Tisztelt Tagtársak!
Nemsokára itt van május utolsó vasárnapja, a Magyar Hősök Napja! Emlékezzünk meg róla, méltóképpen! Keressük fel a lakóhelyünk közelében lévő Hősi emlékműveket, katonasírokat, az elesettek nemzetiségétől függetlenül!

Mindenki lehetőségeihez mérten helyezzen el egy szál virágot, a sírokon, emlékműveken. A magyarokon egy nemzetiszínű szalaggal is átkötve az emlékezés virágait. Aki megteheti, örökítse is meg az emlékművet a virágokkal együtt, utána helyezzük el a képet itt az oldalon.

A MAGYAR HŐSÖK EMLÉKNAPJA Az 1917. évi VII. törvénycikk elrendelte, hogy minden község, város anyagi erejének megfelelően táblán, emlékművön örökítse meg azok nevét, akik a Hazáért életüket áldozták. Már az első világháború alatt megkezdték a hősi emlékművek felállítását, amelyek – ha nem lettek lerombolva – még ma is láthatók az országban.

1925-ben Horthy Miklós kormányzó által jóváhagyott törvény rendelkezett a ,,Hősök Emlékünnepe” néven egy új, Március 15-ével és Augusztus 20-ával egyenértékű nemzeti ünnepről, az 1925. évi XIV. törvénycikkben.

Az 1917-es törvényt kibővítve, az új törvényre hivatkozó, 1925. május 1-jén megjelent honvédelmi miniszteri rendelet május utolsó vasárnapját nemzeti ünnepé nyilvánította. Ettől kezdve rendszeresen megemlékeztek a Hősök Napján a hazáért elesettekről. A második világháború hősi halottai és katonai áldozatainak emlékének megőrzését a belügyminiszter 1942. április 17-én, valamint a honvédelmi miniszter április 25-én kiadott rendelete szolgálta. Ebben elrendelték a nevek bevésését az első világháborús emlékművekbe.
1945. május 27-én még volt megemlékezés a Hősök napjáról, de már kisebb keretek között, s akkor már nem volt nemzeti ünnep.

Hosszú idő telt el azóta, és csak a politikai rendszerváltás után vették elő újra a régi hagyományt, a Magyar Hősökről való megemlékezést.

A sok tízezer hősi halált halt Bajtársunkért mondjál egy imát, bárhol élsz a nagyvilágban!

(1) Végezetül egy rövid visszaemlékezés arról, ahogyan a Szt. László hadosztály maradéka Ausztriában az angol megszállási övezetben, brit fogságban, de még fegyvereiket megtartva megemlékezett a Hősök Napjáról 1945-ben:

,,Május 26-án teljes katonai dísszel ünnepeltük a Hősök Napját. Hüttenberg falu közepén, szemben a parkkal és a vasútállomással van egy igen magas sziklafal. Itt terveztük az eje. hősi emlékmű felállítását. A sziklafal tövét rendbe hoztuk, és elé egy kőből épített alapot csináltunk, amelyre egy nagy, tömör fatáblát helyeztünk. Ezen volt egy felírás, ahogyan én emlékszem a m. kir. v. Bertalan Árpád 1. ejtőernyős ezred 32 tiszti és 800 legénységi hősi halottjának emlékére.

Ezen tábla felett volt a több mint egy méter nagyságú Tűzkereszt…… megérkezett v. Szügyi Zoltán. Békebeli díszszázad fogadta, majd a Himnuszt játszotta a ho. Zenekara, ami igen meglepte, mert ez csak a kormányzónak járt. Minden nagyszerűen sikerült. Du. pedig megtartottuk a nagy tábortüzünket kiváló sikerrel.”

(2) 1. A kivonatos idézet a Magyar Veterán Repülők Szövetségének 15 éves jubileumi kiadványából.
2. Huszár János: Honvéd Ejtőernyősök Pápán 1939-1945 c. könyvének 157. oldalán idézi Kállay Tibor alezredest a II. ejtőernyős zászlóalj nehézfegyver századának egykori parancsnokát.

beküldő: eje.gyüjtő