A nagymacska éjjel támad avagy az infravörös Párducok
<P style="MARGIN: 0.4cm 0cm 0pt"> </P> <P align=center><FONT size=3>A nagymacska éjjel támad<BR>avagy az infravörös Párducok</FONT></P> <P align=center><FONT size=3></FONT> </P> <P align=justify>A németek – igaz kis mennyiségben – éjszakai harcra is alkalmas, különleges, infravörös érzékel?vel felszerelt Párducokat (Panzerkampfwagen V. vagy más néven Pz. V.) is gyártottak a II. világháború során. A német hadsereg már a háború elején is kísérletezett infravörös elven m?köd?, az éjszakai látást segít? berendezés kifejlesztésével, azonban Hitler 1940-ben leállított minden olyan hadi kutatást, amib?l 1 éven belül nem lehetett fegyvert készíteni. (Ugyanis azt hitte; 1 éven belül véget ér a háború, és addigra már nem lesz szüksége az új fegyverekre és találmányokra. Mint sok mindenben; ebben is tévedett!) A programot csak 1943-ban elevenítették fel újra, amikorra a szövetségesek már jelent?s légifölényre tettek szert.</P> <P align=justify>Ebben az évben néhány Párducot 300 mm-es „Uhu” (bagoly) infravörös sugárvet?vel (a nyugati szakirodalomban IR = infra red vagy infra rot néven szerepel) és „Biwa” képátalakítóval szerelték fel. Utóbbi látható fénnyé alakította át az infravörös jeleket. Mindkét berendezést a híres Zeiss optikai m?vek készítette. A próbák kezdetén a Párducok legénysége az éjszakai vezetés és célzás módszereit gyakorolta a páncélosok kiképz? iskolájában, Fallingboostelben. A sugárvet? hatótávolsága azonban mindössze 600 m volt, ami nagy mértékben korlátozta a Párducok kit?n? lövegének hatékonyságát. Ezért 1944-ben a németek egy féllánctalpas járm?re nagyobb, 600 mm-es sugárvet?ket szereltek, és a Párduc tankkal együtt állították hadrendbe. A két gépet egy „Falke” (sólyom) elnevezés?, szintén féllánctalpas szállító egészítette ki, amelyen rohamkarabélyokkal felfegyverzett páncélgránátos raj foglalt helyet.</P> <P align=justify>A tervek szerint ezeket a „Vampir” (vámpír) nev?, éjszakai látást segít? rohamsisakba integrált berendezéssel is ellátták volna, azonban erre már sosem került sor. A hadsereg a „Sperber” (karvaly) nevet adta a három járm?b?l álló harcászati alegységnek, ami elvileg 2500 m-re növelte az éjszakai Párducok hatótávolságát.<BR>1944 nyarán a 116. páncéloshadosztály 24. ezredének 3. századához tartozó Párducokat a bergeni kiképz?központban felszerelték az Uhu berendezésekkel. Emellett a Karvaly-egységek éjszakai bevetéseihez szükséges technikákat is gyakorolták.</P> <P align=justify>Hitler az Ardennekben indított német ellentámadás során akarta bevetni a századot. Ugyan a Karvaly-egységet valóban a nyugati frontra vezényelték, de a tervezett szerepkörben sosem vetették be ?ket. 1945 elején a Karvaly-alakulat Székesfehérvárra érkezett, ahol a 6. SS-páncéloshadsereg kötelékébe sorolták. Az egységet a szovjetek által körülzárt Budapest felszabadítására tervezett ellentámadásban akarták bevetni. Sajnos néhány szállítási hiba folytán az egység több harckocsija az infravörös berendezések nélkül érkezett Magyarországra. De bevetésükre amúgy sem került sor, a németek Tavaszi ébredés elnevezés? offenzívája Székesfehérvár térségében elakadt a sárban.</P> <P align=justify>Legtöbben a II. világháború utolsó nagy német hadm?veletének az ardenneki offenzívát tekintik. Pedig néhány hónappal kés?bb Magyarországon ennél egy méreteiben és hadászati fontosságában is jóval nagyobb hadm?velet zajlott, a Tavaszi ébredés.</P> <P align=justify>1945 februárjában a nyugat-magyarországi hadszíntéren a német hadvezetés a Dunántúl keleti részét és Budapestet birtokló szovjet 3. Ukrán Front ellen nagyméret? támadást tervezett. Ennek célja a Dunántúlon lév? nyersanyagforrások (k?olaj, bauxit, mangán), élelmezési javak és a felvonulási területek biztosítása, valamint a szovjetek további nyugati irányú el?retörésének megakadályozása volt azáltal, hogy a német-magyar csapatok a Duna nyugati partján álló nagy kiterjedés? szovjet hídf?t felszámolják, a Velencei-tó keleti el?tere és a Dráva torkolata között el?renyomuljanak a Duna vonalára. A támadás súlyponti csoportosítása az ardenneki offenzívában súlyos veszteségeket szenvedett, és utána lassú ütemben újra feltöltött 6. (SS-) páncéloshadsereg lett. Ennek összlétszáma 1945. március 1-jén 81 ezer 400 f? volt. A hadsereg parancsnoka Josef (Sepp) Dietrich SS-Oberstgruppenführer, a Waffen-SS vezérezredese volt, akinek a legendák ellenére katonai ismeretei meglehet?sen hiányosak voltak. A csapatot valójában a hadsereg vezérkari f?nöke, Fritz Kraemer SS-Brigadeführer. a Waffen-SS vezér?rnagya irányította. A 6. (SS-) páncéloshadsereg f?csapását Dunapentele, Dunaföldvár és Szekszárd felé mérte volna, hogy kettévágja a 3. Ukrán Front védelmét. A Balaton és a Velencei-tó között felvonuló német páncéloshadsereg jobbszárnyát az I. lovashadtest biztosította a 3. és a 4. lovashadosztállyal, valamint a magyar 25. honvéd gyaloghadosztály felével és a 20. honvéd rohamtüzérosztállyal. Középen az I. SS-páncéloshadtest alárendeltségében az 1. SS- és 12. SS-páncéloshadosztályok a Sárvíz-csatornától nyugatra indítottak támadást a Sió-csatornán való átkeléshez.