Hamarosan megjelenő könyvemből olvashattok néhány részletet.

[b][color=FFFFFF]Deportálások[/color][/b]
1944 májusában nálunk is deportálni kezdték a zsidókat. Jobbágyiból júniusban vitték el a Goldmann, Gyémánt, Szántó családokat és Reiner Ármint. Üzlethelységeiket és ingatlanaikat kirabolták. A közeledő front miatt munkaszolgálatra kényszerítették őket. Később vagyonukat az orosz katonák védték a fosztogatók elől.
[b][color=FFFFFF]Közeledő front[/color][/b]
1944. október 15-én Horthy lemondott és Szálasi vette át a helyét. Jobbágyit elözönlik a német (Wehrmacht) katonák. Parancsnokuk Ludvig von Heichmann százados volt, aki a Morvai családnál kapott szállást a Petőfi Sándor utcában. A harcoló fiatal és képezetlen német katonákat házakban, az iskolában szállásolták el és szedették össze velük a rádiókat. A németek átkísértek egy orosz hadifogoly századot a településen. A kiképzéseket igyekeztek pótolni az [url=http://www.postimage.org/image.php?v=TsmWZvS]>orvosi rendelő<[/url] belső udvarában és az iskola területén (a tornaterem és a salakos futballpálya helyén). Később a sebesülteket és a halottakat is az orvosi rendelő udvarába vitték, aztán a temetőbe kerültek. Közel húsz német katona volt Jobbágyi temetőjében. Egyetlen ismert Oswin Noss, aki mindössze 18 éves volt és 2000-ben exhumálták a maradványait. Az itt szolgáló katonákat a Gyémánt vendéglőben felállított gulyáságyú látta el élelemmel. A Wehrmacht kötelékében szolgáló katonákat SS &#8222;keményfiúk&#8221; váltották.
[b][color=FFFFFF]Megérkeztek az SS-ek[/color][/b]
Az SS-es kifosztották a falut és elhajtották az állatokat. A [url=http://www.postimage.org/image.php?v=TsmX100]>kastély<[/url] könyvtárából származó könyvekből járdát készítettek. Egy jobbágyi férfi összeszólalkozott az állatokat elhajtó SS-ekkel, majd összeverekedett velük. Megsebesítette az egyik SS fiút, aki agyonlőtte. Az SS-ek nem voltak mind ilyenek. [i]&#8222;Idős Balogh Pál családját csak azért nem sikerült meggyilkolniuk, mert elmenekültek otthonról. Egy SS-be sorozott sváb fiú Zólyomi Istvánné által üzent, ne maradjanak otthon, mert halál vár rájuk. Nekik köszönhetik életüket. Az ok: Balogh Józsefné nem volt hajlandó elmosogatni a katonák csajkáit.&#8221;[/i] egy visszaemlékezés Nógrády Andor Jobbágyi története II. c. kötetéből.
[b][color=FFFFFF]A híd felrobbantása[/color][/b]
[i]&#8222;A közúti hidat kezdték a németek aláaknázni, aki megállt a hídon, továbbhajtották. Féltek, nehogy valaki szabotálja a robbantás. Gyerekként mi is sokat jártunk a Zagyvára, és a hídról ugráltunk a vízbe. Egyszer magam is láttam, hogy valaki megállt a hídon és a fegyveres német őrök kiabáltak vele, haladjon tovább.&#8221;[/i] Jancsó Gábor elbeszélése alapján. A falut próbálták védeni azzal, hogy megszűntetnek minden a faluba vezető utat. Felszaggatták a síneket, egy karmantyúval ellátott mozdony haladt végig és tépte fel a talpfákat. A környék legszebb közúti hídját, ami a század elején épült, sokan megsiratták, amikor meglátták a romjait. A robbantó teherautó a Postától nem messze a Zrínyi Miklós utcában állt. A hidakat hatalmas fagerendákból pótolták, melyek [url=http://www.postimage.org/image.php?v=TsmX3v9]>maradványai<[/url] ma is láthatóak a jelenlegi közúti híd alatt.
[b][color=FFFFFF]Részletek a Historia Domusból[/color][/b]
Pálinkás Antal esperes-plébános szemszögéből, részletek a Historia Domusból: [i]&#8222;&#8230; Már ötödik éve szüntelenül tartó világháború mindig közelebb jött községünkhöz. Tanyáztak itt magyar katonák, majd mindenféle német katonák. Minden helyet elfoglaltak a plébánián és az iskolában. Bizony eleget kellett szenvedni az egész községnek. Minél jobban közeledett az orosz sereg, annál kegyetlenebb katonák jöttek, SS-es halálfejesek. A plébánián jól viselkedtek, de elég kárt okoztak. Az iskolapadokat is eltüzelték, és amikor felszólaltam, csak annyit mondtak: háború, és tovább tüzelték a padokat. Mindig azzal bíztattak, hogy ide nem jönnek az oroszok, de közben a hidakat aláaknázták és fel is robbantották.&#8221;[/i]
[b][color=FFFFFF]Páncélosok Jobbágyiban[/color][/b]
[i]&#8222;Emlékszem, még gyerekek voltunk, 1944 esős októberében csupa sár volt minden út a faluban. A Dózsa György úton laktak a rokonaim, náluk voltam játszani, amikor a németek egy Tigris tankkal beragadtak a sárba. Akkor még nem volt leaszfaltozva az út, mint most. A tank a hasáig süllyedt, mikor megérkezett a csapatuk parancsnoka. Mutogatott valamit a katonáknak és kiabált velük. A Tigris személyzete zúgatta a motort, de nem mozdult, csak a sarat hányta a lánctalp. Hívtak egy másik Tigris tankot, mikor beindították, felbőgött a motor és egy hatalmas fekete füstfelhő szabadult ki a Tigris kipufogócsövéből. Egy alkar vastagságú acélsodronnyal kihúzták a Tigrist a sárból.&#8221;[/i] szintén Jancsó Gábor elbeszélése nyomán.
[b][color=FFFFFF]Fiatal leventék[/color][/b]
November 27-én 17 fiatal leventét egyenesen a frontra küldtek, közülük nem sokan tértek haza. A tizenhét leventéből csak néhányat említek: [url=http://www.postimage.org/image.php?v=TsmXfYS]>Jancsó József<[/url] , [url=http://www.postimage.org/image.php?v=TsmXpXr]>Prigli Ferenc.<[/url]&#8230;
[b][color=FFFFFF]Elfoglalták a falut[/color][/b]
December 8-án az orosz 53. hadsereg elfoglalta a falut. Leadtak néhány ágyúlövést, mely három családi házat és egy javítóműhelyt rongált meg. Az utolsó lövedékek a kápolna környéki kertekbe, udvarokba csapódtak be. Az orosz Katyusák a [url=http://www.postimage.org/image.php?v=aVDcJpA]>hegy alatti futballpályán<[/url] voltak felállítva. Az oroszok jobbágyi utcáin magyar és német hadifoglyokat kísérnek. Közöttük menetel Vizoviczki János és id. Bertók Béla, aki megjárta a Nagy háborút is. A faluban működő [url=http://www.postimage.org/image.php?v=TsmX5_i]>hadikórházak<[/url] alig győzték ellátni a sebesülteket. Tábori kórházak voltak a Felszabadulás úton és az Arany János utcában. [url=http://www.postimage.org/image.php?v=TsmXaZA]>Ágoston Istvánt<[/url] lőszerszállításra kötelezték. A munka elvégzése után nem engedték haza, hanem kivitték a Szovjetunió területére valamelyik fogolytáborba. A kozákok sebesült lovait a faluban felállított lókórházakban ápolták és a szarvasgedei réten legeltették a jobbágyiak.
És egy kis szorgalmi:
[url=http://www.postimage.org/image.php?v=TsmZeH0][img]http://s2.postimage.org/mZeH0.jpg[/img][/url] [url=http://www.postimage.org/image.php?v=TsmZhb9][img]http://s2.postimage.org/mZhb9.jpg[/img][/url]
A temetőben akadtak sírok, meylek felkeltették az érdeklődésemet:

Ágoston István: Szül. idő: 1918. Alakulat: Rendfokozat: honvéd Esemény: Fogság Helye és ideje: 1944. Megjegyzés: Lőszerszállításra kényszerítették, a munka után egy orosz hadifogolytáborba vitték.
http://www.postimage.org/image.php?v=PqRn3rJ

Jancsó József: Szül. idő: 1924. Alakulat: Rendfokozat: honvéd (levente) Esemény: Fogság Helye és ideje: 1945. április 1. meghalt: 1946. június 18. Megjegyzés: Egyike az 1944. november 27-én frontra küldött 17 jobbágyi leventének.
http://www.postimage.org/image.php?v=PqRn5WS

Juhász Gábor: Szül. idő: 1919. április 10. Alakulat: Rendfokozat: őrvezető Esemény: Halál Helye és ideje: 1945. január 29. Nagyenyed
http://www.postimage.org/image.php?v=PqRn8r0

Morvai Gábor: Szül. idő: 1924. Alakulat: Rendfokozat: politikai elítélt Esemény: Fogság Helye és ideje: 1945. Megjegyzés: A Magyar Kommunista Párt tagja, Borbás Józseffel együtt a németek elhurcolták.
http://www.postimage.org/image.php?v=PqRnaW9

Prigli Ferenc: Szül. idő: 1926. Alakulat: Rendfokozat: honvéd (levente) Esemény: Eltűnt Helye és ideje: 1944. Megjegyzés: Egyike az 1944. november 27-én frontra küldött 17 jobbágyi leventének.
http://www.postimage.org/image.php?v=PqRndqi

Szeles János: Szül. idő: 1919. május 19. Alakulat: VII. u. zlj. Rendfokozat: honvéd, címzetes őrvezető Esemény: Eltűnt Helye és ideje:1943. január 3.
http://www.postimage.org/image.php?v=PqRnfVr

Mártonffi Nándor: Szül. idő: 1901. Alakulat: 2. kg. tü. o. Rendfokozat: főtűzmester Esemény: repesztalálat Helye és ideje: Szobránc 1939. március 24. Megjegyzés: Halála után, 1940. december 2-án vitézzé avatják.
http://www.postimage.org/image.php?v=PqRnipA

Üdv. Hatvani barátotok