Azért ez egy kicsit bonyolultabb kérdés. Az első vonalban harcolók azért nem feltétlenül voltak rendesebb gyerekek. A harcoló alakulatoknak nem nagyon volt idejük a harcok közben annyi atrocitást elkövetni, mint az utánuk vonuló csapatoknak, akiknek volt idejük és lehetőségük minderre.
Viszont az is valószínű, hogy a nem harcoló alakulatok között sokkal több volt a csőcselék kategóriába tartozó gazember.

Szerintem nem várható el, hogy az adott nemzet másképpen viselkedjen a hazánk hősi halottaival, mint mi az adott országgal szemben.

Még egy észrevétel: Akivel én beszéltem nagy százalékuk szerint nem a "frontkatonákkal"
voltak incidensek, inkább az utánuk jövő "hátalakulatokkal".

Az Orosz konzulátus nyilvántartása szerint 1156 katona van itt eltemetve.

Информация о захоронении
Номер захоронения в ВМЦ З36-69
Дата и первичное место захоронения южная окраина с. Онод
Вид захоронения братская могила
Количество могил 1
Захоронено всего 1156

Sziasztok!
Mi a fiammal rendszeresen járunk a helyi orosz temetőbe.
Az ott lévő páncéltörő löveg jobban tetszik neki mint a játszótéri játékok, (6éves) de mikor kérdezte akkor én is Hősi halottakként emlegettem az ott elhantolt ruszkikat.
Ellenben azt is elmondtam neki, hogy nem csak annyian nyugszanak ott ahány oszlopot lát.
Nem hiszem, hogy az ifjúság "nevelésekor" a bennünket ért, bennünk lévő ellenérzéseket kellene továbbadnunk.
Mi már nem változunk és ez távolról sem liberális szemlélet a részemről, de Én nem tudom gyűlölni a földünkben fekvő ellenséget.

Még valami eszembe jutott erről.
Három éves lehetett mikor egyik nap úgy jött haza az óvodából, hogy apa nem mondtál igazat
a csatában nem halnak meg az emberek.
Megkérdeztem, hogy miért nem?
A válasz pedig az volt, hogy az óvónéni azt mondta, hogy a Vacsoracsatában sem halnak meg az emberek. :-(
Ilyenkor elgondolkodom azon, hogy van-e értelme az ifjúságot ilyen emberekre bízni.

Tudom nem lehet ezen az oldalon politizálni, de ez a kérdés mégis csak politikai kérdés is. Szerintem az is közre játszik kinek milyen nézetei vannak. Szivem szerint a magyar honvédek sírján és emlékművén kívül én sem költenék egy forintot sem másokéra. Pláne nem a ruszkiéra. Sajnos ez ügyben úgysem lessz egyetértés.

Kedves Kalóz 14!

A műemlékvédelem szakma, a lényege az, hogy egy meglévő, jelen esetben történelmi értéket hordozó, adott korszakban keletkezett építményt eredeti állapotában az utókornak minél tovább megőrizzünk. Például azért, hogy ennek láttán olyan gondolatai támadhassanak a jövőben is bárkinek, mint neked. Amennyiben maradtak volna fenn, eredeti állapotukban német temetők horogkereszttel, akkor bizony azokat olyan formában kellene helyreállítani, de nem maradtak fenn, mert erre az általad "komcsiként" aposztrofált uralom, éppen olyan gondolatmenet mentén, mint amit te itt kifejtettél, esélyt sem adott. Az egyes jelképek betiltása mint büntetőjogi kategória egyébként az adott jelképek használatának idejében keletkezett, kulturális örökség körébe tartozó emlékművekre nem vonatkozik.

Ebben tévedsz. Sok német katonát vittek a környező településekről Veszprémbe...

Nálunk több száz német katonának van fejfája(Veszprém) elvileg mindnek aki itt halt meg.Csóton a hadifogoly temetőben több nemzet harcosainak van temetési helye.

