A tiltott kincsvadászat

Megjelenés dátuma: 2007. március 31. 04:29.00
Szerző: Varga Domokos Péter

"Hiába lengettem kitartóan a műszert, konokul hallgatott. Végül megpittyent, sőt hosszan sípolt. Itt lennie kell valaminek - dobbant meg a szívem. A kis, egykezes ásó, amivel elkezdtem fölszedni a földet, hamarosan fémtárgyon koppant. Vasládika lesz, gondoltam, melyben valaki elrejtette a kincsét.

A XXI.században így keresik a kincset. A hajdani eszköztár - a megkopott, esetleg félbehasított térkép, melyen titkos, csak a beavatottak számára érthető ábrák jelzik, hol is ásták el valamikor az aranyat, a csákány, a lapát lényegesen átváltozott. A legfontosabb kellékké a fémkereső készülék vált. Érzékelőtányérral az alján, az ember keze előtt kijelző műszer, amit fejhallgató egészít ki. (Jó, ha van GPS helymeghatározó is, hogy legközelebb pontosan visszataláljunk oda, ahol találtunk valamit.) Ugyanazok a fémkeresők, melyekkel a tűzszerészek aknák után kutatnak és ugyanazok, melyekkel álmos hajnalokon homokos tengerpartokon fésülik át a strandszakaszt, elhagyott aranytárgyak után kutatva. Ezek a műszerek ma Magyarországon is megjelentek, kereskedelmi forgalomban is kaphatók, az interneten használtakat is kínálnak, pár tízezer forinttól pár százezerig. Mindenki szabadon vásárolhatja, szemben például az éjjellátó távcsővel, ami fegyvernek minősül.Áruktól függően tudnak többet vagy kevesebbet a fémkeresők. Tíz-húsz centitől kezdve egyre mélyebben látnak bele a talajba, a jobbak arról is adnak információt, nemesfémet vagy vasat rejt-e a föld mélye. Ha a műszer jelez, nincs más dolgunk, mint ásni. Ha kiástunk egy halom földet, a gödör fölött is áthúzzuk a műszert meg a kupac fölött is. Ha a gödör fölött jelez, tovább ásunk, de most már más helyre dobáljuk ki a földet. Mikor a kupac fölött jelez a műszer, megfelezzük a halmot, és ismét rákeresünk. Így előbb-utóbb eljutunk a keresett fémig ami általában egy apró tárgy, leggyakrabban pénzérme. Piszkos, sáros, a terepen még azt sem tudjuk, hogy mit találtunk. Főleg azért nem, mert ott nincs idő a piszmogásra. Sietni kell, kapkodni, nehogy valaki meglásson, a tevékenység ugyanis tiltott. Az igazán profik ezért csinálják éjjel. Ennek számtalan előnye mellett egyetlen egy nagy hátránya van, általában a vadászat is éjjel zajlik, és a térdelő, kuporgó kincskeresőt igen könnyű vadnak nézni. Okos kincsvadász ezért be-cserkészi a terepet, nappal körbejárja, bejelöli, hol vannak magaslesek, ezeknek a környékét éjszaka lehetőleg kerülni kell. A megtalált fémdarabokat otthon letisztítjuk, szétválogatjuk. Az újkori vacakok konzervdoboz, töltényhüvely, fémgomb mennek a kukába, a pénzérméket viszont a szakirodalom segítségével beazonosítjuk. (Apropó, a témával azért kezdtem el foglalkozni, mert a postásgyilkos elrejtett fegyverét és töltényeit fémkeresők találták meg. A hatóságilag tiltott tevékenységet folytató fémkeresők. Nélkülük a postásgyilkos aki egyben valószínűleg a móri mészáros is még mindig szabadon kószálna.) Hinnék, hogy Magyarországon még mindig mennyi római kori pénzérmét rejt a föld mélye? No persze, nem mindenütt, ahhoz, hogy találjunk, jó helyen is kell keresni. Nem a régészek által már feltárt helyeken, hanem szántóföldeken, bozótosokban, ahol valamikor római villa, villagazdaság lehetett. Ezekről egyrészt a szakirodalom ad pontos eligazítást, másrészt az interneten a Google Earth értő használata.

A Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóságra rendszeresen hoznak vagy jelentenek be leleteket mondja el S. dr. Perémi Ágota, a múzeum régésze- ti osztályának vezetője bár az utóbbi időben ezen alkalmak száma sajnos megritkult. Egyrészt a régészet iránt érdeklődő civilek gyűjtik össze a környezetükben talált tárgyakat, másrészt földmunkáknál, építkezéseknél kerülnek elő a régmúlt emlékei. Így például Dörgicsén házépítés közben bukkantak kora Árpád-kori temetőre, a feltárt sírokból a csontok mellett nyílcsúcsok, hajkarikák, gyöngyök kerültek elő. Egy szentgáli bejelentés után 16 avar kori sírt tártak fel, szintén értékes tárgyakkal. A bejelentők erkölcsi elismerését jelenti, hogy nevüket a publikációkban minden esetben megemlítik, esetenként anyagi elismerésben is részesülhetnek. Tapolca környékéről egy fémkeresős hozta be a múzeumba a talált tárgyait, köztük római érméket, fülbevalótöredékeket. Ellene nem kezdeményeztek semmilyen eljárást, fogalma sem volt róla, hogy tiltott dolgot művelt. Az eset után abba is hagyta a fémkeresőzést - állítja Perémi Ágota. A behozott leletek viszont gyakorlatilag elveszítették információs értéküket, hiszen nem készült hozzájuk dokumentáció, nem jelölték meg pontosan honnan, milyen környezetből kerültek elő.A régészek pontosan tudják, hol mit rejt a föld, hiszen Magyarország régészeti topográfiáját a Bakonyi Múzeum munkatársai elsőként az országban már régebben elkészítették, de ezek feltárására nem állt rendelkezésre elegendő pénz. Éppen azért jelent nagy problémát a lelő- helyek kifosztása, mert ami most eltűnik, az már soha többé nem lesz közkincs. Perémi Ágota egyébként a tiltás helyett a szabályozás híve lenne.

A fémkeresősök, megfelelő engedélyek birtokában, segíthetnék is a muzeológusok munkáját, a talált leleteket természetesen le kellene adniuk egy pontos, szakszerű dokumentációval, melynek elkészítésére a régészek megtanítanák őket. Ha a tevékenység legális lenne, maguk a fémkeresősök szorítanák ki maguk közül az engedéllyel nem rendelkezőket.

Egyházi Dóra, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal keszthelyi irodájának helyettes vezetője pontosan idézi a rendeleteket, melyekben kifejezetten tiltják a régészeti leletek eltulajdonítását, hiszen ami a földben van, az közkincs. Citál olyan paragrafust is, melyet egyértelműen az illegális kutatók megzabolázására alkottak. A fémkereső műszer tulajdonlása nem tilos, de a használata engedélyhez kötött. Még akkor is, ha a használó egy darab fémet sem szed ki a földből! A műszer engedély nélküli használatáért 100 ezer forintig terjedő pénzbírság, valamint örökségvédelmi bírság szabható ki, utóbbinak 2,5 millió forint az alapja, ami az enyhítő vagy súlyosbító kö-rülmények miatt több vagy kevesebb lehet. Egyházi Dó-ra is annak a híve, hogy ezt a problémát jogalkotói szinten kell megoldani, hiszen a jelenlegi helyzet senkinek nem jó.

Magyarország rendkívül gazdag régészeti leletekben, hiszen a különböző égtájak felől érkező népek mind megtelepedtek itt. Ez közismert tény, ezért egyre inkább az illegális régészeti turizmus, illetve a fémkeresés célországává válunk. Jó példa erre, ahogyan a felbecsülhetetlen értékű Seuso kincsek kikerültek az országból, ezeket az egyik verzió szerint szintén fémkeresők találták meg. A tiltott tevékenységnek egyébként teljesen legális és mindenki számára elérhető internetes hozzáférése van. (Magyarul is!) Ezen a tapasztalatok, módszerek ismertetése mellett az egyik leggyakoribb téma, miként lehetne le-galizálni a fémkeresős kincsvadászatot. Az egyesületala- pítást például már minden oldalról körbejárták, de falakba ütköznek. Szó esik arról is, hogy Angliában például teljesen legális és pontosan szabályozott a fémkeresős kincsvadászat. A talált leleteket kötelező az államnak felajánlani, melyekre vagy igényt tartanak, vagy nem. Ha átveszik, a beszolgáltató a teljes piaci értéket megkapja. Hanem az én itthoni kincsvadászatom nem volt éppen sikeres. A nagy darab fémtárgy nem kincsesláda volt, hanem egy nemrégiben a földbe került, közönséges konyhai lábas. De a profi kincsvadászok azt mondták - miután biztonságos távolságból, félrehúzódva szemlél- ték első és egyben utolsó ku-tatásomat -, így is nagy szerencsém volt, ők aknára tippeltek. Hát ez ezúttal nem jött be."

Forrás: Veszprém Megyei Napló - http://www.naplo-online.hu