2007. szeptember 15-én Madaras községben emlékmővet állítottak az 1944. szeptember 13-án hősi halált halt

B-24 Liberator (RAF) lengyel személyzetének. Az eseményről és kutatásaink eredményéről korábban már beszámoltunk a honlapon (http://www.netlabor.hu/roncskutatas/modules/wfsection/article.phpőpage=1&articleid=372). Most a történet másik főszereplőjét, Wilhelm Johnen vadászrepülőt szeretném bemutatni.

1921. október 9-én a Duisburg melletti Homberg városában született (Niederrhein). A középiskola elvégzése után, a harmincas évek végén állt a Luftwaffe szolgálatába. A kiképzések után 20 évesen, 1941. júniusában került a III./NJG-1. századához. Első repülőgépe a G9+FL jelő, 4224 gyártási számú, Bf-110 D-3 típusú éjszakai vadászrepülőgép volt.

Első győzelmét 1942. március 26–27. éjjelén aratta, amikor lelőtt egy, a RAF kötelékéhez tartozó Wellington kétmotoros bombázót. Következő támadása balszerencsés kimenetelő volt: a szintén a RAF kötelékéhez tartozó Stirling támadásakor a bombázóról leadott gépfegyvertőz eltalálta gépét, Johnen a bal lábán megsérült, s csak ejtőernyővel sikerült megmenekülnie az égő gépből. Sérüléseit hosszú ideig kezelték kórházban, és csak 1942 júliusában tért vissza a szolgálatba.

Johnen egy Focke Wulf Fw 56 gyakorló vadászgép mellett

Októberben az I./NJG-5-höz, decemberben az V./NJG-5-höz helyezték át. Az 1943-as év során 7 légi győzelmet aratott. 1944 januárjában további 7 győzelme volt, ezek közül 3 egyetlen éjszakán, január 27-28-án, amikor három Lancaster bombázót lőtt le a RAF kötelékéből. Február 15-16-án éjszaka újra megismételte a hármas győzelmet. Március 3-án hadnagyként kapta meg a VI./NJG-5. század parancsnoki beosztását.

(portré)

Április 27-28-án éjszaka lelőtt egy négymotoros Lancastert, de a támadás közben találatot kapott Bf-110 G4-es gépének (C9+EN, gy.sz.: 740055) benzintartálya. Emiatt kényszerleszállt a svájci Zürich–Dubendorf reptéren, s pár napig fogságban volt, amíg ki nem utasították az országból. A visszaszolgáltatás előtt a svájciak és a szövetségesek is megvizsgálták a gépet. Csak 2 – MG-151 ágyú – előre tüzelő fegyvere volt, a négy felső, az orrban elhelyezett MG-17-es gépágyú helyét leburkolták. Két MG FM/M „Schräge Musik” ágyút szereltek a törzsbe, és hiányzott a hátsó védőgéppuska is. A rádió és a radarrendszer FuG-8, Fu-G10, Fu-G16, FuG-25, FuG-202, Lichtenstein BC és FuG-220 Lichtenstein SN2 berendezésekből állt. Wilhelm százados könyvéből tudjuk, hogy a későbbiekben is ezt a fegyverzet- és rádiótechnikai modifikációt repülte gépén.

Wilhelm C9+EN jelő Bf-110 G4-es gépe

1944. május 10-én a VIII./NJG-6. repülőszázad parancsnokaként Magyarországra, Szombathelyre helyezték. Ekkor már 17 légi győzelmet tudhatott magáénak. Áthelyezése után hamarosan harci bevetésekre került sor a magyar légtérben. Erről így emlékezik:

„1944. június 26. éjszakáján a britek megtámadták a magyar fővárost Olaszországból. A bombázó repülőgépeket már jelentették az Adria felett. 22 óra 45-kor felszálltunk a repülőterünkről. Bajától északra, tehát messze a fővárostól találkoztunk az angol bombázórajjal és megtizedeltük őket. Csak néhány bomba zuhant Budapestre, jelentéktelen kis tüzeket okozva. Tizenhat ellenséget lőttünk le.” Ezen az éjszakán Johnen a 205. Bombergroup LN-748 lajstromjelő Wellingtonját lőtte le.

Johnen rádióslövészével és egy szerelővel

1944. július 23-án, 22. légi győzelme után főhadnagyi rangot és aranykereszt kitüntetést kapott. Alakulata 1944. július 28-án áttelepült Újvidékre. Szeptember 13-án, 32. légi győzelmeként lőtte le a KH-101-es Liberátort, szeptember 21-én pedig az amerikai légierő 31. Squadron 205. Bombergroup Liberator MK IV-esét. Kétszázadik bevetésén és 33. győzelmén túl, október 29-én megkapta a lovagkereszt kitüntetést. Új gépet kapott, innen kezdve a 2Z+FR jelő gépet repülte.

A 2Z+FR jelő, magyarországi bevetésein használt gépe

1944 őszén előléptették a III/NJG-6. osztályparancsnokának. Ezt az egységet vezette a háború végéig. Utolsó győzelmét 1945. március 6-án aratta Németország fölött egy Lancaster ellen.

Éjszakai vadászpilótaként 34 légi győzelmet aratott, 24 négymotoros bombázót lőtt le, kétszáznál több bevetésen vett részt. A háború után elvégezte az egyetemet, 1952-ben Willi Messerschmitt mérnökként alkalmazta. Visszaemlékezéseit Duel under the Stars címen írta meg és adta ki 1957-ben. 2002. február 7-én halt meg Überlingenben.

Az utolsó légigyőzelem

Felhasznált irodalmak:

Punka György: Messerschmitt Bf-110 – Egy vadász az éjszakából. 
In: Aero magazin 1999/4. 59–63.o. 
Jánkfalvi Zoltán: Az úti célunk Varsó! 
In: Aranysas VI. évfolyam 2006/3. 
Wilhelm Johnen: Duel under the Stars. 
fordította Pátkainé Szántó Györgyi 
Janusz Piekalkiewicz: Légi csaták 1939–1945. 
Ventus Libro Kiadó, 2007. 
www.luftwaffe.cz