Ez a készülék is hazakerült, mert a párjával együtt megy a kiállításra.

Akit érdekel a belvilág...

https://www.facebook.com/ha5kdr/photos/pcb.8156711981021293/8156704531022038

És felkerült a hordhám is:

https://www.facebook.com/ha5kdr/photos/pcb.8150068048352353/8150046318354526

Jobbra nyíl, több fotó...

Szervusz Ravic!

Zsiga bátyánk történetét sikerül-e megismernünk?

Üdv: István

Nyáridézők...
 
http://postimage.org/image/jnb36ch91/
 
http://postimage.org/image/80pewk3r7/

Azáltal, hogy megörökítetted a történetét, köztünk is marasztaltad az emlékét.

Igen, készítettem vagy 10 órányi felvételt. A nagyját /kb. 90%/ be is gépeltem, csak meg kéne szerkeszteni, arra meg időm vagy hangulatom nincs.

Isten Nyugosztalja!
Sikerült a történetét megörökíteni ?

A kép alatti hozzászólásomban párszor megemlített veterán rádiós rajparancsnok a mai napon megtért Istenéhez. 91 évet élt.

Nem is néztem.
Ha elkészül végre az antenna is, újra teszek föl pár képet. :)

Holnap lesz egy éves az eredeti hozzászólás! :)

Tiszteletem!

Elkészült az R/1a úgynevezett póthallgatója.

Tudom, az elektrotechnika keveseket érdekel, de úgy vélem, a restaurálás lépéseinek bemutatása talán segítségül szolgál a kezdőknek.

A kiindulási állapot:

http://postimage.org/image/kb4qaaa8h/

A Terta fülhallgató:

http://postimage.org/image/s29vhdfy7/

Ugyan az szétszedve:

http://postimage.org/image/jfdary6vl/

Eredeti csatlakozó a fiók legaljáról:

http://postimage.org/image/bbi1poqqj/

Ez alkalomra készült fonott kábel:

http://postimage.org/image/m4zkhbdo5/

A zsinór elkötésére szolgáló olló és cérna:

http://postimage.org/image/e0964q4pd/

A kábelt egymástól egy ujjnyi távolságra kell elkötni:

http://postimage.org/image/c45r4zb3z/

A két kötés között a kábelt össze kell nyomni, hogy rá lehessen húzni a hallgató mágnesét tartó csavarra:

http://postimage.org/image/4o4ndorn9/

A kész kábel:

http://postimage.org/image/m7ey1iyxd/

A póthallgató a helyére rakva:

http://postimage.org/image/7jmbyal11/

73!

Miklós

Helló Alma ! A készülék hordhevederének pótlása folyamatban van, és szépen haladunk vele. Sokat segít az R1-esről készült közelkép, de a legnagyobb segítség egy sopronkövesdi gyűjtőtárs által kölcsön adott eredeti rádióheveder egy darabja. És persze ne felejtsük el azt az anoním gyűjtőt aki profi bőrvarró és elkészíti...:-)

Szia!

Sajnos nem, ezek a számok nem igazán segítik az efféle kutakodásokat. Amúgy az a-val és egyéb betűkkel jelölt verziókról még leírás sem nagyon maradt. Nekem otthon csak az R/5a-ról van eredeti „bumáskám” – s ahogy ismerem a gyűjtői kört, másnak sem áll a polcán efféle tsemege. S hogy a baj nagyobb legyen, a HIM gyűjteménye is erősen foghíjas e téren.

Sziasztok!

A rajzok az eredeti R/1-re vonatkoznak.
http://www.netlabor.hu/roncskutatas/image/tid/175?page=4
Az alkotói szabadság itt annyiban tért el, hogy a rajzoló nem ábrázolta helyesen az ablakocska helyét.
Ha jobban megnézitek, akkor láthatjátok az R/1 és az R/1a közötti különbséget: az egyik ablakos, a másik „tele” előlapos.

Ide iktatom Bernard János cikkének vonatkozó részletét – gondolván arra, hogy nem mindenki vette meg a Haditudósító aktuális számát.

Íme a Haditudósító Katonai Hírközlés című sorozatának VI. része:

A Magyar Királyi Honvédség 1929-ben rendszeresített, a harmincas évek közepéig korszerűnek mondható adó-vevő készüléke az R/1-es volt. A gyalogságnak szánt rádiót nem a Standard Rt., hanem a Haditechnikai Intézet Elektromos Laboratóriumának és a Telefongyár Rt. kísérleti üzemének alkalmazottai készítették el Pöschl Imre mérnök, valamint Kerényi István és Jáky József ezredesek irányításával.

