Redox barátom írása:

Egy nyári napon, amikor tombolt a jó idő, végre Gabi barátommal szerveztünk egy kis keresőzést. Ezen a szép napon (2010.július.6-án) elindultunk, a Gödöllői-dombság felé vettük az irányt. Egész pontosan Pécel és Isaszeg közé terveztük az utunkat. Ugyanis itt húzódik Az Attila védvonal, ahol honvédő hőseink a német 8. SS "Florian Geyer" Lovas Hadosztállyal állomásozva, közös vállalkozásba kezdtek, hogy megvédjék a mi fővárosunkat. Kiértünk a terepre, az általunk választott erdőrészhez. Kiszálltunk az autóból majd a kis felszerelésünkkel elindultunk az erdő szívébe. Összeszerelés után elkezdtük venni az irányt egy régebben látott állásrendszer felé, sajnos nem találtuk, mert az elmúlt hetekben nagy esőzések voltak és ugrásszerűen megnőtt az aljnövényzet. Az autó felé menetben az erdő szélével párhuzamosan végre jelzett Gabi műszere. Különféle román és magyar hüvelyeket és töltőléceket talált.
Én is valamire vágyva elindultam az erdő belső része felé, ahol nekem is jelzett a gépem. Néhány hüvelyt találtam az avarban. Gabi barátomnak javasoltam, hogy menjünk még beljebb, mert valószínűleg onnan rohamoztak. Befelé lengettünk Zapi barátommal az élen. Semmi.. semmi jel.. csak bambultunk.. majd kisvártatva a kollegám szólt, hogy találtam valamit. Felnéztem és velünk szemben egy kőtábla látszódott, a tetejére valami lapos korrodált fém tárgy volt. Ahogy közelebb mentünk megláttuk hogy egy cseh gyártmányú ZB géppuska üres tárja volt a kőtáblára téve. Aztán elgondolkoztunk, hogyan is kerülhetett oda a kőtábla tetejére. Detektoros kollegák esetleg arra portyázó vadászok, netán turisták akarták tiszteletüket tenni a sírban nyugvó hős(öknek)? A táblát erősen megkezdte az idő. Itt-ott már kilátszott a vas szerkezet a betonból. Vésett szöveg állt rajta ami nagy nehezen tudtunk elolvasni pár szó erejéig. Végül arra a döntésre jutottam, hogy öblítsük le egy kicsit a vízünkkel majd készítek pár darab fényképet és digitális módon megpróbálom megfejteni a szöveget. Végül annyit megállapítottunk, hogy nem sírhelyről hanem emlék helyről, illetve egy repülő lezuhanási helyéről van szó. Keresőinket bekapcsoltuk és körülnéztünk. Szinte mindenhol jeleztek a gépek, tehát használatuk teljesen feleslegesnek bizonyult. Az emlékmű körül ásogatni kezdtünk. Lassacskán változott a talaj szerkezete. Volt poros, törmelékes hamus rész, illetve az utána következő leletesebb rész. Több ZB tárba való adagoló lemezt sikerült találnunk illetve tárfenék lemezt. Nagy mennyiségben olvadt alumínium és üveg darabkák borították a földet, majd jöttek a szegecselt alumínium darabok, amelyek megerősítették a repülőgép teória valóságát. A földben volt még fa törmelék is valószínűleg a gép törzse fa merevítésű volt. Jó pár darab Mauser és Mannlicher típusú lőszerhüvely is került elő, amelyeknek állapota arra utalt hogy tűzben robbantak fel. Az emlékműtől nem messze előkerült egy "Palma" márkájú német csizmatalp. Onnan pár méterre egy nagy fa tövében előkerült egy MP40 típusú német gépfegyver válltámaszának egy kisebb darabkája. Az emlékmű környékén még több darab bakancs fűző karika és gázmaszk alkatrész került elő. Nagy fejvakargatás támadt, mert sehogy sem állt össze a kép a fejünkben. Repülő alkatrészek, gyalogos csizmatalp, gázmaszk darabkák, gyalogos lőszer hüvelyek, illetve fegyver válltámasz maradvány. A kérdéseket megválaszolatlanul hagyva egy másik erdő részhez indultunk, majd utána hazafelé vettük az irányt. Gondoltuk majd utána kérdezünk, érdeklődünk hátha valami információ morzsára akadunk. Otthon folyt tovább a nyomozás. Feltöltöttem a kőtábláról készült képeket és Gabi barátommal elkezdtük kibogarászni. Én személy szerint annyira bele merültem, a betűk és szavak kilétébe, hogy az internetes keresés nem is jutott eszembe. Kis idő múlva látom Gabitól kaptam egy levelet. Kérdezte hogy haladok.. Pár sort sikerült megfejtenem.
A válasz erre a levelemre igen csak érdekes és meglepetésszerű volt:
Rudnyánszky Tamás rgv. hdgy., IX. RH He 46 F-309; 1940. 10. 02., lezuhant, Isaszeg-Pécel. Végül én is belevetettem magam az internetes forrásokba és sikerült megállapítani a gép típusát és a lövész kilétét. Rudnyánszky Tamás rgv. hdgy (pilóta) és Somosi László hdgy. (lövész) Pécel és Isaszeg között 1940.október.2-án a Heinkel He 46E-2/Un típusú repülőjükkel gyakorlatozás közben valószínűleg eddig ismeretlen műhiba, vagy baleset következtében lezuhantak. Rudnyánszky Tamás rgv. hdgy (pilóta) repülő halált halt, bajtársa Somosi László hdgy. sebesülésekkel túlélte. Elhatároztuk, hogy a terepet normálisan elrendezzük, emléktáblát csináltatunk, ahogyan az egy emlékműhöz illik. Folytatás következik.

Az írás folytatása:
(zaporosec írása)
Azon tanakodtunk, hogy milyen anyagból legyen az új tábla. Fém a tolvajok miatt szóba sem jöhetett, a márvány meg sajnos anyagi okokból lett kilőve.
Végül is a plexinél maradtunk és egy olyan technikánál, ami a háború előtt nagy divat volt.

Ma július 24.-én Zsolti segítségével kihelyeztük a plakettet.
Kegyeleti okokból nem ástuk meg a területet, mindössze az avar szintről szedegettük össze a tárgyakat. Jobban mondva egy 20x20cm "próbafuratot "készítettünk, amiből kiderült, hogy a talaj tíz centiméter mélységig teljesen átégett.
A mai tárgyak listája a teljesség igénye nélkül a következő: kb.70 cm géppuska heveder 25-30 darab 1935 és 1938 között gyártott 7.92-es Mauser lőszer ÁV-s beütővel, felrobbant állapotban. Találtunk kabin plexi darabokat (2rétegű ragasztott), műszerek plexi lapjait, elektromos tekercset, sok szegecset, a pilóta szemüvegének egy darabját és még sok apró alkatrész és lemezdarabot.

Sikerült fölvennem a kapcsolatot az hozzátartozókkal.
A Rudnyánszky családról tudni kell, hogy Magyarország egyik legrégebbi családja. Az 1200-as évekig tudják visszavezetni a családfájukat.
Itt szeretném megköszönni Dr. Rudnyánszky Gabriella bárónőnek a segítséget.

Szerkesztő kiegészítése:
Az ötlet és a megvalósítás Zaporozsec és Thomas tagtársunk érdeme, köszönet munkájukért, mely nemes jellemre vall.