Sort?z vagy lövöldözés?

2007, október 25 - 10:29 | vegso

Sort?z vagy lövöldözés?   -Félévszázad után is kérd?jelek a kiskunhalasi 56-os eseményekben „Gyöngyösi Papp Ida a tanácsháza sarka és a posta sarka között, az újságos bódé és a gyalogátkel? között halt meg. A vértócsát láttam is, mert napokig nem takarították el. Nem is könny? eltüntetni” - mondta el egy adatközl? annak az eseménynek a kapcsán, ami a mai napig nem tisztázott városunk 20. századi történetében. Sokan sokféleképpen emlékeznek és hallottak az 1956. október 27-én este félhét körül történtekr?l. Ami biztos, hogy a városháza mellett a 61 éves Poloznyik Kálmán, és a 19 éves Gyöngyösi Papp Ida holtan maradt. Mi történt? Sort?z vagy lövöldözés volt? A katonaság, vagy provokáció okozta a tragédiát? Ki l?tt? Ki a felel?s? Ezt szeretnénk felkutatni és kideríteni. A probléma felvázolása sem egyszer?, hiszen legtöbbször egymásnak teljesen ellentmondó adatokat és információkat mondanak el még a szemtanúk is. Az 1990 után megjelent tudományos szakirodalom egyértelm?en sort?znek titulálja az október 27-én lezajlott tragédiát. Ezt egy hivatalos katonai jelentésre hivatkozva állítják, amely így hangzik: Kiskunhalason a 7. tüzérezred katonái a f?téren egy gyülekez? csoportot akartak feloszlatni, akik honvédeinket „magyartalannak” nevezték, majd le akarták szakítani Miklós (Gergely) alezredes váll-lapjait. Az alezredes intézkedésben elrendelte, hogy füstgyertyával és könnyfakasztó gránáttal kényszerítsék a csoport feloszlatását. Kevésbé konkrét állítások szerint két lövés hangzott el, melynek hatására az ott lév? jár?ralegységek sortüzet adtak le a leveg?be, a sort?z elhangzása után kett? f? halott maradt a téren…” A hadsereg szótárában sort?znek min?sül minden olyan katonai egység által parancsra leadott fegyverlövés, amely egy adott embertömeg szétoszlatását célozza. Az 1956-ban, a Duna-Tisza közén található 3. magyar honvéd hadtest parancsnoka október 24-én minden, az ebben a régióban állomásozó alakulatnak azt az utasítást adta ki, hogy „tömegoszlató sort?zzel” kell a békésen távozni nem akaró gyülekezéseket feloszlatni. Gyurkó Lajos vezér?rnagy - akit a kortársak csak önjelölt diktátornak címeztek - parancsát mindenhol betartották. A jelentések szerint a katonaság a településeken a leveg?be tüzelt, de a szétszaladó tömeg helyén szinte mindig maradt néhány sebesült vagy halott. Így a halasi esethez hasonló „sort?z” történt Baján, Kalocsán, Kecelen, Kecskeméten és Szabadszálláson is. Ennek ellenére a város legendatárában többféleképpen maradt meg ez a látszatra egyértelm? történet. Egyesek szerint a szomszédos házakból is l?ttek, mások szerint a civileknél is volt fegyver, így alakult ki lövöldözés. A zavart egyrészt a kevés számú szemtanú, illetve a félelem okozhatta, amely miatt nem tisztázódhatott, hogy pontosan mi történhetett. A hadsereg valószín?leg a legnagyobb titokban kezdte meg az ügy vizsgálatát. Ráadásul a rendvédelmi szervek és a kórház iratai ebben a témában igen „sz?kszavúak”. Másfel?l a két áldozat kiléte is egyedivé tette a tisztázatlan ügyet, mivel mindketten csak bámészkodók voltak, és nem vettek részt a városháza mellett történt atrocitásban. A fiatal Gyöngyösi Papp Ida mez?gazdasági munkás kétszersültért volt a posta sarkán lév? boltban, míg a 1919-es kommunista veterán, Poloznyik Kálmán nyugdíjas borbély éppen sétált a városban, amikor belekeveredett a f?téri gy?lésbe. Itt a frissen városparancsnoknak kinevezett Miklós Gergely alezredest és katonáit vonták kérd?re az összecs?dült, nem éppen fegyelmezett emberek. Az elszabaduló indulatok miatt dördültek el a lövések, de hogy miként és ki l?tt, azt ma sem tudni. Egy 1994-ben lezárult, az alezredes felel?sségét vizsgáló (polgári) ügyészségi eljárás sem tudta megállapítani, hogy kikt?l származtak a lövések, és volt-e t?zparancs. Ennek oka, hogy a szemtanúk, a katonák és a kortársak mind másként emlékeztek. A halotti anyakönyv például a következ?ket írja err?l: „Okt. 27-én d.u. ½ 6-kor a kenyérre várakozók csöndes csoportjába l?ttek ismeretlenek.” Egy szemtanú így látta az eseményeket: „A tanácsháza északkeleti sarkánál 20-30 ember álldogált a szürkületben. Ekkor egy férfihang azt mondta: „Oszoljon szét a tömeg!” A MABI bérház fel?l jött a hang. Nagyon kis szünettel még kétszer ismételte el ezt a felszólító mondatot. A tömeg maradt. A következ? pillanatban, legalább kétszer sorozatlövés dördült. Így: „ratatatatata” pici szünet, „ratatatatata”. A sorozatok hatására mindenki szétszaladt.” Mások szerint néhány százan, akár 400-an is lehettek a téren. A tömeget városházi hangszórók is felszólították a távozásra. Ezek után a katonák a posta épületében lév? népboltot bezárásra, az ott lév?ket hazatérésre