Kinyitsz valahol egy könyvet, s ott van, amit kerestél.

Antikváriumi eset: bemegyek, köszönök, kérdem, valami katonai rádiózással-optikákkal foglalkozó könyv akadna-é? Az eladó néz bután, nézelődjön ott, arra van a műszaki rész. Lépnék, de előttem áll egy nagy kupac az útban. Kerülés közben megakad a szemem egy átlagos alkatú és vastagságú zöld vászonkötéses nyomtatványon (felülről úgy a tizedik lehetett), önkéntelenül kíhúzom, kinyitom, és egy sztereo távmérő néz vissza rám.

Pár oldallal odább pedig Jáky egy cikkét olvashatom a katonai rádiókkal szemben támasztott követelményekről.

Mely jelenséget?
Te mivel jártál így?

Közkeletűen ezt a jelenséget mondják a „könyvtár angyalának”. Magam is jártam már így – álltam is meghökkenve, mint borjú az új kapu előtt.

Czechoslovakia, black PF, metal, cord
Produced by Gummon-Werke, Bratislava

Art Deco-style, publicity ashtray produced for a cable manufacturer. A cable sample is held by the elephant in his trunk.

Forrás: http://www.hrm.org/Bakelite/bakeliteexhibition.html

Szóval akkor Göring is szerezte valahonnan, aztán továbbpasszolta mert olyan ronda? :D

Az általad linkelt anyagban az van írva, hogy a "gummon" maga a fekete színű bakelit:)

Bizonyára, de hova tette az ormány alól a kábelt,no ezt a történelmi rejtélyt sem fogjuk megfejteni.Viszont ezek szerint egyértelműen elég fukar ember volt, ha egy főideológiai segítőtársat egy kábelétől megfosztott reklám ormányossal ajándékozott meg:)

"Repi" ajándék?
Nem néztem utána de manapság használják az anyagot?

Bingó ! Ezek szerint Göring közismert műkincskedvelése kapcsán a krakkói kábelgyárból szerezhette a darabot, majd továbbajándékozta :)

Szép munka FWC!

Igen, igen, hát ha még Karádi Katalin vagy az ellenséges Ingrid Bergmann is ott lenne a konyak és szivar mellett :)

Szerintem is valami sorozatszám, vagy az anyagával kapcsolatos valami. :-)

Lehet hogy az öntőforma sorszáma, vagy cikkszám.

Szerintem nem, mivel ennek a darabnak, meg a vaterásnak is azonos a száma, mégis két külön darabról van szó.

A vaterás verzió alján levő táblácskán a száma, akár sorszám is lehet(?)

Amúgy a precizitás miatt, a sztoriban idézett könyv szerzője és pontos címe:

William Lawrence Shirer: A HARMADIK BIRODALOM FELEMELKEDÉSE ÉS BUKÁSA
(THE RISE AND FALL OF THE THIRD REICH)

Üdv: Tűzhenger

Azt a mindenit--roppant szerencsés ember!!! R.I.P.

Minden történetre van még egy történet. Ez az ember vonzotta a fantasztikusan szerencsés eseteket.
Tudományos szimpóziumot szervezett Olaszliszkára. (Tudtátok, hogy Olaszliszka a középkorban a török hódoltsági terület, Erdély és a királyi Magyarország hármas határa volt?)
A tanácskozásban elgémberedve sétát tettek a környéken és felfedeztek egy erősen benőtt kőhidat. Szerszámokat, helybéli segítséget kerítettek és egy délután kipucolták az építményt.
Az ismerős kiszúrta, hogy egy zárókő furcsán van beillesztve. Kifeszegette a követ, mögötte tágas üreget talált, melyben rábukkant Olaszliszka város középkori levéltárára.

Kár, hogy ő már nincs közöttünk. Biztosan találna nekünk szép Tigris tankot...

