<P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt"> </P> <P align=center><STRONG>A 41 Mintájú távbeszél? készülék ismertetése</STRONG></P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">Az elmúlt években egyre több TBK-1-es készülék került a gy?jt?khöz. Sokan kerestek meg, segítsek e muzeális berendezések feltámasztásában. Bízom benne, hogy az alábbi rövid ismertet? segíti a kollégák munkáját. Egy kérés: a cikkben sok a szóismétlés, de ezeket kéretik elnézni, mivel szakszövegr?l van szó.</P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">Az 1938-ban alkotott, és 1940 végén rendszeresített 41 M (Mintájú) berendezés egy bakelit dobozban foglal helyet. Súlya 6,5 kilogramm. A készülék alkatrészei, a telep és a kézi beszél? kivételével egy fémvázra vannak er?sítve. A váz a tokhoz két, úgynevezett elveszíthetetlen csavarral rögzül. A telep a tok bal oldalán, egy lehajtható fedéllel koronázott lyukban kapott helyet. A fedélben található a földel?nyárs, a zárszerkezet alatt pedig a 41 M csavarhúzó. (Ez egy vékony, furcsa alakú vaslapocska.) A telefonkagylón – amely egy három pólusú érintkez?vel csatlakozik a TBK-1-hez – a beszél? és a hallgató fedele lecsavarható – így cserélhet?ek az alattuk lév? szelencék. A csengetésre egy induktor szolgál, amely a forgatás mértékét?l függ?en 100-150 Voltos feszültséget szolgáltat a V1 és V2 pontokon. (Óvatosan, mert nagyon ráz!) Mozgatására egy csavarral rögzíthet? hajtókar szolgál, amelyet a doboz jobb oldalán található, rugós lemeztaggal fedett nyíláson át er?síthetünk az induktor tengelyére. E kar a málházott állapotban a telepfedél hüvelyében kap helyet. Cseng?je váltóáramú. A szerelvénylap fedelén látható a V1, V2 vonal és az F földszorítót. A telepcsatlakozók a teleprekesz fedele alatt találhatóak. A váz kiemelése el?tt a szorítókból a zsinórokat ki kell szedni. A telefon eredeti telepe kett?s duralelem vagy egy úgynevezett lélegz? (szuszogó) elem volt. A telep sarkainak bekötése közömbös. Feszültsége három Volt – mivel a régi „áramtárolók” ma már beszerezhetetlenek, ide ma két ceruzaelem is megteszi. A villámhárító – amely nagyon fontos apróság – egy csillámlemezzel szigetelt szénpár, amely a vázban foglal helyet. A szerelvényfal közepén található kapcsolónak három állása van. A KT állásban a TBK-t a távbeszél? központ látja el a szükséges beszédárammal, azaz ez a megoldás csak központi csatlakozás esetén használható. Mivel tökéletesen m?köd?képes K-10-es vagy nagyobb központ nem nagyon akad magánkézben (vagy ha mégis, tulajdonosai az eredeti leírások hiányában nem igen tudják használni), ezt a megoldást nem szívesen ajánlom. Túl azon, hogy a vezeték ráz (60 Volt és jelent?s a cseng?áram is), ráadásként könnyedén tönkre lehet tenni a hálózatot. A HT állás helyi telepet jelent. Bemutatókon, hadijátékokon ezt a verziót célszer? alkalmazni. Az E állás esetén a berendezés a vonal min?ségének ellen?rzésére szolgál. A kapcsoló itt gyárilag nem rögzül, azt egy aprócska rugó minden esetben visszanyomja. Ezen állásban a beszél?, a hallgató, az induktor és a cseng?, valamint a vonal üzembehelyezésér?l gy?z?dhetünk meg. Utóbbi esetben azonban csak a hálózat szakadását érhetjük tetten. A villáról néhány szó: ez egy kihajtható fémváz, amelyre a kézibeszél? helyezhet?, ha azt épp nem használjuk. A szerelvénylap alatt a villa egy kapcsolót m?ködtet, amely ki és bekapcsolja a készüléket. Ha a kézibeszél? nincs a helyén, a cseng? a hívásra nem szólal meg. A TBK-1 használata: nyissuk ki a fedelet, vegyük ki a kagylót, dugaszoljuk be, hajtsuk ki a villát és tegyük rá a kézibeszél?t, a kart pedig tekerjük be az induktor nyílásába. Kett?s távvezeték esetén a V1 és V2 jel? szorítókat kell használnunk. Egyes vezeték esetén csak a V1-et kötjük be, míg a V2-t az F-et egybef?zzük és az innen kiágazó zsinórt a földel?karóhoz csatlakoztatjuk. A nyársat minél mélyebben lenyomjuk a talajba, a kapcsolót pedig HT állásba tesszük. A TBK-1 kétvezetékes rendszerben (a kábel min?ségét?l függ?en) 500-1500, egyvezetékesben minimum 300 méterig használható megbízhatóan. M?ködhet ezen túl is, de ehhez már némi trükkök szükségesek. (A TBK-1 e mellett még egyéb módokon – például közbens? készülékként vagy rendes, tárcsás telefonként – is használható, de ezeket most azért nem írom le, mert ilyesmit ma már bemutatókon sem alkalmaznak. Ennek oka az ismerethiány, illetve az eredeti kiegészít? berendezések hiánya.) Ellen?rzés (E állás): a kapcsolót E-be tesszük, az induktort megforgatjuk. Ha a saját cseng? szól, a vonal nem szakadt. A kézibeszél?t fülünkhöz emeljük, a beszél?váltót a kagylón lenyomjuk és er?teljesen belefújunk a mikrofonba (kifújás próba). Ha ezt a hallgatóban is halljuk, a készülék is rendben van. Beszéd: hívás el?tt az induktort er?teljesen megforgatjuk – erre az ellenállomás cseng?je jelzést ad. A beszél?nek a forgatás alatt a villán kell pihennie! Tekerés után felemeljük a kagylót, s figyeljük, a másik fél bejelentkezett-e? Ha nem, addig ismételjük, míg a másik fél felveszi a telefont. Ha beszélni akarunk, a kagylón lév? kapcsolót lenyomjuk. A telep kímélése miatt ezt csak akkor tegyük meg, ha valóban beszélünk. Fontos figyelmeztetés: két vezetékes rendszerben sem árt a földelés. Ugyan nem kötelez?, de megéri, különösen, ha vihar közeleg. Az F szorítót egy rövid, és lehet?leg vastag zsinórral összekötjük a villával, s azt a földbe mélyen lenyomjuk. Ha valakinek egyéb kérdése van, tegye föl, s arra a legjobb tudásom szerint igyekszem majd válaszolni. 73! Miklós Forrás: A 41 M távbeszél? készülék m?szaki leírása és használati utasítása (1942), Lövész kiképzési tankönyv (1952)</P>