<P align=center><FONT size=3><STRONG></STRONG></FONT>&nbsp;</P> <P align=center><FONT size=3><STRONG></STRONG></FONT>&nbsp;</P> <P align=center><FONT size=3><STRONG>Roncskutatás?</STRONG></FONT></P> <P align=center>&nbsp;</P> <P align=justify><FONT size=2>Véletlenül tévedtem az Oldalra, mint bizonyára szinte mindenki. Ami azonnal megfogott, az a tárgyak és a történelem kapcsolata emberi sorsokon keresztül. Mára már úgy látom, a Roncs úgy m?ködik, mintha egymás melletti független témakörök futnának. A Kitüntetésazonosító, a Detektoros, a Restaurátor, a Gy?jt?, a Makettez?. Valahogy a Roncskutató, mintha kivesz?ben volna&#8230; Igaz, ez a rész igényli a legtöbb ismeretet. Példa: Öreg bácsi elmondása alapján detektoros keresgélés a mez?n, pár repalkatész feltárása, adattábla alapján kutakodás adatbázisokban. Beazonosítás, a lezuhant járgányról &#8211; esetleg pilótájáról &#8211; kép(ek). A maradványok, alkatrészek állagmegóvása-restaurálása. Megfelel? írásos és fotóanyaggal kiállítás és/vagy internetes megjelenés. Esetleges túlél?k megkeresése. Nagyjából erre mondható el, hogy roncskutatás. Ezzel szemben: vettem osztrák börzén, ugye milyen klassz? (Gratulálok, nagyon drága, nagyon ritka stb.) Mos ne is szóljak a &#8222;holérdemesásni&#8221; és a &#8222;mennyitérhetez&#8221;, meg a &#8222;szerintetekezvalódivagyhamisítvány&#8221; beszólásokról. A fenti példával két gond van. Az egyik, hogy egyszer?bb a lepucolt tárgyat az íróasztalunkra kitenni (és bezsebelni az ismer?sök, barátok elismerését), mint adathalmazokat átrágni, esetleg küls? segítség igénybevételével. Id? és pénz. A másik gond nagyobb. Egyre kevesebb a szemtanú. Apám most halt meg 2007. januárban. ? frissen érettségizve &#8222;csípte meg&#8221; még a Háború utolsó hét hónapját. 84 éves lett volna a nyáron. Halála szolgáltatta az apropót ehhez a cikkhez. Valamennyi igazi roncskutatót fenyegeti a kortárs szemtanúk fogyatkozása. Találtam egy autóroncsot az erd?ben. Festése alapján gyanús, hogy katonai. Kialakítása révén harmincas évek terméke. A környéken csupa vadonatúj építés? lakóház. Egyetlen régi épület volt a közelben. Bezörgettem, kérdem ki a legrégebben itt lakó? El?kocog egy néni, megszólítom: - Mióta tetszik itt lakni? - Ó, már nagyon-nagyon régen! 1964 óta! (Püff neki! Húsz évvel a harcok vége után költözött ide. Azért mégis próbálkozom.) - Tetszik tudni valamit az autó maradványról amott az erd?ben? - Miféle autómaradvány? Na, ennyit a szemtanúmról&#8230; (Az autóroncsot egyébként már ne keressétek! 2006 ?szén valaki begy?jtötte. A &#8222;privát nyomozás&#8221; szerint nem az Erdészet volt&#8230;) Kedves Roncskutatók! Ha elmennek a régi harcosok és elfogynak a civil szemtanúk, oda a roncskutatás. Óráról órára romlanak az esélyeink! Nehezen tudjátok elképzelni? Gondoljatok bele: ismerjük az 1849-es Tápióbicskei csata idejét-helyét. Ha kimegyünk kutakodni és &#8211; mondjuk &#8211; találunk egy rozsdás kardot, lesz ahhoz történet? Lesz Restaurálás, lesz Azonosítás, lesz Gy?jtemény, talán még Makett is lesz. Csak történet, az nem lesz&#8230; A Második Világháború még nem volt olyan régen. Gyermekként naponta találtunk valamit a Kitörés útvonalán. A hatvanas évek elején bármelyik el?kert kerítése mögött jó eséllyel volt még puska, pisztoly, szurony, sisak. De l?szer, kézigránát biztosan. Ma már sok az új épület, azok környékén már nem érdemes keresgélni. Az utcánkban a legrégebbi lakó a harcok után költözött oda, de még legalább (azóta exhumált) sírokról be tudott számolni. Ma próbáljon meg valaki a kitörés útvonalán érdekl?dni&#8230; Tagtársak! Mi lesz a roncskutatással? </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Üdvözlettel: </FONT><FONT size=2>T?zhenger </FONT></P>