Én tiszacsegei vagyok. Nagyanyám nem rég hunyt el 90 éves korában. Ő itt helyben átélte a háborút és sokat mesélt nekem róla. Ilyeneket: Mikor a németek megszálták csegét a legénységet az iskolában szálásolták el a tiszteket pedig jobbmódú magánházaknál. Nagyanyámék otthon sütötték a kenyeret kemencében. Egyszer két német katona arrajárt és kenyeret kértek a kapun kívülről, és a pengőt nyújtották befelé a kapu fölött. Azt is elmesélte, hogy a munkától sem voltak megíjedve. Mikor az oroszok megszálták csegét, akkor viszont vittek mindent. Az összes jószágot elvitték, amit nem tudtak elvinni azt agyon lőtték. Vittek minden takarmányt. Rengeteg nőt megerőszakoltak még az öregeket is. Nem egy idős embert agyon lőttek mert közben akart avatkozni. A régi török időt is megélt templomunkat istálónak használták és eltüzelték odabent az összes berendezést. Ugye akkoriban minden háznál volt kinti WC népiesen budi. Kinevették a magyarokat, hogy itt még a sz*rnak is háza van. Minden fa anyagot bele értve a kerítéseket, hordókat stb. elvittek pontonhíd építéshez. Mikor a kismajori kastélyt fosztották ki jóízűen italoztak a grófnak a bilijéből mikor megtudták, hogy előzőleg mire használták csak annyit mondtak "hárásó" és nyugodtan ittak tovább. Tehát ennyi a két megszálló nép közötti külömbség. Ennek ellenére a keleti fronton viszont a német katonák a magyar katonákkal nem bántak túl barátilag. Ezt viszont nagyapám aki megjárta a keleti frontott mesélte nekem.

Ez egyénre nézve igaz, de hadseregekre nézve már aligha...
Különbségek vannak, de tökéletes nemzet és sereg nincsen.

Lehet úgy is háborúzni, hogy nem ölsz meg gyerekeket, nem erőszakolsz meg nőket. Az ilyen viselkedés valóban primitív, és aki ilyet tesz nem valódi katona, és nem méltó arra hogy hős felszabadítóként emlékezzünk rá.

Akkor elég rossz mutatókat produkálnak a háborús emberveszteségeiket illetően.

Én az átkosban egy bádogból hegesztett, veres csillagos obeliszkkel ékített tömegsírt gondoztam anno úttörőtársaimmal. Közben a régi temetőben a Honvédeink sírjait belepte a gaz. Aztán Honvédek sírját helyrehozták, 8 fejfát állítottak a régiek helyére (ott is többen vannak, de valamiért csak 8 volt...), nos, a pléhobeliszket elbontották a veres csillaggal együtt, s 52 magyar katona maradványai voltak alatta.

A civilek temettek, s hónapok teltén, mindegy volt, ki, milyen.

Oroszországban ma is így meg:
Ha nincs német vagy magyar dögcédula, akkor az öltözéktől, kísérő leletektől függetlenül orosz hősi halottként temetik el.

Sziasztok!
Nem tudom, hogy a ti városotokban, falutokban mennyire végeztetettek kutatásokat az elesett katonák nyughelyeit illetően, de szerintem a tiszafüredi "temetkezési" szokások igencsak érdekesek.
Nálunk ezen a nyáron renoválták az orosz temetőt.
Itt a fejfák szerint "csak" 35 orosz "hős" nyugszik.
Ezzel szemben a valóság az, hogy egy kb,400-500fős tömegsírt rejt a föld.
A megszálló orosz csapatok nem voltak finnyásak mert a városban elesett katonáikat egy sírba helyezték a német, magyar katonákkal és a civilekkel.
Természetesen az ártéren elesett katonáikat kint hagyták.
Ti tudtok hasonló szokásokról a részükről?

Ja. A nyugatiak. A nyilainkra. Meg saját magukra.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Kital%C3%A1lt_k%C3%B6z%C3%A9pkor
Hehe.
Viccet félretéve, ott nyugvók egy ideológia nevében harcoltak (hogy önként vagy sem, mellékes), mindenfajta népből összeerőszakolt államalakulatban vörös csillag alatt (az orosz zászló azért nem lenne elég)
A fritzek egy nép voltak ugyan, de egy ideológia nevében harcoltak (hogy önként vagy sem, mellékes),ám ők a horogkereszt alatt.
Egy kutyának két kölyke, ha egyik lehet, másik miért nem?
A győztes jogán.

Vagy csak az idő távlatából nem emlékszel rájuk...
Ránk is emlékeznek nyugaton, meg a nyilainkra...

De nem is kell szeretni az ellenséget :)

Sok nép átment rajtunk sajnos, de tény hogy szinte egyik sem volt egy ilyen primitív horda.

Egy háború nem arról szól, hogy "tartsuk tiszteletbe a megerőszakolt, kirabolt, megalázott, összevert, elhurcolt emberek érzelmeit". Szerintem.
Mert ha igen, akkor nem kell háborúzni, és nincsenek ilyen problémák.
Azért vannak háborúk, hogy egy adott területet elfoglaljon, uralma alá hajtson a támadó fél. Bármi áron. Szabályok pedig nincsenek, csak papíron. Vagy ha igen, az csak hadgyakorlat. Elég csak megnézni a mostani háborúkat, lásd a déli szomszédok háborúját. Senki sem tart be semmilyen egyezményt, csak papíron. Főleg nem a II. világháborúban. A polgári lakosság mindenhol megszenvedte a megszállás kemény, és igazságtalan valóságát, ez alól mi sem voltunk kivételek. Nincs értelme kiemelni egy nemzetet sem.
Ilyen a háború. http://hu.wikipedia.org/wiki/H%C3%A1bor%C3%BA
A lényeget pedig buvarkund tagtárs fogalmazta meg hozzászólásában.

