Egy Levente apród vissza emlékezései ll. Folytatás
Folytatjuk Tisztelt Tagtársunk emlékeinek közreadásást. A következőkben levente apród életének pillanataiból kaphatunk ízelítőt.
Egy Levente aprod visszaemlékezése.
1942 jun 12-én bejött a tanterembe vitéz XY tartalékos hdgy,Levente-
oktató és tanitó.Feláltunk, köszönt:" Szebb Jövőt". Mi is így köszöntünk vissza:
Szebb jövőt .Ima következett.
Hiszek egy Istenben
Hiszek egy Hazában
Hiszek egy Isteni örök igaszságban
Hiszek Magyarország Feltámadásában
ÁMEN.
Kihivott engem az asztal mellé, szembe kellett fordulnom az osztállyal:
"Közlöm veletek, hogy XY a mai naptol a Levente mozgalom tagja
korcsoport szerint Levente apród!" Fogadalmat kellett tenni, a hadnagy
úr mondta a szöveget, nekem utána kellett mondani:"Fogadom, hogy
teljesitem Levente kötelességemet, amelyel Istennek,Hazámnak és
Honfitársaimnak tartozom!" Gratulált a hadnagy úr, és közölte velem.hogy
minden héten szerdán 13.00- tol van foglalkozás.
Most már hordhatom a Levente sapkát,a pajzs tetején volt irva,hogy
Szebb Jövöt, alatta a kettös kereszt L betüvel, a sapkámon baloldalt
a határvadász kürt benne 57. A bal felkarközepére ingre és kabátra
kellett felvarni a ruhára való Leventepajzsot, amit szintén kötelezö
volt hordani. Kötelező volt még a Vasárnapi misére járás,
és egy csoportba lenni a kijelölt helyen.Utána a miséző tisztelendővel
aláiratni a jelenlétet. Én mint 12éves gyerek semmi problémát nem csináltam
abbol hogy mi lesz ezután./ha tudtam volna,hogy kétév múlva Konyec ,akkor
nem tudom mit csináltam volna./ Édesapám hivatásos tiszthelyettes volt
A M.KIR.Dobó István.14.honv.gyalogezrednél Egerben. Születésemtől végig
katonák között éltem.MIndent ismertem ami a katonáknak ismerni kell.
Már levente elött,minden éles lövészeten résztvettem és löttem.Az alábbi
kézi fegyverekböl:Mannlicher puska,Stáier karabély .M31 magyar golyszoró
gyakorló és éles kézigránát dobásokba részt vettem..Ha valaki, akkor én
ki voltam képezve, már Leventeaprod koromba.Hála ISTENNEK ezt nem kellett
használnom senki ellen.Ezt annak köszönhettem hogy egy pár hónappal
fiatalabb voltam mint 14 éves.Ez az egy szerencsém volt egesz életemben
És ezzel be fejezödött...Mindezek ellenére Leventébe járni kellett.
Még meg sem melegedett a fejemen a leventesapka, megindult a katonák
mozgósitása az egész országban.Tömegével hivták be a katonaköteles időssebbeket
és utolso évfolyamos leventéket is.Emlékszem, sok velem egykorú
gyerekek sirdogáltak az iskola padra dőlve hogy édesapjuk SAS behivott
kapott. JÓédesapám azert nem ment el a M.KIR.DOBÓ ISTVÁN 14. honv.gyalog-
ezreddel a Don kanyarba, mert 1939 -be a Felvidék Vissza csatolása után
áthelyezték az 57 határvadász portyázo zlj-hez.Ennek a zlj-nek a határ
védelme Krasznahorka-váraljátol, Ipolyságig tartott
Ezek a mozgósitások közvetlenül a mi családunkat is érintették, behivást
kapott az édesanyám öcsse, 22 éves volt .Az egri gyalogezred 1zlj.Pk, R-3
rádio kezelője volt.1942nyarán az ezred kiment a Donkanyarhoz nagybátyámnak
volt még az életéből 6 hónap hátra. 1943 jan.14 a nagy orosz téli támadás
nál eltünt.Máig nem tud senki semmit róla.És a többi százezer is ott
fagyott meg....Folytatom a Levente életet.
Kispajtás.
Ismét illesztettünk egy folytatást a történethez.
Folytatjuk Kedves Tagtársunk visszaemlékezéseinek közlését.
Levente apród visszaemlékezése 2.rész.
