<P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">&nbsp;</P> <P align=center>Galambos Gábor<BR><STRONG>Baja hadszíntér 1944&#8211;45</STRONG></P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">
Az 1944 nyarától hazánkat elér? szárazföldi háború gyorsan elérte az ország középs? vidékeit is. Szeptemberre a szovjet csapatok átlépték a történelmi határokat, majd a román átállás következtében délr?l betörtek Erdélybe. A Torda környékén megvívott csata a h?sies magyar ellenállás ellenére is csak a szovjet&#8211;román er?k lassítására volt elegend?, a front megtartására nem. Október 10-ét?l a szovjet 46. hadseregcsoportot az újvidéki 16. határvadász zászlóalj mintegy 2000 f?vel akarta feltartóztatni Óbecse térségében. A heves védekezés után gyors visszavonulás következett. A 2. Ukrán Front október 11-én elfoglalta Szegedet. A szövetségesek kétszer is bombázták a bajai hidat. (http://www.netlabor.hu/roncskutatas/modules/wfsection/article.php?page=1...)

A háború el?szele már megérintette Baja városát, és a front vészesen közeledett. A 46. hadsereg balszárny-csapatai Szeged&#8211;Óbecse között létesített Tisza-hídf?b?l nyugati irányban törtek el?re, és tíz napon belül elérték a Dunát. Marinovszkij marsall kit?n?en felhasználta azt a körülményt, hogy a németek figyelme október közepén és végén els?sorban a Debrecen és környéke körüli harcokra összpontosult, s mintegy észrevétlen a Tiszától a Dunáig terjed? hatalmas hídf?t foglalt el. A Szegedt?l délre átkelt szovjet 46. hadsereg viszonylag akadálytalanul nyomult el?re Kecskemét és Baja irányába. A magyar 3. hadsereg arcvonalát a Szolnok&#8211;Kiskunfélegyháza&#8211;Kiskunmajsa&#8211;Kiskunhalas&#8211;Jánoshalma&#8211;Baja vonalon csupán nagy hézagokkal tudta kialakítani. A homokdombok, homokbuckák az ?szi nedves id?ben jól járható tereppé váltak, s az erd?k, tanyák, szántóföldek is jó rejt?zési lehet?séget kínáltak. S ha a vidék utakban nem is volt gazdag, a kedvez? talajviszonyok a harckocsik számára korlátlan mozgási alkalmat biztosítottak, így a szovjeteknek Kiskunhalas&#8211;Jánoshalma&#8211;Baja vonal el?terébe sikerült elérniük. A magyar 3. hadsereg f?er?it, nevezetesen az 1. huszár-, 1. páncélos-, 8. tábori pót-, és a 20. gyaloghadosztályokat a magyar VIII. és a német LVII. páncéloshadtest alárendeltségében a Kecskemét&#8211;Budapest irány lezárása érdekében Kecskemét&#8211;Szolnok&#8211;Kiskunfélegyháza terepszakasz megtartására összpontosította. A Kiskunmajsa&#8211;Baja terepszakaszon kezdetben az 5. tábori póthadosztály, majd október 19-ét?l a magyar 1. hadseregt?l a térségbe vezényelt 10. gyaloghadosztály, valamint a 2. és a 3. folyamzár-zászlóalj védekezett. Vezetésüket a magyar VII. hadtest-parancsnokság (Markóczy János altábornagy) vette át. A folyam?rzászlóaljak közül a 2. folyamzászlóalj és tábori pótzászlóalj október 15. után a parancs értelmében folytatta útját Baja felé. Közben többször megütköztek az üldöz? szovjet csapatokkal, de veszteségeik nem voltak számottev?ek, és sikerült minden esetben elszakadniuk az ellenségt?l. Különösen a Bácsalmás és a Bácsbokod körüli szovjet támadások voltak hevesek (ennek egyik mozzanatát lásd a Bácsbokodi h?sök c. cikkben: http://www.netlabor.hu/roncskutatas/modules/wfsection/article.php?page=1...). Az érdekes és a viszonyokra jellemz? eseményre így