A baráti tűz

A légi harcban a baráti tűz azt jelenti, hogy az egyik hadviselő fél repülője harc közben véletlenül saját, vagy szövetséges repülőgépet lő le. Az ilyen jellegű tévedések több alkalommal előfordultak a légi harcok forgatagában, azonban ez általában egy- két repülőgép lelövését jelentette. A világ repüléstörténetének egyik legsúlyosabb ilyen jellegű tévedését a szovjet légierő követte el a második világháború idején Tószeg és Jászkarajenő között.
A Román Királyság 1944. augusztus 23-án kilépett a tengelyhatalmak szövetségéből és a Szovjetunió mellett folytatta a háborút. A román légierőben jelentős mennyiségű német repülőtechnika volt használatban az átállás után is, ami problémát jelentett a szovjetekkel közös hadmozdulatok során. (Azok a típusok, amelyeket eddig csak az ellenség használt, most szövetségese lett a szovjeteknek) A légi harcban 1-2 másodperc alatt kell azonosítani a másik repülőgép típusát, és a háború végére már minden szovjet pilóta messziről felismerte a lassú és robosztus bombázót, a Stukát. A levegőben nem mindig van lehetőség pontosan megnézni a másik gép felségjelzését, ezért az átállás után már a Románia feletti harcokban is előfordult, hogy szovjet gépek szövetséges román repülőket lőttek le. Három hónappal az átállás után, talán már mindenki úgy gondolta, hogy sikerült a régi beidegződésen felül kerekedni, és már a szovjet pilótákban is kitisztult, hogy nem minden német gyártású gépben ül ellenség. 1944. november 17.-én azonban kiderült, hogy nem így van, mert a szovjet 5. Légihadsereg 279. Hadosztályának La-5FN típusú vadászgépein repülő szovjet pilóták nem ismerték fel a német gyártású Ju-87-eseken a háromszínű román kokárdát, és támadásba lendültek. A román királyi légierő 8. Csatarepülő és Zuhanóbombázó Osztály 74. Zuhanóbombázó századának 6 gépe Budapesttől délre támadott magyar és német célpontokat, majd a sikeres támadás után visszatérőben voltak az akkori bázisukra, a túrkevei repülőtérre. Váratlanul szovjet vadászgépek tűntek fel, melyeket a román pilóták azonosítani tudtak, azonban a szovjetek nem ismerték fel a szövetségesüket, és megtámadták a köteléket. A románok kénytelenek voltak védekezni, elhárítani a támadást, ezért védekező körbe helyezkedtek, melyet a szovjet vadászok meg tudtak bontani, és elkezdődött a légi harc, melyben mind a hat Ju-87-est eltalálták. A román repülőgépek fedélzetén két pilóta meghalt, kettő megsebesült, és két repülőgép teljesen elpusztult, négy pedig kényszerleszállást hajtott végre. A legsúlyosabb veszteséget Victor Zizda őrmester pilóta, és Constantin Pietraru tizedes lövész gépe jelentette, mert két szovjet La-5FN folyamatos támadása után égve csapódott a földbe Tószeg és Jászkarajenő között. A személyzet mindkét tagja meghalt.
Egy gép a légi harcban súlyosan megsérült, és Nicolae Stan őrmester pilóta, valamint Constantin Bleanda tizedes lövész súlyosan megsebesült. A légi harc helyszínét elhagyva Túrkeve felé repültek, amikor a pilóta a jelentős vérveszteség miatt úgy döntött, hogy kényszerleszállást hajt végre Kengyel mellett, a Bagimajorban. Ezt a gépet a súlyos sérülések miatt le kellett selejtezni.
A kötelék többi négy gépéből egy a Gerje - lecsapoló csatorna hídjánál (Tószeg és Jászkarajenő között), egy Tószeg mellett, egy Szolnoktól délre, 8 kilométerre, és egy pedig a szolnoki szovjet repülőtéren hajtott végre kényszerleszállást.

