Üdv !
Segítséget szeretnék kérni,

Mikor Légrády Lajos felkeresett, volna-e kedvem csatlakozni hozzájuk egy hétvégi feltáráshoz a Telki hegyen majd kibújtam a bőrömből. Elvégre mégiscsak egy messzerről volt szó, ráadásul magyarról, úgyhogy habozás nélkül igent mondtam. A Bolyain volt szerencsém látni a már megtalált darabokat, a legérdekesebb rész a gép magassági és oldalkormány kialakítása volt, az oldalkormány ellensúlya teljes épségben a magyar nemzeti trikolor zöldjében került elő, míg a magassági kormány az oldalankénti dupla trimm lapokkal hívta fel magára figyelmemet. Mindkét részegység fából készült, ezek darabjait is láthattam.
A feladat nem volt kevesebb, mint a pilóta maradványainak megtalálása, hogy elegendő csonttöredék alapján DNS vizsgálattal azonosíthassák a három jelölt közül.
A terepre érve egészen más érzések kavarogtak bennem, elvégre egy ember halt itt meg, én pedig most épp ott fogok kapirgálni…Próbáltam a gondolatokat elhessegetni, ami eleinte ment is. Megkaptam az eligazítást, a detektor segítségével körülhatároltuk a feltárandó területet, majd módszeresen nekiláttunk a kb. 15-20 cm vastagságú föld-törmelékréteg átvizsgálásához. A kislapáttal végzett aprólékos munkának hála a legkisebb darabok sem kerülték el figyelmünket, így sikerült megtalálni a magasságmérő statikus/torló nyomásának a műszerházhoz csatlakozó darabját, a membránokhoz kapcsolódó fogazott áttétet, apró üvegtörmeléket, majd kicsivel odébb a foglalat törött darabját a tetején a márványszín bakelittel. A nap legnagyobb találata odaérkezésünkkor került elő egy nyílászáró formájában.
Aztán megtaláltam a legelső személyes tárgyat, egy szövetmaradvány aprócska darabja volt rajta patenttal. Lajos is talált kettőt pár centivel odébb. Ugyan ki nem mondtuk, de reméltük, hogy ha a felső ruházatból találtunk darabokat, talán a mellkas maradványai is itt lehetnek. Minden pillanatban vártuk, hogy borda vagy csigolya darabra akadjunk. Közben ott van megint a gondolat, hogy ezeket a tárgyakat érintette utoljára a pilóta jó 63 évvel ezelőtt, mi meg most kis felcímkézett tasakokba tesszük.
Egész nap megy a munka, hárman dolgozunk külön-külön hegyen, így jobban haladunk. Kora délután meglátogatnak minket repülővel, vagy 4 kört tesznek felettünk, próbáljuk felhívni magunkra a figyelmet, óbégatunk, kezünket lengetjük, meg egy ezüst polifont is, hátha észreveszik. Ők sajna nem látnak minket, túl jól vagyunk kamuflálva, szinte mindenkin khaki színű ruha van, és a sokak által jól ismert zöld skoda is megbújik a fák árnyékában. Azért a mi örömünk megvan, nem rossz érzés, hogy nekünk parádéznak egy kis rögtönzött repülőnappal.
Alig valamivel később megjelenik egy amerikai úriember, Lajos ismerőse, hallgatom az angolul folyó párbeszédet. Nem tudom szó nélkül megállni, mikor a háború utáni fémhulladék begyűjtéséről esik szó- na igen, ezt a gépet is alaposan elhordták. A vas és acél országa lettünk jegyzem meg, amit amerikai barátunknak Lajos tolmácsol némi kommentárral kiegészítve, hogy megérthesse mennyi hadianyag is maradt itt durva számításokkal ecsetelve.
Késő délutánra ismét hárman maradunk, kezdünk fáradni, de egy előkerülő cipzár fogantyúja új erőt ad. Aztán egy a ruha nyakrészébe varrt fém akasztó bukkan elő a porból, rajta érdekes felirat, talán a gyártóé? Egyszerre hárman akarjuk kibetűzni, hátha okosabbak leszünk tőle.
Mostanra új kép kezd bennem kibontakozni a végzetes ütközésről. Azt tudjuk, hogy a gép a hátán landolt, az ütött kráterből előkerült maradványok is ezt mutatják. Mi a krátertől néhány méterre kerestünk a köves talajban, itt szóródott szét a műszerfal és a fülke egy része is, mert a rádióból is kerülnek elő szép számmal darabok (vasmagos tekercs töredéke, rengeteg porcelán biztosíték, plexi darabok, műszertöredékek). Reméljük a csont maradványokat is, de talán ha három apró összeégett darabkát találunk, ebből aligha lesz DNS vizsgálat.
Ahogy mesélték, a motorból még jó 400 méterre is találtak darabokat, alighanem abba az irányba vitték el a mozdítható darabokat. Fogom a kis detektort és bóklászni kezdek. Szinte lépésenként jelez, mindet kiásom. Általában apró csavarodott lemezdarabok, de van köztük egy érdekesebb is- az anyairánytű, ami a pilóta mögött a géptörzsben kapott helyet-töredéke kerül elő, vagy 20 méterre a földbe ütődéstől. Pontosan 17,5 méterre enyhén jobbra a kráter végétől a motortűzfalba épített cső csatlakozó kerül elő, teljesen ép, még a festése is, tisztítás után akár beépíthető! (apropó festés: a gép vásznazásából is találunk apró foszlányokat, rajtuk a teljesen ép színmintákkal, ismerve jó néhány gyártó termékeit örömmel konstatálom, hogy amit én használok az maximálisan színhelyes). A szárnyak merevítő bordáiból keveset találni, teljesen szétszóródtak. A kijelölt null ponttól vagy 30 méternyire a motorburkolat töredékeit találom, jól felismerhető a szépen ívelt belső merevítésről, egészen más mint a törzsben levő kalap profilú.
Valahogy az az érzésem, hogy rossz helyen kerestünk egész nap. Ott és akkor nem mondtam ki, de most leírom. Szerintem a motor tömege még magával vonszolta a megskalpolt géptörzset és csak a krátertől távolabb az üzemanyag tartály robbanása vethette szét millió darabra az egészet. Ha így van, akkor talán van még remény, hogy valahol az erdő ritkás fái között emberi maradványokra akadjunk. Ha nem, akkor két másik eshetőség maradt, ami számunkra a kutatás végét jelenti. Vagy eltemették valahol a közelben –ennek nyomát nem láttuk-, vagy széthordták a portyázó vadállatok.
Beesteledett, visszatemettük az összes kutató gödröt, és kissé csalódottan hagytuk magunk mögött az utat. Nem sikerült a kitűzött célt elérni, bár mi mindent megtettünk. A nap eredménye egy kis kartondobozni törmelék közte néhány személyes holmival, meg néhány számozott alkatrész töredékével.
Azért még bizakodom, szisztematikus kereséssel talán előkerül valami az archívumokból, vagy a terepről amivel kiszűrhetjük a lehetséges áldozatok közül a nem megfelelőt. Tehát kalandra fel, vár a természet, hátha belebotlunk valahol egy elfeledett magyar pilóta gépének roncsaiba és talán szerencsével szűkíthetjük az eltűntek névsorát.
Én a magam részéről egy saját készítésű képpel tisztelgek minden elesett magyar pilóta előtt.