emlékszik Tóth Antal f?törzshajómester, a 2. folyamzászlóalj írnoka, akit a zászlóaljparancsnok el?re küldött Bajára, hogy ott gondoskodjon a zászlóaljak elszállásolásáról: &#8222;Kb. 12 óra tájban felhívtam a bácsbokodi postát, és kértem a zászlóaljparancsnokomat. Erre az ott lév? telefonosn? mondotta, hogy nem lehet megtalálni, mert az ellenség támad, és nagy harc dúl. Talán hívjam fel kés?bb. Kb. 14 óra tájban újból felhívtam. Akkor a postáskisasszony mondta, hogy már a községben dúl a harc. Egyszerre pedig bemondja, hogy a magyarok kiszorultak a községb?l, s épp most lép be egy orosz tiszt, aki a kagylót kéri. Így szólt: &#8222;Most adom át a kagylót egy orosz tisztnek, ki dobra danót és valami egyebet mondott.&#8221; Már tudtam, hogy a zászlóalj megmaradt részei menekülnek Baja felé.&#8221; A szovjet csapatok csaknem a visszavonuló folyam?rökkel (magyar er?kkel) egy id?ben, október 20-án érték el Baját. Nagy Ern? törzskapitány parancsot adott a két zászlóaljnak a folyón való átkelésre, amit &#8211; mivel a hídra nem tudtak feljutni &#8211; kompokon, csónakokon, uszályokon és hajókon hajtottak végre. Az átkelés nem ment zökken?mentesen, mert a szovjet gyalogság er?s aknavet? tüzet zúdított a Dunára és a partsávra, ahol a menekül? német és magyar csapatrészek összekeveredtek. A magyar és német katonák közben utcai harcokat vívtak a városba benyomuló szovjet el??rsökkel. Az október 20-áról 21-ére virradó éjszakán a magyar er?k néhány tagja még a városban rekedt. A 2. folyam?rzászlóaljnak az eredeti parancs szerint Baja-keletnél már korábban kiépített véd?vonalban kellett elhelyezkedniük, és védelmezniük Baját az oroszok ellen. Ám a sebtében végrehajtott, gyors bajai partváltás miatt ez meghiúsult. A 2. folyam?rzászlóalj parancsnokát, Nagy Ern? törzskapitányt ezért október 24-én leváltották. Visszaemlékezéseiben kifejti, miért döntött így: bízott abban, hogy a Dunántúlon még csatlakozhat a Horthyhoz h? egységekhez, hiszen a kiugrási proklamációból erre lehetett következtetni (1944 október 15.). Szálasi Ferencet nem tekintette legitim államf?nek: &#8222;Nem akartam, hogy ártatlan emberek haljanak meg egy ?rült kedvéért, féltettem embereim életét, ezért alapos megfontolás után úgy döntöttem, hogy megtagadom a nyilas parancs teljesítését.&#8221; A XXXI gárdalövész-hadosztály 20-áról 21-ére virradó éjszaka a Bokodi úton el?rehaladva behatolt a városba és kijutott a Dunához. A 10. magyar gyaloghadosztály Dunára támaszkodó szárnyán védelembe vonuló Sz?cs ezredcsoport II. és III. folyamzár-zászlóalja szórványos lövöldözés mellett elhagyta a várost. Gyakorlatilag október 21-ére a szovjet er?k teljesen elfoglalták a várost. A városban lezajlott harci események áldozatai: &#8211; október 20-án a hajnali órákban kisebb lövöldözés volt a Kálvária temet?nél (1 halott) és a kiscsávolyi temet?ben (2 halott, egyikük Szilvási Lajos szakaszvezet?) &#8211; a kés?bbiekben a Damjanich utcában egy magyar katonát találnak agyonl?ve: Szabó László karpaszományos honvéd?rmester, szül. 1921. Bácskossuthfalván &#8211; a Kölcsey utcában, az artézi kútnál egy, a szabadságáról hazatér?, a már elvonult alakulatához visszatérni igyekv? decsi öreghonvédet találnak holtan, itt sebesül meg Wilhelm József is A visszavonulók utóvédjét képez? II. magyar folyamzár-zászlóalj a lebombázott Duna-hídon