Édes Pistám!

Valóban, ez - ilyen szempontból - nem lenne nagy biznisz...
:-D

Szia!

Nem hiszem, hogy ez - mármint a darabszám - mérvadó lenne, lévén mi négyen gyűjtjük a rádiókat, s akad köztünk olyan is, akinek mindössze hét katonai készüléke van. (Az viszont teljesen egyben, működőképesen...)
De hogy a kérdésedre is válaszoljak: mintegy két tucat, amelyből jelenleg csak egy nem működik.

Félre ne érts, nem holmi rendreutasítás akar lenni, de én soha nem vonzódtam a „felhalmozáshoz” - azaz távol áll tőlem a mennyiség hajszolása. (Inkább a minőség érdekel.)
Mint a bemutatkozásomban is leírtam, többen gyűrkőztünk a feladatnak - így könnyebb helyzetben vagyunk, mint a magányos gyűjtő.
S végül: nem akarom magam reklámozni, de az összes, ezzel kapcsolatos véleményemet papírra vetettem a Gondolatok a gyűjtésről című cikkemben.

73!

Miklós

Sziasztok!

Valóban nem vitték túlzásba a kezelőszerveket. Hangerő és VFO - a minimalizmus csúcsa. A hátulja sem kutya: pusztán egy hárompólusú csatlakozó van rajta: föld, anód, fűtés. A segédrácsot megoldották ellenállás osztóval...
Kár, hogy a „beléről” nem készítettem fotókat: fura látványt nyújtanak az egymás mellett álló cirill és latin betűs felirattal bíró elektroncsövek.
:-D

Amúgy szép állapotú, nincs „belegányolva”, így akár működhet is. (Miként a német reprádiók...)
Ha lesz időm, jövő héten megkísérlem feléleszteni. Ha sikerül, teszek föl fotót, bár nem lesz lényegesen látványosabb...
:-)

Rá-rá-hajrá Kollégának: nem tudom, milyen gépekben volt. Ajándékba kaptam, elmondás szerint valami „egy propelleres, nyomott orrú madárra hasonlító ” hasraszált szovjet vadászból lett kitermelve.

73!

Miklós

Elég funkcionális darab, semmi felesleges "csicsa-micsa"...