Édesanyám mondta,hogy holnap kisfiam menned kell Leventébe,teszek be neked még két darab zsíros kenyeret. Másnap reggel Levente sapkában, oldalán a határvadászok kürtjével, karomon a Levente pajzzsal elindultam az iskolába. Menetközbe észrevettem, hogy az emberek néznek rám. Máskor észre sem vettek, elnéztek a fejem felett. Én büszke voltam , hogy néznek. Erre az első Levente napra emlékszem. A tanítás végén, az iskola előtt gyüle- keztünk, kis aprodok ,és "öreg"leventék. Jött egy katonasapkás férfi, az volt a segédoktató .Egy lovas kocsin rajta volt a tornához szükséges felszerelések, és a Levente puskák. A lovas kocsinál sorba kellett állni, és azt kérdezte tőlem az "öreg" levente, hogy szeretnél –e puskát vinni? Mondtam hogy igen, nagyon szeretnék. Akkor neked kettőt adok,- és mindkét vállamra feltett egy puskát,mindenki rajtam nevetett. A segéd oktató sorakoztatott bennünket .Névsor olvasás következett Hangos „ JELEN”-el kellett válaszolni.” Szakasz VIGYÁZZ, jobbra néz!” „Hadnagy úrnak alázatosan jelentem a létszám 30 LEVENTE, nem hiányzik senki!” A hadnagy úr üdvözölte a szakaszt:” Szebb Jövőt Leventék!” Válasz : „ Szebb jövőt!” Vitéz …. Sándor hadnagy tiszti egyenruhában volt, vitézségi érem a zubbony zsebén. Azt mondta hogy ettől a pillanattó l kezdve mindenkinek úgy kell viselkedni mintha katonák lennénk. És még k i nem érünk a gya- korló térre, addig énekelünk. Én rögtön láttam, hogy ez tiszta katonaság. Még el sem indultunk, már mondta a segédoktatónk,hogy nóta. Katonának nem jó lenni Mert keveset adnak enni nagy a csajkám bádog a fedele De keveset adnak bele Katonának úgy jó vóna Ha a szurony kolbász vóna Háti zsákom söröshordó vóna Őrmester Úr honvéd vóna. Erdélyi Induló Elhangzott a szó zeng az induló Győztesek megint régi zászlaink Nézd a gúny határt széttiporva már Várnak újra mind Ősi Bérceink Már semerre sincs átkozott bilincs Énekeljetek völgyek és hegyek Édes Erdély itt vagyunk érted élünk és halunk Győzz a szittya fergeteg a rohanó sereg Nádi Veréb. Nádi veréb nem száll fel az égig Életemet itt bujdosom végig Akár merre járok Mindig arra várok Mikor fogjuk vissza venni NAGY MAGYARORSZÁGOT Te sem siratsz párom Harmatos virágom Leszünk még mi boldogok is NAGY MAGYARORSZÁGON. Napkeleti vizeken. Napkeleti vizeken,hömpölyög az ár Nézd a hajnalt az égen mennyi napsugár Víztarajon fut a hab ráragyog a fény Szép szigeten süt a nap táncol a remény O hogyha virradásunk szép ködje felszáll Égbe repül az ima feltöri magát Tűzhegyünk a FUJIJAMA zengi a szavát Száll a tűz ég a láng NE FÉLJ SZENT HAZÁM. A Levente gyakorlótér egész nagy volt, a puskákat gúlába raktuk, hármat egy helyre. Minden tornaszernek meg volt a helye, a mászó- köteleket és a rudakat egy nagy vastag ágra kötöttük fel. A magasugrás és a távolugrás helye vastagon homokozva volt. Bemelegítés két kör volt . A hadnagy úr velünk futott . A levente apródok jól szétszóródtak , a futás után minden korosztály elment a saját helyére. Három csoport volt : Levente apród ,Fiatal Leventék és öreg Leventék Csak mi neveztük őket így. Teljesen elkülönültünk egy mástól. Mi, levente apródok , dolga csak az volt, hogy egész idő alatt ugorjunk, fussunk , másszunk a kötélen vagy futballozzunk. Mondhatom ez volt kb 90%- ban a munkánk. Ezen kívül voltak irányított sport foglalkozások, de ezek legtöbbször ellenőrzéseknél voltak. Az "öreg" leventék sokszor tartottak lövészetet "Levente puskával" ezt onnan tudom, hogy minden lövészet előtt iskolából haza jövet hoztam a hadnagy úr levelét. Apám küldött velem 1-2 doboz kispuska lőszert, voltak ugyan itt alaki foglalkozások is, pl : tisztelgés, tisztelet adás, hogy kell jelentkezni a magasabb rendfokozatúnál. Katonai rendfokozatokat kellet ismerni Mi Levente apródok is tudtuk, hogy mi a következménye, ha nem megyünk foglalkozásra .Szülők pénzbüntetése vagy bezárása. Aki nem ment levente foglalkozásra, a csendőrség ki jött a lakásra, és szuronyozott puskával végig kísérte a falun vagy a városon. Akkor még nem volt a kis városokban autóbusz, sem villamos. Ez mai szóhasználattal a Leventének nagyon CIKI volt. Azt azért tudnunk kell,hogy a Csendőr nem azért tette fel a szuronyát,mert gyereket