keresztül hátrált a nyugati oldalra, majd maguk mögött a hídroncsokat és a rajta keresztül épül?félben lév? hadihidat felrobbantották. A visszavonulók f? er?i Érsekcsanád déli körzetében védelembe mentek át. Mivel a város hazánk legnagyobb vízi útja mellet fekszik, és fontos kiköt?vel rendelkezik a folyami szállítás szempontjából, így a folyamot is biztosítani kellet katonailag. A szovjet alakulatok felsorakoztak a Duna keleti partjára, és felfedezték a túlsó parton elmaradt hajókat, uszályokat. Az els?ként (22-én) megjelent orosz alakulatok tüzérséggel szétl?tték a jobb parton kikötött BL 1072 és BL 1059 jelzés? uszályokat. A szovjet katonai flottilla tíz páncélos naszádja az eliszaposodott Ferenc-csatornán küzdötte magát Baja irányába. A Ferenc-csatornában még a lakosság kényszerítésével is csak vontatottan haladtak el?re az éjszakánként faágakkal álcázott hajók. Az 57. hadsereg november 6-án Apatinnal szemben, 9-én Kisk?szegnél (Batina) meglepetésszer?en átkeltek a Dunán és hídf?t foglaltak a Baranya-háromszögben. A szovjetek november 16-án kitörtek a hídf?kb?l, majd 26-ára egyesítették azokat. November 24-én a szovjet 4. gárdahadsereg er?szakos átkelést indított a Baja&#8211;Mohács szakaszon. A folyóvédelemre rendelt német&#8211;magyar alakulatok csak részben érkeztek be. A Duna jobb partján korábban kiépített véd?állásaikat a folyó magas vízszintje megrongálta, elmosta, így azok használhatatlanná váltak. A magyar 3. hadsereg II. hadtestének a Duna vonalára Paks és a Dráva-torkolat között felvonult gyenge alakulatai, illetve Bátaszék környékén a gyengén kiképzett német 31. SS-gránátoshadosztály nem tudta megakadályozni a szovjet csapatok november 27-i partváltását. Az arcvonal felszakadt. A magyar csoportosítást (13 zászlóalj, 11 üteg) a Szekszárdra települt 1. folyamdandár parancsnoksága alá tartozó, gyalogsági harcra alig kiképzett folyam?r-, folyamzár-, határvadász-, csend?r- és ?ralakulatok, az 5. tábori póthadosztály, valamint a 23. gyaloghadosztály Bölcske és Fadd között elhelyezked? 42. és 51. gyalogezredeinek részei alkották. Megsegítésükre, illetve az ellenséges er?k el?retörésének megfékezésére a német hadvezetés a magyar 20. gyaloghadosztályt s a német 1. és 23. páncéloshadosztályt akarta felvonultatni. A Bajánál átkelt szovjet seregtestek a német 31. SS-gránátoshadosztály Bátaszéknél történt november 28-i visszavonulása következtében a magyar 3. hadsereg alá tartozó alakulatok oldalába és hátába el?retörve november 30-án elfoglalták Szekszárdot és Bonyhádot. A harcokban résztvev? szovjet katonák egyike megkapta a Szovjetunió H?se kitüntetést: az 51. m?szaki hidászdandár 18. zászlóaljának katonája, Sztyepanyenkó Grigorij Ivánovics gárda?rmester, a felderít?raj parancsnoka. A kitüntetést az ellenség helyzetér?l &#8211; a Dunán való er?szakos átkelés megszervezéséhez &#8211; adott pontos felderítésért kapta. Baja és Mohács között két alkalommal is hosszabb id?re átúszott a folyam nyugati oldalára, ahol felderítette az ellenség védelmét. A várost elfoglaló szovjet egységek berendezkedtek a városban. Több középületet és magánházat foglaltak le katonai használatra. A városi kórházban részben hadi kórházat rendeztek be. 1945. február 21-én, valószín?leg a dunántúli hadm?veleteik támogatására a németek bombázták a bajai vasútállomást. A támadásnak számos