Forrás: HTI típ. könyv 1942

Az R-7-es adó-vevőt 1940-ben rendszeresítették.
Frekvenciaátfogása 840-2.270 KHz-ig terjedt. Amplitúdó-modulált távbeszélő és távíró üzemmódban dolgozott. Az adó és a vevő közös fémdobozban kapott helyet, de egymástól függetlenül is üzemeltethető volt.
Táplálása két, sorba kötött 6 Voltos lúgos akkumulátorról, valamint egy lábbal hajtott áramfejlesztőről történt.
Alapvetően a 39M kilenc méteres magas-, illetve a 40M T-antennával üzemeltették.
Amennyiben kocsiba, Csabába vagy parancsnoki harckocsiba szerelve dolgozott, úgy egy korlát alakú, porcelánszigetelőkön nyugvó, vörösréz csőből készült antennát használtak hozzá.
Teljesítménye 20-25 Watt körül mozgott. Hatótávja az éterbe pumpált energiától, a terepviszonyoktól és az adott antennától függően 20-120 kilométer között mozgott.
Az adó 25, a vevő 19, az áramátalakító 18, a bicikli 22, az akkumulátorok 73, míg az antennák egyenként 28 kilogrammot nyomtak.
A háború előtti híradástechnikai ipar legjobb alkotása volt. Utolsó példányait 1967-ben selejtezték ki.