatnyi robbanótestet, köztük bombát is. Találtak azonban ejtőernyővel ledobott és célt tévesztett szállítókonténereket is. Az egyikben páncéltörő gránátok voltak, de a másikban sok üveg pezsgő, amit vélhetően a Várban állomásozó egységeknél szolgáló tiszteknek dobtak le.

Elsősorban a fővárosi szakaszon vannak bombák is, amelyek közül szekértők becslése szerint több ezret dobott le a szövetséges légierő. Ezek közül pedig legalább minden tizedik "állva maradt" valahol a mederben, gyakran a hidak környékén.

Nemrég az északi vasúti hídnál emeltek ki három hatalmas, egyenként féltonnás bombát a honvédség tűzszerészei. A budai pillér közelében fekvő robbanótesteket régészek fenékradarja fedezte fel, így később a tűzszerészeknek keresniük sem kellett. Igaz ez nemcsak a régészek pontos helymeghatározását dicséri. Egyes vélemények szerint legalább az egyik bombát már 1989-ben bejelentették, így tudtak róla az illetékesek, de mivel a kiemelés költséges lett volna, azt mondták, hogy az egy kétszáz literes bojler. Így a három amerikai, egyenként legalább negyed tonna TNT-alapú robbanószerrel töltött hídromboló bomba - amely a tűzszerészek szerint is "kiüthette volna a híd alól a pillért" -, évtizedekig pihent az iszapban.

Kilétük elhallgatását kérő szakemberek és hajósok szerint a hidak közelében nagy valószínűséggel tonnaszámra vannak a hasonló, fel nem robbant szerkezetek. A háború idején alaposan "megszórták" valamennyi hidat és számos Duna közeli, harcászati szempontból fontos katonai objektumot. A Szabadság híd közelében "állva maradt" robbanószereket például feltehetően magának a hídnak, valamint a Gellért-hegyben működő légiirányító központnak szánták. Csepel északi részét az olajfinomító miatt támadták sokat, míg a Lánchíd körül a német és magyar csapatok összevonásakor a Várba ledobandó de célt tévesztett bombák is "nyugszanak".

A tűzszerészek szerint nem ritka, hogy egy-egy bomba állva maradt. A hadi tömegtermelésben számos selejtet gyártottak, és jóllehet voltak bombák - ilyen a most felhozott amerikai hídromboló is -, amelyet a biztonság kedvvért két gyújtószerkezettel is elláttak, a hadianyag ennek ellenére - a tűzszerész zsargon szerint - "nem működött el". Az is gyakran előfordult, hogy a katonák a stressz miatt figyelmetlenek voltak és a ledobott bombát nem biztosították ki. Ezek sértetlenül értek földet vagy vizet, így most a korábbinál is fokozottabb veszélyt jelentenek. Akkoriban ugyanis úgynevezett flegmatizátorokkal tették biztonságosan szállíthatóvá a bombákat. Ezek az anyagok azonban az évtizedek alatt elbomlottak, a robbanóanyagok kikristályosodtak, így ma már sokkal érzékenyebbek, mint voltak egykor.

Néhány évvel később, 1987-ben a Szabadság híd budai pillérének kőszórással való megerősítésekor a búvároknak a hajózó útvonal közelébe nyúló hídroncsot kellett feldarabolniuk, de a víz alatt robbanószereket is találtak. A városi legenda azonban többet foglalkozik a pesti oldalon elsüllyedt uszály veszélyeivel. A bulvársajtó tavaly többször felvetette annak lehetőségét, hogy az uszályon veszélyes mennyiségben van robbanószer. A sárga bójával ma is megjelölt terület alatt a pesti pillértől mintegy harminc méterre kezdődő, észak felé nyúló, a parttal párhuzamos csaknem nyolcvan méter hosszú roncsot a közvélemény megnyugtatására tavaly december végén átvizsgálták a II. Rákóczi Ferenc műszaki dandár búvárai. Az 1946 januárjában, azaz csaknem hatvan éve elsüllyedt úszótestben azonban a hivatalos jelentés szerint nem találtak robbanóanyagot. Igaz, ha mégis találnak, úgy annak felszedése több száz milliós költséggel járt volna, így a sajtó nyilvánossága előtt egy gerendát hoztak fel a búvárok, amelyet az akkori ideiglenes híd építéséhez használt faanyag közül hoztak fel. Sokakat azonban ez sem nyugtatott meg. A szakemberek között máig vannak, akik szerint az uszály belseje rejthet olyan robbanóanyagokat, amelyek képesek lennének "kiütni a Szabadság híd pillérét is".

Az imént kaptam a megrendítő hírt, hogy a Bowmanville-i kórházban (Oshawa mellett) 2006. március 7-én nem sokkal dél előtt hosszú, súlyos betegség után elhunyt Zavesiczky Ottó, a magyar szállítórepülők veteránja, Bánhidi Antal és Kun Miklós legendás csapatának tagja, az 1945 januári budapesti, Vérmezői légihíd akciók bátor és mindig tettrekész tanúja és aktív résztvevője.

Szentmisével emlékeztek a második világháborús áldozatokra 2006-01-13