Kedves Szakavatottak!

Elõször két évvel kerestem meg a magyar roncskutatók fórumját kérésemmel, hogy segítsenek az 1944 októberében Bucsán kivégzett német katonák identitásanak kiderítésében. Akkor jóhiszemûen a bucsai helytörténeti könyv szerzõjét Bíró Endrét is bevontam a kutatásba, mert reméltem, hogy segít a részletek feltárásában. Elõször Önöktõl tudtam meg, hogy nem hét kivégzett hanem két elesett és öt kivégzett katonáról van szó. Mivel ez ez felvilágosítás cáfolta a Biró Endre kutatásait és jól fogalmazott, de felületes könyvbéli anekdotáit, megpróbált mint egy harapós kutya mindenkit távol tartani a témától. Nekem azt írta, hogy ne törjem magam, majd õ kideríti az igazságot, csak egy kis idõ kell hozzá. Én erre leállítottam a törekvéseimet, a munkámmal amugy is nagyon le voltam terhelve és ha néha hazautaztam Bucsára éppen elég gondom volt a magatehetetlen édesanyám és beteg édesapám istápolásával. Kutatásra, kérdezösködésre nem igen maradt idõm.

Az Önöktõl kapott új informormációk bírtokában gondoltam, hogy anyám, aki a bucsai orosz megszállást mint 20 éves fiatalasszony élte meg, míg apám a fronton volt, illetve orosz hadifogságban sínylõdött, talán választ tud adni egy-két nyitott kérdésre. Megkérdeztem, hogy tud-e valamit egy Bucsa-Karcag közötti orosz német összecsapásról 1944 okt. 8. és 10. között. Erre ö azt válaszolta, hogy igen, kb. ebben az idöben egy kelet felõl menekülõ német egység belefutott egy, a Hortbágyi fõcsatorna hídját õrzõ orosz elõõrsbe. A híd 3 km-re van a falutól, Karcag irányában. Az emberek a faluban hallották a nagy csetepatét. Anyám azt is elmesélte, hogy még egy ideig a háború után kiégett katonai jármüvek álltak a híd térségében. Az is tudomásukra jutott az embereknek, hogy a harc után öt elesett orosz és két német katonát hoztak be Bucsára, hogy eltemessék õket a bucsai temetõbe. A hét halottat egy sírba temették.

Valószínû, hogy ennek az öt orosz katonának a halála miatt kellet bûnhõdjön, annak a lelõtt katonai bombázónak az öttagú legénysége, akiket 1944 okt. 15. és 20. között végeztek ki a Sárréti -csatorna gátján az oroszok. Mostmár azt is tudom, hogy a bombázót lelõtték. Szemtanuk, akik az elhagyott repülöt látták a pusztában, elmondták hogy bizony (népiesen mondva) meg volt egy kicsit "lyuggatva és potyolva" a gép. De a pilóta német precizitással letette a madarat és a legénységnek sem sok baja esett, addig, míg néhány napi bújdoklás után el nem csípték öket az oroszok. A folytatás ismert.

Ezzel végre összeállt a történet, ha sokkal többet is tudtam kideríteni. Vére megértettem, hogy miért temették az1947-ben megtalált kivégzett katonákat az öt 1944-ben elesett orosz katona mellé. Az orosz sírban már nyugodott két német katona és a népi demokrácia idején, 1947 tavaszán senki nem talált kivetnivalót abban, a falu német származasú katólikus papja Séber András legkevésbé, hogy az öt kivégzett katonát a bajtársaik mellé temessék. Csak a kommunista diktatúra idején határozták el, hogy nem nyugodhatnak egy sírban az oroszokkal, igy kiásták a viharvert csontokat és új sírba tették õket.

Nem akartam tovább forszírozni ezt a történetet, de látom, hogy senki nem foglalkozik a dologgal.
Igy halottak napján, néhány héttel haláluk évfordulója után, valahogy egy belsö kényszert érzek, hogy folytassam a keresést Ha az idõm engedi olvasgatom a Békés-megyei harctérkutatás hozzászólásait. Meglepõ, hogy milyen pontos információik vannak az 1944-es Békés-megyei katonai akciókról. Az orosz hadtestek pontos megnevezése, a Békéscsabáról és Gyomára áttelepített német katonai repülötér katonai egységei, a parancsnokok neve, a lelött orosz és német gépek listája, sok ismert adat van. Tudom, hogy a német csapatok estében nincsenek ennyire pontos adatok. A szétzilált hadtestek rend és rendszer nélkül menekültek Erdély felõl. Ki tudja honnan pottyant le a bucsai Borz pusztában ez a repülõgép? De nem lehetséges, hogy Gyomáról szálltak fel?
Ne nevessenek ki, laikus vagyok. Magyarországra utazni és keresgélni nincs idõm. Az idõ lassan elszivárog, mint a költõ írja. Az élõ tanúk kihalnak, a nyomok eltünnek. Talán van még egy utólsó lehetõség valamit tenni, az igazság kiderítésében.

Üdvözlettel
Kiss Gabriella
E-mail:
gggdkiss@aol.com