Egy amerikai bombázó az adonyi határban.
1944. december 17.

Az amerikai 15. légi hadsereg nehézbombázói  1944. december 17-én a sziléziai Odertal olajipari létesítményeit bombázták. A támadásból visszatér? egyik B-24 H típusú Liberátor (455. bombázó csoport, bevetési szám: 10495, a gép neve: „THE PEACE MAKER” -Békecsináló-, gyári száma: 41-28982, oldalszáma: 74) már nem tért vissza olaszországi bázisára. Vadászrepül?gépek támadása miatt olyan súlyosan megsérült, hogy Adony község határában lezuhant és felrobbant.

A pilóta visszaemlékezése.

„December 17. Felszálltunk az Odertal-i olajfinomítót bombázni. A célpont felett elveszítettük a 3-as számú gépünket. Vis felé irányultunk. Budapest közelében er?s légelhárító t?zbe kerültünk, kárunk nem esett. Harcba keveredünk, legénységünk lel? egy ME 109-est, ezt az oroszok is meger?sítik. Vadászrepül?kkel lel?nek bennünket. Ejt?erny?vel kiugrunk a Balaton és Adony között. L?nek az ejt?erny?re az oroszok, németnek néznek, elfogva azonnal azonosítanak. Elvesztem az órámat, a parancsnokságra visznek. Ott találom a navigátort. Kés?bb a másodpilóta azonosítására kivisznek.”
Ugyanis a bombázó személyzetéb?l J. Jacobson másodpilóta a gép elhagyása után szerencsétlenül járt.

A bombázó utolsó percei.

Ma még tisztázatlan, hogy kik l?tték le a bombázót, kik voltak a támadók. Annyi bizonyos, hogy amikor bekerült az Adony feletti légtérbe, akkor már égett a farok része és a legénység több tagja elhagyta már a bombázót. A község december 7. óta a szovjet hadsereg megszállása alatt állt. A légi harc félelmetes hangjára oroszok, magyarok szaladtak ki a házak udvarára és az utcákra. Több egykori szemtanúval beszélgetve még mindig csak részinformációt lehetett összegy?jteni, hiszen mindenki csak egy-egy mozzanatát figyelhette meg a magasban történteknek.   
„A bombázót két vadászgép támadta oldalról, egy pedig felülr?l l?tte.  Látni lehetett, hogy kigyulladt, a támadók pedig hírtelen elt?ntek. A gép ekkor ért Adony fölé és elkezdett emelkedni, de már látható volt, hogy ég a jobb szárnya is. Láttuk, hogy ejt?erny?sök ugrálnak ki bel?le. Mindenki rettegett, hogy a házak közé esik a gép. De az elhaladt a község felett, letört az egyik szárnya, majd hírtelen fordulattal, nagyon égve elkezdett zuhanni a föld felé. A becsapódás utáni robbanás hangját mindenki hallotta. A község felett elhaladó repül?t kézifegyverekkel l?tték az udvarokra, utcákra kiszaladt, zömében részeg oroszok. Ugyanezt tették az ejt?erny?sök megjelenésekor. Közben üvöltöztek: Nyemszki!, Nyemszki!”
A bombázó Adonytól délre, a határ "Kerékrét"-nek nevezett részére zuhant. Egyes részei mélyen a földbe fúródtak, de a roncsok jelent?s része nagy területen szóródott szét.  

A másodpilóta halála.

A bombázó már Adony felett volt, amikor a pilóta és a másodpilóta elhagyta. Csak a pilótának kedvezett a katonaszerencse, hogy élve földet érjen, mert a másodpilóta J. Jacobson nem élte túl az ereszkedést. Mi történt azokban a percekben?
„A légi harc hangjára mind kiszaladtunk a házból: civilek és az orosz katonák.  Megbújva az eresz alatt figyeltük az eseményeket. A sorozatok ropogása, a nagy motorzaj félelmetes volt.
Láttuk, hogy ejt?erny?sök ereszkedtek lefelé. Az orosz katonák össze-vissza kiabáltak: "Nyemszki! Amerikansz!" és lövöldöztek a magasba. Néhány pillanat múlva,  az egyik szépen ereszked? ejt?erny? keskeny csíkká vált és gyorsan zuhanni kezdett a föld felé. A jelenlegi szövetkezeti gépm?hely körüli területre csapódott be. Az orosz katonák és mi is odarohantunk. A lezuhant ejt?erny?s a jobb oldalán feküdt, háttal felénk, bal karja furcsán hátrafelé hajlott. Karjának fels? részén a ruhára kis amerikai zászló volt varrva, melyet meglátva hátrah?költek a katonák. Gyorsan szemügyre vettük a halottat, aztán az oroszok is eljöttek onnan, és minket is elzavartak a közelb?l. Nemsokára orosz tisztek jöttek, és a környéket lezárták. Mi csak a távolból figyelhettük az eseményeket.”
Az 1945. augusztusában kiállított jegyz?i jelentés szerint: „1 f?t az orosz katonaság l?tt le”. A hazatért amerikaiak szerint ejt?erny?hiba okozta a tragédiát.
 
