Locations

1944. XII. 24. vasárnap.
Reggel Évával templomban. Csikváriék 2 fenyőfája. Bomba a Fazekas utcában. Laci bá. és Vilma néni jönnek. Karácsonyfa díszítés- vacsora elköltése „Sztalin” orgona hangja mellett. Egész éjjel ágyúznak.

25. hétfő.
Laci bácsi és Vilma néni nálunk maradnak. További nagy ágyúzás folyik és bombák robbannak. Templomba se mehetünk. Este Juditkáéknál.

26. kedd.
Laci bácsiék elmennek. Ilona utcai sarokházra belövés történt, minek következtében leköltözünk pincénkbe, de még fenn aludtunk éjjel.

27 szerda.
D.e. ½2-kor házunk találatot kapott. Konyha és előszoba ablakaik kitörtek. Csikváriék elvonultak. Ma a pincébe költözünk és ott is alszunk.

28. csütörtök.
Pincében töltjük egész napunk aránylag elég jól, mert víz és villany is van még. Az óvóhelyen sparheltet állítanak fel, ott főzünk, estefelé nagy társalgás folyik.

29. péntek.
D.e. nagy mosdás fenn a fürdőszobában. Este szintén bájtársalgás folyik a pincében, mikor Toldi u.54-be bomba esett. Ablakaink kitörtek. Nagy viták az ágy elhelyezés körül Hetyei úrral – Apu fenn alszik.

30. szombat.
D.e. fenn a szobában csevegünk és nagy mosdás folyik mikor nagy dörrenések és mi szám szerint 7-en be a fürdőszobába. Szörnyűség volt amint ott kucorodtunk, ki hason ki térden kb. fél óra hosszat paplannal a fejünkön. Apu, Anyu, Dusi, Katus néni, Pali, Zsotyi és én. Este szinte nagy belövések. Ablakaink már nincsenek, konyhaajtónk kitépve. Csikváriék lakása tönkre ment.

31. vasárnap.
Por és üveg az egész lakás. Egész nap lőnek. Este kapunk elé bomba esett. Házmesterék menekülnek a pincébe. Nagy zsörtölődések mindenki.

1945. január 1. hétfő.
Boldog új év - egész nap repülők búgnak a fejünk felett. Este a mellettünk levő kis sárga házra bomba esett. Óriási detonáció.

január 2. kedd.
Reggel felkelés ½9-kor. Mosdás egy „hajszálnyi vízben.” Már nem megyünk fel a lakásba, csak sürgős esetekben. D.u. Dusival társalgunk. A Fábián házra bomba esett, a légnyomástól légó ablakunk beszakadt. Éjjel Dusival alszunk egy ágyban.

január 3. szerda.
D.e. nagy bombázás a föld is remeg alattunk. Zotyival csevegünk a konyhába. „Stegmayerné esernyői”. Ebédre kocsonya. Csikvári úr hadijelentése. „Haszontalan oroszok” Dusival és Zotyival beszélgetünk. Alma csöncsölés. A délután elég csendes. Editke elmegy.

január 4. csütörtök.
Horváth úr bevonul. Kora reggel harc a vízért és kenyérért. Napló írás olajmécses fénye mellett. Kisdériné tépelődése a gazdátlan edényke körül. Korai ebédelés. D.u. Dusival, Zotyival és Lacival játszunk. Vita a lóhús körül. Horváth úr visszajött, mondja, hogy Pest romokban van.

jan. 5. péntek.
Reggeli ébredés, Horossy úr bakancsait keresi szokás szerint. Ló paci hús kilátásba helyezése. Ebéd: sárgaborsó. Majd levegő szippantása. Erős géppuskázás hallatszik. Jön egy férfi fehér szalaggal a karján és közhírré tesz, hogy kapunk húst, zsírt, lisztet és cukrot. Erre nagy névsorírás következett. Horváth úr újságot hozott, miben igen hangoztatják Budapest megtartását, csak mindenki őrizze meg nyugalmát. 4 óra körül /mert óránk is van/ Dusi, Zotyi és Laci lejtenek be lakosztályunkba. Rém jól mulattunk Laci diák tevékenységeiből adott elő részleteket. ½7-kor vacsorka: szalonna kenyérrel és tavalyról megmaradt befőtt. Ennek végeztével Dusi újból bejön érdekfeszítő dolgokról csevegünk. 9-kor lefekvés, erős ágyúzás egész éjjel a Rózsadombon valami ég.

jan. 6. szombat. /vízkereszt/
Lacika kudarca a katonaruhával. T.i. kenyérért volt s azon reményben, hogy hamarabb kap kenyeret, felölté katonaruháját. Azonban egy rendelet megakadályozá előre megfontolt tervében, mely szerint katonák nem kapnak kenyeret péknél. 9 fele nagy nehezen felkeltem- megmosdám és felöltözém. A délelőtt minden különösebb esemény nélkül telik el. Húsért mennek, de nem kapnak – nem ismerik a háztömbparancsnokot, meg kell keresni. Nagy sütés van. Fannika néni buktát – mi hájas tésztát sütünk. A tegnapi újság közölte, hogy a Mátyás templomot súlyos találatok érték. Sárga borsónk elköltése után bekebeleztünk pár tésztát – mikor a közelbe ismét bomba esett, s mi kiszaladtunk zárkánkból a pincefalakhoz bújunk teljes légófelszerelésbe. Ma is állandó gépzúgás hallatszik. D.u. Zotyi tart nagystílű előadást a gépekről, majd mindenféle jó ennivalókra térünk át – nagy rendeléseket adunk le a láthatatlan pincérnek. Vacsora után Dusival beszélgetünk régmúlt időkről.

jan. 7. vasárnap.
Apu befűt a hálóba, én felmerészkedek megmosdani. A háziasszony rokona az ezredes úr itthagyá lőszereit s ezt be kell szolgáltatnunk. Pókhasú bátor férfiakat kér – kik a ládát elvigyék a Toldi reálba. Hős férfiaink azonban meghúzódtak, s kijelentették, hogy más hanyagságáért nem kockáztatják életüket. Ebben némi igazuk volt, mert a lőszert már régen le kellett volna adni s egyáltalán az ezredes miért hagyta itt a nyakunkon? A vita végét két nő személye zárta le, kik jelentkeztek, hogy elvigyék a ládát. E két bátor hölgyemény a Rókás mama és leánya volt. Hát nem szégyen, hogy nőlétükre cca. 30 kg-os ládát cipeljenek miközben ágyuk ropognak és férfiaink itt üdülnek? A vasárnap jellegét megtartottuk avval, hogy két tál étel volt ebédre – nálunk rántott leves és krumpli főzelék zsírosbödönünkből kihalászott sült hússal. Mosogattunk majd utána Dusival beültünk a „szerájba”, de ekkor betoppant Lacika és áttértünk más téma fejtegetésére. Lacikának igen különös gondolatai vannak egyes dolgokról. Pl. a táncról. Majd elmeséltem Dusinak és Lacinak a Krazer szonátát, - nem tudom, de mindig nevetnek előadásom közben. Hallatlan. A nap elég nyugodt volt. Ja igaz délelőtt Apuval és Lacival kimentünk az utcára és megnéztük a házakat. Szörnyű látvány!

jan. 8. hétfő.
Dusival nagy mosdást rendezünk a hálóba. Van víz újra. Putnokyné elmegy más óvóhelyre. D.u. Dusival beszélgetünk, megmutatja emlékkönyvét majd nagy átrendezés folyik a zárkába. Kenyérsütés. Este bejön lakosztályunkba Fanny néni, Pali és Dusiék, vicceket mesélgetnek.

jan. 9. kedd.
Reggel Éva jön át. Nagy örvendezés közepette elmeséli eseményeit, házuk is kapott 2 találatot, de csak az ablak üvegeik mentek tönkre, bútoruk még ép, -ennivalójuk nekik is kevés és hasonló zsörtölődések fordulnak elő, mint nálunk. Majd hamar megmosdom. Később Teri volt itt megmutatta lakását-rémes látvány- minden összetörve. Egész nap esik a hó, délután Dusival vagyunk majd később átmegyünk a Keresztessy szeparéba kártyázunk mi ramslit és máriást. Zotyi egy vizesbödönön ül. Nagy újságolvasás – miben az van, hogy a felmentő német sereg közeledik.

jan. 10. szerda.
Vastag hólepel – nagy hólapátolás /férfiak részéről/ Repülőgép morajlás – pár belövés. Bal mutató ujjam megfagyott. Nagyszerű ebéd: bableves füstölt hússal és egérke. Zotyiéknál mákos tészta van. Ebéd után Anyu átmegy a szomszéd lakba csevegni Palival és Viola nénivel. Lacika elaludt szemüveggel. – Jön Dusi és nagy hó-takarítást végzünk az udvaron. Még mindig nagy pelyhekben hull a hó. Majd újból lejövünk és bemegyünk a Keresztessy lakba egy hógolyóval. Remek volt csak Zotyit nem találtuk sehol. Erre fel saját lakosztályunkba vonultunk és Dusi elmesélte a „Hajóslegények és urak” c. könyvet. Majd megjelent Zotyi a láthatáron mire kihívtuk az udvarba és jól elpüföltük a hóval. Igaz én is kaptam tőle jócskán. Majd a falon át nagy eszmecsere folyt mitől én elaludtam, mármint a folyamatos beszélgetés jó altató. Nagy kenyérjegy ragasztás.

jan. 11. csütörtök.
Belövések egész éjjel és délelőtt. A diákszálló kapott belövést és a Batthyányi utcában egy ház. Esik az eső. Csőrepedés a háziasszony lakásában. D.u. Dusival mesélgetünk egymásnak Vacsora után újból beszélgetünk a sötétbe.