Üdv: Tűzhenger

Nagyon jó történet! Mennyi lehettt az esélye annak, hogy több száz, esetleg ezer könyvből találomra pont azt válassza ki az utód, amelyikben benne volt eggyik őse, ráadásul pont azon az oldalon nyitotta ki a könyvet, ahol felismerte az illetőt! Még hogy nincsenek véletlenek! Az, hogy hogyan néz ki a tárgy, szinte mellékes is, de abban az időben ilyen megmunkálás és alapanyag, az nem semmi!

Köszönjük Tűzhenger, Te mindig jó példával jársz elő! A tárgy stílusában figyelembe kell venni, hogy artdeco, nem egy matyóhímzés! Ráadásul hamutál, a kivitele még így is felülmúlja egy átlag hamusét...:)

Hát a rokonnak lett volna még mit lektorálni az Mein Kampfon, ezzel egyetértek.:) Ha valóban ilyen bizalmi ember volt, gondolom nem ez volt részére az egyetlen elismerés.

Szerintem nem olyan vészesen ronda a műalkotás sem:) Végülis egy elefánt feje akar lenni, nem? A történetek viszont szerintem is nagyon jók!

Számomra érdekes, hogy legalább egy táblácskát nem helyeztek el a korszak tucattermékén, hogy kitől-kinek, ennyire nem figyelt a stílusos részletekre Göring?:) A történet viszont valóban nagyon jó.

Ui: Attól viszont kiver a hideg, hogy milyen lehetett a Mein Kampf lektorálás előtti változata, ha a megismert a közérthető:)

Könyörgöm, Attila! Kit érdekel a tárgy? A tárgy szépsége vagy rútsága? Csak a t ö r t é n e t számít! Ez nem egy művészeti oldal.

Csokis Kolléga! Jól beszélsz. Látom egyeznek céljaink. Teszünk is értük.

Üdv: Tűzhenger

.-D Látod, tűzhenger, hogy nem vagyok egyedül a tárgy esztétikai értékéről alkotott véleményemmel. A Reich (és a szovjet) művészeti ízlése katasztrofálisabb volt, mint az avantgard. Még az iparművészeti is :-D
De a történet érdekes, kár, hogy nevet nem tudunk, de a wiesenthalék miatt, lehet jobb is.

Nem mondom, nem mindennapi történet! Sőt!
Azt hiszem ez egy igazán olyan poszt amit az ember érdeklődéssel és bizony egyfajta természetes irigységgel olvas, hiszen ezt nem minden család mondhatja el magáról.
Valóban jobb lenne, ha a ketyerás "ez mi ez"-ős posztolásokat felváltanák részben az ilyenek és a meddő viták helyett a téma sokkal inkább az ilyen érdekességek irányába terelődne el.

Megmondom őszintén,ez a "valami" az Én magasan cizellált, kifinomult lelkivilágomban sem igazából hagyott mélyebb nyomot...
No,komolyra fordítva a szót:A tárgyal ellentétben rendkívül tetszik Tűzhenger tagtárs története(+amit belinkelt),de talán a leginkább figyelemre méltó,hogy tartalmilag és formailag milyen remekül összerendezte azt amit leírt,és lefotózott.Az ilyen képek, és a hozzájuk tartozó grammatikailag és tartalmilag is színvonalas írások kellene,hogy napi szinten ékítsék az oldalunkat.Senkit nem akarok piedesztálra emelni,de ez a pár sor szerintem valóban példaértékű kellene,hogy legyen néhány "úriember" számára akinek a honlapunk csupán a vatyerás tranzakcióihoz nyújt hathatós támogatást.A hadtörténelmi kutatás nem feltétlenül a "horikeris-madárkás" fejfedők magyarországi piacának feltérképezéséből kellene,hogy álljon.
Ebben a konkrét esetben ennek a (Hangsúlyozom,erősen szubjektív véleményem szerint)"nem túl szép izének" az értékét mindenképpen jelentősen megemeli,hogy Ki,és milyen formában tálalta elénk.Az pedig,színjeles.

Majd még kotrok. Van itt valahol a Lapon.

Nagyon jó ez is. Köszönöm szépen.

Sankó Kolléga!

Pl: http://www./roncskutatas.hu/node/8544

Üdv: Tűzhenger

:)
Remek történetek! MÉG!