Bácsbokodi h?sök emlékezete –magyar honvéd?k sírjai és útszéli keresztjük
<P align=center><STRONG><FONT size=3></FONT></STRONG> </P> <P align=center><STRONG><FONT size=3>Bácsbokodi h?sök emlékezete</FONT></STRONG></P> <P align=center><FONT size=2><STRONG>magyar honvéd?k sírjai és útszéli keresztjük </STRONG></FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Az 1944 nyarától hazánkat elér? szárazföldi háború gyorsan elérte az ország középs? vidékeit is. Szeptemberre a szovjet csapatok átlépték a történelmi határokat, majd a román átállás következtében délr?l betörtek Erdélybe. A Torda környékén megvívott csata a h?sies magyar ellenállás ellenére is csak a szovjet-román er?k lassítására volt elegend?, a front megtartására nem. A szovjet er?k az Al-Tiszán átkelve komolyabb ellenállás nélkül nyomulhattak a Duna-Tisza közén el?re. Október 10-t?l a szovjet 46. hadseregcsoportot az újvidéki 16. határvadász zászlóalj mintegy 2000 f?vel akarta feltartóztatni Óbecse térségében. A heves védekezés után gyors visszavonulás következett. Az alakulatban a hangulat igen rossz volt, sok volt a szökés, átállás, amit tetézett az állandó partizánveszély. A 3. Ukrán Front október 11-én elfoglalta Szegedet. A szövetségesek egyre hevesebben bombázták a bajai hidat. Az október 15. sikertelen kiugrási kísérlet után a lakosság szenvedése tovább n?tt a hadszíntérré változott Kárpát-medencében. A szovjetek csapatai október 20-ra elérték a Duna bajai el?terében fekv? vegyes (magyar-német-bunyevác) lakosú kis települést, Bácsbokodot, ahol a 16. határvadász zászlóalj utászszázada védett. Ekkor már a zászlóalj parancsnoksága a minél siet?sebb visszavonulás terveit kívánta megvalósítani. Bezdánnál akartak átkelni a Dunántúl felé. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Október 20-án délel?tt tíz órakor a bácsbokodi templom tornyából szovjet lovas jár?rt észleltek. Egy üteg a település leventepályájáról tüzelt rájuk, mire szovjet aknat?z érkezett válaszul. Néhány órára megtorpant az orosz el?nyomulás, de az üteget is visszavonták Bajára. Az utászszázad parancsnoka a visszavonulás mellett döntött. Ám máig tisztázatlan körülmények között a község keleti határában mégis ottmaradt az utászszázad egy utóvéd szakasza. ?k, ellenben bajtársaikkal, vállalták a küzdelmet a szovjettel. A déli órákban a Bácsalmás irányából el?retör? szovjet harcfelderít? jár?r a Mátételke-Bácsalmás útkeresztez?dést?l keletre a 2. tanyánál vette fel velük a harcot. A helyiek hatalmas fegyverropogásra emlékeznek, de a „csatának” szemtanúja nem volt. A félelmetes „perg?t?zben” a kis ellenálló csoport egy része a községen keresztül elmenekült. Az útkeresztez?désnél hagyott „maradék” utóvédszakasz – talán egy ember kivételével - összes katonája h?si halált halt. Baksa István (1913), Békés Ferenc (1915), Bérczes József (?), Hlozsán Sándor (1920), Irema László (1922), Kiss Imre (1914), Leitovitz Gyula (1912), Smatana László (1922), Stöcker Ern? (?), Szakos Béla (1911), Szijjártó Gyula (1914), Takács János (1907), Ujj János (1911); 2 f? neve ismeretlen. Ugyanezen a napon az esti órákban bújt el? egy Szalma Ferenc nev? topolyai születés? honvéd, akit viszont másnap a „felszabadítók” elfogtak, további sorsa ismeretlen, bizonytalan. A halott katonákat október 22-én a bácsbokodi római katolikus temet?ben hantolták el a helybeli lakosok: Pataki András, Hárs István, Petres József, Marcsinkó József. A község határában elesett honvédek két sírban nyugszanak, a feliratok név nélküli h?sökként említik ?ket. (A név szerint ismert katonák közül 5 f? még mindig nem szerepel a központi katonai nyilvántartóban.) A határvadász egység hamarosan megsz?nt, mivel közülük november 29-én, Szekszárdnál közel 1000 f? hadifogságba esett. (A katonai nyilvántartás szerint itt és ekkor t?nt el hivatalosan, a már említett Szalma Ferenc is!) Bácsbokod polgári lakosainak élete is megnehezült. Október-novemberben többek is áldozatul estek (lelövés, kivégzés, er?szak stb.) a szovjet katonai megszállásnak. Nem beszélve a német ajkú lakosságról, akiket malenkij robotra hurcoltak el. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Az október 20. h?sies ellenállás helyszínét több éve útszéli kereszt jelöli Bácsbokod határában, amit Ispánovity József és felesége állított. Minden évfordulón virágokkal emlékeznek rájuk. „Halott az, akit elfelejtenek. Mi nem felejtjük ?ket soha.” </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Galambos Gábor – Végs? István </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Források: Döme Ottó: Az 1000 éves Bácsbokod története. Bácsbokod Község Önkormányzata, Bácsbokod, 1998. Ungváry Krisztián: A magyar honvédség a második világháborúban. Osiris Kiadó, Budapest, 2004. </FONT><A href="http://www.hadifogoly.hu"><FONT size=2>http://www.hadifogoly.hu</FONT></A><FONT size=2> </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Adatközl?k: Hárs Istvánné Ispánovity József Régeisz Péter </FONT></P>
