<P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">&nbsp;</P> <P align=center><STRONG>Újjászülettem, amikor hazaértem</STRONG></P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">&nbsp;</P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">Fogság. Az összetartás segített túlélni a lágerélet megpróbáltatásait. Úgy éreztem, hogy újjászülettem, amikor éppen 60 éve-1948. november06-án-átkarolhattam rég nem látott szeretteimet-mondja Szeverényi István. Az egykori hadifogoly három év hét hónapot töltött szovjet hadifogolytáborban. De túlélte.</P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">Évr?l évre egyre kevesebben vannak azok az egykori katonák, akik a második világháború eseményeinek résztvev?i voltak. A kecskeméti Szeverényi István azok közé tartozik, aki látta, megélte a II. magyar hadsereg doni összeomlását, de élve került ki a katasztrófából. Másfél hónappal a világháború befejezése el?tt fogságba került. Negyvenhárom hónapot dolgozott a Donyeck medencében, de túlélte a lágeréletet. Ma 85 éves, de úgy emlékszik az eseményekre, mintha tegnap történtek volna. Az egykori katona egy ideig katonazenészként szolgált a magyar hadseregben.</P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">Talán bátyjai példáját követve lépett be a hadseregbe 15 évesen, amikor 1939-benjelentkezett a Kecskeméten állomásozó Zrínyi Miklós. gyalogezredbe zenésznek. (Testvérei Szeverényi Kálmán vadászpilóta és Szeverényi János harckocsizó- mindketten h?si halált haltak.) Részt vett a Délvidék visszafoglalásában, túlélte a doni áttörést, majd írnok lett, és a 13. könny?hadosztály 7. honvédezredében harcolt. Csapatával 1945.március 29-én Érsekújváron esett szovjet fogságba. Vácra került, majd a romániai Fokosaniba indult velük a transzport, ahonnan hét napig vitte ?ket a vonat a Donyeck-medencei Liszinsztrojba.</P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">A láger barakkjaiban 3000 ember élt embertelen körülmények között. Az volt a feladatuk, hogy egy új gyárvárost építsenek fel, melynek épületeiben a Németországban leszerelt Siemens gépeket helyezték volna el a szovjetek. Nyáron még csak kibírható volt a klíma, de télen mínusz 40 fokig is süllyedt a h?mérséklet. A csontig hatoló hidegben sokszor el?fordult, hogy az oroszok elvették a téli holmit, s tavaszi öltözetben kellett dolgozniuk.. A fogva tartók úgy gondolták: aki fázik, az gyorsabban mozog, és így többet termel majd. Túlélni, hazamenni, újra látni a rokonokat, barátokat-ez lebegett a magyarok el?tt, ez adott er?t a hadifoglyoknak, hogy túléljék a megpróbáltatásokat. A munka kemény volt, de a koszt gyenge. Csalán, káposztalevél, fagyott burgonya, apró tengeri sós hal, napi két cigaretta, 20 deka toklászos szalonnás kenyér, két kávéskanál fekete cukor. Ennyi betev? jutott a rabszolgamunkáért. Ez is csak akkor, ha teljesítették a napi normát. De a poklok pokla nem ez volt.</P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">Hat kilométerre táboruktól olyan láger volt, ahol a németekkel együttm?köd? szovjet állampolgárok senyvedtek. ?k voltak az élve halálra ítéltek. Az emberi életnek nem volt értéke, tizenéves lányok egy szelet kenyérért árulták testüket, hogy az éhhaláltól megmentsék magukat. A túlélés napi fortélyait gyorsan meg kellett tanulniuk. Az építkezésekr?l lopták a fát, s a munkálatok irányítóinak adták el, akik maguk is f?tetlen lakásokban éltek. Ezért cserébe céklát, préselt napraforgómagot kapott az elöljárótól.</P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">Mivel Szeverényi István nem dohányzott, a napi mahorkaadagot cukorra, kenyérre cserélte a táborban. Levelet évente kétszer küldhettek haza, a szöveget a kinti tolmácsok diktálták. Akinek megmaradt a lelkiereje, s bízott a hazatérésben, az megmaradt-mondta Szeverényi István. Kultúrkört szerveztek, hogy a magyarságukat meg?rizzék. Énekeltek, verseket írtak, részben ennek is volt köszönhet?, hogy a bajtársak 90 százaléka túlélte a lágert, akik 1948-ban tértek haza. Ekkor tudta meg, hogy két bátyja h?si halált halt. Emlékük azonban nem merült feledésbe.</P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">István bácsi, három fia, nyolc unokája, és három dédunokája emlékezik rájuk. Amikor összejön a teljes család, az id?s ember felelevenít egy két történetet egy régen let?nt korból. Egy olyan korból, , ahol a hazaszeretet, az összetartás, a bajtársiasság segített túlélni egy szörny? világ megpróbáltatásait.</P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">A háború után Szeverényi István erdész lett. Nyárjason erdészetvezet?i beosztást töltött be évtizedeken át. 1984-ben Bed? Albert díjat kapott munkája elismeréseként. A fenti cikket Barta Zsolt írta, megjelent a Pet?fi Népében, 2008.11.02-án </P>