A nagypapámat 1942 junius elsején hívták be a Budapesti 1pc.ho. 1.gk zlj gyorsdandár (Budapest arena u 49)páncélos hadosztályához. Esztergom rövid kiképzés majd irány a don kanyar.

Csak röviden(Osztrogozsszk, Kamenka, Kurksz, Alekszejevka, Nyikolajevka, Bugyonij, Ilinka, Sztalioszkol, Novioszkol, Belgorod, Korocsa, Szumi, Nyezsim, Brianszki erdõ, Konotop) Visszavonulást õk biztosították mindenhol. Aztán Románia orosz-román vegyes alakulatok ellen kellet harcolniuk (Arad, Nagyvárad térség, Ottlaka, Pankota) majd (Maglöd, Üllõ, Monor, Vecsés, végül Bp. Csepel, Buda)A nagypapám vitte át a levelet az Erzsébethídon, hogy reggel 6-kor fel kell robbantani a hidat. A Mátyáspincéhez majd vissza miközben az oroszok lõtték a citadeláról. Vérmezõ, majd hadifogság. Számomra õ az igazi hõs nem pedig azok a tisztek ezredesek akik saját magukat fokozták le és gyáva modon elmenekültek. Ahelyet, hogy megfelelõ rendben kevesebb emberveszteségel visszavonultak volna vissza. Az 1 pc.ho a kornak megfelelõen harcolt, és vonult vissza. November 1 lesz a nagypapám 87-ik születésnapja. Hál istennek mind szellemileg, mind erõlétileg jól van, máskülönben nem tudnám ezeket a dolgokat, és még sokkal többet.

kocsis péter
spl@elementaryforce.hu