<P align=center><FONT size=3>A katonai rádiózás története I.</FONT></P> <P align=justify>I. Kohénerrel és szikraadóval kezd?dött A hivatalos magyar rádiózás 1903-ban indult.<BR>Az akkor Berlinben tartott els? nemzetközi rádiókongresszusra delegált magyar megbízottak egy, a kor színvonalán a legkiválóbbnak tartott adó-vev? berendezést vásároltak. Az államkincstár költségére beszerzett szikraadó és Branly-féle kohéner els? hazai szereplése alkalmával Csepel és Újpest között teremtett kapcsolatot.</P> <P align=justify>Az adó antennáját a Weiss Manfréd gyár, míg a vev?ét az Egyesült Izzólámpagyár kéményére szerelték &#8211; ám az els? kísérletek nem hoztak eredményt. A vev?ben ugyanis olyan zavart keltett a közeli villamosvasút elektromos zaja, mely lehetetlenné tette a kapcsolat felvételét. Hosszas egyezkedés után a posta szakemberei végül elérték, hogy a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság egy id?re kikapcsolja a vezetékekb?l a feszültséget &#8211; s ett?l a pillanattól kezdve tökéletesen m?ködött a berendezés.</P> <P align=justify>Az eredményekr?l az egykorú lapok is beszámoltak. A tudósítások felkeltették a közös hadügyminisztérium néhány hivatalnokának a figyelmét is, akik parancsnokaiknál elérték, hogy a további kísérletekbe a hadsereg is beszálljon &#8211; melynek eredményeként a következ? próbára már Bécs és Budapest között került sor. A magyar f?városba települt adó antennája 180 méter magasba nyúlt, s egy léggömb tartotta, míg az osztrák f?városban két kémény közé feszítették ki a közel kétszáz méter hosszú zsinórt. A jeleket meglep?en jól vették.</P> <P align=justify>A siker hallatán a haditengerészet is felfigyelt, a kísérleteket az Adrián folytatták. A nagy cél érdekében az El?re nev? g?zös két árbocát meghosszabbították, így közel harminc méter magas tartókkal dolgozhattak. A parti állomást Fiumében, a vegyészeti gépgyárban, a már korábban jól bevált kéményekre telepítették. A tapasztalatok szerint egészen Anconáig tudták tartani a kapcsolatot.</P> <P align=justify>A Monarchia hadserege az els? világháború el?tt a német Telefunken szikratávíróit rendszeresítette. Ám e berendezés nagyon kezdetleges volt, így több tudós is megkísérelte felváltani valami mással. A nemzetközi versenyfutást az amerikai Lee De Forest nyerte meg 1906-ban az elektroncs? fölfedezésével. A hosszas kísérletezgetéssel el?állított üvegcsövecske az 1910-es évek elejére érte el a fejlettség azon fokát, hogy katonai rádiót lehetett bel?le építeni. Európában az olaszok és az angolok mellett a németek jártak az élen a rádiófejlesztésben. Így például náluk már 1916-ban megjelent az els?, 3,5 kilogrammos, csapatszinten alkalmazható adó-vev?. Ezt ugyancsak a fentebb is említett Telefunken fejlesztette ki. Az Osztrák-Magyar Monarchiában a világháború kitörése el?tt gépkocsiba épített szikratávírókat alkalmaztak, majd rendszerbe vettek egy hordozható típust is. Kés?bb megjelentek a 15M, a 16M és a 17M mintájú adó-vev?k. (folyt.)</P>