Vetés és aratás!

A háború pedig ott tanyázott repülőgép roncs képében a mélyben.

-„ Amikor privatizáció volt kaptuk a földet. Pont azt a részt, melyben a roncs volt. Mesélték egykor, hogy volt egy földbe fúródott repülőgép. Ebből a gödörből akkor nem tudták kivenni a motort, de sok roncs darabot elvittek. Vetni kellett. A háborúnak vége volt. A maradványokat betemették elfelejtették.

Elfelejtették! És egy pár éve megkaptam a földet, és ott kint szántás közben bele akadt az ekém. Megijedtem tőle. Szóltam az előjáróságnak” Alakította a szavakat, magyarázta lelkesedéssel a helyszínen a történteket a föld tulajdonosa.

Ezt a repülőgépet is elfelejtették nincs sehol bejegyezve.

A szovjet hadsereg megérkezése előtt a közigazgatás, a csendőrség, az egyház, a MÁV, és az útkaparók jelentettek minden eseményt. Jelentették a saját képességeik szerint. És mihelyt a kertek alá érkeztek az oroszok megszőnt minden. Féltek, elbújtak az emberek. Saját életük mentése fontosabb volt mindennél. Ez időben történhetett az esemény.

Fretter- Pico, Maximiliam tüzér tábornok a 6. német és a 3. magyar hadseregből alakított hadseregcsoport főparancsnoka a Mátra előterében a Karola védőállásban halhatta a 46. és a 4. gárda hadsereg harcairól, szóló felderítők jelentéseit, melyek már ez időben a Solt – Soroksár közötti Duna szakaszon tomboltak. A fontvonalba mélyen beékelődött német hadseregcsoport keleti szárnyát délről és keletről fenyegető ellenséges előretörés elhárítására a Heeres Gruppe Süd főparancsnoka a veszélyeztetett körzetbe vezényelte a 24. német páncélos hadosztályt azzal a feladattal, hogy az épülő védelmi vonal előteréből támadva vesse vissza az ellenséget a Tisza mögé.

A páncélosok csak Hatvanig jutottak el. A felvonulás idején I.A. Piljev tábornok lovas gépesített csoportja meglepetés szerően bejutott Gyöngyösre, és a német 23. harckocsi hadtestének részeivel kerültek szembe.

A váltakozó sikerő harcba beavatkozott a szovjet légierő is, mely november 16-án előre települt Erk-Visznek közötti tábori és a kunmadarasi repülőterekre.

A földi harcok támogatására a német és magyar repülőgépek számtalan bevetést teljesítettek a budapesti, várpalotai és veszprémi repülőterekről. A légi harcok folyamán mind a német magyar, mind a szovjet légierőnek veszteségei voltak.

Ezek közül az egyik Messerschmitt 109 típusú Rheinmetall- Borsig MK 108 gépágyúval felszerelt repülőgépet eltalálták ezért kényszerleszállást kísérelt meg. A felázott talajon a repülőgép elakadt, és alacsony fordulatszámon járó motorral mélyen belefúródott a földbe. A pilótája a roncsok közé szorult, meghalt. A ronccsá vált repülőgép nem gyulladt ki. A nehezebben hozzáférhető részekről, amit csak lehetett a háború után leszereltek. Az akkoriban még foltokban nádassal benőtt ingoványos terület talajvízszintje magas volt, ezért a roncsok egy részét a föld alatt hagyták.

Az Ágai patak meder rendezésével a földterület mővelhetővé vált, de napjainkig a roncs megbújva várta a tőzszerészeket és a MVRSZ kutatóit. Az önkormányzat által biztosított munkagépekkel tőzszerészbiztosítás mellett megkezdődött a feltárás. A felszín közelébe szokatlanul nagy mennyiségő elkorhadt rétegelt fa szerkezető repülő anyag került elő, melyből először arra következtettünk, hogy orosz IL-2 lehet, hiszen e sok faanyagot tartalmazó típusból volt jelentős vesztesége a szovjet légierőnek a környéken.

A fémkereső mőszer jelzéseit követve egyre több és több rész került elő a repülősírból.

