Sikerult beszerezni az (egy) eredeti peldanyt. Kituno kordokumentum a Mo.-i utovedharcokrol, ill. az apr. 4-i mitosz szertefoszlatasara.

Denes

Ennyit ápr. 4 -éről!!!!!! :hammer:

Egy részletes Muraközről készült jelentésben csak a Mura bal partjáról írnak (ez a trianoni M.o. felöli oldala), holott a jobb partján, amely ekkor Magyarország volt, még dúltak a harcok, mely küzdelmekből a Szent László hadosztály vette ki az oroszlánrészét.

"Csupán néhány települést tartottak még a németek a Mura bal partján, a legtovább, április 11-ig Kőhidát, azaz Gederovcit."

"Egy április 10-i jelentés szerint az orosz katonai egységek már nagymértékben elfoglalták a Mura bal partját. Fogolyvallomások szerint a Muravidéken azokban a napokban egy leharcolt orosz hadosztály védelemre rendezkedett be. A Szent László hadosztály parancsnoksága éppen ezért az oroszok erőteljesebb áttörési kísérletét a Murán csak néhány nappal későbbre tartotta esedékesnek, hiszen a Mura mentére érkező alakulatok mögött jelentős orosz csapatok gyülekeztek. A Mura vonala védelmének közvetlen irányítását a Belatinc – Adorjánfalva (Odranci) – Warnsee (Veržej) – Kreuzdorf (Križevci) sávban, különös hangsúllyal a fontos stratégiai pontokra (hidak, kompátkelők) a Pálfy-zászlóaljtól az ún. Gór-csoport vette át. A védelemben érintett magyar és német katonai alakulatok feletti parancsnokságot is Gór György alezredes vezette.266 A két nappal későbbi jelentésből kiderül, hogy a hadosztályhoz kisebb alakulatok érkeztek, és néhány csendőregység is csatlakozott. Belső csapatátalakulásokra a Mura jobb partján még volt példa, azonban jelentősebb katonai akciókra akkor nem került sor.

A Szent László hadosztály és a magyar katonai alakulatok helyzete egész április folyamán nem sokat változott; a front közvetlenül a Mura folyó mentén állandósult. A hadosztály tüzérparancsnokának a leveléből – amelyen az 1941. április 21-e dátum szerepel – kiderül, hogy a Mura bal partján történő ???ellenséges” hadmozdulatok figyelése jelentette a legfontosabb feladatot. A magyar egységeknek a lőszerrel takarékoskodni kellett, ami nehezítette a védekezést.

A Mura menti katonai helyzet április végén változott meg. Az április 28-i ???lehallgatott hírek közléséből” kiderül, hogy a következő napra vagy legkésőbb április 30-ára erőteljes orosz támadást vártak, amelynek keretében a szovjet alakulatok a Muramelence (Melinci) és Murahely (Dokležovje) közötti szakaszon próbáltak átkelni a Mura folyón."
forrás:Göncz László:
FELSZABADULÁS VAGY MEGSZÁLLÁS?
A Mura mente 1941-1945

http://www.ms.sik.si/GonczLFelszab.htm

Köszönöm, Kalóz14, az érdekes, és kevésbé ismert részleteket.

Akkor hadd kérdezzek reá: pontosan melyik helyszinhez és milyen dátumhoz kapcsolható a II. vh.-s Magyarország területén történt utolsó harcokhoz? Azaz, mikor és hol vonultak ki utoljára a a II. vh-s Magyarország határán kívülre a magyar csapatok?