Bizony, az oroszoknak van pénze, s főleg akarata, igénye halottaik nyughelyének rendben tartására, felújítására.
Nekem 2001 nyarán adatott meg, hogy barátaimmal és családjainkkal Ónodon járhattunk. A vár megtekintése után, a helyi tájházban megvettem "Ónod monográfiája" c. 700 oldalas könyvet.
Ebben írnak a háború borzalmairól is, ebből szemezgetek:
1944. nov. 6-án Ároktőnél lépték át a megyehatárt a szovjet csapatok. A Tisza dél-borsodi vonalát a 27. magyar könnyű hadosztály, onnan Tiszadobig a 3. német hegyihadosztály védte, velük szemben a 27. és a 40. szovjet hadsereg állt. (320.o.)
Miskolc DIMÁVAG hadiüzemének bombázása során vesztette életét két ónodi lakos: egy munkás és egy ápolónő, amely 1944. szept.13-án történt, az USA 8. Légi Hadseregének 72 B-17-es bombázója támadt aznap. (321.o.)
A front közeledtével egyre gyakoriabbá váltak a rekvirálások. A németek veszteségeik pótlására minden hadrafogható férfit összegyűjtöttek, így Ónodról 42 huszonéves férfit. Október végétől megkezdődőtt Ónod erődítése, a lövészárkokat a lakosság ásta.
A miskolci VII. honvéd kerületi parancsnokság okt.31-én elrendelte a község kiürítését, a fontosabb iratok Miskolra szállítását (később ezek mind eltűntek, vagy megsemmisültek). (321.o)
1944. nov.5-én egy 7 éves gyermek életét oltotta ki egy legelőn felejtett kézigránát.
Az ONCSA (Országos Nép és Családvédelmi Alap, amelyet 1940-ben hozott létre a Teleki kormány, hogy a nagycsaládosokat lakásépítéssel, segéllyel támogassa) tégla és cserép készleteit a német, majd a szovjet csapatok is elhordták, hogy a sáros utcákon járdát készítsenek. 1944. nov.8-10 között a németek az ónodi uradalom valamennyi szállítóeszközét elvitték, a traktort felrobbantották. Az állatállomány jelentős részét szintén elszállították. Nov.10-én egy nyilas egység felrobbantotta a fából ácsolt Sajó hidat, mert onnan várták a szovjet támadást. Azonban az orosz és főleg román csapatok nov.16-án Muhi felől érkeztek. A Vörös Hadsereg bombázással és tüzérségük bevetésével kezdte a támadást, amelyet a védők (főleg németek) hamar feladtak. Szovjet tüzérségi tűz oltotta ki Nagy Béla esperes plébános életét is, illetve egy civil férfit agyonlőttek ismneretlen okból a román katonák, akárcsak 1945.feb.1-én, amikor román katonák a befagyott Sajón vadásztak. (323.o.)
Az épületek, lakóházak szisztematikus átkutatásakor megtalálták az elbújtatott leányokat, nőket, sokat megerőszakoltak közülük a megszállók. Az ónodi Hitelszövetkezet 3 páncélszekrényét teljesen szétverték, a kötvényeket, földbérleti szerződéseket, a teljes könyvelésst megsemmisítették. A községházán üres és nyitott ajtóval lévő páncélszekrényt felrobbantották. Az említett hitelszövetkezet, községháza és a jegyzői lakás bútorait elhordták, eltüzelték. A község irattárát a Sajó partján tüzelték el.Összeszedték az ónodi uradalom bútorait, eszközeit, gazdasági felszereléseit, még a méhkaptárakat is. (324.o.)
A front elnonultával 6 hétig még itt üzemelt a 739.sz. hadikórház, amely több ezer sebesültjének élelmezéséhez levágták az Ónodi Közbirtokossági Legeltetési Társulat tenyészbikáit. Amikor a kórházat áttelepítették Kurityánba, magukkal vitták a kályhákat és más berendezési tárgyakat. A szovjet és román csapatok, miután teljesen eltüzelték az ONCSA gerendáit, deszkáit, tetőléceit és egyéb faanyagait, a település házainak kerítésének kezdtek neki, amelynek a 30-40%-a esett áldozatul.
"A községet és lakóit ért háborús károk (korántsem teljes) felsorolásával nem vádiratot szándékoztunk készíteni az egyes nemzetek és hadseregeik ellen, hanem érzékeltetni szerettük volna a korabeli élet körülményeit, bemutatni, honnan kellett életét újrakezdenie az akkori közösségnek." (325.o.)