Frekvencia helyett folyószám

Az alacsony teljesítményű, háton hordozható berendezést alapszinten használták. Hullámterjedelme 4.980-tól 7.250 Khz-ig terjedt. Fontos közbevetni, a magyar gyártású készülékek jelzőtárcsáin soha nem frekvencia, hanem folyószám szerepelt – így az R/1-es 611-677-ig volt hangolható. A távírászokat külön kis átszámító füzet segítette a munkában. Minderre a korabeli vezérkar szerint két okból volt szükség: egyrészt el akarták kerülni, hogy – az akkoriban még csak feltételezett – harcok során az ellenség birtokába került készülékek támpontot adjanak azok frekvenciájára. Másrészt úgy vélték, a számokat sokkal egyszerűbb értelmeznie a rádiótechnikában járatlan bakáknak, mint a Kiloherzeket.
Visszakanyarodva a készülékre, a tizenegy kilogramm tömegű R/1 amplitúdó-modulált (AM) távbeszélő üzemben dolgozott, de alkalmas volt Morse jelek vételére is. Táplálása 4,5 és 120 Voltos száraztelepről történt, üzemideje 1:4-es adás-vétel viszony mellett hetvenöt órát tett ki. Azaz egy garnitúra áramforrás, napi tíz órás használatot feltételezve egy hétre volt elegendő. A négy Voltos fűtés áramfelvétele kétszáz, míg az anódé négy milliamper volt. Hatótávolsága sík terepen hat-nyolcszáz, míg hegyek között, erdőben négyszáz méter körül mozgott. Az egy adó és négy vevőcsövet tartalmazó berendezést két perc alatt lehetett telepíteni. Kiszolgálásához egy ember kellett.
A hírközlő eszközt nagy titokban fejlesztették és gyártották. A ködösítésre jellemző, hogy aktív alkatrészeit, azaz az elektroncsöveket nem a szokásos, hanem katonai módon jelölték: az adó a tizenhatos, míg a vevőéi a hetes számot kapták. Az R/1 rövidhullámú oszcillátora a környezeti hőmérséklet hatására kis mértékben „elmászott”, azért a vétel fokozott figyelmet igényelt. A távírász egy úgynevezett beszélőszerelvényt használt, amelyet egy mikrofonból és két hallgatóból szereltek össze. Utóbbiak egyike a szakaszparancsnoknak biztosított befigyelési lehetőséget. A rádiót öt-öt fogással kellett üzembe helyezni és lehangolni – működtetése egyszerű lehetett, mert visszaemlékezések szerint a honvédség csekély technikai tudással bíró tagjai is néhány óra alatt megértették használatát.
A katonai fejlesztők, Jáky és Kerényi sokat vitatkoztak azon, hogy keret- vagy botantennát használjanak a távbeszélőhöz. Kerényi ezredes az utóbbi megoldás mellett tette le a garast, mert emlékezett rá, hogy a „világháborúban”, Piave mellett nagyon megkeserítette a híradó bakák életét a rádióra szerelt huroksugárzó, amely kúszás közben minden ágba beleakadt. Jáky ugyan elismerte ezt a problémát, ám kifejtette, a rugalmas acéllapokból készült ívantenna sokkal jobban bírja az igénybevételeket – akár autóval is áthajthatunk rajta –, mint az egymásba dugható, üreges tagokból álló botantenna. E mellett ezek sugárzási tulajdonságai is jobbak, mint a másiké. Mindezen érvek hatására végül az utóbbi rendszeresítését határozták el.
Bár e készülék „utódját”, az R/1a-t időben lényegesen távolabb, 1941 derekán alkották meg, technikatörténetileg mégis ide kívánkozik annak ismertetése, hiszen elődjének modernizált változata volt. Az a-jelű verzió külalakjában megegyezett a másikkal, ám belseje már nyolc elektroncsövet tartalmazott, és nem csak távíró vételre, hanem adásra is alkalmassá tették. Táplálása 1,25 és 120 Voltos száraztelepről történt – ezekkel nyolcvan órát tudott dolgozni –, hatótávolsága pedig minden terepen legalább két kilométerre nőtt. E készülékeket jó hatásfokkal és közmegelégedésre használták a második világháborúban.
S végül zárásként álljon itt a készülékek ára és gyártott mennyisége. Egy 1941/42 fordulóján összeállított jelentés szerint az R/1-ből 1.739 darabot készített az Ericsson Villamossági Rt. és a Telefongyár Rt. háromszázhetven Pengős egységáron.
Az R/1a a Telefongyár Rt. terméke volt, a cég 1941. augusztusában adott árajánlata darabját 926 Pengőért kínálta a honvédségnek. A HM összesen 2.840 példányt rendelt belőle. A hajdani nyilvántartások sajnos nem adnak eligazítást, mennyi került ebből valóban átadásra. Irányadó lehet, hogy a fentebb említett irat szerint a megrendelés kiadásától számítva hét-nyolc hónap kellett az üzemnek a gyártás előkészítésére. Tudomásunk szerint a minisztérium 1941 decemberében szólította föl a firmát, minél hamarabb kezdje meg a munkát. Mivel a cég havonta húsz-harminc készülék átadását vállalta, s 1944 novemberében már nem dolgozott, a rendelkezésre álló huszonhét-huszonnyolc hónap alatt sem készülhetett kilencszáz darabnál több.