Köszönettel,

Dénes

Egy másik visszaemlékezés Weisz Ferencztől(Mosonmagyaróvár):
Március 22-én a nap gyönyörűen ragyogott Keleten. Úgy 5 óra tájban a figyelő jelezte, hogy menjék le hozzá, mert valami motorzúgást hall. Ahogy ott figyeltünk megállapítottuk, hogy valahol harckocsik lehetnek. Megállapítottuk, hogy ezek csak oroszok lehetnek. Mondtam az őrnek: menj fel a tanyára, mondd meg a Maár Gyurinak, hogy a fegyvereket ássák el. De először a zárdugattyút vegyék ki, a gránátokat meg dobják a patakba. Semmiféle lőfegyvert ne hagyjanak. Nekem is igen príma gyorstüzelő karabélyom volt, meg egy csontnyelű pisztolyom. Egyszer csak látjuk, hogy törtet felénk a porfelhőben 4 harckocsi. Biztattam az őrt, hogy siessen, csinálja azt amit mondtam, nehogy késő legyen. És te mit fogsz csinálni kérdezte. Mondtam neki ,hogy én itt maradok, megvárom míg ideérnek. És ha téged lelőnek, mi lesz velünk. Nyugodj meg mindjárt nem lőnek. Az őr felment én meg lent maradtam az úton. Amíg a harckocsik odaértek sok minden átfutott az agyamon, hogy mi fog történni.

Mikor már 300 m-re voltak, elkezdtem lengetni a zsebkendőmet, igaz nem volt fehér, de jelképnek gondoltam megfelel. Mindig közelebb értek. Mikor 20-30 m-re voltak vártam mikor lőnek. De nem ez történt. Mikor odaértek közvetlen mellém, megálltak. Aki a toronyban volt megkérdezte: ki vagy. Magyar feleltem, de oroszul. Mindjárt azt kérdezte, honnét tudok oroszul. Mondtam, hogy Kárpátalján voltam katona. Hogy kerültél ide Mondtam neki, hogy februárba hoztak ide a németek elmentek pár napja. Merre vannak, kérdezte. Fogalmam sincs. No jól van neked elhiszem . Éhes vagy e? - Kérdezte. A harckocsiból kivett kenyeret meg szalonnát. A főhadnagy beszállt a harckocsiba és azt mondta menjetek haza. Elindultak nyugati irányba. Akkor még nem tudtuk, hogy akikkel találkoztunk harcoló alakulatok voltak, és ezért nem foglalkoztak foglyokkal. De nem kellett sokat várni, hogy megtudjuk, csak pár órát és máris fogságban voltunk anélkül, hogy tudtuk volna.

Megitattuk lovainkat, megtöltöttük a kulacsokat és megindultunk északnak a Dráva folyó irányába. Kb 2 óra gyaloglás után megérkeztünk, de ott nem volt átkelőhely. Még mentünk 2 km-t és ott találtunk egy fahidat. Mindnyájan megörültünk, itt már magyar feliratok is voltak. Hát mi megindultunk Murakersztúr felé, ahogy a tábla mutatta. A falun keresztül is mentünk, mert a magyar lakósság úgy tájékoztatott bennünket, hogy Csáktornyán vannak magyar csapatok. 8-10 km-re voltunk Csáktornyától, mikor látjuk, hogy valami embercsapat jön az úton. Mi azért csak mentünk a magunk útján, mert nyugati irányba mentünk. Azok pedig észak-nyugatról a másik útról jöttek arra az útra, amelyiken mi haladtunk. Egyszer csak Szemeti Jóska elkiáltja magát! De hiszen azokat kísérik! Mindnyájan arra figyeltünk, de akkor 2 lovas vágtatott felénk. Mondtam a bajtársaimnak, hogy a hazamenetelből nem sok minden lesz. A két lovas jobbról, balról körülfogott minket. Az egyik ránk szólt: hova? Mondtam: haza oroszul /Először majd igazolás./ Azt kérdezte ki a parancsnok, mondtam, hogy én. Leugrott a lóról és odajött hozzám. A távcsövemet és a fényképezőgépemet kivette a nyakamból, majd motozni kezdett, elvette a késemet, órámat, levéltárcámat. Talált benne 70 db amatőr fényképet, amit még Ukrajnában és a Donnál készítettem. Mikor megtalálta, mindjárt hátraszólt a hadnagynak, és azt monda spion. Agyon kell lőni. Mondtam a bajtársaimnak, hogy ezek agyon akarnak lőni, úgy meglepődtek, hogy szóhoz sem tudtak jutni. A szakaszvezető már kezdett lökdösni az út széle felé a géppisztollyal. Én meg húzódtam a tömegbe a lovak közé. Az volt a tervem. kikapom a géppisztolyt a kezéből. Gondoltam, hogy az életemet olcsón nem adom, egy pillanatra az otthon is eszembe jutott. És a csoport mindig közelebb ért, egyszer csak egy lovas előre vágtázott. Mindjárt rászólt a szakaszvezetőre, miért lökdösöd azt az embert. Azt mondta, hogy ukrán spion. Várj szólt a kapitány, akkor hallottam először azt a szót, hogy komiszár. Szólt nekem, hogy menjek oda. A lóról a kapitány sem szállt le. Mi vagy te. Magyar vagyok. Hol tanultál oroszul. Mikor elmondtam, mondta, hogy miért akartátok agyonlőni mikor nincs tolmács. Úgy magamba gondoltam talán már nem lőnek agyon. Közbe megérkezett a csoport is. Olyan összevegyült társaság volt, azokat is úgy fogdosták össze. Mikor odaértek a kapitány beosztott parancsnoknak, mert egyedül én tudtam oroszul. Megindultunk Csáktornya felé. Az úton beszélgettünk az új bajtársakkal, elmondták, hogy őket előző nap fogták el Alsólendván.