A legfinomabb szó, amit használnék a vörös megszálló hordára: a bunkó, primitív, tahó. Ezek nemhogy emlékművet nem érdemelnek, inkább szégyenoszlopot! Ettől függetlenül próbálom elhitetni magammal, hogy a szépen felújított emlékmű alatt főleg a valóban fegyelmezett katonaként elesett, majd a kórházban meghalt katonák nyugszanak többségben. A vörös csillagot meg felejtsük el! Ilyen alapon a régi háborús német temetőkre mindenhova horikeriket lehetne festeni, építeni. Nem véletlenül tiltották be ezeket a jelképeket. Kérem, tartsuk tiszteletbe a megerőszakolt, kirabolt, megalázott, összevert, elhurcolt emberek érzelmeit is, nincs helye retro-komcsi feelingnek.

https://picasaweb.google.com/117654441242434323796/SzovjetKatonaiTemetoO...

Sajnos a kaput időközben ellopták, de az emlékművet sikerült felújítani.
A felújítás költségeit a debreceni Orosz Konzulátus állta.

Köszönöm a szép szavakat, ez igazán jól esett.
A vörös csillag az emlékmű készítésekor ott volt a kapun. Egy vagy két éve vette le róla valaki. Szerintem kölykök voltak, de a csillagok hozzá tartoznak és szerintem mindet pótolni kell. Ez így helyes.
Üdv: LACI.

Szép ez a vers...a vörös csillag kérdéséhez: Az emlékműre úgy kell tekinteni, mint egy korszak építészeti emlékére.Amennyiben a készítésekor volt rajta, vagy a kerítésén vörös csillag, akkor azzal együtt fejezi ki azt a korszakot,amelyben létrehozták. Ugyanez vonatkozik bármilyen más jelképre. A jelen kornak az volna a feladata, hogy ezeket az utódainknak lehetőleg eredeti formában őrizzük meg, mert így hordozza a tényleges történeti értéket, attól függetlenül hogy napjainkban kinek mi a véleménye az egyes jelképekről. Amennyiben egy építményen nem létrejöttekor hanem utólag helyeztek el bármilyen ideológiai jelképet annak viszont az eltávolítása helyes, így a parlamenten,nemzeti múzeumon semmi helye nem volt a vörös csillagnak, a Lánchídon sem a rákosi és a népköztársasági címernek, stb. Azért írtam kijelentő módban mert ez örökségvédelmi szempontból nem kérdés. Így a vörös csillag helyreállítása ebben az esetben tiszteletre méltó, jó gondolat.

Gondolom ők se itt akartak hősök lenni! Sőt nem is akartak hősök lenni csupán túlélni egy napot , egy hetet , egy hónapot...stb. De nem így lett. Itt érte őket a végzet és az emlékmű őket örökítí.

Talán még ennyit Falu Tamástól:

NÉVTELEN KATONA

Nem a dicső hadvezért zengem,
Ki tervezte a háborút,
Kinek nevét örök hír őrzi,
Kitől a világ lángra gyúlt.
Én az egyszerű embert zengem,
Kit mozgósított a plakát,
Akit a riadt állomásra
Sírva kísért a kis család,
Kit géppuska várt s lövészárok
S figyelte repülők neszét,
Kit bomba ért egy vad rohamban,
S ezer darabra tépte szét.
Akinek ezer darabjából
Ezer felé csorgott a vér,
S akinek sírját egyszerűen
Csak úgy hívják, hogy csatatér.
Kinek özvegye férjhez ment már,
Új apát kapott gyereke,
Aki nélkül meg nem zökkenve
Forog a világ kereke.
Kinek a neve elhalványult már
Sok hivatalos iraton,
Én azt, kit senki nem sirat már,
A siratatlant siratom.

Nem tudom. Végül is mindegy, a lényeget így is tökéletesen kifejezi.

Érdekes...Lehet,hogy valami népies átköltés?

Akkor már ketten vagyunk, már ami a megértést illeti:)
Érdekes módon, a harmadik képeden rosszul van az idézet, már ha János Evangéliuma 15:13 akar lenni.
Lakóhelyemen a "Hősök oszlopán" /így neveztük kölyökkorunkban - és még ma is/ is ez van:

http://postimage.org/image/xoq6f8as/

Nem vagyok sértődős,főleg ha nem egészen értem mire gondolsz?

Oly sok év eltelt...Az idő rengeteg sebet begyógyított,és valójában egy adott sírról már lehetetlen eldönteni,hogy aki alatta fekszik életében mennyi rosszat vagy jót tett.A ruszkik egy falut felprédáltak,egy másikban heteken át etették az egész falut,hogy ne vesszenek éhen...A magyar honvédek közül is volt aki ugyanezt tette náluk.Kinél van az igazság...?