<P align=center><FONT size=3><STRONG></STRONG></FONT>&nbsp;</P> <P align=center><FONT size=3><STRONG>Apám és a II. VH.<BR></STRONG><FONT size=2>(T?zhenger cikke)</FONT></FONT></P> <P style="MARGIN: 0.4cm 0cm 0pt">&nbsp;</P> <P align=justify><FONT size=2>Apám és a II.VH. 1944 tavaszán érettségizik Szatmárnémetiben. Debrecenbe gyalogol, rokonokhoz. A nyarat itt tölti, majd szeptemberben megkapja behívóját. 1944 október elején elindul Székesfehérvárra.</FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Hortobágy fel?l már orosz tankok közelítenek, ezért Nyíregyháza felé nagyot kerülve, Budapesten át a legkülönfélébb járm?vekkel utazik kijelölt állomáshelyére. Székesfehérváron beöltözik, majd némi kiképzés után a m?szaki alakulattal gyalog indul Komáromba. A Vértes táján az utászcsizma kegyetlenül feltöri a lábát. Kiáll a menetoszlopból és bezörget egy sváb családhoz, ahol ellátják sebeit. Vacsorát és szállást kap. Másnap marasztalják: &#8222;- A németek majd elmennek. Jönek az oroszok, de majd azok is elmennek. Kapsz civil ruhát, maradj itt!&#8221; </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Mivel a családi nevelésben szerepet kaptak bizonyos elvek a Haza védelmével kapcsolatban, reggel tovább indul. Komáromban kiderül, hogy alakulata már elhajózott nyugatra. Követi ?ket és Bajorországban csatlakozik a századhoz. A szövetséges légitámadások, és a kijelölt laktanya romos állapota miatt egy falutól kicsit távolabb, egy erd?széli bunker táborban szállásolják el ?ket. Az angolszászok felderítése viszont kit?n?. Napi rendszerességgel precíz légitámadást kapnak. </FONT><FONT size=2>A bombák kicsik, csak arra jók, hogy televágja szemüket-szájukat és a fedezékeket homokkal. Amikor már az ágyúzás igen közelinek t?nik, az alakulat úgy dönt, hogy tovább áll.</FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Apám marad, egyedül. A készletek kitartanak, enni-inni van mit. A front elvonul, ? besétál a faluba. A településen hemzsegnek az amik. Senki nem foglalkozik vele. (Fegyvert nem vitt magával!) Betér a kocsmába, kér egy sört. Persze a krimó is tele az Egyesült Államok hadseregével. Egy jenki ?rmester egy darabig méregeti a szokatlan egyenruhát, majd udvariasan megkérdi hogy ki a fene? A válasz után elkíséri egy hadifogolytáborba. Ott persze azonnal találkozik az alakulatával&#8230;</FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Lebombázott német városok utcáit kell szabaddá tenniük. Ennek során látott olyan települést, amely a szó szoros értelmében térdig ért&#8230; Kés?bb tolmács lett (az amerikaiak a magyar hadifoglyokat azonnal német parancsnokság alá helyezték). Egy hosszú folyosós (iskola?) épület szobáinak ajtaját levették és kereszben letámasztották. Teherautószám érkezetek az ami katonák napi ellátmányát tartalmazó impregnált papír dobozok. Ezeket egy rohamkéssel fel kellett vágniuk és tartalmukat szobánként szétszortírozni. A dobozok tejport, kétszersültet, húskonzervet, WC papírt, cigarettát és csokoládét tartalmaztak. A szobákat plafonig pakolták, pedig a katonák közben is folyamatosan bejártak és tele zsebekkel hordták el a cigit és csokoládét.</FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Közben volt egy higiéniai kalandja: egy hadifogoly frissen készült tortát vitt a gyengélked?re. A táborparancsnok arra autózván meglátta és azonnal a sárba dobatta a süteményt. Az elképedt fogolynak megparancsolta, hogy a raktárban vételezzen fehér keszty?t és süttessen új tortát. </FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>A pazarlásról: a foglyokkal ház méret? kupacot rakattak német b?rcsizmákból és meggyújtatták. A magyar parasztból lett hadifoglyoknak potyogtak a könnyei, ezt a pocsékolást látva. Az arra járó amerikai tiszt megkérdezte, mi a baj, majd közölte, hogy nem kell bánkódni, ennél sokkal több és újabb amerikai csizma érkezik, jut mindenkinek. Igaza is volt, apám meghízva, tömött hátizsákkal és mindkét kezében tele b?rönddel érkezett haza a fogságból. Komáromban kellett jelentkeznie, &#8222;igazolás&#8221; miatt. Na, itt aztán megszabadították az összes holmijától. </FONT><FONT size=2>Csak ez a kanál maradt a zsebében&#8230; </FONT></P> <P align=center><FONT size=2><IMG height=304 src="http://www.netlabor.hu/roncskutatas/uploads/photos/3993.jpg" width=564></FONT></P> <P align=justify><FONT size=2>Ennek a kifosztásnak van még egy slusszpoénja. A nyolcvanas évek közepén id?s rokonunk (vadász pilóta volt a VH-ban) kilencvenedik születésnapját ünnepeltük a Kárpátia étteremben. Szóba kerülvén ez a komáromi eset, a két öreg egymás vállát átkarolva harsogta (M. bácsi már kicsit nagyot hallott&#8230;) &#8211; Mi itt vagyunk és isszuk a jó bajor sört, de hol vannak az egykori zabrálók? A Kreml falában! Vagy még ott se&#8230;!</FONT></P> <P align=justify>&nbsp;</P>