Szia Podva,

Bizony még van! Egyenlőre úgy kb. 200 db. rajz körül járhatok, ui. ez a hobbim, hogy amolyan virtuális „múzeumként”, avagy „katalógusként” rekonstruáljam szines rajzokkal a Magyarországon (elsősorban 1944-45-ben) lezuhant, avagy megfordult repülőgépeket minden nemzetből, noha eddig elsősorban amerikai és szovjet gépekre koncentráltam, de szép számmal akad MKHL, angol, Dél-Afrikai, német, román gép is. Az itt bemutatott képeim tehát valóban csak apró ízelítők a választékból. Mindenesetre talán épp a nagy kihívás miatt, avagy mert csak kevesen kutatják és kevés az ismert adat, az elmúlt egy évben különösen az orosz gépek kezdtek el foglalkoztatni. Az amcsikat már unom, a magyarokról otthon sokan sokkal több anyaggal rendelkeznek mint én itt kinnt, ezért belevágtam a szovjet 17 és 5. LHDS kutatásába. Nem egy könnyű téma, de annál izgalmasabb új anyagokra bukkanni. Eddig több tucat orosz dokumentumot sikerült lefordítanom, amiből azt hiszem egyedülálló módon már több mint 130 szovjet gépveszteséget sikerült Magyarországra azonosítani a pilóták NEVE és alakulata szerint (főként székesfehérvári, zámolyi, balatoni és budapesti térségre), s ez a szám Nagy-Magyarországra eléri a 160-at. Innen jöttem rá, hogy pl. a Magyarországon lelőtt Jak-9-esek zöme valójában Jak-1 volt, a késői buborékkabinos Jak-1b változatból, amiket a levegőben persze nem lehetett megkülönböztetni egymástól. Viszont a Jak vadászalakulatok pl. 1944-ben még 80 %-ban Jak-1-el voltak felszerelve, amiről 45-ben áttértek a Jak-3-ra, tehát sok forrás, amely ellenőrzés nélkül átveszi a tévesen jelentett magyar-német légigyőzelmeket, abszolút hibásan beszél Jak-9-esekről. Megkockáztatom, hogy keveredés még előfordult a Jak-3-assal is, ami viszont már abszolút túlsúlyba került 1945 márciusára, ám a jelentések (pl. Tobak, stb.) Jakok esetében még mindig Jak-9-ről beszéltek...

Így lehetett ez az itt látható 288. IAD, 611. IAP Jak-1-el is. A csillagok szegélye érdekes kérdés. Ez a rajz is, mint a legtöbb fotódokumentumok alapján készült. A lelőtt sárga „20”-as roncsáról egy egész sorozat készült, ami nekem is megvan. Ezek egyikén látható a gép mögött kb. 60 m-re a szántásban heverő halott pilótája is. Bár a sorozat fekete-fehér, de kiváló minőségű és a fehér csillagszegély teljesen kizárt. „Ordít” a kontraszt a csillag szegélyének tónusa és a hófehér átlós csík között. A szegély tónusa középszürke a képen, s megegyezik a sárga oldalszám tónusával. Így vagy sárga, vagy ezüst színű lehetett, de a fehér ki van zárva. Ezüstre vannak példák, de valahogy a legtöbb kép a sárgára utal. Nem fehér volt, az biztos. A szürke szinen sötétitenem kell, mert felül csak két (s nem három) féle festéket haszáltak az alsó világoskék harmadikkal. A gép mellesleg Szaratovban készült a 292. gyárban.

Pilótájának személye érdekes. A kiskunlacházai 611. IAP emlékmű 12 elesett 611. IAP pilótát sorol fel Magyarországra 1944-45-re. Gépveszteségük ennek persze többszöröse volt. Orosz dokumentumokból a felét már sikerült beazonosítani veszteségekkel és konkrét legyőzőikkel, de 6 név még mindig kérdéses.

Egy név viszont igazi rejtély. 1944 december 25-én Alexej Csurilin őrgy. vezetésével Börgöndről felszállt a 611. IAP hatos Jak-1 raja Zámoly körüli bevetésre. Emelkedés közben nyakukba zuhant a német JG.52 mintegy 10 Me 109 vadásza Hptm. Lipfert vezetésével. A németek rövid légiharcban lelőtték a szovjet kötelék felét. (Mindhárom lelőtt szovjet pilóta ismert.) Ebből az egyik épp Csurilin őrgy. személyes és állandó kísérője, Dmitrij Gavrilovics Kiricsenko alhdgy. volt, akit maga Lipfert lőtt le még Székesfehérvárnál...

Nos: emelkedés miatti kis magasság - hasraszállás!!!, Jak-1 gép, 611. IAP és Székesfehérvár... Minden adat összeköti tehát Kiricsenko gépét a fotókon látható ronccsal, s az itteni rajzzal...

De: Csurilin őrgy. a 3. században repült, s eme század gépeinek oldalára a "Металлург Донбасса” felirat volt felfestve, mint a század azonosítója, amely feliratnak a gépen viszont semmi nyoma.... Öreg Jak-1b gépről lévén szó nem tartom valószínűnek, hogy nem volt idő felfesteni, főleg, mert a többi jelzés meg már mind ott volt a gépen. Lehet persze, hogy ami működött, azt használták, igy ha a 3. század kifogyott használható gépből, akkor a másik kettőből kölcsönöztek párat a bevetésekre... Mindenesetre 1945 január közepére a 611. IAP gépeinek kevesebb mint 50 %-a (!!!) volt csupán bevethető a gyakori harci sérülések miatt.... Marad tehát a rejtély, de Kiricsenko alhdgy. kétség kívül egy a lehetséges pilóták közül. (Csurilin őrgy. később viszont „törlesztett” elvesztett barátjáért, Kiricsenko-ért, mert egyike lett Mao. fölött a legsikeresebb szovjet vadászrepülő ászoknak 1945 tavaszán, immár új, Jak-3-as gépén.) Nem lehet viszont kizárni, hogy a pilóta mégis egyike volt a még nem beazonosított 6 másik névnek.

Maga a 611. IAP egyébként évekig a 236. IAD egyik ezrede volt, s csak 1944 őszén utalták át a 17. LHDS., 288. IAD-hoz, ami ritka módon így három helyett egy négy ezredes vadász-hadosztállyá vált. Mivel a 3. Ukrán frontot támogató 17. LHDS csak ebben a hadosztályában használta a Jakokat, ezért az itt-ott légigyőzelmeknél olvasható utalás a 288. IAD-ra csak a „nesze semmi, fogdd meg jól” információ kategóriájába tartozik. A 236. IAD gépeit 1945 elején az új Jugoszláv légierő kapta meg, s jelzései sokszor megegyeztek az egykor oda tartozó 611. IAP jelzéseivel, amely Magyarországon, a 288. IAD-ban is megőrizte eredeti ezred-dekorációit, az átlós farokcsíkot a vízszintes oldalkormány sávval. Elnézést, de ez egy kicsit hosszú lett, ám remélem válaszol majd felvetett kérdéseidre. Üdv,

Gábor