jan. 12. péntek.
Érdekes álmom volt. Azt mondtam egy hentes felesége voltam és irtó szakértelemmel vagdostam a hájat. Azt mondják az oroszok lejöttek a Rózsadombról és az Olaszfasor felé vannak. Hát ez így biztos? így jön a felmentő sereg? D.u. Lacival, Dusival és Zotyival kártyázunk, míg Csikvári úr betoppan és kedvező hírei véget vetnek játékunknak. Azt mondá, hogy a felmentő csapatok Szentendrénél vannak. Épp a fürdőszobába voltunk Apuval mikor egy nagy durr – belövés –

jan. 13. szombat.
D.e. Dusival társalgunk a boxba. Majd megmosdom, és egyéb dolgokat végzek. Ebédre paprikás krumpli. Utána átjön Dusi és épp elhelyezkednénk szokásos helyünkön Lacika meleg téglájával és „Darabokra szaggatott” c. könyvével olvasni. Persze díszmécsesünknél nem látott kellőkép és ezért figyelmét a mi társaságunkra irányította. Épp téma megváltoztatása körül töprengtünk, mikor 3 Kamerád vonul be. Lacika a német szó hallatára kiosont, a Kamerádok villanylámpájukkal minden zárkába bevilágítottak. „Jugend” mondták, mikor a mi budoárunk szőnyegét félrehajtották és bekukkantottak. Majd besétáltak az óvóhelyre és kijelentették, hogy ide 20 sebesült katonát hoznak. Majd Fannyka néni kérdezte tőlük, hogy hol a felmentő sereg, mire azt felelték, hogy Budakalásznál vannak a felmentő seregek. Ez biztos kérdé Fanny néni? „Halálosan biztos” felelte a német katona. Majd döngő lépteikkel elvitorláztak a vaskapun. – Dusi és mamája épp kint szippantották a levegőt, mire az egyik katona 2 hógolyót röppentett Dusinak – mind – kettő telitalálat volt. Dusi méltatlankodva mondá neki, hogy „schwein” mire a Kamerád visszafordult és ily szavakkal illette Dusit. „Kleine Dicke” és jónak látta az elillanást. Ezen nevezetes esemény megtárgyalása után lett nagy pakolás az óvóhelyről. Dusiék ismét hajléktalanok lettek, mire Keresztessyék nagy rámolást rendeztek légó édenjükben, hogy több férőhelyük legyen. Azonban az idő már kevés volt az átrendezéshez és agy Dusi ismét velem aludt. Ugyanis a németek 6 órára jelentették be magukat és az idő már 5 felé haladt. Megvacsoráltunk /feketét és lekváros kenyeret / majd beszélgettünk és kimentünk az udvarra „friss levegőre”, Dusival és mamájával. Ülőhelyzetben nagy huhogásra lettem figyelmes, vagyis huhogás szerű hangra. Azt mondta Dusi mamája, hogy az oroszok kiabálnak át a magyaroknak a Rózsadombról, hogy jöjjenek át. Jaj rémes volt hallani!?

jan. 14. vasárnap.
Hajnal felé nagy csattogások, dübörgések, földrengések, gépzúgások. Egy 100 kg-os angol bombát kaptunk, ami Fanny néni konyháján megállapodott /II. emeleten/ Nem robbant fel hála Istennek és úgy sürgősen elvitettük katonákkal. Fanny néni konyhája persze tönkrement, rémes már hogy mit művelnek a mi házunkkal. De szerencse, hogy nem robbant. Különben egész délelőtt szüntelenül búgnak a gépek és bombákat szórtak, gépfegyvereztek és állandó belövések voltak. Lehetetlen volt felmenni vágnerre /WC/ is. Németeink ismét megjelentek majd elvonultak. Dusival épp olvastunk
én Zilahytól a „Szökevényt” Dusi a „Hideg lángot” A németek ismét elvonultak szerájunk előtt és „Kleine Mädchen” jelzővel ellátva tovahaladtak. Erre Dusival kacarászni kezdtünk ezen eget rázó esemény felett. Majd megebédeltünk, rántott levest és pirított tarhonyát. Anyuska nem evett nem bírt idegességével, a tarhonyát is Apu pirította meg Baksáéknál. Majd bejött Fannyka néni és mesélt csemetéi csíntevéseiről. Én később átmentem Dusihoz a szomszédból mutatott Ottóról képeket. Jött Zoty és rumiztunk, majd épp a brigelés nemes ismereteit akartam közölni Dusival és Zotyal mikor puf, puff hatalmas robbanások. A szembelévő üres telekre esett és a környékére. Lőn nagy kiabálás mindenféle nevek röpködtek a levegőbe, ki-ki kereste hozzátartozóját. Hát ez igazán szörnyű ma egy pillanatnyi szünet nincs, folyton csattognak a belövések. Jelenleg itt üdülök ismét a Keresztessy boxban. Dusi olvassa bőszen a Hideg lángjait. Zoty valami izgalmas könyvbe merül minek látható jelenként sapkáját is levette, Este még sokáig csevegünk és ismét Dusival alszom.

jan. 15. hétfő.
Egész d.e. repülőgépzúgás gépfegyver ropogás, Anyu el akar menni Gizi néniékhez. Aput el is küldi de ott se jobb a helyzet, még zsúfoltabban vannak, mint mi, Pestet feladják az a hír járja, és hogy Pest lángokban áll, nincs égy épp ház, felégették. Utcasorok égnek így mondá Csikvári. Anyu töpreng, hogy hová mehetnénk el a bombázások elől Viola nénivel együtt /már együtt töprengetek/ de nincs hova Pableék elmentek a Kapás utca 12 alá. Nagy viharok Anyu és Apu között. D.u. olvastunk Dusival. Ismét együtt alszunk, előtte nagy társalgást rendezünk. Sonkica.

jan. 16. kedd.
Jó reggel ismét belövés, ezúttal Keresztessyék lakása ment tönkre. Essőné és a csendőr Stegmayerné plafonja leszakadt. Sok belövés és bombázás. Egész d.u. szokott helyünkön állunk, Kapunk fejenként 7 ½ dkg kenyeret egy napra. D.u. lefekszem. Piros ejtőernyő esett kapunk elé, német muníció volt. Dusival alszom.

jan. 17. szerda.
Reggel Apu és Laci levisznek egy kosárba egy tüzérségi lövedéket ami nem robbant, a grundra helyezik nagy óvatosan. Tegnap nap folytatása ismét gépzúgás egész nap. Bombák potyognak a Jácint utcai új házra esett meg a tejcsarnokkal szemben lévő házra. Egy ejtőernyőt az oroszok szétlőttek és a lőszer a szembelévő Molnár házra zuhant – szerencsére nem robbant fel – csak a tetőt szakította be. D.u. olvasnék a Keresztessy lakosztályba, mivel ott petróleum lámpa világít, de jönnek a repülök és megzavarnak olvasásunkba. Lent kucorgunk a pince mélyén estig. Dusival alszunk.

jan. 18. csütörtök.
Dusiék költözködnek le a földszintre. A gerendák szakadnak el egymás után a szobába. Szekrényük és ágyuk tönkrement. Költözködnek lefelé ingó dolgaikat pedig lehordják. D.u. olvasunk a felső Keresztessy „klubba.” Kiolvasom a „Szökevényt”. Majd Dusi ideadja a „Hajós legények és urak” c. könyvét. Magyar katonák szállásolnak a felső folyosón. Az egyik megkínál tejcukorral. Igen finom. Paci húst hoz Apu és a többiek. Dusival alszunk.

jan. 19. péntek.
Reggel korán kelek /8 előtt/ lehozunk Apuval egy s más dolgot. Majd meg is mosdok fenn a szobámban. Ezután teljes díszt öltök és kimegyek sétálni az udvarra mivel Istenkének hála csendes nap van. Eddig még semmi harci zaj nem hallatszik, az ég kék és süt a nap, mintha teljes béke volna. Jön az ebéd illetve lucullusi lakoma: paci gulás – nagyon finom mondhatnám pompás ízletes húsa van szegény táltosnak. Apu és Heressy úr ismét elmennek paci husit körözni, - találnak is a Toldi reál előtt egyet és felmetszik, hoznak jócskán belőle. D.u. Dusival olvasunk saját lámpánk fényénél és a Hajóslegényeket olvasom. Jön Csikvári úr és szörnyű dolgokat mond. Pestet feladták az országházon már ki van tűzve a vörös lobogó, állítólag 36 óra szabad rablás van. A hidak fel vannak robbantva. Ákoska garantálja, hogy Budát nem fogják feladni. Mondja, hogy a vizet forralva igyuk, Dusival együtt alszunk.

jan. 20. szombat.
Mausiék lakásába bomba fúródott, de nem robbant. Már 3 bombával büszkélkedhetünk, ami nem robbant fel. Elég nyugalmas a nap egy pár géppuska hangján kívül mást nem hallani. Fasírt húst készítünk a paciból mely rendkívül ízletes. Zotyi rajzait mutatja meg, irtó rendesen rajzol, majd átrendezik lakosztályukat a miénkhez hasonló módon. Nálunk semmi esemény. Ebédre paci pecsenye. Majd meglátogatjuk szomszédaink új szállását. Dusiék ott alszanak az új remekbeszabott ágyon.

jan. 21. vasárnap.
A délelőtt elég csendes. Többen imakönyvükből imádkoznak, Rókásék /szombatosok/ ájtatosan énekelnek. Ebéd: paci húsleves krumpli főzelék, fasírt hús paciból és rá sört iszogatunk. Ez lén utolsó üveg nedűnk. Délután a Keresztessy lakban olvastunk Dusival. Dusi kiolvasta az „Egyszer volt”-ot én a Hajóslegények és urakat már csak 60 oldal van. Nagyon szép könyv. Lámpánk kigyulladt, Laci oltotta el hóval.

jan. 22. hétfő.
Az egész nap egy borzalom. Eddigi tartózkodásunk csúcspontja. Repülök mennek szakadatlanul egy percnyi megállás nincs. Bombák potyognak szüntelen. Alig tudunk megebédelni, az ebéd paci-húsleves és lángos. Anyu kenyeret süt, de sajnos savanyu lett. Sokáig kelt a melegben. Egész nap a középső léceknél állunk, mert ezt tartjuk a legbiztosabb helynek, ha beomlik a fal. Ott állunk takaróval a fejünkön és várunk. Várunk – de mire? Hogy jön a végső kegyelemdöfés – a teljes megsemmisülés. Lábunk alatt remeg a föld – fejünk felett a gépek eszeveszett búgása, kattogása. Anyám rettenetesen fél, Apu ellenben folyton felszaladgál a lakásba, mivel Anyut még jobban felizgatja. Én amint ott álltam a falnál semmit nem tudtam érezni, nem is tudtam félni, hiszen csak 2 eset lehetséges: élni vagy meghalni. Érdekes, hogy az éjjel Beethoven egyik szonátáját hallottam játszani és róla beszélgettünk, azaz Beethoven zenéjéről. És erre mikor ott állunk a falnál Pali és Anyu Beethovenről kezdenek társalogni. Este vasat melegítettünk és lábunkat melegítettük.