szólították fel. Többen tudni vélik, hogy egy rend?rnyomozó saját lakásából l?tt az emberek felé, és az ezután keletkezett pánikhelyzetben kezdték meg a katonák a tömeg oszlatását. Leginkább ez a mozzanat maradt fenn úgy, hogy a legkevésbé bizonyítható, de ugyanígy nagyon nehéz cáfolni. Különös, hogy miután Kiskunhalason demokratikusan gy?zött a forradalom, a vétlen emberekre löv?ket nem vonták felel?sségre. Némelyek nem katonákat, hanem ún. zöld ávósokat láttak a városháza körül tüzelni. Utóbbi állítást cáfolja a 7. tüzér ezred egyik szakaszparancsnokának visszaemlékezése, aki az október 27-i eseményekkel kapcsolatban elmondta: „A törzs ütegb?l a felderít? és talán a híradó szakasz katonái közül 10-12 f? volt a tanácsházán akkor. Feladatuk a tanácsháza ?rzése volt. Miklós Gergely alezredes lement valamennyi katonával a tömeghez beszélni.” Majd miután nem sikerült szép szóval elküldeni az embereket, és ráadásul egyesek nekitámadtak az alezredesnek, ezért ? a leveg?be l?tt pisztolyával, jelt adva a tömegoszlatásra. Az említett 1994-es ügyészségi vizsgálat során egy egykori katona vallomásából ez derült ki: „annak idején azt hallotta a laktanyában a helyszínen volt katonáktól és tisztekt?l, hogy a t?zparancsot Miklós Gergely adta ki. Arra vonatkozóan nyilatkozni nem tudott, hogy a t?zparancs figyelmeztet?, avagy emberekre irányított, célzott lövésekre vonatkozott-e.” Hasonlóan a katonák felel?sségét er?síti Kurdics József tanár visszaemlékezése, aki a másnap, október 28-án lezajlott Ideiglenes Munkás-Paraszt-Katona Tanács ülésén elhangzottakról a következ?ket írta le: „Miklós alezredes védekez?, sajnálkozó hangon tért ki a tegnapi szomorú incidensre. Azt mondta, a riasztó lövésre azért adott parancsot, mert néhány fiatalember le akarta tépni a váll-lapját. Azt azonban, hogy ki l?tt, nem közölte.” Szintén tisztázatlan a sérültek száma. Eddigi forrásaink alapján két személyr?l - egy a posta épülete el?tt, a lábán eltalált diákról, valamint egy buszsof?rr?l - tudjuk, hogy a lövöldözés, vagy a sort?z következtében szereztek sebeket. Ám a történeti szakirodalom szerint három ember sebesült meg. A harmadik személyr?l nem tudunk semmit, ami a kórházi iratok hiányosságainak köszönhet?. A sok ellentmondás között viszont számos megdönthetetlennek látszó tény is van. Tudjuk most már, hogy Gyöngyösi Papp Idát a városháza északkeleti sarkától 15-16 méterre a mai újságos bódé és a postához vezet? zebra között l?tték le. Poloznyik Kálmánt a városháza északkeleti sarkától a mozi irányában 10-11 méterre érte a halálos lövés. A katonák vonala a városháza egykori északi kapuja környékét?l a H?sök tere 3. számú házig terjed? részen lehetett a tüzeléskor. Így találhatták el a lányt a tér közepén, és a férfit a városháza fala mellett. Úgy gondoljuk, hogy végre elérkezett az id?, hogy tisztázódjon ez az esemény. Ennek aktualitása többek között, hogy idén ünnepeljük az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóját. Valamint, hogy a 2007-re tervezett, Kiskunhalas történetét feldolgozó 4. kötetbe szeretnénk, ha végre a megfelel? tények kerülnének ezekr?l az eseményekr?l. Ennek érdekében adatgy?jtésbe kezdtünk, amelynek eredményét a múzeum adattárában helyezzük el. Az eddigi források és az adatközl?k elmondásai alapján mutatjuk be a következ?kben, hogyan történhetett a két halálos áldozatot követel? eset. Látható, hogy a sok adat mellett akadnak még kérd?jelek, ezért várjuk mindazokat a Thorma János Múzeumba, akik bármiféle információval rendelkeznek az 1956. október 27-én történtekkel kapcsolatban! Szakál Aurél - Végs? István Irodalom: Kahler Frigyes (szerk.): Sortüzek, megtorlás, menekülés 1956-1957. Antológia Kiadó. Lakitelek, 1994. Kurdics József: 1956 októberének halasi krónikája. In: Ellentét 1989. okt. 20. Szabó Róbert: Az 1956-os forradalom kronológiája. Kiskunhalas 1956. október 23. - november 4. In: Szakál Aurél (szerk.): Adatok Kiskunhalas történetéhez. Halasi Téka 18. sz. Kiskunhalas Város Önkormányzata, Kiskunhalas, 1996. Szakolczi Attila - Á. Varga László: A vidék forradalma. I. kötet. 1956-os Intézet - Budapest F?város Levéltára, Budapest, 2003. Ternyák Jen?: Naplóm. Kiskunhalas 1956. október 24-t?l 1957. április 10-ig. M?hely Napló. Kulturális folyóirat. 1992. nov. 22. IV. évf. 10-11. szám 4. Tóth Ágnes: 1956. Bács-Kiskun megyei kronológiája és személyi adattára. 2. kötet. Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, Kecskemét, 2001. Zelei Miklós: A halasi norma. Nagy Szeder István regényes élete. GM&Társai Kiadó, Budapest, 2003. (Halasi Tükör, 2006. február 22.)

Átlag:

Értékelésed: Nincs

Fatal error: Class 'DOMDocument' not found in /home/roncskut/public_html/themes/roncskutatas2_design/common_methods.php on line 359