Az első német feliratok egy öntött alumínium darabról kerültek elő, majd 12,3 és 30 mm lőszermaradványok. A ragasztott páncél üveg maradványok után a légcsavar lapátok. Ezt követően egy sor lemezszerkezet a szárnyból, és ismét vászon és faépítéső repülőmaradványok.

A botkormány markolat közelében a pilóta csekély maradványai. Ez esetben semmilyen személyes tárgy vagy azonosító lap nem került elő. A kotrógép újabb falatokat emelt ki a földből. A kanál fogai között újabb és újabb lemezek akadtak fenn. Egy mélyebb fogásnál már nem bírja a mindenkit szemen fröcskölő hidraulikahenger. Körül kellett ásni és úgy tárult fel a repülőgép jellegzetes darabja az MK 108 gépágyú.

A mőszer a gödör alján újból jelzett, még lejjebb egy nagy fém darab látszódott ki a földből a további károkozás elkerülése érdekében ezt is körül kellett ásni. Egy adagoló és a turbófeltöltő járókereke került elő.

Csalódottság után újra ellenőrzés és ásást követően előkerült a 12 hengeres motor egyik hengersora. És ezzel kiürült a repülősír. Ennyi lemez és sehol típus vagy gyári szám.

A német repülőgép alkatrészek számozása jól nyomon követhető.

A megtalált hengersor oldalán jól olvasható a 9-605 számmal kezdődő típusazonosító sorszám. A légcsavarokon pedig a 9-120087 VDM sorszám.

A fenti azonosítási számokkal, rétegelt faszerkezettel, MK 108 motorágyúval repültek a német és magyar alakulatok.

A roncsok elhelyezkedése jelentősen eltért az eredeti állapottól, több alkatrész szakszerő szétszerelése ismerhető fel, a csavarok és anyák ki ill. lehajtásra kerültek. Ezt követően a magas talajvíz miatt roncsokat belepte az iszapos homok. A megmaradt roncsok jelentős része a motor, a törzs burkolatok kabin körüli részről származnak.

Ezek közül a jobb kipufogó csonkon szemből kissé alulról nehézfegyverből származó sérülés, a törzs borítás részein lövésnyomok ismerhetők fel.

Több részen a kényszerleszállásra jellemző sérülések kerültek elő. Mind a három légcsavarlapát vége gátra görbült vagy tört. Egyre beljebb elhelyezkedő törésvonalnál 1/8 1/6 1/5 lapáthossz aránynál következtek be.

A 8. 9. törzskeret között található ovális alakú szerelő nyílás környékén alulról felfelé ható erő hatására bekövetkezett győrődések ismerhetők fel. A függőleges vezérsík belépő élén tompa tárgytól származó mély horpadás keletkezett.

A további deformációk és törések oly nagy erejő becsapódásra utalnak melyet a repülőgép személyzete már nem viselhetett el. Az MK 108 gépágyú megtört, a páncélüveg széttörött a ragasztásnál szétváltak. A szárny bekötő vasalásai elszakadtak.

Ezek az alakváltozások a gép szétszelésénél nem keletkezhettek.

A repülőgép roncsok megkerültek, de hogy ki és mikor repült utoljára ezzel a repülőgéppel nem tudjuk. A további kutatások talán megoldják a rejtélyt.

Hort községben nem tudnak német sírokról, nem temettek itt el senkit. A vasút mellett a helyszíntől 2 kilométerre van egy jeltelen katona sír, ismeretlen német katona alig olvasható bevéséssel a korhadó fejfán. Lehet, hogy ez lesz a történet vége? Ki tudja?

Tóth Ferenc

Segítségemre voltak:
Mészáros Attila: Nagykovácsi, Godó Tamás és társai: Hort,
A honvédség Tőzszerész szolgálata: Budapest
Köszönet érte.<őXML:NAMESPACE PREFIX = O />

Jegyzetek:
Hadak Útján 1963-69
Német repülőgép-alkatrészek számozása MRT évkönyv 1995
Punka György: A Messzer
Ármádia folyóirat: 1 évf., 3. szám