Emlékmű az erdő mélyén
Redox barátom írása:
Egy nyári napon, amikor tombolt a jó idő, végre Gabi barátommal szerveztünk egy kis keresőzést. Ezen a szép napon (2010.július.6-án) elindultunk, a Gödöllői-dombság felé vettük az irányt. Egész pontosan Pécel és Isaszeg közé terveztük az utunkat. Ugyanis itt húzódik Az Attila védvonal, ahol honvédő hőseink a német 8. SS "Florian Geyer" Lovas Hadosztállyal állomásozva, közös vállalkozásba kezdtek, hogy megvédjék a mi fővárosunkat. Kiértünk a terepre, az általunk választott erdőrészhez. Kiszálltunk az autóból majd a kis felszerelésünkkel elindultunk az erdő szívébe. Összeszerelés után elkezdtük venni az irányt egy régebben látott állásrendszer felé, sajnos nem találtuk, mert az elmúlt hetekben nagy esőzések voltak és ugrásszerűen megnőtt az aljnövényzet. Az autó felé menetben az erdő szélével párhuzamosan végre jelzett Gabi műszere. Különféle román és magyar hüvelyeket és töltőléceket talált.
Én is valamire vágyva elindultam az erdő belső része felé, ahol nekem is jelzett a gépem. Néhány hüvelyt találtam az avarban. Gabi barátomnak javasoltam, hogy menjünk még beljebb, mert valószínűleg onnan rohamoztak. Befelé lengettünk Zapi barátommal az élen. Semmi.. semmi jel.. csak bambultunk.. majd kisvártatva a kollegám szólt, hogy találtam valamit. Felnéztem és velünk szemben egy kőtábla látszódott, a tetejére valami lapos korrodált fém tárgy volt. Ahogy közelebb mentünk megláttuk hogy egy cseh gyártmányú ZB géppuska üres tárja volt a kőtáblára téve. Aztán elgondolkoztunk, hogyan is kerülhetett oda a kőtábla tetejére. Detektoros kollegák esetleg arra portyázó vadászok, netán turisták akarták tiszteletüket tenni a sírban nyugvó hős(öknek)? A táblát erősen megkezdte az idő. Itt-ott már kilátszott a vas szerkezet a betonból. Vésett szöveg állt rajta ami nagy nehezen tudtunk elolvasni pár szó erejéig. Végül arra a döntésre jutottam, hogy öblítsük le egy kicsit a vízünkkel majd készítek pár darab fényképet és digitális módon megpróbálom megfejteni a szöveget. Végül annyit megállapítottunk, hogy nem sírhelyről hanem emlék helyről, illetve egy repülő lezuhanási helyéről van szó. Keresőinket bekapcsoltuk és körülnéztünk. Szinte mindenhol jeleztek a gépek, tehát használatuk teljesen feleslegesnek bizonyult. Az emlékmű körül ásogatni kezdtünk. Lassacskán változott a talaj szerkezete. Volt poros, törmelékes hamus rész, illetve az utána következő leletesebb rész. Több ZB tárba való adagoló lemezt sikerült találnunk illetve tárfenék lemezt. Nagy mennyiségben olvadt alumínium és üveg darabkák borították a földet, majd jöttek a szegecselt alumínium darabok, amelyek megerősítették a repülőgép teória valóságát. A földben volt még fa törmelék is valószínűleg a gép törzse fa merevítésű volt. Jó pár darab Mauser és Mannlicher típusú lőszerhüvely is került elő, amelyeknek állapota arra utalt hogy tűzben robbantak fel. Az emlékműtől nem messze előkerült egy "Palma" márkájú német csizmatalp. Onnan pár méterre egy nagy fa tövében előkerült egy MP40 típusú német gépfegyver válltámaszának egy kisebb darabkája. Az emlékmű környékén még több darab bakancs fűző karika és gázmaszk alkatrész került elő. Nagy fejvakargatás támadt, mert sehogy sem állt össze a kép a fejünkben. Repülő alkatrészek, gyalogos csizmatalp, gázmaszk darabkák, gyalogos lőszer hüvelyek, illetve fegyver válltámasz maradvány. A kérdéseket megválaszolatlanul hagyva egy másik erdő részhez indultunk, majd utána hazafelé vettük az irányt. Gondoltuk majd utána kérdezünk, érdeklődünk hátha valami információ morzsára akadunk. Otthon folyt tovább a nyomozás. Feltöltöttem a kőtábláról készült képeket és Gabi barátommal elkezdtük kibogarászni. Én személy szerint annyira bele merültem, a betűk és szavak kilétébe, hogy az internetes keresés nem is jutott eszembe. Kis idő múlva látom Gabitól kaptam egy levelet. Kérdezte hogy haladok.. Pár sort sikerült megfejtenem.
