Egy érdekes riport a marosvásárhelyi Szabad Szó II. évfolyamának 28. (1945. február 24-i) számából (a lap alcímként a "dolgozók lapja" szerepel).

<P align=justify>&nbsp;</P> <P align=center><FONT size=3>Dolgozók lapja<BR></FONT><FONT size=1>Szabad Szó II. évfolyamának 28. (1945. február 24-i) számából </FONT></P> <P align=justify>&nbsp;</P> <P align=justify>Egy érdekes riport a marosvásárhelyi Szabad Szó II. évfolyamának 28. (1945. február 24-i) számából (a lap alcímként a "dolgozók lapja" szerepel).</P> <P align=justify>"Tömegesen haladnak Brassón át a szovjet fogolytáborból hazaengedett katonák. A Magyar Népi Szövetség brassói székházában hatvan-hetven borotválatlan, elny?tt kinézés?, részben polgári ruhát, részben a szovjet hadsereg egyenruháját visel? férfi nyüzsög a tágas, még be sem rendezett termekben. Néha asszonyok jönnek, élelmiszereket, cigarettát hoznak. Az MNSz irodájának n?i alkalmazottai azonnal szétosztják közöttük. Kevés jut egynek. Sokan vannak és éhesek.</P> <P align=justify>Útban vannak hazafelé. A foksáni szovjet hadifogolytáborból engedték ôket el. Szóba elegyedtem velük.<BR>- Február másodikán orvosi vizsgálatra vittek bennünket - mondja egy nagy bajuszú dunántúli magyar -, ott kiválogatták az öregjét meg a fiatalját. Minden megyébe tartozó csoport kapott írást, aztán hazaengedtek.</P> <P align=justify>Egy gyerekkép? fiatal beleszól a beszédbe, hogy csak a 18 évesnél fiatalabbakat és az 50-nél id?sebbeket engedték el. De sokan vannak közöttük fejletlen huszonkét évesek és koravén 40 esztend?s emberek is. Túlnyomó többségük földmunkás. [...] Gazsó János békésgyulai 52 éves földmunkás elmondja, hogy 16/4 számú fogatolt vonatoszlopnál szolgált, mint lóápoló. A németek a Dunántúlra irányították, megszökött és addig bujkált, míg a szovjet csapatok beérték. Megadta magát.</P> <P align=justify>Simon József szekszárdi 19 éves lakos önként állt be a hadseregbe. Kassa környékén már 40 emberre apadt le a zászlóaljuk. Akkor ô is megszökött, mert az a hír járta, hogy Németországba viszik.</P> <P align=justify>Szabó Albert, nyárádszentmártoni 17 éves fiú elmesélte, hogy a németek szeptemberben összefogdosták a falvak fiatalembereit -; volt közöttük 15 éves is - és Pest környékére vitték ôket, ahol er?dítményeket építtettek vele. A németek keményen dolgoztatták. November 22-én el akarták szállítani Németországba. Akkor a szovjet hadsereg már a közelben volt.</P> <P align=justify>Egy este 28 társával átszökött az oroszokhoz. A németek észrevették a szökésüket és utánuk lövöldöztek. Takó Bálint és Benedek Kálmán társukat agyonl?tték.</P> <P align=justify>- Hogyan viselkedtek a szovjet katonák? - kérdem.<BR>Erre már kórusban válaszol a körülöttem álló fiatalság: - Látták, hogy önként jöttünk át hozzájuk, meg hogy nagyon rongyosak vagyunk, ugyanis a saját ruhánkban voltunk, mely már foszlányokban csüngött rólunk, lábbelink sem volt - hát enni adtak, meg felöltöztettek bennünket.<BR>Sorra mutogatják, hogy mit adtak nekik a szovjet katonák: jó bakancsot, honvédegyenruhát, sapkát, sokaknak meleg alsóruhát is.</P> <P align=justify>Somogyi András diósgyôri vasgyári gépész meséli, hogy mikor Szálasiék uralomra kerültek, hatósági segédlettel akarták a gyár munkásságát kényszeríteni, hogy Németországba menjenek dolgozni. Kétszeres munkabért ígértek. Senki sem jelentkezett. Erre katonának hívták be ôket. Több százan szöktek át az oroszokhoz, akik, mikor nálunk jelentkeztek, disznót vágtak le részükre és munkatársként kezelték ôket."</P> <P style="margin: 0.4cm 0cm 0pt">Eddig a cikk. Láthatólag a szovjet-barát propaganda már akkor teljes g?zzel m?ködött...</P> <P align=right>&nbsp;</P> <P align=right>Dénes </P>