Kendra Istvánnal beszéltem hosszan telefonon sok évvel ezelőtt nagyon barátságos hangvételben, aztán valahogy elsikkadt a dolog, meg azt hiszem a földrajzi távolság is jelentős volt. Talán még megvan a telefonszáma. Mindenesetre sokat megtudtam tőle Kendra Mihályról.

Áron, várom privát levelét, részemről semmi akadálya a kapcsolatfelvételnek, aztán megbeszéljük hogy hogyan tovább.

Köszönjük hogy felhívtad rá  a figyelmünket , de azért megnézem mi fog kisülni belőle.

Az újak nem tudják, de történt itt anno egy-két roppant zsenánt ügy...

Az egyik tagtárs a Bakonyban talált egy nagyon ritka második világháborús magyar pilótaórát. Feltette ide, mindenki örült a sztorinak és a tárgynak is. Aztán megjelent egy alak, aki meg akarta venni. Először normálisan, majd amikor ez nem sikerült, akkor egyre agresszívebben lépett föl. A szerencsétlen idiótájának az volt a fő érve, hogy ő "tisztességes ajánlatot tett" amit "el kell" elfogadni.

Kevéssé akarta megérteni, hogy a nem az nem - és pont.

Kizártuk.

A másik hasonlóan kellemetlenül ért véget. Egy ismert kitüntetésgyűjtő osztotta meg a roncson tételes, névre szóló sztorikkal, miféle kincsei pihennek otthon. Aztán egyszer jelentkezett egy hölgy, hogy az egyik medália a nagyapjáé volt, és az neki "visszajár". Persze kiderült, hogy az illető hölgy apja adta el anno, valamikor a hetvenes években (ha jól rémlik, 20.000.- forintért). Nos, a nőszemély bennünket, szerkesztőket zaklatott, hogy adjuk ki a gyűjtő elérhetőségét, mert az érintett tárgy az "övé". Szerinte a tisztességes összeg legfeljebb ötvenezer forint lehet, de sokkal inkább húszezer - miközben egy több százezer forintos tételről forgott a szó.
Valahogy kinyomozta a telefonszámomat - gondolom, nem volt nehéz - és többször hívott, s egyre emeltebb hangon követelte az "igazát".

Nem értette meg, hogy azzal, hogy eladták, megszűnt minden jogosultsága, és ha az új tulaj megtartja, akkor semmit sem tehet.

Az ügy elfajult, dettó kizártuk.

Figyelem: ezt nem azért írtam le, mert ilyen sztorit vélek felsejleni - hanem csak azért, mert a fotó és a kommentek eszembe juttatták e régi történeteket...

Szerintem privátba írj neki ,így nem fog rá felfigyelni.

Üdvözlöm!

Filadelfi Áron vagyok, Kendra Mihály unokája. Érdekelne a kés. Önnél van még a kés?

Üdvözlettel:
Filadelfi Áron

Ez a kés a nagyapámé volt.Hol lehet megtekinteni?Nagyon szeretném látni!
Köszönettel:
Filadelfi Áron
 

Nem szép dolog ez a követelőzés... :P
Pláne így, hogy lebukik, ha fogalma sincs milyen tartó..:)

Nem szép dolog ez az üzletiesség...
Csak adja át szimplán!

Tisztelt M. Storch!
Ha egy ugyanilyen típusút hoz cserébe, mint ez (édesapja biztosan emlékszik a pontos típusra, ha más miatt nem, hát a hozzá alkalmazott fegyver alapján) akkor odaadom érte! :)

.

A készítő bizonyára K.M. volt, de az eladó nem hinném. Privát nem érkezett még.

És a gyémántok...

:)))

Üdvözlöm%
M.Storch vagyok, édesapám volt P.Storch!
Hol van most a gyújtótartó?

Ha már nevek, van egy német gyújtótartóm "P. Storch" névvel belekarcolva, szép, régies betűkkel.
Ezzel tudtok valamit kezdeni? :)
(Ausztriai bolhapiacról származik.)

Üdv:
König

Hát ez nem semmi történet! Le a kalappal. Ez majdnem olyan mint a "Möllés csajka "története!

Azt írta , hogy egy bácsitól vette , miért kellene kizárni , hogy az maga Kendra Mihály lehetett .

...esetleg készítője?

Nem lehetett Kendra Mihály a kés eladója annak idején ?

Mitől biztos, hogy ugyanarról az emberről van szó?

Igazán nemes cselekedet!!!

Üdv.

A szívem vérzik, de természetesen ezek tükrében nem tehetem meg, h ne ruházzam át a kést.

Vaterán vettem egyébként, kb. akkoriban, mikor feltöltöttem ide a kést. Akkor még -nem büszkeség- nem tudtam, h házilag készült, összekevertem egy másik (háború utáni) típussal. Annyit tudok róla az eladótól, hogy Békéscsabán vette egy bácsitól.

Várom a privát üzenetet...

Balázs!
Bízunk Benned!

Üdv.

De szép is lenne, ha a fiára szállna ez a kés. Reméljük a tulaj is így gondolja.

Kendra Mihály az édesapám volt.1918-ban született Békéscsabán. A II.világháborúban Rahón, hegyivadászként szolgált,1944-48 között orosz hadifogságba esett.Van egy ott készített alumínium cigaretta tartó emlékem, karcolt díszítéssel és felirattal. Egyébként nyomdász volt.1989-ben halt meg. Érdekelne, hogy hol találták és kié a kés?

Akkor úgy tűnik, megfejtve:

teljes házi készítés...

szerk.: fentebb írtam, 13,5 cm a penge, a teljes hossz 232 mm.

Az enyém is hasonló méretű mint Piu-é.
Pengesz: 19mm
Pengeh:167mm

A kérdéses darabnak mik a penge adatai?

Köszi az értékes információt, mivel sajnos még nem találtam érdemi dokumentációt, erre nem tudok sokmindent mondani.
Sokan Tildynek mondják, de mint írtad 65 körül is használhatták, és az egyik tokomba is 1960 van belevésve.
Egy katona ismerősöm szerint csupán a robbantó készlet tartozéka, végül is szinte olyan mint a későbbi mäanyagmarkolatú. :-?
Jó lenne ha valaki egyszer előrukkolna egy szabályzattal...

Annyi a kép alapján bizonyosnak látszik, hogy az illető jobban értett a kovácsoláshoz, mint a nyél faragásához! :-D

Tehát bizonyos, hogy egyedi készítésű, és nem rendszeresített darab? Akitől vettem, azt mondta, hogy Kendra Mihály készítette az egész kést, magának a háborúba. Én hitetlenkedtem, azt hittem csak a markolatra vonatkozik, de akkor lehet, h mégis...

35M-ből: nem hiszem, mellé rakva nem sok a hasonlóság, de persze nem kizárt...