jan. 23. kedd.
Apu és Pál úr hoznak egy egész paci combot. Éppen hazaérnek mikor elkezdődik a durr, durr. Az éjjel azt álmodtam, hogy Éva eljegyzési lakomáján voltam és rettentő finom torták voltak. Éppen beleharaptam volna nagy kéjelegve, mikor felébredtem arra, hogy Fannyka néni mondja, hogy Putnokyné lakása leszakadt a háziasszony lakására. Hereinék hálószobájába is beszakadt egy bomba, áttörte a falat, egy pár bútoruk tönkrement. Délután ismét meleg napunk volt. Ismét fejünk felett kattognak a gépek, közben belövések is voltak. A kőkerítést elvitte, a kertet is megrongálta, a vörös falat is ledöntötte, a grundra is esett. Csak a mi házunk kapott csekély 3 bombát. Iszonyatos látvány tárult elénk mikor ½5 tájban elvonulnak a gépek és mi kivonulunk szemlére. Csikváriék hálója rom. Majd nagy veszekedések a háziasszonnyal, majd Dusiék jönnek be és tárgyaljuk a nap eseményeit.

jan. 24. szerda.
Délelőtt belövések, vizet nem tudunk hozni. Esik a hó és havat szedünk lavórba, vederbe. A nap elég nyugodtan telik el. Csend van. Keresztessy úr sparheltet állít be konyhánkba. Anyu is felmerészkedik és darál paci húst. Fasírtot süt. Igen finom. Dusi könyvét keresem egész nap, míg végre este Essőnénél leljük meg. Kitudódott, hogy míg én havat gyűjtöttem Dusi levette a polcról a könyvet és odaadta Essőnének. Békés kiegyezés. Teri itt volt. Ejtőernyő esett az udvarra. Birtokunkba vesszük.

jan. 25. csütörtök.
Reggeli ébresztő reggel 7-kor nagy belövések. 3 belövést kaptunk. 1-et a tetőre a főlépcsőnél, egyet a melléklépcsőnél és Fanny néni-ék lakása helyén a Jácint utca felöli részen egy hatalmas luk. Illetve szoba nagyságú. Mindenük tönkrement. Fanny néni sír szegény egész nap. 8-ig szakadatlan belövések, majd mindenki felszalad saját lakásába. A mi lakásunknak eddig semmi baja. Horossyék leköltöznek hozzánk, mert Fanny néniék lakása már szakadó félben van. Ebéd után jön egy őrvezető azzal a hírrel, hogy a német csapatok befutottak a Horthy Miklós körtérre. Nagy repülő búgás, de azt mondják ezek német gépek, szállítják a muníciót. Mikor egy nagy durranás és földremegés, Bombát kaptunk. A II. emeleten a Stegmayerné lakása teljesen eltűnt, a főlépcsőházzal együtt. ½5-ig rostokoltunk a falaknál, mert a repülők ismét elkezdik légi tevékenységüket. Bombák hullanak. ½5-kor szokás szerint abbahagyják és megnézzük házunkat. Rémesen néz ki szegény ház, az udvar teli van rommal, nem lehet járni a feltornyosuló romoktól. Stegmayerné nem is tudja, hogy nincs többé lakása. Mindenki elkeseredett, és menti a még megmaradt ingó dolgait. Gizike nénivel alszom.

jan.26. péntek.
Keresztessyné három fiával elment a Leszámítoló hivatal pincéjébe. D.e. nagy bombázás, belövés vegyesen. Keresztessyék konyhája eltűnt. Anyu is el akar menni. A délután eléggé csendes. Dusival beszélgetünk a budoárba. Kiolvastam a Hajóslegények és urakat. Jön egy páter és közli, hogy vasárnap szentmise lesz az óvóhelyen d.e. 11-kor és áldozás is lesz. A mise előtt gyónás és csak egy óra hosszai koplalás kell előtte. Este visszajön Pál úr, szerencsésen megérkeztek a Leszámítoló óvóhelyre. A Kékgolyó utcába 40 tagú orosz csapat nyomult be, persze visszanyomták és megsemmisítették. Stegmayerné fel akar menni lakásába. Nem tudja szegény, hogy oda többé már nem mehet fel. Szólni sem tud mikor látja, hogy lakása helyén levegő van.

jan. 27. szombat.
Nagy hóvihar – rozoga házunk ajtaját lobogtatja a szél – olyan, mint egy elvarázsolt kastély, szellő úrfi ki-be süvít a lakásokon lobogtatván a rozoga ablakkeretet. Legújabb szabály szerint reggel 8-ig van főzés. D.u. újból nagy bombázás.

jan. 28. vasárnap.
Reggel 3 belövés, óvóhely fala bedűl, de más baj nincs .12 után jön egy Páter. Anyu, Apu is gyón velem együtt. Az óvóhelyen oltárt készítünk. Nagyon szép volt a mise, - a Páter szép beszédet is mondott. 30 áldozó van. D.u. jön a hír, hogy az oroszok a Postapalotánál vannak. Pali nem jön vissza, t.i. reggel elment paci húst vitt az anyjáéknak és azt mondta visszajön este. Ezek szerint nem is jöhetett. Keresztessy úr kétségbe van este. Pablené meghalt.

jan. 29-30 hétfő-kedd.
Reggel belövések, d.e. bombák. Teri eljött krumpliért, de nem tudja elvinni, ott maradnak Gyula bácsival együtt csak délután szűnik 4 óra tájban. Gyújtóbombát kaptunk ½4-kor, de nem is tudtunk róla ½5-ig. Hingiéknél ég azaz csak füstöl és a főkapunál. Melléklépcső is leszakadt. Férfiainkat csak nehezen lehet összeszedni oltásra egyedül Apu és Horossy oltanak, de sikertelenül, mert bírják erővel. Erősen fúj a szél. Végül is a szomszédok jönnek segítségül oltani. Az égő gerendákat ledobálják úgy, hogy az ő oldalukról vagyis a 62 oldaláról elhárítják a tüzet. Víz kellene, de nincsen. Hetyeiék lakása ég és a Mausiéké. Erre mindenki csomagolni kezd kedd ½4-kor hajnalban mi elmegyünk Gizikével a Csalogány u. és a Fiáth János u. sarok házba egy földszinti lakásba ahol már 10-en vannak. Apuval és Gizikével visszamegyünk Tamás bácsiért, de nem tudjuk elhozni olyan nehéz – közben folyton akna becsapódások és az úton többször hasra vágódunk. Reggel 6 órára érünk vissza Tamás bácsi és Gizike nélkül. Lefekszünk egy órára, de ½8-kor már nagy aknázás folyik, fel kell kelni, és a falhoz lapulunk párnákkal a fejünkön. Ez a ház is kap jó pár találatot a nap folyamán. Repülők is jönnek d.u. 6-ig folyton bombáznak, aknáznak. A háznak azonban semmi baja csak a tetőnek. Már a Szál Kálmán téren vannak a gépfegyver ropogás remekül idehallatszik. Már déli 12 órára vártuk, hogy elfoglaljanak, de nem történt meg. Apu este elmegy a házunkhoz. A tűz egyenlőre már nem ég. A többiek ott maradtak csak Voigrandék és Horváték mentek el. A mi lakásunknak semmi baja hála Istennek. Csak keveset eszünk, mert spórolni kell. Vizünk sincs vasárnap óta nem mosdottunk.

jan. 31. szerda.
Kora reggel belövések fel kell kelni. 9 fele csendesedik. Apu elmegy Gizi néniékhez. Az egyik óvóhelyük beszakadt tele vannak sebesültekkel. Bokrosiné férje szilánkot kapott és meghalt.
Az oroszok a Retek utcánál vannak, onnan küldik golyóikat a járókelőkre. Esik a hó, repülők nem jönnek eddig. A délután csendesen telik. Beszélgetünk.

febr. 1. csütörtök.
A Margit körúti kápolnát visszavették a németek az oroszoktól. Mély csend, csak géppuskaropogás hallik. Üldögélünk és babot eszünk. Apus elmegy haza. Otthon minden rendben. Voigrandék is visszamentek. Hetyei Becker és Mausi lakása égett el. Szó van róla, hogy hazamennénk.

febr. 2. péntek.
Eléggé csendes nap ígérkezik. Apu előre megy a csomaggal, majd mi is megyünk. D.u. 3-kor. Jó nagy köd van. az úton semmi baj nem történt. Itthon nagy az öröm, hogy mi is visszajöttünk. Menten betelepszünk Dusiék bungalovába és elbeszéljük élményeinket. Csikvári itt volt délelőtt és mondta, hogy Márta meghalt. A Tomay ház hétfőn szintén bombát kapott és meghalt. Szegény papája Gyula bácsi ezalatt itt élte át a bombázást és még mondta is, hogy nem tudja miért de nagyon rossz érzése van. Dusi mesélte még, hogy tegnap este tűz kerekedett ismét és égett a konyhájuk. Összegyűltek imádkozni és kérték a jó Istent, hogy mentse meg őket a veszélytől, mert olyan nagy lánggal égett, mint a fáklya, meg sem kísérelték az oltást. És íme alig telt el 5 perc, mikor eleredt az eső és eloltotta a tüzet. Azóta minden este 7-kor imára gyűlnek össze. – Az oroszok állítólag az Ostrom utcánál vannak. Pali eltűnt vasárnap óta – nem ért oda a mamájához. Keresztessy úr kétségbe van esve.