</P> <P align=justify>A hadtest alárendeltségében volt a 25. honvéd gyaloghadosztály másik fele is. A balszárnyat a II. SS-páncéloshadtest 2. SS- és 9. SS-páncéloshadosztálya, valamint a 23. páncélos- és a 44. Hoch und Deutschmeister birodalmi gránátoshadosztálya fedezte volna, és el?renyomult volna Dunaföldvár felé. Ezután hídf?ket foglaltak volna Dunapentelénél, Dunaföldvárnál és Bajánál. A hadm?veleti terv, amelynek els? változata már 1945. január 28-án napvilágot látott Operation Süd (Déli Hadm?velet) néven, végül a Frühlingserwachen (Tavaszi ébredés) fed?nevet kapta. A 6. (SS-) páncéloshadseregnek a hadm?velet megindulásakor 303 bevethet? harckocsija (ebb?l 114 Panther és Tiger), 132 rohamlövege, illetve vadászpáncélosa (összesen 435 harcképes páncélosa) volt. A harcászati meglepetés hiánya, az er?sen felázott talaj, az elégtelen tüzérségi l?szerkészlet, a légifölény nélkülözése és a szovjet 3. Ukrán Front csapatainak kiválóan megszervezett, mélyen tagolt védelme mind közrejátszott abban, hogy a 6. (SS-) páncéloshadsereg 1945. március 16-án, a szovjetek bécsi támadó hadm?veletének megindulásakor beismerje kudarcát és hadm?veleti visszavonulásra kényszerüljön. 1945 folyamán tovább folytatódott a Karvaly-egységek kudarca. A tervezett öt egységb?l mindössze kett?t sikerült felszerelni, viszont ezek csatlakoztak a sietve felállított „Clausewitz” páncéloshadosztályhoz, amelyet 1945 tavaszán állítottak fel a nyugati fronton.</P> <P align=justify>Április 21-én a két alakulat a Weser-Elba csatornánál áttörte az amerikaiak egyik harckocsik elleni állását. Ez volt az éjszakai Párducok egyetlen önálló egységként való harci bevetése. 1945 márciusában a „Müncheberg” páncéloshadosztályt is meger?sítették egy 10 Karvaly Párducból álló alakulattal, valamint egy gépesített gyalogosszázaddal. A gyalogságot az éjszakai harchoz szükséges felszereléssel is ellátták. A hadosztály részt vett a Berlinért vívott utolsó csatában, és ezek során teljesen megsemmisült. Arról nincsenek egyértelm? adataink, hogy a hadm?velet alatt eredeti feladatkörükben alkalmazták-e ?ket, de valószín?leg az egységek a z?rzavarban teljesen szétszakadoztak, és kisebb csoportokban vették fel a harcot, amely során az összehangoltság hiánya miatt felmorzsolódtak. A páncélosok fallingboosteli iskolájában az Uhu alkalmazásának egy fejlettebb módját is kidolgozták, ami a „B megoldás” elnevezést kapta. A Karvalynak ugyanis az volt a legnagyobb hátránya, hogy csak a harckocsiparancsnok számára tette lehet?vé az éjjellátást, ezért az irányzót és a vezet?t is neki kellett irányítani.</P> <P align=justify>A háború vége felé Fallingboostelben néhány régi Párduc D-t és A-t is elláttak infravörös berendezéssel. A vezet? is kapott sugárvet?t és képátalakítót, ezen kívül az irányzó periszkópjainak egyikét is alkalmassá tették a sötétben való látásra. Így három kezel? éjszaka is észlelhette a célpontokat. 1945 áprilisában több olyan Párduc csatlakozott a Clausewitz páncéloshadosztályhoz, amelyet a B megoldás felszerelésével láttak el.</P> <P align=justify>Ezeknek a harckocsiknak egyetlen harci bevetésér?l tudunk; április közepén, Uelzen közelében az új brit Comet (üstökös) harckocsik egy egész szakaszát semmisítették meg.</P> <P align=justify>Összegzésként elmondható, hogy az éjszakai harcra kifejlesztett infravörös berendezések katonai alkalmazása is már túl kés?n jött ahhoz, hogy számottev? mértékben befolyásolhassa a háború menetét. Ugyanarra a sorsra jutott, mint a német katonai fejlesztések legtöbbje, mint a sugárhajtású repül?gép, a folyékony hajtóanyagú rakéta, a táv- és vezetékes irányítású robotfegyverek, vagy akár a világ els? igazi tengeralattjárója (ugyanis a többi akkori „tengeralattjáró” csak búvárhajó volt), a XXI-es típusú.</P> <P align=justify>A cikket Számvéber Norbert: A Tavaszi ébredés (Regiment, I. évf. 2005/1. 52–57.o.) és http://crowland.uw.hu/images/haboru/parduc.html alapján összeállította Galambos Gábor.</P> <P align=justify>A Képgalériában Infravörös Párducok címmel csatolt képek is láthatók. </P>
