Milelőtt bele kezdenék ebbe a szomorú történetbe meg kell jegyezzem,hogy ez a történet helyi levéltári ill. könyvtári kutatásom eggyik leletei közé sorolható mely Németi Gábor tollából származik!

Németi Gábor: A pilóta halála

Hosszú,esős,sáros volt 1944-ben az ősz.Így aztán,amikor december elején ismét kisütött a nap a Hatvani gyermekek boldogan rohantak játszani a szabadba.Ott volt a pajtásaival a tíz éves Ács Magda
is az Arany János utcán,a város szélén.amikor olyan élményben volt részük,amire nagymama korában is élénken emlékezett.Több mint ötven év múlva így elevenítette fel a történteket:
,,Egyszer arra figyeltünk fel,hogy Jászberény felől repülőgép zúgása hallatszik.Felkaptuk a fejünket,mert nem régen éltük át a nagy Hatvani légi támadást,és azóta nagyon féltünk a repülőgépektől.Ez a gép azonban egyedül volt.Nagyon alacsonyan repült,és amikor előbukkant a házak fölött,láttuk,hogy füstcsíkot húz maga után.A végén már olyan alacsonyan jött ,hogy le is sodorta Szabó néni háza tetejét.Az öregasszony először megijedt,de amikor látta,milyen kár esett a házában,égtelen haragra gerjedt.Felkapta a kertből az első keze ügyébe eső szerszámot,és rohant a gép után,hogy agyonverje a pilótát.Vele együtt rohantunk mi is ,a gyerekek,de a felnőttek is,mert közben az utca végén túl a szántó földön leszállt a gép.Nem is le szállt,hanem a földhöz csapódott.Megsérült a szárnya és a törzse,de nem gyulladt ki és nem robbant fel.Csakhamar ott voltak a környékbeliek,de nem csak a civilek,hanem odajött egy orosz is.A gyermekeket hátrább parancsolták,nehogy valami bajuk legyen,aztán oda mentek a géphez,és kihúzták az egyetlen pilótát.Én nem tudtam meg állapítani akkor,hogy magyar volt-e vagy német,de azóta úgy gondolom ,német volt ,mert a sapkája olyan furcsa volt,amit magyar katonákon nem láttam.Később hallottam,hogy ,,ködvágó"sapkának nevezték az ilyet.Arra is jól emlékszem,hogy szép zöldes színű pulóver volt rajta,az oldalán pedig egy térkép táska.Miután kihúzták a piótát a gépből ,az orosz vad káromkodások közben lelőtte a géppisztolyával.Először hosszában,aztán keresztben lőtte,amíg csak golyó volt a géppisztolyában.Később megtudtam ,hogy 72 golyót lehet egy ilyen fegyverben tartani.A pilóta hanyadt feküdt,amikor a lövés érte ,aztán felült,majd visszahanyatlott.Bennünket rettenetesen megdöbbentett az eset.Nem tudtuk felfogni ,miért kellett ezt a tehetetlen fiatal katonát megölni,de nem csak mi helytelenítettüka gyilkosságot.Csakhamar előkerült egy orosz katonatiszt is.Ez nagyon csóválta a fejét ,oroszul mondta ,de ki lehetett venni a szavaiból,hogy nem helyesli a történteket.Levette a pilótáról a térkép táskát és elvitte magával.
Hatvanba November 25-én vonultak be az oroszok.Ez az eset egy-két héttel később történhetett,mert mi ,gyerekek megtanultunk néhány orosz szót.A káromkodás jelentését például már pontosan tudtuk.
Nem sokkal az oroszok elvonulása után előkerült az újhatvani temető sírásója,de nem azért ,hogy eltemesse a halottat ,hanem lehúzta a lábáról a csizmát és a testéről a ruhát .Még a golyólyuggatta pulóvert is elvitte magával.Ott maradt a holttest lemeztelenítve.
Véget ért a derült idő.Az éjszaka meg jött a hó.Másnap reggel édesapám ,amikor kinézett az ablakon ,felsóhajtott :,,A jó Isten gondoskodott a pilótáról,betakarta hóval."
Délután oda jött egy idős ember kocsival.Hozott egy ócska katona köpenyt ,betakarta a halottat,aztán elővette az ásót,gödröt ásott,és eltemette a pilótát a Vezér árok partján.
Ezalatt édesapám odahaza csinált lécből egy keresztet,amit én a barátnőmmel odavittem ,és leszurtuk a sirra.Apám aztán töbször a lelkünkre kötötte ,nehogy elmondjuk valakinek ,ki csinálta a keresztet."
A sírt éveken át gondozta Ács Magda a barátnőivel.Meg kérték az állami gazdaság traktorosát,hogy szántáskor vigyázzon rá ,kerülje ki.Minden szentekkor virágot és gyertyát tettek a sírra.1952-ben aztán férjhez ment Ács Magda,beköltözött Óhatvanba,nem tudja,mi lett a sírral.Vagy elszántották ,vagy áttelepítették az újhatvani temetőbe.