febr. 3. szombat.
Csendesség van, és hírlik, hogy feladják Budát. Reggel, azaz hajnali 3 órakor lerobogott az őrség, hogy a Keresztessy lakás ég. Nosza rajta fel a gátra. Gábriel úr és Rókásné felmásztak létrán a II. emeletre, onnan dobálták le az égő gerendákat. A parkett is égett azt is sikeresen felszedték és 10 óra tájban sikerült eloltani a tüzet és a tűzfészkeket megsemmisítették. Foszforos bomba volt és ahová szétfreccsent ott égett a törmelék alatt. Rókásnéra ráesett egy gerenda, feküdt egész nap. Apuval veszekedtek, mert nem ment segíteni – mert beváltotta a szavát. Hétfőn egyedül volt hiába hívta az „urakat” nem jöttek, most ő sem ment. D.u. vízért mentünk a Donáti u. 53-ba. Éjjel őrségen voltam 1-3-ig. Konyhánkba lövedék esett és a bútorok egy része eltörött.

febr. 4. vasárnap.
Feküdtünk egész 11-ig. Közben Kisdériné és Stegmayerné között hatalmas veszekedés fejlődött. Repcsik búgnak ismét, de azt mondják német gépek. Állítólag a németek vinnék ki sebesültjeiket repülőn. Apu ismét nagy rendet csinál. D.u. Dusival beszélgetünk. Paci húst darálunk, fasírtot sütünk Dusiékkal közösen és húslevest. Anyu kenyeret süt, de rossz a sütő és éjjel 2-ig sült a kenyér ½11-től.

febr. 5. hétfő.
Apa 50. születésnapja. Egy piros ejtőernyő esett a házra lőszerrel. Kár, hogy nem élelemmel! Veszekedések, ordítozások ez már az idegen túlfeszítése. Mindenki ideges és ordítozik. Sírt ásnak a férfiak Páblené számára a kertben. Apu koporsót csinál. 5-kor eltemetjük Páblenét a kertbe. Német katonák elviszik a lőszert és közbe csencselnek a háziasszony lakásába. Nagy felháborodás. Két bőröndöt visznek, de senki sem mert szólni nekik.

febr. 6. kedd.
Náthás vagyok. Csikvári úr itt volt délelőtt. Azt mondá, hogy jön a felmentő magyar csapat 150 ezer felfegyverkezett katona. Igaz-e, nem-e? Mindenesetre mire ide érnek addigra itt már mindennek vége lesz. Általában már nagyon izgatott a hangulat élelmünk fogytán van a veszekedések mindennaposak csak mindig más személyek között. Csikváriék lakásában valaki motozott, mert két szalvettát találtak az ajtójuk előtt és a lakás fel volt forgatva. D.u. lefekszem, mert nem jól érzem magam, mikor Rókás családba kitör a botrány. Nagypapa és díszes unokája között, mert Bözsi megette Nagyapja savanyúságát, és Nagyapja ezért válogatott szavakkal illette. Bözsinek sem kellett egyéb ordítozott torkaszakadtából. Rémes volt hallgatni. Nincs már elég bajunk és még mindig zsörtölődnek, kiabálnak egyesek.
Anyu fönn a konyhában másnapi ló-pörköltet főzte, én meg már félig aludtam, mikor Keresztessyék hálófülkéjébe Gizi költözött le aludni és sokáig azon tanácskozott Katica nénivel, hogy valamit kellene csinálni, mert a házmester család tele van tetűvel. és már ő is viszket. Uram Isten még csak ez hiányzik. Menten elhatároztam, hogy másnap hatalmas lemosdást rendezek, mert mi tagadás már jó pár napja nem mosdottunk mivel nem bővelkedünk úgy vízzel, csak főzésre és ivásra használjuk, a többit tartalékoljuk egy 50 literes edényben arra az esetre, ha majd nem lehet már vízért se járni.

febr. 7. szerda.
Évával álmodtam, hogy moziba voltunk együtt. Nem tudom nincs-e valami baja. Arra ébredtem, hogy írtóra kiabálnak, hogy testületileg vonuljunk a házmester családhoz és szólítsuk fel őket tisztálkodásra, mert Gizin 3, Öcsin 5 db tetűt találtak. Nosza rajta mindenki levetkőzött megmosdott, ruhát váltott és vittük fel a vaskapuhoz levett ruhadarabjainkat és tüzetesen megvizsgáltuk. Az eredmény kielégítő volt, majdnem mindenki talált. Nekimentek Kiss úrnak, a házmesternek, de őkelme élénken tiltakozott a vád ellen, hogy ők tetvesek. Figyelte volna kedves leányit, hogy mikor itt katonák voltak beszállásolva, telve voltak szegények tetűvel a házmester leányzók, pedig az ölükben üldögéltek. Hát persze, hogy tovább terjedt. Csak ezt előbb kellett volna észrevenni mikor még nem volt ennyi. Szörnyű egy állapot ez. Itt vagyunk bezárva ebbe a nedves levegőjű odúba már 7. hete. Mosdani nem lehet, mert annyi vizünk nincs, enni meg egyenlőre van mit – borsó, bab, krumpli főzelék vagy leves alakjában patkós baromfival /mint itt az alvilágban a lovat hívják/ megtűzdelve. Reggel és este tea gyengén ízesítve. Nekünk még van egy kevés cukrunk, de sokan már rég orosz módra isszák cukor nélkül egy vékony szelet kenyérrel. De hát ez még Istenes, mert naponta háromszor étkezünk. De lassan már az egyszeri étkezést kell bevezetni, és ha ez is elfogy? Nem gondoskodik rólunk senki! Mióta lent vagyunk, azaz 7 hét óta 14 dkg kenyeret, 4 dkg margarint és 10 dkg borsót kaptunk fejenként. Ezt is persze egy alkalommal. Na és most jönnek a tetűk! Undorító valami, semmiség az egércincogáshoz és patkánycsámcsogáshoz, amire éjjelenként az ember felébred. – Reggel itt volt Horváth úr és azt mondta, hogy feladják Budát déli 12 óráig. Szívszorongva figyeltünk de persze nem adták fel, vígan lődözgettek a mieink. Pedig most elég csendesség van az oroszok részéről. D.u. lázas lettem és feküdtem volna le ha lehetett volna, de Atyus egész nap polcokat szerelgetett meg ágyát igazította, teljes volt a felfordulás. Csak este 9-kor kerültem ágyba. Közben ismét volt délutáni matiné mit az öreg Rókás, Bözsi atyja szolgáltatott. Berúgott és szörnyen összeveszett leányával és vejével. A dolog már késforgatásig fajult. Pokoli ordítozás volt. Minden eddig veszekedést felülmúlt.

febr. 8. csütörtök.
Egész nap fekszem, mert szörnyen náthás vagyok, fáj a torkom rekedt a hangom, fáj minden tagom és lázam van. Reggel arról társalgunk, hogyha vége lesz, ki hová megy. Az biztos, hogy itt már nem lakhatunk, mert ránk omlik a ház, ha beáll az esőzés. Mi vagy Horthyra vagy Őriszentpéterre mennénk, ha Isten segítségével még egyszer felmehetünk. – Éjjel lázam volt. Anyu piramidont adott be.
febr. 9. péntek.
Még mindég fekszem, rettentő nagy náthára tettem szert, alig tudok beszélni. Szörnyű már ez az állapot, A különböző kósza hírek, melyeket elfog az ember pillanatnyi reménykedést ad, hogy kikerülünk innen – de aztán jönnek az ellentétes hírek, nem adják fel Budát, védik az utolsó golyóig. Még legalább márciusig eltart – a szomszéd házba már 3 napja nem ettek – nincs élelem stb. D.u. olvasom az „Utolsó sarj” c. regényt.

febr. 10. szombat.
D.e Edith néni jön át avval a szomorú hírrel, hogy Rezső meghalt. A mosókonyhába érte a bomba és szerteszét vitte szegényt, még el sem tudják temetni. Gizi néni nem is tudja, kért Edith, hogy ne is mondjuk meg neki, ha esetleg előbb találkoznánk vele. Edith néniék lakása teljesen tönkrement semmijük sem maradt. Nagyon sajnálom szegény Rezsőt borzasztó, hogy a halál csak a jó emberekért jön. Már fent vagyok, jól lemosdottam, de még mindig rettentő náthás vagyok.
Délután felmentem a vasajtóhoz, majd olvastam tegnap megszakított könyvem, mely szerfelett érdekfeszítő. Egész elterelte figyelmem mindenről mi körülöttem történt. Elfelejtette, hogy pincébe lakunk, hogy jönnek az oroszok, mindent. Ja igaz újságot is vettünk 40 fillérért, de nincs benne semmi különös. Az újság terjedelme 1 keményebb lap, neve „Kitartás”. Még mindig a felmentő seregről mesélnek! Keresztessyékkel nem tudni mi lehet, egy katona szerint a Leszámítoló hivatal leégett.

febr. 11. vasárnap.
Reggel a férfiakat összeszedték döglött lovak temetésére. Izgalmas nap. Kiolvastam az „Utolsó sarj”-at mi igen megnyeré tetszésem, majd egy „Sárgarigó penzió” c. irodalmi munkát olvastam ki. Kiolvasásával a nap is végéhez ért, lefekvéshez készülődtünk, mikor nagy harci zaj hallatszott a vasajtónál. Magyar és német katonák a Jácint utcai közben egész éjszaka. Síri csöndben voltunk, nehogy a katonák hangokat halljanak és bejöjjenek. Nagy volt az izgalom, azt hittük, hogy az éjjel bejönnek az oroszok. /Még előtte kint voltak egy páran és mondták, hogy nagy világosság volt, a vár égett./ Nagy támadás volt tehát várható. Azonban nem történt semmi, lőttek ugyan, de én azt már nem hallottam, mert 11-kor lefeküdtem s elaludtam.

