Apám halálára
<P style="MARGIN: 0.4cm 0cm 0pt"> </P> <P style="MARGIN: 0.4cm 0cm 0pt" align=center><FONT size=2><STRONG>Kedves Tagtársak! Kedves NDI, kalóz14, Priller, Podva, WIII, Malaja! </STRONG></FONT></P> <P style="MARGIN: 0.4cm 0cm 0pt"><FONT size=2></FONT> </P> <P style="MARGIN: 0.4cm 0cm 0pt"><FONT size=2>Megrendülten közlöm, hogy az alábbi cikk f?szerepl?je 2007. január 3.-án rövid fájdalmas betegség után elhunyt. </FONT></P> <P style="MARGIN: 0.4cm 0cm 0pt"><A href="http://www.netlabor.hu/roncskutatas/modules/wfsection/article.php?page=1&articleid=198"><FONT size=2>http://www.netlabor.hu/roncskutatas/modules/wfsection/article.php?page=1&articleid=198</FONT></A><FONT size=2> </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Sajnos, roncskutató szempontból nem volt ideális partner. Számára a múlt – benne a Második Világháborúval – lezárt, hátrahagyott, befejezett volt. Amikor közöltem vele, hogy történetét feltettem erre az oldalra és kértem egészítse ki, nem sokat tudtam bel?le kihúzni. Próbáltam az alakulatának nevét, számát elkérni. Nem emlékezett (vagy nem akart emlékezni) rá. Kérdésemre: valami kisebb egység volt? Annyit válaszolt, hogy dehogy! Nagy felhajtás volt, induláskor még egy miniszteri szemle is lezajlott. Az, hogy fogságból visszatértekor a Monostori Er?dben szabályosan fogva tartották ?ket a „kazamatákban”, az is csak véletlenül derült ki. (Ávós szer? alakok naphosszat vallatták ?ket, mondanák el önként, mit követtek el… Apámról például valaki elterjesztette, hogy 1944 nyarán Debrecenben csend?r hadnagyi egyenruhában grasszált és intézkedett. Azért elég egyértelm? volt, hogy egy frissen érettségizett fiatalembert ritkán „neveznek ki” csend?rtisztté, mégis id?be telt amíg a dolog tisztázódott.) Apám tehát roncskutató szempontból nem sok támpontot adott. ? inkább leszármazottai, unokái jöv?jéért aggódott, a gyerekek el?menetele, sorsuk iránti figyelem töltötte ki beszélgetéseinket. Rendkívüli képességgel elemzett politikai, gazdasági helyzetet. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Éleslátására elég egyetlen példát hoznom: 1959-ben (!) közölte velem: „ Te talán még nem, de a gyerekeid egész biztosan a Európai Egyesült Államokban fognak élni. Talán másként fogják hívni, de egyébként teljesen biztos lehetsz ebben!” Leírom még egyszer az évszámot: 1959… Bár ez egy hangsúlyozottan politika mentes oldal, mégis be kell számolnom róla: Apám a nyolcvanadik születésnapján lépett be egy pártba. Azt mondta, most nem a keletr?l fenyeget? katonai, hanem másfel?l érkez? gazdasági veszély érz?dik. Tagfelvételi kérelmében megírta: magas koromnál és rossz egészségi állapotomnál fogva nem tudok részt venni a párt munkájában, de úgy éreztem – ezekben az id?kben – feltétlenül bizonyságát kell adnom (magamnak és másoknak) a szigorú állásfoglalásnak. Ekkor már halálos beteg volt. Orvosai szerint bármelyik nap meghalhatott volna. Mégis, még több mint négy évig köztünk volt, és a személyes példamutatás ideje lejárván, kemény – de nem szeretet nélküli – szavakkal irányította, bírálta családja életét. Egészen a tegnapig. Illyés Gyulával zárom soraimat: „Hullj pajzsnak holtan is megszabdalt honodra.” </FONT></P>