Esetleg Muraközben még eleshetett akkor, mert az akkor Magyarországhoz tartozott.
Munczi Antal visszaemlékezése:
Muraközt a szovjet hadsereg utoljára foglalta el Magyarország területéből. Muraközben közel két hétig folytak a harcok. A magyar csapatok a muraközi néppel karöltve, súlyos veszteségeket okoztak a szovjet és bolgár hadseregnek. Utólagos becslések szerint 8000 főn felül volt az oroszok és bolgárok veszteségei Muraköz területén.

Amikor Magyarország teljes egészében a szovjet megszállás alá került, Muraköz még több mint egy hónapig Magyarország része maradt. Csak 1945 júniusában adták át ezt a területet Tito Jugoszláviájának. Alig tették be a lábukat a jugoszláv kommunisták Muraközbe, azonnal megkezdték azoknak az összefogását, akik mindenkor kiálltak a magyarság mellett és különösképpen azokat, akik 1941-ben Muraköznek Magyarországhoz való csatolásáért folytatott munkában szerepet vállaltak. E tevékenységükért halálra ítélték és kivégezték: Antunovits Márton, Dőring Károly, Jankovics Flóriánt, Juranics Györgyöt (holott ő 1941-ben kommunista menekültként telepedett le Csáktornyán), Mejericsák Bélát, Mekovec Ignácot, Muraközi (Szocsics) Mihályt, Rózsa Jenőt, Bévor Jánost (volt jugoszláv képviselő), Szalay Lászlót, ifj. Wohlsein Károlyt és Zimmerman N-t. Munczi Antal is halálra lett ítélve távollétében, de átgondolva a helyzetet 1945. április 2-án családjával együtt elhagyta Muraközt, és így megmenekült a kivégzéstől. A falusiak közül is többeket kivégeztek, főleg a községi bírókat. Pecsornik Ottó országgyűlési képviselő eltűnt. Sokakat 6 hónaptól 20 évig tartó börtönbüntetésre ítéltek. Így Behojnik Mihályt 20 évre, Binder Lajost 8 évre, Kollarics Ferencet 8 évre, stb. Öcsémet 5 évre ítélték, pedig ő politikával nem foglalkozott, csak azért, mert a Magyar Kultúr Egyesület alelnöke volt. Az elhurcoltak közül is sokat kivégeztek. Egy barátom, ki maga is bevolt zárva a varazsdi börtönbe, de sikerült neki Ausztriába menekülnie, elmondta, hogy a varazsdi börtönből egy ideig minden héten elvittek egy vagy két teherautónyi foglyot, akiket aztán a Drávába fojtottak. Ezek között több Muraközi is volt.