A válasz erre a levelemre igen csak érdekes és meglepetésszerű volt:
Rudnyánszky Tamás rgv. hdgy., IX. RH He 46 F-309; 1940. 10. 02., lezuhant, Isaszeg-Pécel. Végül én is belevetettem magam az internetes forrásokba és sikerült megállapítani a gép típusát és a lövész kilétét. Rudnyánszky Tamás rgv. hdgy (pilóta) és Somosi László hdgy. (lövész) Pécel és Isaszeg között 1940.október.2-án a Heinkel He 46E-2/Un típusú repülőjükkel gyakorlatozás közben valószínűleg eddig ismeretlen műhiba, vagy baleset következtében lezuhantak. Rudnyánszky Tamás rgv. hdgy (pilóta) repülő halált halt, bajtársa Somosi László hdgy. sebesülésekkel túlélte. Elhatároztuk, hogy a terepet normálisan elrendezzük, emléktáblát csináltatunk, ahogyan az egy emlékműhöz illik. Folytatás következik.
Az írás folytatása:
(zaporosec írása)
Azon tanakodtunk, hogy milyen anyagból legyen az új tábla. Fém a tolvajok miatt szóba sem jöhetett, a márvány meg sajnos anyagi okokból lett kilőve.
Végül is a plexinél maradtunk és egy olyan technikánál, ami a háború előtt nagy divat volt.
Ma július 24.-én Zsolti segítségével kihelyeztük a plakettet.
Kegyeleti okokból nem ástuk meg a területet, mindössze az avar szintről szedegettük össze a tárgyakat. Jobban mondva egy 20x20cm "próbafuratot "készítettünk, amiből kiderült, hogy a talaj tíz centiméter mélységig teljesen átégett.
A mai tárgyak listája a teljesség igénye nélkül a következő: kb.70 cm géppuska heveder 25-30 darab 1935 és 1938 között gyártott 7.92-es Mauser lőszer ÁV-s beütővel, felrobbant állapotban. Találtunk kabin plexi darabokat (2rétegű ragasztott), műszerek plexi lapjait, elektromos tekercset, sok szegecset, a pilóta szemüvegének egy darabját és még sok apró alkatrész és lemezdarabot.
Sikerült fölvennem a kapcsolatot az hozzátartozókkal.
A Rudnyánszky családról tudni kell, hogy Magyarország egyik legrégebbi családja. Az 1200-as évekig tudják visszavezetni a családfájukat.
Itt szeretném megköszönni Dr. Rudnyánszky Gabriella bárónőnek a segítséget.
Szerkesztő kiegészítése:
Az ötlet és a megvalósítás Zaporozsec és Thomas tagtársunk érdeme, köszönet munkájukért, mely nemes jellemre vall.
Köszi, srácok!
Nincs mit köszönni,ez a munka példa értékű,mindenképpen megérdemli,hogy így összerendezve legyen.Esetleg ha van még kép szívesen belerakosgatnám.Valahogy jó lenne archiválni nehogy esetleg eltűnjön.
Köszönöm a kedves szerkesztőnek aki frissítette az általam beollózott részt! Így már teljes a történet!:)
Az nem is baj ha olyan hozzászólásokat cenzúráznek amiben veszekedés, és káromkodás van.
