In Memoriam Szokolay Tamás

Érsekújvári Szokolay Tamás 1914.07.15. - 2006.08.30. Magyar Királyi Honvéd ejtőernyős százados, rehabilitált ejtőernyős honvéd alezredes.

A hévégén kaptam a szomorú hírt, hogy Tamás Bácsi - a magyar katonai ejtőernyőzés megteremtőinek egyik úttörője - csatlakozott az égi Bertalan századhoz.

Hétfő délután a Berceli temetőben búcsúztak tőle családtagjai egykori bajtársai, a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének tagjai, és napjaink ejtőernyős katonáinak képviseletében az MH. 34. Különleges Műveleti Zászlóalj díszegysége.

http:///060906/Szokolay_diszors1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Szokolay Tamást 1937-ben avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Tiszti pályáját a kiskunhalasi 4. kerékpáros zászlóaljnál kezdte, mint az alakulat legfiatalabb hadnagya.

1938 nyarán jelentkezett a Honvédelmi Minisztérium felhívására, amelyben fiatal tiszteket kerestek az ejtőernyős kísérleti keretbe. Jelentkezése után Budapestre rendelték a Mária Terézia laktanyába ahol a szigorú orvosi és pszichológiai vizsgálatok után, a szombathelyi repülőtéren végrehajtotta első sikeres ejtőernyős ugrását.

Így vált az 1938. szeptember 11-én megalakuló Magyar Királyi Honvéd ejtőernyős kiképzőkeret tiszti karának tagjává, amelynek névsora akkoriban a következő volt:
vitéz Bertalan Árpád százados, Kiss Zoltán, Majthényi Imre, Pataky Géza és Szokolay Tamás hadnagyok.

Később Bertalan Árpád segédtisztjévé lépet elő, ami a mai szóhasználatban parancsnok-helyettest jelent.
Az 1941. április 11.-én délvidéki bevetésre induló katasztrófát szenvedett vezérgépen Ő is rajta volt, de lélekjelenlétének és szerencséjének – az ajtó mellett állt a zuhanás pillanatában –
köszönhette életben maradását.

A bevetés előtt Bertalan különleges feladattal bízta meg, amelyet saját szavaival így írt le az emlékirataiban:
,,Azt mondta, hogy miután ő ennél a bevetésnél nem zászlóaljparancsnok, nincs szüksége segédtisztre. Az én feladatom az lesz, hogy – miután évek óta foglalkozom légifényképezéssel – a harc minden mozzanatát örökítsem meg fényképeken. Így géppisztoly helyett fényképezőgépet vittem magammal.”
Ennek a parancsnak köszönhetjük azt a néhány fotót, amelyet Tamás bácsi az égő gépből kiszabadulva, törött kézzel a lángtengerből hátrálva készített a lángoló gépről.

http:///view/060906/Savoya_eg001_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

A katasztrófa következtében elhunyt Bertalan helyébe lépő Labancz Gyula vezérkari százados lett a megbízott parancsnok. Aki még főhadnagy korában egy-két hónapos ejtőernyős alapképzésen vett részt Pápán, az újonc kiképzője akkor Szokolay hadnagy volt.

Az új zászlóaljparancsnok nem nézte jó szemmel a katonák ragaszkodását a régi parancsnokuk emlékéhez. Véget akart vetni a Bertalan féle liberális módszereknek, az állomány szerint szakszerűtlen vezetéséből többször adódtak veszélyes helyzetek, és balesetek.

Ezért a régi keret tisztjei mind a négyen áthelyezésüket kérték más csapathoz, ezzel a felső vezetés figyelmét kívánták felhívni az alakulatnál lévő problémákra, aminek meg is lett az eredménye, leváltották Labanczot. Az ejtőernyős zászlóalj parancsnokságát vitéz Szügyi Zoltán vezérkari alezredes vette át.

Sajnos maradásra már Ő sem tudta bírni az akkor főhadnagyi rendfokozatot viselő Tamás bácsit. Ezzel befejeződött ejtőernyős pályafutása, a háború további szakaszában vasúti csapatnál szolgált különböző beosztásokban, ahol 1943. május elsejével századossá léptették elő.
A háború befejezése után, egy ideig bujkálnia kellett, mint egykori Horthysta katonatisztnek, de később gépészmérnöki beosztásban dolgozott, végül főmérnökként vonult nyugdíjba.

http:///view/060906/Szokolay_sir1_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Nyugodjék békében!

Emlékedet örökké őrizni fogjuk!

Gáll Gábor (eje.gyűjtő)