A magyar tanárokat, tanítókat, közigazgatási tisztviselőket, és akik 1941-től telepedtek Muraközbe, kitoloncolták és mindenüket ott kellett hagyni, csak amit a két kezükben eltudtak vinni, azt vihették el.

Tito kommunista rendszere gondoskodott arról, hogy magyar érzésű embereket eltűntesse vagy kiirtsa Muraközből. Sok muraközit telepítettek át Jugoszlávia belsejébe és helyükre idegeneket telepítettek be. Az iskolákban is erősen folyik az átnevelés Muraközben.

Ennyi harc és véráldozat után, joga van-e egy idegen népnek igényt emelni Muraközre? Mi, Muraköziek nemmel felelünk!

Neked

Honnan jött az infó?

Az ilyen jellegű hiba teljesen mindennapos volt (a szovjeteknél is) Magyar gyászjelentések is tartalmaznak hibákat (néhányat ki is tettem korábban okulásul)

kedves dusza!

minden nemzet tagjai kozott akadnak ilyenek is es olyanok is
itt most altalanos tulajdonsagokrol volt szo
ha akarod, akkor olyan tortenetet is tudok mondani - csaladom tagja ezt is sajat szemevel latta, hogy a katonak amikor becsbol menekultek tovabb, akkor puskatussal utottek a kocsira felkapaszkodni probalok kezeit...

mint mondottam minden nemzet rendelkezik mindenfele egyenekkel

egy nemzetet altalaban probaljunk meg azok a tulajdonsagok alapjan megitelni, amelyek tobbsegben vannak

udv
konrad

Dusza, ennek a kirohanasnak mi a koze a temavonalhoz? :-(

Denes

Üdv!
Egy apró sztori ami kicsit ide illik! Van egy idős barátom aki fiatal hadnagyként harcolta végig a magyarországi hadszintert! Ő mesélte hogy az utolsó karácsonykor nekik már nem volt élelmezésük míg a németek fejenként 20 db szaloncukrot kaptak a kincstári ellátmányból! Ők csak tátották a szájukat!
Szóval az uttolsó pillanatig megtettek minden a helyzet fentartásáért! Nem hiába a német precizitás messze földön híres! Ezáltal nem tartom elképzelhetetlennek hogy pontos lajstromot vezettek az utolsó pillanatig!
Üdv!

hogy a nemetek mennyit torodtek az utolso pillanatokig a dolgokkal....
csaladi papirjaink kozott kotoraszva talaltam egy levelet, amit 1945 ben (pontos datumra nem emlekszem sajnos, meg a bank nevere sem)kuldtek, de a szovege a mai napig eszemben van:
itt kuldjuk vissza a 200 markajat ami eddig nalunk letetben volt, tovabbi felelosseget nem tudunk erte vallalni mert a megszallo orosz hadsereg kb. ket kilometerre van innen.
az elelmiszerjegyek utalasat bankunk szinten nem tudja vallalni a tovabbiakban.

koszonjuk hogy eddig megelegedesere allhatunk rendelkezesre kulonbozo uzleti ugyeiben....stb. stb.

OLvasom a véleményeket! hát csak nézem! :-x Ha valaki bevetésben eltünik mindaddig nem kerül veszteséglistára míg arra bizonyiték nem érkezik ill az ellenfél arról őt hívatalosan nem értesíti!Ha jól tudom a az eltünteket nem kezelik egy kaptafa alatt a veszteséggel mert akár eshet valaki hadifogságba is ill bujkálhat a front mőgé rekedve hacsak nem diverzióval van megbízva vagy felderítő! :-x

"Szerintem ezt így kijelenteni nem lehet."

Ez tény.

Nem,de a terület eseményeit kutattam.Persze a tévedés nem kizárt.

A legutolsó német katona április 13-án hagyta el Nemesmedves térségét.

Ilyen későn még törődtek ilyesmivel a németek, hogy gyászjelentést nyomogassanak az elesettekről?