halálos áldozata volt. (B?vebben egy másik írásban.) A változó hadi helyzet márciusban éreztette hatását a város életében. Ekkor váratlanul a szovjet városparacsnokság az egész kórház azonnali kiürítését és átadását követelte. Ez id?ben indult meg ugyanis a Dunántúlon a Tavaszi Ébredés fed?nev? német&#8211;magyar ellentámadás. A szovjet hadsereg átmeneti visszavonulása számos sebesülttel és jelent?s emberveszteséggel járt. A harctérr?l nagyszámú sebesült érkezett az intézménybe. Ennek el?feltétele volt a szeptemberben lebombázott Duna-híd használhatóvá tétele, illetve a folyón való átkelések m?szaki biztosítása. Miközben a Duna a front határa lett, a visszavonulók felrobbantották, elsüllyesztették a menekülésre képtelen hajóikat és minden olyan vízi járm?vet, pontont, úszó munkagépet, amely a szovjet hadsereg átkelését segíthette volna. November 9-ét?l a szovjet Dunai Katonai Flottillát a Tolbuchin marsall által vezetett 3. Ukrán Front parancsnoksága alá helyezték át. A harcok elültét követ?en a szovjet m?szaki alakulatok a Bajai híd roncsain keresztül drótkötélpályát létesítettek, melyen az utánpótlási anyagokat szállították a túlsó partra. A jégzajlást (január 20.) követ?en a megszálló hadsereg a hídroncsok mellett vasúti, lejjebb pedig egy közúti pontonhidat épített. A hajósólyák építése érdekében a bajai kiköt? partfalait felrobbantották. A vasúti pontonhíd üzemeltetésér?l a MÁV és a honvédség gondoskodott szigorú orosz katonai felügyelet mellett. Ez a vasúti híd sínekkel el?re felszerelt önjáró pontonokra épült. Úgy érkeztek a helyszínre, hogy amint beálltak a helyükre, összehevederezték a vasúti pályaelemeket. Minden pontonon motor volt. A pontonhidat drótkötelekkel a hídpillérhez kötötték, s attól 50-60 méterre rögzítették. A pontonhídra vezet? vágány üzemeltetése sok gondot okozott és feladatot adott, hiszen a feljárót mindig a vízállásnak megfelel?en kellett igazítani. A töltésre felmen? sínek meredeksége miatt egy 56-os és egy 375-ös sorozatszámú mozdonyt kellett beállítani a vontatás segítségére. Az oroszok a pontonhidakat légvédelemmel is biztosították, az erd?be ?k is telepítettek légvédelmi ágyúkat. A német légier? már egyre ritkábban jelent meg, de egyszer el?fordult, hogy egyik támadásuk folyamán (1945. március 23?) a bajai út átjárójánál bombával eltaláltak egy l?szert szállító tehervonatot. Emiatt egy hétig állt a forgalom. A támadásnak két polgári áldozata volt: Szabó László és Petrity Károly helyi aranym?ves. A front végleges elvonultával a város és környéke már szinte hátországnak számított. Ennek tudható be, hogy a városban, a Vaskúti úton hatalmas hadifogolytábort létesítettek a szovjetek. Ebben a táborban több ezer magyar és német hadifoglyot tartottak fogva. Több mint háromezren nem élték túl a hadifogságot. A halottak emlékét egy 1946-ban állított emlékm? ?rzi. Források és felhasznált irodalmak: Árokay Lajos: Emlékez? tájak &#8211; A Szovjetúnió Vörös Hadseregének harcai nyomán; Zrínyi Katonai Kiadó, Bp. 1970. 89.o. Csonkaréti Károly &#8211; Benczúr László: Haditengerészek és folyam?rök a Dunán 1870&#8211;1945; Zrínyi Kiadó é.n. 247&#8211;247. o. Bárd László: A bajai temet?kben nyugvó I&#8211;II. világháborús h?si halottak. Kézirat, Türr István Múzeum, Baja Tóth Ferenc: Világháborús roncsok a Duna Paks és Baja közti szakaszán. </P>