Több anyagot feltettem ide, és valaki egy linket tett fel a kitüntetés fórumon, hogy ez már itt ki lett tárgyalva, és hogy ne kelljen megint leirni vagy a fényképet ott is feltenni. Amikor most a kitüntetés weboldalon rákattintsz a linkre ide irányit, és mondja, hogy az oldal nem található. Az itteni weboldal váltásnál eltünt. Igy már érthetőbb?
Minden szó így igaz.
A szándékosság kizárva.A Csokis és a Borzalmas is jó barátom .ha valami nem tetszik nekik akkor elöbb felhívnak.
Megérdemelnéd, CW4AUS, hogy Te is szerkesztő legyél! Megtudnád hol lakik az Isten!
Viccet félretéve: a konvertálás során sok minden elveszett. Nincs okom feltételezni, hogy ez szándékos volt. Pontosabban, butaság lenne ebben hinni.
A döglött linkeket pedig el kell tüntetni, mert kissé unalmassá tenné a lapot az állandó vakra futás-visszalépés.
A szidalmazó hozzászólásokat nyilván töröljük. Szerintünk nem ilyenek miatt látogatják a tagok és az érdeklődők oldalunkat.
Üdv: Tűzhenger (szerkesztő)
Lehet,hogy cenzúrázva vagyunk,de hidd el,hogy egy ilyen szép és felemelő eseménnyel kapcsolatos írást,lehetőleg szeretnénk az utókor számára megőrizni mindannyian,tehát azt garantálom,hogy a szerkesztő társak nem tettek semmit amitől ez eltűnne.Ráadásul kedves barátom a tervező-kivitelező,tehát már csak ezért is próbálnám vissza ügyeskedni,de itt a technika ördöge köpött a levesbe.
Csokis,szerkesztő
Cenzúrázva vagyunk. Ha nem tetszik a hozzászólásunk valakinek akkor a hozzászólás az eltűnt. Ne aggódj lessz még rosszabb is. Annyi jó hozzászólás, leirás, fényképek, más weblapról való link, hivatkozás úgy eltűnt, hogy a Kádárék úgy röhögnek a pokolban, hogy úgy kell nekik internet. It's progress. New webpage, it's all bullshit. Lets get read of the old stuff, we don't need it. Sorry, it is what it is, and the past is gone. Go to another website, we don!t need you.
A cikk - eltűnt - második felével nem találkoztam.
Tényleg kár.
Nyilván eredetileg 15 hozzászólás volt, de négy oda nem illőt töröltek
Illetve: lehet, hogy csak egyetlen egyet töröltek, de ilyenkor a hozzáfűzött válaszok is szétfoszlanak...
Tisztelt Tűzhenger!
Köszönöm a válaszod! A problémám az ,hogy a "cikkünk" második fele kompletten el tűnt .Sajnos potólni ezt már nem tudom. Kár érte.
Üdv:Zapi
ui: Miért van az ,hogy a fő oldalon 15 hozzászólást jelez , de csak 11 olvasható? Mindent megpróbáltam nem jelentik meg a többi.
Kedves Kolléga!
A képek, hírek átnézésekor sok olyan képfeltöltős hivatkozást találok, amelyek már nem élnek. "A kép nem található"-ra mutató linkeket törlöm.
Hozzászólást csak nagyon ritkán. (Csak ha teljesen nem oda tartozó megjegyzést tartalmaz, gyalázkodó, személyeskedő, dehonesztáló stb.)
A többiek nevében persze nem szólhatok.
Üdvözlettel: Tűzhenger (az egyik szerkesztő)
Tisztelt szerkesztők!
Szeretnék érdeklődni,hogy az a rengeteg csatolt anyag és a hozzászólás, mind elveszett?(mi lehet az oka?)
Az oldal megújulásakor "csak" a kép veszett el, ezt potóltam .