febr. 12. hétfő.
Reggel kint járt Rókás tata és találkozott 2 ukrán katonával, kik így szóltak hozzá németül „Na nagyatyus nincsenek még itt az oroszok?” Nem hát, honnan jönnének mondá Rókás tata, mire ők felelék. Na akkor máma itt lesznek. Hát most szörnyű izgatott mindenki az hírlik, hogy a várat feladták az oroszok. A németek a sebesülteket szélnek eresztették. Tehát máma lesz a sorsdöntő nap. – Majd jött egy férfiú, hogy a munkaszolgálatosok menjenek zsákokkal élelmet hordani. Úgy látszik most sietnek szétosztani az élelmet. Csak legalább kapnánk már mi is. D.u. ½6. Már oroszok vagyunk mi is. Délelőtt, hogy az öcsi és Bözsi férje Feri visszajöttek a munkaszolgálatból, tudatták velünk, hogy a Fő utcában és Iskola utcában már oroszok vannak, és a házakon már ott leng a fehér zászló. Öcsiék kaptak 1½ kg kockacukrot és egyéb élelmet. Bözsi és anyja mindenféle élemet, molinó anyagot és talpbőrt cipeltek. Osztogatnak mindent el a katonák és szökdösnek ész nélkül. Rengeteg magyar és német katonaruha van az utcán. Erre fel Apu és Horossy felkerekednek és hoznak teméntelen bőrt, talpbőrt és felsőrészt, majd második fordulónál vászon félét. A bőrt a katonák osztogatták boldog boldogtalannak. Mikor a vászonfélét hozták a Toldi reál előtt voltak az oroszok. Nem szóltak semmit nem is csináltak semmit, csak köszöngettek: dobre. Jött vissza Horváth úr családjával és mondta, hogy Budát feladták. 3 óra 12-kor a mi házunkba is oroszok jöttek. Nagy volt a rémület és kiabálás mikor benyomultak, de nem bántottak senkit. Elől egy orosz tiszt volt és kérdezte vannak e itt németek. Előhívtuk Rókás urat ki tud oroszul s mondá, hogy nincsenek, mire elvitorláztak. Apró termetű mongol képűek voltak, szörnyű látványt keltettek. Apuék rendezgették a szobát, majd vízért mentek később Horossyval és pár paradicsom konzervre tettek szert. Alig hogy visszajöttek beállított egy muszka azon óhajával, hogy itt akar éjjel megszállni, mert már 5 napja nem aludt. Mit tehettünk egyebet, mint hogy szívélyesen befogadtuk és Rókás atya tolmácsolta, hogy helyezkedjék tán a mosókonyhába. Azonban ott hidegséget érzett és visszajött melegedni a tűzhöz. Itt végig járta a kabinokat, mindenhova bevilágított. Giziékhez is bement, Gizi majd hanyatt-esett a rémülettől mikor piros függönye meglebbent és egy gépfegyver dugja be magát. De jött az orosz is és Lina néni ki tud tótul eltársalgott vele. Moszkvai születésű 22 éves sofőr. Majd lejött az alagsorba és bevilágította a cellákat. Erre hamar elfújtuk a gyertyát és ültünk a sötétben. Bevilágított cellánkba, én féloldalt voltam, világért sem mozdultam volna meg. Anyu meg bőszen törölgetett a sötétben. Hadart valamit, majd átment Dusiék boxja elé ahol Katica néni ült jobb szárnya alatt Dusival, bal szárnya alatt Hingi Jucival, ki épp arra ment és hamar beszaladt hozzájuk. Rájuk világított és sebesen beszélni kezdett mama-mama- mondta egyre – Rókás megmagyarázta neki, hogy igen ez a mama és itt a két lánya. Először nevettünk mikor hallottuk, hogy bemennek az (…)

febr. 13. kedd.
Megkezdődik a fosztogatás. Először csak motozzák az embert, majd „urát” keresnek. Keresztessyék visszajöttek. A leszámítoló hivatalból, valóban leégett, de ők megmenekültek. Egész nap a faágy mögött fekszünk Dusival és lessük a jelszót „Tihamér” ami azt jelenti, oroszok jönnek.

febr. 14. szerda.
Egész nap oroszok jönnek fosztogatni, már összes óráinkat elvitték és még mindig órát keresnek. ½1 tájban jön 3 orosz, pechemre Anyu kivitt a folyosóra, hogy majd felslisszolunk a lakásba, de az egyik elfogott és el akart vinni. Revolvert szegeztek ránk és azt kiabálták, hogy egy tapodtat sem. Anyu könyörgött, én meg sírni kezdtem szörnyen, mire az egyik megszánt és vigasztalni kezdett és mondta „házból el”. Erre elrohantunk Teri néniékhez, de az ő házuk is tele volt oroszokkal. Tovább kellett menni. Egy öreg házmester párhoz mentünk a Hunfalvi utcába. Ott kucorogtunk három óra hosszat. Apu hazahozott és felmentünk az első emeleti új lakásba aludni a 7 lány és Anyu.

febr. 15. csütörtök.
Alig aludtunk éjjel az izgalomtól, hogy bejönnek az oroszok és ott találnak leányokat. Stefi, Bea, Klári, Marka, Juci, Dusi és én alkottuk a lányokat. Délelőtt azonban valóban bejött egy orosz, majd a hideg kilelt mikor megláttuk, de nem bántott, csak nevetett. Háziasszonyéknál zabrálnak. Egész nap jönnek oroszok minden 5 percben. Fiúnak öltözök, szörnyű rondán nézek ki. Estefelé már tűrhetetlen a helyet, a ruszkik folyton járkálnak nem tudunk már hova bújni. Horossy elvisz minket az Erzsébet kórházba. Egy üres szobát kapunk az apáca nővértől. Sodronyokat is hozunk, de takarónk nincs. Majd megfagytunk éjjel. Alig aludtunk valamit. Felültünk a sodronyra hárman Dusival és Jucival, úgy töltöttük az éjjelt.

febr. 16. péntek.
A szobát elhagyni tilos, mi itt betegek vagyunk. Anyuék jönnek. Katus nénivel meg Bea nénivel. Hozzák az ebédet meg ágyneműt. Remek fekhelyünk van, már nem fázunk. Otthon még mindig folyik a rablás. Apu bőrkabátját elvitték, mindent szétdobáltak.

febr. 17. szombat.
Le kell feküdnünk, hogy ha orosz jön be, valóban betegnek látszunk. Fekszünk egész nap és lessük látogatóinkat. 2-kor meg is jelenik Anyu és Katus néni, úgy néznek ki mint a munkásasszonyok. Finom ebédet hoznak. Otthon még tovább folyik a fosztogatás. Mária elbeszélései Eletka és a széke. Ez a két nő irtó vicces. Este beszélünk Stefiékkel a hallottakról.

febr. 18. vasárnap.
A ruszkik már innen is a kórházból is viszik az élelmet. Szörnyű híreket hallunk, hogy miket művelnek az oroszok. Jucit elviszi mamája, a nővéréhez hol egy orosz ezredes van beszállásolva. Jönnek Anyuék az ebéddel és a hírekkel, de csak rossz hírek vannak. Csikvári urat elfogták, Teri nem tud semmit róla. Stegmayerné pincéjéből Teri bőröndjeit elviszik. Du. olvastunk.

febr. 19. hétfő.
Reggel meglep 3 orosz. Nem szólnak semmit, csak megállnak a szoba közepén, és szörnyű mód nevetnek. Mi a paplan alá bujtunk, és onnan lestük mikor mennek el. Jönnek Anyuék a szokott időben. A rablás még mindig folyik. Dusi összes ruháit elvitték. Kiköltöztetnek a romokhoz, mert a pincét elöntötte a víz és a sebesülteket felhozzák, ezért áttelepítettek egy levegőbe lógó szobába. D.u. olvastunk Dusival a „Félkegyelmű”-t. Este beszélgetünk.

febr. 20 kedd.
Innen is el kell mennünk. A sebesülteket ide is behozzák, és innen távoznunk kell. D.u. Dusi elmegy egy ismerőséhez, addig én olvasom a „Félkegyelmű”-t. Nagyfokú hasmenésünk van mindkettőnknek, biztos a víztől. Este levisszük zöldborsóból és paci húsból álló vacsorkánkat a 2 beteg katonának. Szegények, sírna, mikor meglátják az ennivalót. Én egy lengyelnek adtam a vacsorám, ki alig tudott egy pár szót magyarul de rettenetesen zokogott alig tudott enni.
Este Pista úr meséje közben aludtunk el. Etelka közbe bejön és lelkendezve meséli, hogy máma egy előkelő úr fiát kísérte haza ki itt feküdt sebesülten és midőn a fiú szülei meglátták egyetlen csemetéjüket, határtalan örömükbe megvendégelték Etelkát libazsíros mézes kenyérrel. Ezen rengeteget nevettünk, mondtuk is neki, hogy az nem libazsír volt és pláne nem mézzel, de ő váltig erősítgette.

febr. 21. szerda.
Reggel összekötjük motyónkat és várjuk szüleinket. Katus néni meg is jelenik 9 óra felé és hazavitorlázunk. Itthon nekikezdünk a takarításnak. A konyhát vesszük gondjainkba, de nem leszünk kész estére, annyi rengeteg szemét és törmelék van. 5 vödör törmeléket és 2 vödör piszkot vittem ki az udvarra. Már mindenki költözik a lakásba, lassan búcsút mondunk a pincének. A ruszkik hála Isten már nem látogatnak minket. Igaz, hogy éjjelre berakjuk téglával a pinceajtót. Egy kapitány minden reggel eljön a férfiakért és munkára viszi őket, persze csak a közelbe. Egy nagy kutyával sétál azt mondják miközben az „urak” dolgoznak. De igen barátságos ember. Este Baksáéknál aludtunk, de igen rosszul aludtam, mert a sezlonnak hiányzott egy lába és billegett, én meg mindég legurultam. x

febr. 22. csütörtök.
D.e. vízért megyünk Anyuval és rendezzük a konyhát. Teri itt volt, igen szomorú, Juditka levelet küldött. Azt mondják, hogy Csikvári úr megszökött. D.u. egy detektív kereste is és kérdezte hol lakik. Horváthék kályhája van itt, igen jó meleg van és világos. Este jól lemosdunk meleg vízbe.

