No, ez derék! :)

Ez pedig mindenkinek szól, mert egyszerűen nem bírom elnézni hallgatással – mai MTI hír részlete.

„...Kiemelte, hogy belekezdtek az "egyik legnagyobb adósság" rendezésébe is: az első világháború veszteségadatainak feldolgozásába és nyilvánosságra hozatalába. Hende Csaba úgy fogalmazott: "a létező szocialista diktatúra idején a Hadtörténeti Intézet egyik ostoba és gonosz parancsnoka elégette a rendelkezésre álló teljes nyilvántartást, mondván, az imperialista háború halottaival nem kell foglalkozni". A tárcavezető elmondta, hogy a monarchia dualista rendszerében Bécsben megőrzött, teljesnek mondható anyag digitalizálását megkezdték, s azt - anyagi lehetőségeikhez mérten - előreláthatóan 2016-ra közzé is teszik. Kitért arra is, hogy folyamatosan bővítik a www.hadisir.hu honlapot is, amelyen már a második világháborúban hősi halált halt 76 ezer katona és munkaszolgálatos adatai is elérhetők. A honlapnak másfél éves működése óta nagyjából százezer látogatója volt, és sok ezren kaptak információt elesett hozzátartozóikról - hangsúlyozta a miniszter.”

Tudtam már róla, de újra és újra sokkot kapok, ha hallom-látom.

Köszönöm a biztatást!
Pont ma voltam Miskolcon egy Don-kanyar emlékmű avatásán, a Hősök napja alkalmából, amin három veterán is részt vett, egyikük még mesélt is.

Kedves Miklós!
Az én egyik dédnagymamám is él még. 1922-ben született és se szellemi, se fizikai betegségei sincsenek. És neki se kell szemüveg az olvasáshoz. :D

Szervusz!

Ne keseredj el! Még nagyon sok szemtanú él! Az én Emi néném például 1912-ben (!) született, s még szemüveg nélkül olvas. :)
Koránt sem mellékesen Budaörsön dolgozott s egy pilóta udvarolt Neki. :)

Azaz hajrá! Komolyan mondom!

73!

Miklós

Kedves Opeti!

Nagyon szmpatikus, hogy 15 évesen érdekel téged ez a téma és tudsz a magyar helyesírás szabályainak megfelelően írni! Üdvözlet körünkben! Nézegess, olvasgass sokat az oldalon, biztosan találsz magadnak valót!

Azért köszi!

Még csak 15 éves vagyok és csak most kezd érdekelni a dolog, de ezek szerint már sajnos mindenkiről lemaradtam. még esetleg nagy ezüstösökről nem tud valaki?

Bozsoki János már nem él (talán 2009-ben halt meg). Az utolsó legénységi Arany Vitézségi Érmes tudtommal Fehér Ernő volt, aki 2010-ben hunyt el.

Üdvözlök minden Tagtársat!

Mostanában, gyakran nézegetem a Magyar Arany vitézségi érmesek és Magyar Tiszti Arany vitézségi érmesek listáját és azt szeretném kérdezni, tudja-e valaki, hogy kik élnek még közülük? Egy honlapon találtam rá nagybajomi Bozsoki Jánosra, őt úgy említik, hogy még él (1918-),de ez vajon még aktuális?

Üdv.:Opeti

A háború vége édesapámat Passauban érte. Első volt, aki szorgalmazta a kint lévő magyarok közül, hogy térjenek haza. Szerencsésen hazaérkezett. Mivel az ellenségei tisztelték őt, különösebb bántódások nélkül átvészelte a nehéz időket. 1946-ban eltávolították a határőrségtől (ami akkor még kék ávóként működött), ahol sérülései miatt 70%-os rokkantként irodai munkakörben dolgozott. B listázás és kényszernyugdíjazás után 1948-ban az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében a nyugdíját jelentősen csökkentették, majd később teljesen megszűntették. Az átlőtt gerincével és ellőtt könyökével alkalmi fizikai munkából tartotta el magát.
Nemsokkal ezután megkereste őt egy még ma is élő ember, hogy őt egy nagyon befolyásos ember küldte, (aki már nem él), hogy Pista lépjél be a pártba és fogsz érvényesülni. Apám visszaüzente, hogy ő nem akar érvényesülni. Ennek az lett a következménye, hogy az üzenetet küldő ember nem fogadta 40 évig az apám köszönését. Később megházasodott, két fia született, 4 unokája, akiket imádott. 1993-tól elsők között jelentkezett az újjá alakult Vitézi Rendbe, és szervezte újjá Nógrád és Heves megye vitézi székkapitányságát. Hátralévő életéven rendkívül sokat és nehezet dolgozott. Saját kezűleg építette fel a házát, és nagyrészt a két gyermekéét is. Közbe visszatért eredeti szakmájához, és asztalos munkát csinált, még 87 éves korában ajtókat, ablakokat készített. 2005-ben bekövetkezett haláláig tökéletes szellemi frissességben irányította családját. Temetésén, ahol dr v Bercsényi Miklós, a Vitézi Rend nyugalmazott főkapitánya, (akit apám mindig úgy emlegetett, hogy a nevét csak levett kalappal szabad említeni) mondta a búcsúztató beszédet, azt mondta róla, hogy életében kétszer esküdött, először a hazájának, másodszor az oltár előtt feleségének, mind a két esküjéhez haláláig hű maradt.