Köszönettel:Zapi
Ritka szép leirás, és köszönet a munkátokért. Példának legyen állitva minden roncsos előtt. A hősök sirgondozása pedig egy szép eszme akár hősök voltak akár csak véletlen harci halottak voltak de mindegyik a hazája becsülete miatt csinálta. Az, hogy monumentumomokat épitenek a hősihalottaknak az egy megint szép eszme mert tisztelegnek a tetteik előtt amint a hazájuk érdekében az életüket vesztették. Ez mind szép és jó, hogy ha taemetőkben, és tömegsirokban elhelyezett hősihalottakról van szó. Az piszkál engem, hogy miért kell külön emlékműveket tenni közhelyekre ahol az emlékmű alatt nincs sir. Példána okáért fel szeretném hozni a a Budapest, Szabadság téri emlékművet. Ott annak helye nincs, ott nincs halott eltemetve az emlékmű alatt. Az egy országzászló állott, és azt az országzászlót vissza kell helyezni a méltó helyére. Tiltakozzunk, hogy bontsák le az orosz emlékművet, és állitsák vissza az országzászlót.
Minden tiszteletem a táblát állíttatóké!
A másik témához ami felröppent:nekem sem hős egy elesett orosz katona. De szerintem más sem arra gondolt hogy nem kéne ápolni a sírját, mint ahogy én sem, csak hogy nem hős. De attól függetlenül hogy milyen nemzet katonája, attól függetlenül a halottat tisztelem, a saját hazájáért halt meg! Viszont ezt sajnos nem mindenki tudja elmondani magáról, hogy a rokonaival ilyen "jól" bántak. Pesten volt olyan hely, ahol az összes apácát végigerőszakolták... Ezeket természetesen nem tisztelem....
A fene tudja. Olyan ez, mint az alagút a fénnyel. A pesszimista csak az alagút sötétjét látja. Az optimista a fényt látja az alagút végén. A realista a fényben a közelgő vonat lámpáit látja. A mozdonyvezető meg három idiótát lát a síneken. Szóval nézőpont kérdése, hogy ki a hős és ki nem.
A nagyapám ill. a nagyanyám szokott mesélni a németekről ill. az oroszokról. A németek figyelmeztették, hogy az akkor 32 éves nagyanyámat bújtassa el jól, mert jönnek az oroszok. Erre elzárta a kamrába és az ajtó elé odatolt egy nagy ruhásszekrényt. Megjöttek az oroszok /betoppanásuk előtt negyed órával a német tiszt még a kútnál mosdott ill. borotválkozott/ és semmi nem történt. A parancsnokuk egy /elmondásuk szerint/ hatalmasra nőt katona volt, aki példás szigort tartott a csapaton belül. Persze felzabálták az összes kenyeret és hagymát, de más atrocitás nem érte a nagyszüleimet. Egy rossz szavuk nem volt rájuk. Sajnos ez más helyeken nem mindig így volt. Az viszont szerintem tuti, hogy az átlag szovjet "kiskatona" is szívesebben maradt volna otthon, mint hogy közép- és nyugat-európában "turnézzon".
Annyit minden katona megérdemel, aki parancsot teljesítve az életét vesztette, hogy a síremlékét az utókor gondozza.
Igen szép dolgok és nagyra becsülendő dolgok ezek!
Viszont a hős fogalom effektíve relatív!Nekik azok nekünk ill nekem nem!
Itt a Szovjetekre gondolok!Remélem nem sértettem meg senkit!
Szép munka fiúk! Gratulálok!!!
Ezeken a fagyos napokban olyan jol esik ilyen sztorikat olvasni és gondolni a közeledő olvadásokra, mikor végre mehetek terepre!!!
ha azt a sírt is úgy ápolod, mint a magyar nyelvet...
nagyra becsülöm az ijen dolgot szép cselekedet én az ónodi szovjet hősök tömegsirját tartom rendbe kicsit bolondnak is néznek érte de ők is hősök woltak.
Gépház:
Nagyra becsülöm az ilyen dolgot. Szép cselekedet! Én az ónodi szovjet hősök tömegsírját tartom rendben. Kicsit bolondnak is néznek érte, de ők is hősök voltak.
Akartad írni...
remek összeállítás!szívesebben olvasnék több hasonlót is.