febr. 23. péntek.
D.e. vízért – nevetnem kell, hogy hogy nézek ki – egy régente fehér /ma már füstszínű/ micisapka a fejemen egy férfi sállal lekötve, szemüveg, kabátom gallérja felhajtva és Apu nadrágja / alul csupa sár/ és piszkos hócipő. Nem kell félnem, hogy megtetszek. Ilyen öltözékben járkálok. Nagymosás és rendezkedés evvel telik el a nap. A kamra ajtót épp szabaddá tesszük t.i. a szekrény van elébe tolva és rajta mindenféle gönc, mikor kiabálnak, hogy oroszok jöttek a pincébe. Nosza lett erre taszigálás, hamar visszahúztuk a szekrényt, sapkát, sálat a fejembe nyomtam /épp nem volt rajtam/ de szerencsére nem jöttek fel, csak igazoltatták a férfiakat. Megjött Vorosilov népbiztos, a legénység bort kapott, lesz nagy dinom dánom, ezért korán befalaztuk a vaskaput és aludni mentünk, pedig el akartam menni Évához, hogy mi van vele, miért nem jelentkezik.

febr. 24. szombat.
D.e. vízért voltunk. Essőnével az Iskola utcában. Rendezkedünk tovább. Éva még mindig nem jelentkezik. El akarok menni Apuval, de már 4 után nem igen járkálnak az utcán, és így másnapra halasztódik terve.

febr. 25 vasárnap.
D.e. vasalok. Keresztessy család elvonul Máriaremetére Viola néni testvéréhez Pálmukához. Dusiékat itt hagyják – persze az élelmet viszik, még Dusiékét is – azoknak meg is hagytak itt semmit. Egy szekeret kerítenek és két embert, azok és ők taszigálják Remetéig. Dusiék mérgesek persze, hogy itt hagyták őket egy szem élelem nélkül. Dusi 11-es helyőrségibe megy ápolónőnek. Katica néni pedig Tibor anyjához. D.u. felkeresem Évát, de nem volt otthon, csak papájával beszélhettem nincs semmi baja hála Isten, házuk is épp csak a tetőzet van kissé megrongálódva. Elvitorláztunk a Széna térre, hát rémes látvány, nincs egy épp ház sem, rom az egész környék.

febr. 26. hétfő.
Reggel 7-kor Rókás úr ébresztője, ½8-kor a ház előtt ad találkozót a ház népéve, romokat kell takarítani. A járdát kell szabaddá tenni szerda reggelig. Így adta ki a parancsot az elöljáróság. Egész 11-ig robotmunkát végzünk, ássuk, csákányozzuk a törmeléket, hordjuk a téglákat. Éva megjelenik, de csak pár percre, mert siet ebédért a népkonyhára, a Pasarétre. Egész jól néz ki nem igen látszik meg rajta a 8 hét. Vogl bácsi meghalt mondja Éva. Nincs ennivalójuk Éváéknak. D.u. 2-5-ig robot. Teri jön, Ákosról semmi hír. Dusiék elmennek. Hajat mostam.

febr. 27. kedd.
8-11-ig robot, utána ebédfőzés 5 órára híre hamva sincs a töméntelen romnak. Vilma néni ellátogat hozzánk rab kabátba, megígéri, hogy Apunak is kerít egy ilyen elegáns öltönyt, rab nadrágot, kabátot és sapkát. Hoz szárított sárgarépát. Laci-báról ő sem tud még semmit.

febr. 28 szerda.
D.e. vízért a Batthyányi utcába. Újabb robotra ez ideig nem kell menni. Sovány ebéd: szárított bableves és szárított sárgarépa főzelék, melynek elköltése után még éhesebbek leszünk. Vilma néni jön, hozza az ígért ruhákat Apunak. Azt mondja Horthy Miklós meghalt még december 8-án. Apu találkozik 2 orosszal kik megkérdezték tőle, hogy kicsoda. Apu mondá „magyar” mire az orosz: Én vagyok orosz katona, nekem van kenyerem, neked nincs, ha te adsz órát én adok kenyeret. Apu felelé, hogy az óráját elvitték már az oroszok. Erre ruhát kért cserébe. Apu mondta, hogy nincs mindenét elzabrálták Az orosz erre nem adott kenyeret. Papa könyörgött, hogy adjon kenyeret, már 3 napja nem látott, de a piszok azt mondta nincs csak uráért. Dusiék eljönnek itt maradt pakkjukért. Dusi nem megy ápolónőnek, mert a kórház oroszokkal van tele. Ott maradnak Juliska néninél. Utánuk Éva jön, majd Teri Juditkával. Igen örült Juditka és menten érdeklődött, hogy megkaptam-e levelét és örültem-e neki. Más híján egy szem dióval ajándékoztam meg. Apuval falaztuk be a vasajtót. Éjjel nagy robaj volt, azt mondják német gépek /vacsora búzakása – elég jó/ voltak benn és az oroszok ágyúzták légelhárítóval.

márc. 1. csütörtök.
Nagy mosdást rendezek. Szinte szokatlan. Essőné hoz vizet. Ebéd: paradicsomleves és zöldbab főzelék: Az utóbbi igen jó csak kevés. Búzát darálunk, az ebből képződött darából lángost sütünk. 2-2 lángos jut mindenkinek. Kicsit recegett a fogunk alatt, de azért igen finom volt.

márc. 2. péntek.
Igen hideg van. Essőné jön és kéri a derünket, hoz vizet. Vilma néni jön, hoz ismét szárított sárgarépát és Apunak codeint. Várom Évát, de nem jön. Olvasom a „Félkegyelmű”-t. Olyan hírek járnak, hogy német csapatok közelednek és az oroszok viszik a mieinket sáncot ásni.

márc. 3. szombat.
Én főzök reggelit: galuska levest. Éva jön és beszélgetünk de ismét elsiet ebédért. Apu kibontja rejtekajtóinkat, lenyesünk egy kis sonkicát meg egy s más dolgot. /Vogrand urat elviszik Sóskútra, közmunkára, Gábriel se jön haza, ő is közmunkán volt. Ebédre babcsipke van. D.u. ismét rendezkedés a kamrából és fürdőszobából kiszedett dolgok körül. Mákos-spagetti is van a bableveshez.

márc. 4. vasárnap.
Olvasom kedvelt könyvemet, ebéd: tarhonya leves és szárított sárgarépa főzelék. Marka leereszt kötélen mákos tésztát. Remek volt. Jóízű volt. D.u. jön Éva. Vácra megy Pityu, nővérével élelemért, mert semmi élelmük nincs. Szentendréig gyalog és onnan vicinálissal, ha van. Szörnyű bátor hölgy csak valami baja ne legyen. Pénzt visz meg ruhaneműt. Apu nadrágját felhúzom rá. Apuval elrakjuk az élelmet a pincébe. Teri itt volt, Csikváriék ezüst cukortartójában családi ékszereit és 5000 Pengőjüket ellopták.

márc. 5. hétfő
Márti itt volt az ételhordóért. Mondá, hogy Éva elment 2 lángos útravalóval. Esik a hó és hideg van. Olvasom a „Félkegyelmű”-t. Hajtetűt találok, petróleummal dörzsöljük.

márc. 6. kedd.
Nagy mosdás és hajmosás. Nagy csenegetés, Anyu és Essőné elmennek a Diákszállóba és hoznak remek könyveket és mindenféle dolgokat. Fanny néni lejön, panaszkodik, hogy férje még most sem jött haza. Anyu alma szószt csinál, de elsózza, babfőzelék az ebéd, vacsora szintén. Kenyeret süt Anyu.

márc. 7. szerda.
D.e. Essőné és Anyu megy a Diákszállóba. Hoznak szép képeket, agancsokat és csészéket. Gizi költözködik a Molnár otthonba, a Donáti utcába. Dusiék jönnek, mesélik, hogy sok orosz van, járnak be hozzájuk is, ilyenkor Dusi és Piri cselédlány a szekrény mögé bújnak. Keresztessyék is itt voltak, pont Dusiék előtt vitorláztak el. Ott /Máriaremetén/ sincs élelem, kukoricán élnek már napok óta. Délután ismét elmegyünk csencselni a szállóba – hozok könyveket és találtam a sok rom és tégla közt egy szép festményt Feszteticstől, meg még egy albumot, mely kissé vizes volt a hótól. Ez Fesztetics Pál albuma, mely képekkel van tele és alatta saját írásai, azaz gondolati. Majd kottákat is halásztam elő, persze össze-vissza minden lap külön, de Liszt Ave Máriája egybe volt, mit örömmel el is emeltem. Igen örültem. Igen örültem szerzeményeimnek, mert ott ugyanis tönkremennek, nálunk meg esetleg megmaradnak, ha igaz hogy még valaha rendes életet fogunk élni. Mikor nyugodtan sétálunk az utcán, lesz egy rendes szobánk, és a szobán lesznek üvegablakok melyek nem erre a szörnyű romhalmazra néznek, mint itt. Füstös gerendák, téglák, cserép üvegdarabok, ruhafoszlányok, ló csontok képezik az udvar színhelyét majdnem emelet magasan, középen díszeleg az akna, melyhez külön szabad utacska vezet, az utacska végén palló van, ezen kell végigfutni s ennek felálló végénél megtorpanni s kellő magasságból az edényke tartalmát bebillenteni az akna mélyébe, melyből szörnyű illatok törnek elő. /Voigrand hazajött, alig állt a lábán, 4 nap óta egyszer kaptak csak enni és reggel 7 – este 7-ig ásni kellett sáncot./ Így élünk mi a XX. század emberei. De még mindig százszorta jobb, mint a pince odúnk, mely utóbbi időben már elviselhetetlen volt. Mindig az volt a vágyunk, hogy felkerüljünk a napvilágra, bármilyen kis lukba is meghúzódnánk. Íme most fent vagyunk és így sem jó? Dehogynem csak már mennénk ki az oroszok, ne garázdálkodnánk és lenne élelmünk valami csak kevés nem sok, mert így élelem nélkül lassan közeledünk az éhhalálhoz.