Szia!

A másodszori bronz adományozása fel van tüntetve az adományozón?
Tudnál képet küldeni róla, akár privátban?

Köszönettel,

Zoltán

Péter !
Légy büszke az Édesapádra és a történetét az unokáidnak is büszkén meséld el.
Névtelen által feltett kérdésre, ha nem veszed tolakodásnak én is kíváncsi lennék.
Vagyis mi történt vele háború utáni években az élete végéig?
Üdv: lferenc

természetesen minden kitüntetés eredeti, és mindegyiket az édesapám kapta, amikhez megvannak az eredeti adományozó okiratok is.
igaz, hogy a két bronz vitézségi érmet egy pánttal kellene jelölni, de elég magas kitüntetés ahhoz, hogy a zubbonyon mind a kettő díszelegjen. első alkalommal kisezüstre volt felterjesztve az édesapám, de bronzot kapott. második alkalommal nagyezüstre és vaskeresztre volt felterjesztve, de csak egy bronzot kapott. harmadik alkalommal aranyvitézségi éremre terjesztették fel, amit meg is kapott.
amikor kézi tusába keveredett egy orosz katonával, bal kezével megmarkolta a szuronyt, és eltolta magától, jobb öklével pedig az orosz arcát ütötte.
ekkor eldördült a fegyver, és az apám bal könyökét darabos törés érte. a szuronyt tovább markolta és tovább ütötte az orosz arcát. e közben oldalról egy lövedék keresztül lőtte a 4-es és 5-ös gerinc csigolyáját, amitől megtántorodott és hanyatt esett.
az orosz a mellére lépett és így próbálta a szuronyt a hős katona torkába szúrni.
de az ellőtt kezével még mindig eltartotta magától a szuronyt és jobb kezével az orosz hasába mért egy ütés, amitől az megtántorodott. ekkor a bajtársai siettek segítségére és menekítették ki a veszélyes helyzetből.

Szia Szabolcs írd meg az emailcímedet Péter!

Az Ajtony által linkelt oldalon van egy kép is róla.

1941 szeptember 6-án Nowo Komenkánál a Dnyeper könyöknél átkelt ellenség visszavetése alkalmával páncéltörő ágyúszakasza egy részét vezette a közreműködő harckocsi támogatásával, miközben rettenthetetlen bátorsággal, félelmet nem ismerve járt elő jó példával a legénysége előtt.
A beásott és szívósan védekező ellenség leküzdésében legénységét rohamra vezette és az ellenségnek jelentős vesztességet okozva számos foglyot ejtett. Ezen haditettét - mindenkor ragyogó példáját mutatva az elszánt, bátor, félelmet nem ismerő magyar harcosnak és vezetőnek - még kétszer megismételte.
Utolsó alkalommal túlerejű ellenségre bukkant, melyet elszántan megrohamozott és kézitusában megsemmisített, miközben maga is több helyen súlyosan megsebesült.
Kitüntetései:
Magyar Arany Vitézségi Érem,
Magyar Bronz Vitézségi Érem kétszer,
Tűzkereszt sebesülési pánttal,
Felvidék-, Erdély-, Délvidék Emlékérem

Nógrádi Vitézek naptára 1944, Honvéd Zsebnaptár 1944,
Honvédségi Közlöny 1943/26, Honti István szíves közlése.

(forrás:http://www.akm.externet.hu/rendjel/adatok/mave.htm)

Azt hiszem hogy 2 bronz vitézségi helyett egy ismétlőpánt kellene! Ez elég nagy 'baki' kitüntetés szempontból. Egyébként nagyon szép!A nevezett egyéné volt minden?Vagy legalább valami?Az arany vitézségi biztosan eredeti?
Gratulálok!!Szép

Ezek az eredeti, adományozott kitüntetései?

A 2. Bronz Vitézségi helyett nem másodszori adományozási pánt kellene az 1. szalagjára?

Nagyon szép igy együtt az egész