Rimóczi Pál így emlékszik vissza az egyik gép lelövésére: „Nyolc éves voltam, amikor lezuhant a repülőgép. Sötétedett már, tíz – tizenkét gép repült nyugat felé kötelékben, amikor egy gép megtámadta őket. Ekkor láttam, ahogy egyik nagyon füstölt, és pörögve zuhanni kezdett. A gépből egy embernek sikerült ejtőernyővel kiugrania. Másnap hajnalban kimentem a helyszínre, és láttam, hogy orosz katonák őrizték a repülőt, mert bomba volt benne. Sajnos a gépből nem sokat láttam, mert nem engedtek közel az oroszok.” Rimóczi János visszaemlékezése: „Tizenegy éves voltam ekkor. Este volt, vagy szürkület nem emlékszem pontosan. Egyszer csak hallottuk, hogy egy repülő zuhan, és a földbe csapódik. Másnap csak az öcsém ment ki a helyszínre, mert én akkor dolgoztam. Később a faluban Juhász Kálmán mesélte, hogy lovas kocsin vitte a halott pilótát Tószeg felé. Amikor elmentek az orosz katonák mellett úgy tisztelegtek a halottnak, mintha a saját parancsnokuk lett volna! Én nem tudom milyen nemzetiségű volt a gép személyzete, de a faluban azt mondták, hogy németek voltak. A légi harcban lezuhant még egy gép, ezért később elmentünk megnézni azt a roncsot is, mely a Gerje - lecsapoló csatorna hídjához zuhant. Itt is orosz katonák vigyáztak a roncsra, ezért nem lehetett közelről megnézni, de az feltűnt, hogy nem tört annyira össze, mint a másik.”

A kutatások eredményei:
A 2007. 04. 30-án kezdődött el a kutatás, melyet Hegedűs Attila a Magyar Roncskutató Egyesület, és Magó Károly főtörzsőrmester az MH. 86. Szolnok Helikopter Bázis, Szolnoki Repülő Múzeum kutatói hajtottak végre. A szemtanúk segítségével sikerült a helyszínt felkutatni, és a gépből darabokat a felszínre hozni, melyekből megállapítható, hogy nagy valószínűséggel a tévedésből lelőtt egyik román repülő lezuhanási helyét sikerült megtalálni. A lelet különlegessége, hogy Magyarország felett a román légierőnek mindössze 2-3 repülőgépe zuhant le, mert a többi veszteség kényszerleszállás volt, mely után a roncsokat elszállították, így hazánkban kevés esély van a román repülőcsapatok tevékenységével kapcsolatos roncsok, alkatrészek előkerülésére. Ez volt az első eset, hogy román repülőgép lezuhanási helye feltárásra került Magyarországon.
Az engedélyek beszerzése után kezdődött a repülőgép becsapódási helyének feltárása, melyet az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, Szolnoki Repülő Múzeum, és a Magyar Roncskutató Egyesület kutatói 2009. 10. 05. és 07. között hajtottak végre.
A feltárás céljai: Bizonyítékot szerezni a gép típusának beazonosítására, és kiemelni a gép darabjait. Az MH 1. Tűzszerész és Hadihajós Zászlóalj szakemberei legmodernebb fémkeresők segítségével átvizsgálták a helyszínt, és elkezdődött a földmunka. 65 centi mélyen a gödör 5x7 méteres volt, 110 centiméter mélyen már csak 120 centi átmérőjű. A nagy sebességgel befúródó motor hűtője, mely a gép orr részében volt, 2,5 méter mélyből került elő. A detektorok további fémet jeleztek a mélyben, ezért folytatódott a feltárás. 3,2 méter mélyen megjelent a talajvíz, mely 6 méteres mélységnél a laza homokos talajban megakadályozta a további munkát.
Van olyan visszaemlékezés, mely szerint kiásták a motort, és kiemelték, de az őstalajban nem találtuk ennek nyomát. A munka beszüntetése előtt a detektorok fémet jeleztek a földben, ami lehet a motor, vagy a légcsavar agy, de ekkor már olyan veszélyes lett volna folytatni a feltárást, hogy leállt a munka.
A kiemelt darabok elemzése után megállapítható, hogy a repülőgép gyári száma nagy valószínűséggel 141379 volt, mely alapján egy Ju-87 D5 típusváltozat darabjai kerültek elő. A feltárt repülőgép személyzete Victor Zizda őrmester, és Constantin Pietraru tizedes volt, akik hősi halált haltak a légi harc során.