dinyaj Tagtárs inspirált, hogy előszedjem a vitrinből az én kukkeremet. Gyermekkoromban tűnt fel, édesanyám hozta haza, hogy az egyik távoli rokona adta oda eladásra. 500Ft-ért
árulta (1966-ban) Meg kell említeni, hogy a távcső gyári új állapotban volt, leolajozva a komplett szerkezet, a szíjába beleütve a gyári szám és a sas. A hölgy, aki idáig őrizte a ruhásszekrényben élelemért kapta cserébe egy német tiszttől, mégpedig Lábod faluban (Somogy). Sajnos a szüleim nem vették meg a távcsövet, ami így csak fél évet volt nálam. A nagybátyám, aki erdész volt, lett az új tulajdonosa. Harminc évet használta, amikor megkérdeztem, hogy megválna-e tőle. Megvált, egy új távcsövet vettem neki érte, én pedig boldogan őrzöm azóta is a gyermekkori álmom.