márc. 8. csütörtök.
Szörnyű hideg van. Anyuval vízért megyünk, útközbe majd elvisz a szél és a vödör is nehéz. Sose hittem volna, hogy egy vízzel telt veder ilyen nehéz tudjon lenni, hogy minden 5 méternél változó kéztartásba kelljen helyezni. A nap minden esemény nélkül telik. Kukoricát főzünk meg vízben mely szerfelett ízletes, azt csemegézzük egész nap. Ebédre lebbencsleves van. Gizi jön, már teljesen átköltöztek, csak nálunk elhelyezett dolgaiért jön. Éhes ő is és uborkát vesz ki utolsó üvegjéből. Nekünk is ad, igen finom. Ez volt uzsonnánk tehát. Vacsorára kapormártást csinál Anyu egy kis tarhonyával. Egy perc alatt eltüntettük s mentünk aludni, hogy ne érezzük éhségünket. Nem tudom, hogy bírjuk ki majd, ha naponta a népkonyhai egy tál élet levesből kell élni. Éva még nem jelentkezett, - mi lehet vele? Stegmayerné is elmegy, házmesterék is mennek Essőnével, most már alig leszünk páran a házban, mindenki szökik ebből a házból.

márc. 9. péntek.
Ma van a névnapom. De ez a nap is eltűnik a többivel. Istenem, milyen jó volt azelőtt a névnapom. Finom torták, sütemények és cukrok gyűltek össze e napon, jött a sok ismerős, mindenki hozott valamit, jöttek az osztálytársak, és rengeteget nevettünk, játszottunk márc. 9-ének délutánján. Persze másnap szörnyen lapultam a padban és izgultam, hogy fel ne hívjanak, csak a tízóraira vitt mindenféle jó falatot az előző napról megmentett finomságokat költöttem el izgalom-mentesen. De nem is jó most ilyenekre gondolni az embernek csak összefut a szájában valami furcsa íz. Azért ma igen jó koszt volt, zöldbab leves volt ebédre, vacsorára meg Anyu megfőzte a sonkica felét. Finom volt csak kevés roppant kis szelet kenyér volt hozzá.

márc. 10. szombat.
D.e. egy orosz kapitány Csikvári urat keresi. Fanny néni megmondta, hogy elköltözött még az ostrom kezdetén. Erre megkérdezte, hol lakik most /tudott magyarul/ és házmester Gyuszival elkísértette magát azon ígérettel, hogy „kapsz kenyeret”. Persze nem kapott. Teri épp nem volt otthon és így az öregekkel társalgott, azt mondá nagy cselesen, hogy megakarják szervezni a rendőrséget, és szükségük van Ákosra, előkeríti bárhonnan, mondták, hogy nem tudják hol van, mire elkérte egy fényképét és azzal el is vitorlázott. –
A háznak bizalmi embert kellett választani parancsnok helyett titkos szavazás útján Horossy jött ki, de ő apura akarta hárítani, míg Voigrandnak ajánlották fel ki el is fogadta. Más esemény nem történt. Éva nem jött.

márc. 11. vasárnap.
Apu és Horossy lépcsőt akarnak csinálni az I emeletre, mert a háziasszony nem akarja a lakásán átengedni a lakókat. Ebből nagy botrány és veszekedés lett, majd később Herein ordítozott Horossyra és végül jól összevesztek, nem is üdvözlik egymást. Hereinek úgy hiszem valami baja van a fejét illetőleg, mert úgy ordított, mint egy állat. T.i. Herein úr a létráját követelte Horossyn, mely létrát még Herein úr eszkábálta össze pincei időzés alatt s mely Kisdóry úr szerint is egy igen jó létra volt. Felköltözésük idején azonban erről a nagyszerű létráról elfeledkeztek, és ott hagyták az első emeleti folyosón s ott hevert sokáig, míg el nem tört gazdátlanul. Mivel Horossyék épp ott laknak és igen útjukba volt, látván, hogy senki sem jön érte, eltüzelték. Herein ezt meghallván, hogy az ő remekbeszabott létráját Marka eltüzelte, egész magánkívül lett s ebből keletkezett a skandalum. Horossy nyugodt hangon kijelenté, hogy odaadja saját létráját, de hasztalan, mert Herein tovább kiabált. Erre Horossy azt találta mondani Hereire „Mit ugrálsz, mint egy pojáca” mire a Herein család részére a vita végét vette és örök harag lett. Ez volt a d.e.-i esemény. Ebédre paprikás krumpli volt nokedlivel, melyhez hasonló jóízűt soha életemben nem ettem. D.u. Horossy összehívta a lakókat, hogy segítsenek a melléklépcsőnél a romokat eltakarítani, mert Apuval ők lehetővé teszik a feljáratot. Mindenki ment, csak Hereinék nem, Herein azt ordítozta ki, hogy ma vasárnap van, és ő egész héten dolgozik, míg a többi férfi itt henyél. Nosza lett erre megint nagy vita és másodszori összeveszés. Hogy ma vasárnap van, az most nem számít, ha dolgozni kell s most nincs ünnepnap. De bezzeg kínáltak volna csak fel egy fél kiló szalonnát, biztos jött volna. Elvégre mindnyájunk érdeke, hogy a fejünk felett ne lógjanak téglák és lépcsőfokok, ezt magunknak kell eltakarítani, de ebben a házban nincs összetartás, itt mindenki másra tolná a munkát, mindig azt nézi, hogy ki mennyit dolgozik, és ha megfog egy téglát hát, azt egész nap hangoztatja, hogy ő mennyit dolgozott és hogy a másik nem csinál semmit stb. Az egy kivétel Horossy. Hát szörnyű egy ház ez, jó lenne innen elmenni valahová. Suci néni jön d.u. Lola néniről nem tudnak semmit, és mindenüket elrabolták az oroszok. Nagyon rosszul néz ki.

márc. 12. hétfő.
Rossza harisnyát fejtek fel stoppolónak és olvasok. Ebédre zöldborsó leves. Teri jön és szedi össze holmijait. Azt mondják, 15-én angol megszállócsapat érkezik, és az oroszok ki fognak vonulni. De d.u. ágyúzás hallatszik, a németek itt vannak Óbudánál, és az oroszok hosszú sorba vonulnak ellenük. Szörnyű még gondolni is arra, hogy még egy ilyen 8 hetet végigélni élelem nélkül a pincében a romok alatt.

márc. 13. kedd.
18-40-ig behívják a nőket, biztos sáncot ásni. Jómagam inkább lefekszem betegnek, minthogy élelem nélkül dogozzak orosz katonák felügyelete alatt. Teri jön d.u. azt hiszi beteg vagyok. Olvasok és stoppolok. Orosz zene hallatszik egy kocsiról.

márc. 14. szerda.
Felkelek és olvasok. Majd lejön Voigrand úr és összeíratja a nőket 16-40-ig, akik a házban laknak. A névjegyzéket én írom meg a díszírásommal, és az én nevemnél mindjárt mondta, hogy írjam oda „jelenleg vidéken tartózkodik.” Ezután Anyuval elmentünk a Kovács doktorhoz az Urbanek házba, megvizsgált és kijelenté, hogy nem kell félni, csakugyan valami zörej hallható de ez nem veszélyes. Szívbillentyű zavarom van, de ezzel elélhetek 80 évig is. Erről adott írást is mit a tisztiorvoshoz el kell vinni jóváhagyás végett s ez ad esetleg felmentést a közmunka alól. Visszajövet Terivel találkozunk kit egy darabon elkísértünk.

márc. 15. csütörtök.
Elérkezett a 15-e és nem történt semmi. Nem jött se angol se bolgár megszálló csapat. Beát elvitték munkára. A tisztiorvosnál voltak mamájával, már korán mentek ½7-kor, hogy sorra kerüljenek, mikor magyar rendőrök csörtettek be és mindenkit, aki ott volt elvittek közmunkára. Bea nénit kilökdösték a szállóból, Beátát meg elvitték, úgy ahogy volt félcipőbe élelem nélkül Aquincumba vitték őket, sáncot ásni és este ½9 tájban engedték csak haza / még jó hogy hazaengedték/ 5 óra tájban kaptak 10 dkg kenyeret. Keze, lába persze hólyagos lett. Kiolvastam a Félkegyelműt, igen remek volt és „egy árva lány történetét is elolvastam. Éváról nem érkezett semminemű híradás. Olvastam egy verset, mi igen tetszik Takáts Istvántól: Az óra jár:
Úgy hírtelen eszméltél erre már?
Az óra egyre, egyre jár
Játék órád játszik s meg megáll
Az örök óra egyre jár
Heverj hóban, vagy élj loholva bár
Közömbösen az óra jár
És úgy fosztogat folyton a halál.
Ahogy folyton az óra jár
S egyszer szíved majd zökken és megáll
Megáll szíved és élted lejár
S az óra meg nem zökken s meg nem áll
Közömbösen tovább és egyre jár.

márc. 16. péntek.
Ejtőernyőt fejtegetünk. Ebédre: fehérbab leves csipetkével. Stoppolok Apunak zoknit. Nem vagyok itthon, ki sem dugom orrom az ajtón. Gizike néni itt. Férfiakat újból behívják közmunkára. 800 férfiembert kell előállítani a II. kerületnek közmunkára s akkor a női közmunkát megszüntetik s így csak minden 5. nap kerül sor 1 emberre. Így mondá a tömbmegbízott.

márc. 17. szombat.
Hajmosás. És főzök ebédet, rántott levest és szárított tökfőzeléket. Ha 100 km-re lesz a front akkor jön csak be a kormány és akkor kapunk élelmet is. Anyu Éváékhoz ment érdeklődni mi van Évával. Éva Gödöllőn van írt egy cédulát, hogy jól van, ne nyugtalankodjanak. Egy gödöllői emberrel küldte, ki Budára igyekezett. D.u. Apunak behívó jön közmunkára 18-19 reggel 6-ra kell jelentkeznie. Csinálunk neki búzalángost, meg krumplit főzünk útravalónak.

márc. 18. vasárnap.
Apu névnapja és robotol. Egyedül valánk Apu reggel 6-kor raböltözetében elviharzott. Nagy vendéglátás, Vilma néni Kopáchy Gizi néni jöttek hozzánk d.e. Vilma néni volt Pesten, Laci bácsi jól van, csak kissé megfogyatkozott, lakása ép, biciklijét és bőrkabátját is sikerült megmentenie. Tőle nem zabráltak semmit. Pesten lehet kapni élelmet, ott már sokkal jobb élet folyik. Gizi néni is rémesen sovány, nagyon örült, hogy látott. Suci néni jött Pepi nénivel. Apu jön este 8-kor, irtó fájnak a lábai a sok gyaloglástól. Solymár felé voltak. Ebéd: vegyes konzerv leves, kapor mártás tarhonyával. Az őrök egész rendesen bántak velük, borsólevest, és kb. 20 dkg kenyeret kaptak, ez utóbbit haza is hozta, szójababból készült fekete kenyér, de igen jóízű.