 

Jacobson temetése.

Az amerikai másodpilóta holttestét nem sokkal kés?bb a temet? halottasházába vitték. Temetése december 19-én volt, a halottasház közelében lev? „Bolgár lány sírhelye” közelében. Magas rangú szovjet katonai parancsnokok is jelen voltak. A temetéskor szólt a zene és sortüzet is l?ttek. A szertartáson részt vettek Jacobson társai közül azok, akiknek a földet érés után sikerült az orosz megszállási területet elérni. Ott volt egy másik, szintén december 17-én lel?tt és Dunaföldvár közelében lezuhant amerikai bombázó személyzetének négy életben maradt tagja is. 1945 nyarán pótkocsis teherautó érkezett a temet? elé, amelyen fehér ruhás emberek voltak. Odarendelték a temet??rt, és elkezdték kihantolni az amerikai sírját (a munka felénél elküldték onnan a temet??rt), majd elszállították Jacobson holttestét. A háború után ugyanis felkutatták az angolszász pilóták sírjait, közülük az amerikaiakat 1946 végéig hazaszállították. Ezért a Budapest, XI. kerület, Budaörsi úti amerikai katonai temet? csak szimbolikus temet?.

A személyzet további sorsa.

Az Adonynál és Dunaföldvár közelében lezuhant amerikai bombázók életben maradt személyzetének további sorsa még egy darabig nyomon követhet?. Három társuk visszamaradt az egyik adonyi hadi korházban (sorsukról csak annyit tudni, hogy mindhárman meghaltak). A december 20-án  elindult csoport további útjának állomásai: Dunaföldvár, Paks, Szabadka, Temesvár, Bukarest, ahonnan repül?géppel szállították ?ket olaszországi bázisukra.

Visszatérés 55 év múlva.

Mindig megható és izgalmas visszatérnünk oda, ahol életünk egy-egy fontosabb eseménye történt. Id?sebb korban nagyobb a vágy, hogy fiatalságunk sorsdönt? helyszíneit felkeressük. Talán ez indította el az Egyesült Államokból L.Harwey Hewit, az Adonynál lezuhant bombázó személyzetének egyik tagját. Hosszú utat tett meg, hogy visszatérjen abba a magyarországi községbe, ahol az 55 évvel ezel?tti látogatást nem önként választotta. 1999. június 19-én Farkas János jegyz? úr, id. Eisenberger János és néhai Köller Ferenc helyi lakosok nagy szeretettel fogadták az egykori katonát, aki feleségével érkezett Adonyba. Segítségére voltak, hogy megtekintse azokat a helyszíneket, amelyeken egykor megfordult: a gép lezuhanásának helyét, az egykori hadi korház épületét, a másodpilóta ideiglenes sírhelyét.

L. Harwey Hewit emlékei.

„Repül? legénységünk bázisa Olaszországban volt. Feladataink abból álltak, hogy rendez? pályaudvarokat, gyárakat és olajipari létesítményeket nagy magasságból bombázzunk. Beosztásunk szerint 35 ilyen missziót kellett végrehajtanunk, miel?tt visszatértünk volna Amerikába. Nyilvánvalóan ezek a feladatok nagy veszéllyel jártak a légelhárítás és a német vadászrepül?k miatt. Nekem a 11. bevetésem volt a végzetes, amikor vadászrepül?gépek támadása miatt Adony felett lezuhant a gépünk. Német megszállás alatt álló területre érkeztem le, de sikerült ?ket kijátszanom és egy orosz jár?rhöz csatlakoznom. A mi tapasztalataink az oroszokkal kapcsolatban nagyon jók voltak. Jól bántak velünk és testvéri fegyvertársnak tekintettek.”
Sajnos L. Harwey Hewit csak ennyit volt hajlandó elmondani a régen történt eseményekr?l, minden további információ közlését?l elzárkózott.

A lezuhant és felrobbant bombázó sok alkatrésze került élelmes gy?jtöget?k tulajdonába, a még fellelhet? darabokat pedig a háború után szervezett roncsgy?jtés során elszállították. A helyszín ma mez?gazdasági m?velés alatt áll. A mélyben még talán ott lapul néhány roncsdarab, de a felszínen semmi sem emlékeztet az egykori eseményre.

Rózsafi János