Folytatjuk Tisztelt Tagtársunk emlékeinek közreadásást. A  következőkben levente apród életének pillanataiból kaphatunk ízelítőt.

    Egy Levente aprod visszaemlékezése.
   1942 jun 12-én bejött a tanterembe vitéz XY tartalékos hdgy,Levente-
   oktató és tanitó.Feláltunk, köszönt:" Szebb Jövőt". Mi is így köszöntünk vissza:
  Szebb jövőt .Ima következett.

                             Hiszek egy Istenben
                             Hiszek egy Hazában
                             Hiszek egy Isteni örök igaszságban
                             Hiszek Magyarország Feltámadásában
                                                  ÁMEN.
 Kihivott engem az asztal mellé, szembe kellett  fordulnom az osztállyal:
 "Közlöm veletek, hogy XY a mai naptol a Levente mozgalom tagja
 korcsoport szerint Levente apród!" Fogadalmat kellett tenni, a hadnagy
 úr mondta a szöveget,  nekem utána kellett mondani:"Fogadom, hogy
 teljesitem Levente kötelességemet, amelyel Istennek,Hazámnak és
 Honfitársaimnak tartozom!" Gratulált a hadnagy úr, és közölte velem.hogy
 minden héten szerdán 13.00- tol van foglalkozás.
 Most már hordhatom a Levente sapkát,a pajzs tetején volt irva,hogy
 Szebb Jövöt, alatta  a kettös kereszt L betüvel, a sapkámon baloldalt
  a határvadász kürt benne 57. A bal felkarközepére ingre és kabátra
 kellett felvarni a ruhára való Leventepajzsot, amit szintén kötelezö
 volt hordani. Kötelező volt még a Vasárnapi misére járás,
 és egy csoportba lenni a kijelölt helyen.Utána a miséző tisztelendővel
 aláiratni a jelenlétet. Én mint 12éves gyerek semmi problémát nem csináltam
 abbol hogy mi lesz ezután./ha tudtam volna,hogy kétév múlva Konyec ,akkor
 nem tudom mit csináltam volna./ Édesapám hivatásos tiszthelyettes volt
  A M.KIR.Dobó István.14.honv.gyalogezrednél Egerben. Születésemtől végig
 katonák között éltem.MIndent ismertem ami a katonáknak ismerni kell.
 Már levente elött,minden éles lövészeten résztvettem és löttem.Az alábbi
 kézi fegyverekböl:Mannlicher puska,Stáier karabély .M31 magyar golyszoró
 gyakorló és éles kézigránát dobásokba részt vettem..Ha valaki, akkor én
  ki voltam képezve, már Leventeaprod koromba.Hála ISTENNEK ezt nem kellett
 használnom senki ellen.Ezt annak köszönhettem hogy egy pár hónappal
 fiatalabb voltam mint 14 éves.Ez az egy szerencsém volt egesz életemben

És ezzel be fejezödött...Mindezek ellenére Leventébe járni kellett.
Még meg sem melegedett a fejemen a leventesapka, megindult a katonák
mozgósitása az egész országban.Tömegével hivták be a katonaköteles időssebbeket
 és utolso évfolyamos leventéket is.Emlékszem, sok velem egykorú
gyerekek sirdogáltak az iskola padra dőlve hogy édesapjuk SAS behivott
kapott. JÓédesapám azert nem ment el a M.KIR.DOBÓ ISTVÁN 14. honv.gyalog-
ezreddel a Don kanyarba, mert 1939 -be a Felvidék Vissza csatolása után
áthelyezték az 57 határvadász portyázo zlj-hez.Ennek a zlj-nek a határ
védelme Krasznahorka-váraljátol, Ipolyságig tartott
Ezek a mozgósitások közvetlenül a mi családunkat is érintették, behivást
kapott az édesanyám öcsse, 22 éves volt .Az egri gyalogezred 1zlj.Pk, R-3
rádio kezelője volt.1942nyarán az ezred kiment a Donkanyarhoz  nagybátyámnak
volt még az életéből 6 hónap hátra. 1943 jan.14 a nagy orosz téli támadás
nál eltünt.Máig nem tud senki semmit róla.És a többi  százezer is ott
fagyott meg....Folytatom a Levente életet.
                                       Kispajtás.