márc. 19. hétfő.
Éva megjelent d.e. elmeséli kalandos vándorlásukat, először Pócson voltak, ott szerzett 5 kg kukoricalisztet és kb. 10 kg krumplit cérnáért. Szörnyű hidegben gyalogoltak az országúton Gödöllő felé, mert Vácra nem mentek mivel oda még nem ajánlatos menni. Gödöllőn P. rokonainál szálltak meg s ott szedett össze még pár kiló lisztet meg búzát. Szombat este érkezett meg, rém sokat koplaltak az úton és cipekedtek. Holnap ismét mennek Pócsra, mert az ott vett dolgokat otthagyták, mikor átmentek Gödöllőre. Ebéd: nokedli leves paradicsom szósz tarhonyával.

márc. 20. kedd.
Apu d.e. tisztiorvosnál. Ápr. 30-ig felmentést kapott a közmunka alól. Nagy viták az ebéd körül, míg Anyu zsörtölődve ugyan de krumplis tésztát csinált és még és még levest is készített. A krumplis tésztából irtó mód bepakoltunk és kijelentettük, hogy ilyen békebeli jóllakott gyomrunk régen volt. D.u. Gizi néni jön vizitbe. Persze a pincei élményeket mesélték egymásnak. Mondta, hogy mikor az oroszok bevonultak a sebesült német katonákat, akik nálunk voltak elhelyezve a budai Apolló mozi elé vitték és ott napokig étlen szomjan hagyták őket, nem volt szabad hozzájuk nyúlni, az oroszok megtiltották. Ott haltak meg éhen. Szörnyűség.

márc.21. szerda.
Benedek nap, a tavasz első napja. Szép derült idő van. Ostváthné jön nagy lelkendezve, hogy Pestről jött a Ferenc József-hídon már lehet közlekedni, hozott lisztet 60 p. kg-ja és még nem tudom én mit vett még össze, de azt mondja, hogy az üzletek nyitva vannak és a kirakatok tele vannak élelmiszerrel, tojás, sajt, zsömle, málnaszörp, cukrászsütemény, szóval mindent lehet kapni, csak kissé drága. No lett erre örömujjongás mindenki robogott volna Pestre, ő azonban nem vala otthon épp hozzánk jött s elkerülték egymást. Itt mondá Apu neki a jó hírt de persze nem volt rá kapható, hogy holnap menjen, hanem hétfőre tett ígéretet. Később jutott Anyu eszébe, hogy K. Gizi néni biztos jönne, elhatározá, hogy holnap elmegy Gizi nénivel Pestre. Ezen örvendeztünk egész este és fentük fogainkat a másnapi nagy kosztolásra. Vacsorára krumplit tettünk fel főni és megzsíroztuk, remek volt. Mind eme nagy vacsorát azért rendeztük hogy felcsillant a remény élelem beszerzésére. Ebéd: zöldbab leves almafőzelék.

márc. 22. csütörtök.
Anya felkerekedik Hetyei Ilonkával a Ferenc J. híd irányába. Azonban találkoznak Gizi nénivel /kit Anyu már ½8-kor is felkeresett, de nem találta otthon /ő éppen a híd felől jött, hogy visszaküldték, ismét lezárták a hidat csak d.u. 2-kor lehet átmenni. Ilona visszajött Anyu meg Gizi néni még megpróbálkoztak a Margit híd és a Ferenc József híd között cirkálni, de sikertelenül. Olyan nagy embertömeg feketéllett a budai oldalon, hogy az őrök nem engedtek át senkit. Ebédet én főzök, bablevest csipetkével. Éva itt volt d.u. beszélgetünk, egy orosz szótára van, azt tanulmányoztuk.

márc. 23. péntek.
Anyu reggel elmegy Ilonkával reggel ½7 -kor indulnak. Én főzök borsófőzeléket. Anyu megjön 2 órakor hátizsákostul. Hoz 4 kg kenyérlisztet ára 50 Pengő, 1kg kukoricalisztet ára 40 Pengő, 10 db tojást ára 7 Pengő, vasport 8 Pengő. 4 zsemlét 20 Pengőért. Szörnyű árak. Laci bácsit is meglátogatta. Jól van és hívott, hogy menjünk hozzá az egyik szobába, ha Apunak be kell járni hivatalba. T.i. Apunak küldtek egy cédulát a gyárból, hogy szükség van rá, jöjjön. D.u. jön Éva, bejelenti, hogy újból eltávozik Buda városából Pócsra a kukorica lisztjéért. Én főztem! Anyu kenyeret süt a hozott lisztből.

márc. 24. szombat.
Reggeli: feketekávé lángossal. A kenyér mesésen sikerült. Ebédre paradicsom leves és kalarábé főzelék. D.u. Anyu elviszi a karórám egy oroszhoz a Lövőház utcába. Az orosz /főhadnagyi rangban/ ott terpeszkedett egy fotelba körülötte 3 asszony ténfergett órával a kezében, igen megtetszett szegény kis órám és adott Anyunak érte 11 kg lisztet és 1 kg zsírt.

márc. 25. vasárnap.
Gyönyörű idő, egész tavaszi nap van. Ebéd remek: zöldborsó leves és lekváros bukta!!! Itt Lola néni, mondja, hogy Tibsi bácsiék, Lili néniék jól vannak. Összeírjuk a ház lakóit, valami bejelentőt készítünk mindenkiről. Kapunk húsvétra fejenként 15 dkg kockacukrot, 25 dkg lisztet, 1 tojást és ½ kg krumplit. Remek lenne. Elmegyünk Anyuval vízért, csodás tavaszi idő van.

márc. 26. hétfő.
Anyus elmegy reggel Pestre Ilonkával. Átmegy a gyárba. Pang az egész gyár, a ruszkik elvitték gépeinket is. Weber úr szerint nem lesz ezen üzemből már semmi.
Igazolványt sem tudnak adni Apunk, mert nincs semmi munka. Anyus hoz lisztet, tojást. Én főzök spárga levest és sárgarépa főzeléket. Gyönyörű meleg idő van, kapu őrséget állok 12-1-ig a kertbe. Nagyszerűen süt a nap.

márc. 27. kedd.
Meleg napsütéses idő. Anyu elmegy Pablehoz a búzát ledarálni, én főzök paprikás krumplit kolbásszal és egeret sütök ki. Nagyon finom ebédke volt, őrségen vagyok 1-3-ig. Olvasok a kertben ez idő alatt Jókaitól „Egy hírhedt kalandor” c. regényt. Anyu megígéri, hogy csütörtökön engem is elvisz Pestre.

márc. 28 szerda.
Kenyérsütés. Aput közmunkára viszik és az összes férfit a házból. Aput az orosz őr elengedi, mikor Atyus megmutatja a sebét. A többieket ellenben Nagykovácsiba vitték sáncot ásni. /holott a behívóban az volt, hogy Buda újjáépítéséről van szó s minden férfinak kötelessége ebben a munkában részt venni/ így sikerült egy csomó férfit összetoborozniuk reggel 6-ra kiket este 6-ig jól megdolgoztattak árokásással, ekkor borsólevest és egy db kenyeret adtak nekik, és aztán kutyagolhattak hazafelé. 8-ra értek haza szegények holt fáradtan és éhesen. Anyuval elmegyünk Dusiékhoz a Bernáth Géza utcába, elvisszük Katica néninek a levelét, amit ide hozott a postát/már lehet levelet írni/ Dusi nem volt otthon élelemért ment falura, a cselédlánnyal. Különben jól vannak és készülődnek hazafelé Konyárra. Őrségen vagyok d.u. Vilma néni jön hoz vajat de igen drága és Anyu nem veszi át, ő is jön Pestre holnap.

márc. 29. csütörtök.
Reggel 6-kor kelünk. ¾ 7-kor indulunk. Vilma nénivel és a 2 Balogh lánnyal találkozunk 7-kor a Kapucinusoknál. ½8-kor már Pesten vagyunk a Rákóczi körúton kukorica málét eszegetünk. Pest közel sem néz ki úgy, mint Buda. Ép házak vannak nem mondom 1-2 ház kivételével némelyik földig leomolva, mint Budán. A Telekire megyünk csencselni Nagypapa ingéért és egy pár harisnyáért kapunk 1 csibét, 1 másik selyem harisnyáért 1 db 8 kg-os kenyeret kapunk, mit Vilma néniékkel felezünk meg. Egy alsónadrágért ½ liter tejfelt. Veszünk még 12 db tojást 2 kg lisztet ára 55 Pengő, kelkáposztát 30 Pengő/kg. Ezután Laci bácsihoz mentünk a Mávgépgyárba, hol kapun keresztül beszélgettünk, irtó lefogyott s a pocakja eltűnt. Majd felmentünk a lakására, ott Vilma néni tojásrántottát készített jó nagy db kenyérrel ettük. Onnan Manyiékhoz mentünk. Manyi megsebesült aknaszilánkot kapott a lábába, csípőjébe és a jobb karjába mi a legnagyobb és még nem akart begyógyulni. Még jan.29-én sebesült meg és kórházba volt 1 hónapig. Lakásuk épp csak 1-2 ablaküveg hiányzik a ház is rendes 1-2 belövést kapott csak. Igen sápadt szegényke, nagyon megviselte őt az eset több mint 1 hétig állandó 40°-os láza volt. ½7-re vitorláztunk haza.

márc. 30. péntek.
Böjtölünk, csak levest eszünk ebédre, d.u. Anna templomba megyünk Anyuval szentsírt látogatni.

márc. 31. szombat.
Feltámadáson Juditkával és Terivel találkozunk, bemegyünk id. Csíkváriékhoz megnézzük Tonczy fiút, megismer. Este finom vacsorka, szépen megterítünk és urasan késsel villával eszünk: sonkicát tormával, kemény tojást és finom falusi kenyeret, hozzá bort iszogatunk, mit még karácsonyra vettünk és sikerült eltartogatni, eldugdosni a ruszkik elől.

VÉGE.