kísért, hanem szolgálatba lépésekor a szuronyt fel kellett tennie. Ha kísért valakit, ha nem. És még hagy tegyem hozzá azt is, hogy nem volt, bilincsbe verve se keze se lába, és nem pórázon vezették,mint a kutyát. Kötelező volt még a leventéknek kicsiknek nagyoknak egyaránt nagyobb ünnepeken alakzatban részt venni. Így pl: október 6 március 15 hősök napján A Kormányzó Horthy Miklós születés és névnapján. Ilyen esetekben ,mindig a levente oktató határozta meg , hol kell tartózkodnunk. Természetesen Leventék mindig álltunk,mozogni, beszélgetni nem volt szabad. Ezeken kívül voltak, olyan feladataink is, amit konkrétan senki és semmi nem határozott meg, de a Levente fogadalom kitért rá. „Teljesítem Levente kötelességemet, amellyel Istennek,Hazámnak, és Honfitársaimnak tartozom. Ezek , az akkori katonai, gazdasági, társadalmi helyzetből adódtak. Úgymond : háborús állapotok. Akkoriba minden összejött, nem kellett felnőttnek lenni, hogy érezzük és lássuk,Kilátástalan volt minden. Jöttek a rossz hírek a frontról, pl a Katonáinknak nincs téli öltözete. "Tábori"levél a Don kanyarból. Ma is megvan, abból másolom. Kedves Édesanyám. Kelt 1942.x.9. Azért írok ilyen kockás papírra, mert nem kapunk Tábori levelező lapot. Csak „tábori levelező lapon” volt szabad írni Már írtam a Sanyinak hogy küldjön már cigarettát, mert nem kapunk. Alig van dohányunk, újság papírba tekerve szívjuk a cigarettát. Jó lesz az is, hacsak cigaretta papírt küld. Itt azt sem tudjuk milyen nap van, azt se hogy otthon mi van. Itt már éjszaka olyan hideg van majd meg fagyunk. Anyám csináltatott neki hosszú téli bekecset, bundasapkát bundakesztyüt .Meg is kapta a téli ruhát. Azt írta vissza ,hogy nagyon köszöni mindenkinek aki ebbe besegített, mert a Don kanyarbna ez a ruha az életet jelenti. Biztos hogy igaza volt, mert akinek csak baka köpenye volt az megfagyott. Ebben az időszakban kezdték,meg katonáinknak meleg ruha gyű jtést. Én is benne voltam a gyűjtő "csapatban". De előtte még híre jött, hogy Magyar területek fölé felderítő léggömbök érkeznek , akkor a valóságos célját mi nem ismertük. Én ma sem ismerem. Tanító úr/vitéz xy tartalékos hdgy/ figyelő szolgálatot szervezett önkéntes jelentkezés alapján,de minden levente apród jelentkezett. Akkor osztály névsor szerint, Én a 2-ik voltam. Első levente parancsot megkaptuk, légtér figyelés, és jelenteni , ha látunk valamit. Egy vagy két nap múlva meg is jelentek a félelmetesen nagy léggömbök.
Folytatás:
A közeledő tél miatt megindult a meleg szőrme ruhaanyagok gyűjtése
a Donnál lévő magyar katonáink részére. Ebben a munkában a Leventék is
kivették részüket. Házról-házra mentünk és kértük ,hogy a fronton
lévő honvédjeinknek gyűjtünk szőrme sapkát, bekecset, szőrmekabátot
,használtat, ha van. Lassan gyűlt a téli ruha. Szomszéd falvakba is
gyűjtötték, végül is egy kisebb katona kocsi elszállította. Akkor úgy
hallottuk, kisebb üzemek és kárpitosok dolgozták fel.
Egy 1942. január 9-i katonai jelentés a Donnál lévő Katonák ruházati
állapotáról az orosz támadás előtt 4 nappal: „A zubbonyok 25% a
Bakancsok 40% a nadrágok 50% a fehérnemű 75% erősen elhasználódott
Nyomatékosan kérem az igénylésemet kielégíteni. A katonák zöme teljesen
elhasznált javíthatatlan fehérneműt hord. Egy része pedig ing nélkül
és alsónadrág nélkül járt Ez, eü szempontból rendkívül veszedelmes
és káros, morálisan is romboló hatású. Ez a katonák önbizalmát megrendíti.
A német katonák ruházata sokkal jobb állapotban van. Feltétlen szükségesnek
tartom a ruházat sürgős biztosítását, mert az értékes emberanyagunkat
súlyos veszteségnek tesszük ki.”
A téli ruházat a doni katonák
részére az 1943 ,január 13-i támadás előtt nem jutott ki. A következményeit
mindenki ismeri. Nézzük meg hogy 1942. évben a Magyar katonának
milyen TÉLI RUHÁZAT volt rendszeresítve. Posztó nadrág, posztó zubbony,
Posztó köpeny, bocskai sapka, kesztyű. Ehhez tartozó rendszeresített
TÉLI tartozék: 2db érmelegítő /ez a csuklóra felhúzható kötött Darab/
1db has melegítő /ez egy törülköző nagyságú flanel v posztó.
Más téli ruha nem volt.
Várom a folytatást :-)
Szeretem az ilyen történeteket.
Napjainkban is kellene valami fegyelemzett mozgalom az ifjaknak.