Katona József

Tiszteletem Mindenkinek!

Érdemes végignézni. (A képekre kattintva jön a következő)

http://www.greatwar.nl/frames/default-picnic.html

73!

Miklós

Az előző nap, az évszázad melegrekordját (41,9 C) beállító Kiskunhalas nem volt túl vonzó a megyében élő roncskutatóknak, hadtörténelem és katonai hagyományőrzés iránt érdeklődőknek. Gyakorlatilag a városon túl „csak” Soltvadkertről és Kunfehértóról érkezett „delegáció”. Pedig előzetesen ígérték magukat többen Bajáról, Kalocsáról, Kecelről, Kecskemétről és Kiskunfélegyházáról. 13 fővel tartottuk meg eszmecserénket, ahol egy félórás tájékoztató (Végső István) után következhettek a hozzászólások. Az ismertetőből kiderült, hogyha a roncskutató csoport egyesülete (MRE) megnyitja kapuit az egyszerű tagság előtt, akkor azt milyen feltételekkel lehet elérni. Ezenfelül szóba került az egyesület tevékenysége, programjai, projektjei és tervei. Így például az újszászi, augusztus végén sorra kerülő minta-roncskutatásról, ahová a jelenlévők közül néhányan jelezték, hogy érdekelné őket.
A fórumon heves vita bontakozott ki arról, hogy az MRE jelenlegi tagsága akar egyoldalúan az országos vezetőség is lenni. Az egyesületi törvény mellett ennek egyéb elvi akadályait sérelmezték a megjelentek. Felvetődött a roncskutatás törvényi szabályozásának hiánya. A múzeumok, adattárak, közgyűjtemények hozzáállása munkássága és az ezek körüli anomáliák. Kiemelésre került a kultúra és értékmentés problematikája a magyar közéletben. Sokan fenntartással voltak az egyesület tervei és általunk kevésbé látható tevékenysége kapcsán. Parázs vita folyt a roncsok megtalálásának, kutatásának és elhelyezésének kérdései kapcsán. Lehetőségként merült fel egy megyei kutatócsoport létrehozása, az egyesülettől függetlenül, de vele együttműködve. (hozzászólók, véleményformálók: Fenyvesi György, Juhász József Gábor, Kellner Péter, Madarász László, Szűcs Károly, Végső István)

A jelenlévők végül megegyeztek abban, hogy megvárják a roncskutató egyesület milyen döntést hoz ősszel a közgyűlésén, mi lesz az alapszabályban illetve mindenképpen elvárnak egy következő megyei gyűlésre több országos vezetőségi tagot, akik elmondják tájékoztatójukat.

Küldöttnek és kapcsolatfenntartónak Végső Istvánt (Kiskunhalas, 6400, Kossuth u. 17. 0630/8576-077, vegso@halas.net) választották meg a jelenlévők.

Kiskunhalas, 2007. július 21. Helyőrségi Klub

Sokan nem tudjak, de pontosan 90 evvel ezelott, 1917 julius/augusztus havaban vivtak Erdely keleti hatarain - a Keleti-Karpatokban - a legveresebb csatakat a romanok es az oroszok ellen.

Tisztelt Tagtársaink!

A HA5KDR Budapest Fővárosi Rádióamatőr Klub és a Roncskutatók idén augusztus 2-a és 5-e között tartják szokásos találkozójukat Pusztamaróton. Az eseményen a Magyar Honvédség is képviselteti magát egy R-142D rádióállomással.

Kedves Mindenki!

Információkat keresek a 9. tábori póthadosztály Tisza-vonali és főleg a dunántúli (balatoni) harcaival kapcsolatban. Igazából a ho. törzs mozgását szeretném rekonstruálni.

Üdv!
Nagyon szépen megköszönném, ha az 1918-as Katonatanácsról (esetleg a Nemzeti tanácsról is) tudna valaki bővebbet mondani (személyi összetétel) vagy esetleg mértékadó forráshoz tudna segíteni. Tisza utolsó (1918. okt. 17-i országgyűlési beszédével egymagasságban)
Kösz a segítséget
-altjager-