Lehet, naiv kérdés lesz, de arról a 4536/2 számról be lehet azonosítani, hogy pontosan hol szolgált? Vagy rossz a feltételezés, hogy az a példányok egyedi azonosítója?

Gergő, egyáltalán nem tértetek el a témától, a málházás ugyanúgy hozzátartozik a kivesézéshez, mint pl. a műszaki adatok. Engem pl. jobban is érdekel(bocs, Miklós :D) )
Hasznos információk voltak.
A "doboz" meg k..va szép, Hansy bácsi!!
Remélem, hogy valahogy megpróbálod pótolni a hordszíjazatot is!

Köszi szépen !!!

A két ünnep között elugrom hozzá, és megkérdezem, ill. megmutatom neki.

Ravic ! Ha esetleg Zsiga bácsi emlékezne a szerkezetre kérdezd már meg légyszi, hogy mennyire volt ez elterjedve a seregben, mert archiv képeken szinte kizárólag az R1 és az R3 szerepel. Ha leírod a történetét minél több adatot kellne " kiszedni " belőle, hiszen egyre kevesebben vannak már, élő történelem a kisöreg.
Kedves EasternFront !
Köszi a kedves szavaid, már ha rám ( is ) céloztál. Igyekszem rászolgálni.:-)
Gergő ! Ahogy érzed...:-D

Miklós ! Ha egyszer eljutsz hozzám, szerintem hozd a fogkefédet ! Már ha tényleg be akarod röffenteni ezt és a Bertát is...:-))

Még annyit tennék hozzá az érdeklődőknek, hogy a szabályzat szerint a rádió telepítése -földön, ember hátán, menet közben, álló helyzetben és hason fekve is - kettő perc volt a lehangolással együtt. A szárazelem üzemideje 80 óra volt.
Ki vonta kétségbe Gergő a sisak, sátorlap meg a főzőcsésze teóriádat ? :-D

1935 málházási szabályzat és utasítás.
http://postimage.org/image/1o98bpw78/

Szerintem ez az amilyennek lennie kellett volna. Aztán áttervezték, olyanná, amilyen lett, de néhányan az eredeti verziót rajzolták még. /feltételezés/

Nem a huszáros könyvből való. Honpolgári Honvédelmi Ismeretek Bp. 1940.
Az én szabályzatomban olyan az R1-es mint amilyennek lennie kell.

Érdekes, pedig itt is ugyan az a furcsa fedelű rádió látható.
http://postimage.org/image/4xfh3vac/

Köszi Gergő ! Miből gondolod, hogy nem hiszünk neked ? :-)
Egyébként a belinkelt képeden nem az általam említett R1-es rádió látható.

Hát én is szívesebben vittem volna ezt a hátamon mint pl. egy Mg42-es állványt.:-)

A szerkezetet töviről hegyire átvizsgáltam és nem találtam málházásra utaló segédleteket. Az R1-es közelképén oldalt alul látható a málhafülecs. Pedig ugyan az a funkciója a két adó-vevőnek, tehát a kezelő katona felszerelését is ugyan úgy kellene málházni. Talán Zsiga bácsi tudja a választ: :-)

Köszönöm.
11,6 kg cakkompakk, nem is volt olyan nehéz abban a korban.

Átadom neki. Már írom röviden a történetét, csak lassan haladok vele. A hét közepétől szabadságon vagyok, majd nekihasalok, és megpróbálom ide felrakni.
A képeket megmutatom neki. Elmondása szerint elég lenne pl. a morzét egyszer átnéznie, s menne mint a karikacsapás:)

Ravic ! Zsiga bácsinak ezúton is jó egészséget kívánunk !!! Tényleg kíváncsi lennék, hogy mit szól a képhez, elvileg találkoznia kellett a cókmókkal.