Tiszteletem.

Ha tényleg tudna infókat küldeni a hadházi esettel kapcsolatban annak nagyon örülnék.
Főleg ha azt is elárulná hogy konkrétan kitől van az információ:)

Előre is köszönöm.

Üdv:korina

Kedves Csaba!

Hálás vagyok a hozzászólásodért. Jobb kritikusom nem is lehetett volna.

Mentségemül szolgáljon, hogy ez életem első cikke (5nap idő és szigorú terjedelem korláttal).
Eleve a laikus földijeimnek íródott és bizonyosan másként fogalmazok, ha ide szántam volna.
Megértem sok rossz tapasztalatodból (jogosan) fakadó érzékenységed.
Nem állt szándékomban kisebbíteni érdemeid könyveddel kapcsolatban. Azt hiszem, utolsó mondataim bizonyítják elismerésem. Szerencsétlenül fogalmazott mondatomból valóban hiányzik az „ebben a formában” kifejezés.

Szilaj Varga Gyulával, kapcsolatban elfogult vagyok, a nélkül, hogy ismertem volna.
Mennyivel könnyebb dolgunk lenne, ha hozzá hasonlóan, mások is vették volna a fáradtságot és fotóznak, másoltatnak, archiválnak. Böszörményben például, egyetlen magán fényképet sem találtam idáig, ami csak kicsit is érintené a témánkat! Tisztelem azokat, akik vették a fáradtságot (vállalva „veszélyt”) és képen, vagy írásban megörökítették a korabeli eseményeket. Az akkori katonaságot „ismerve”, nem hiszem, hogy legális dolog volt levegőből köteléket fotózni. A szocialista hadseregben ezért hadbíróság is kijuthatott.

Ígérem, figyelmesebb és szakszerűbb leszek az elkövetkező írásaimnál.

Sikeres, boldog újévet kívánok!
Gibárti Csaba

Kedves Csaba!

Személy szerint mindig nagyon örülök, amikor helyi emberek komolyan kutatnak egy reptér történetével kapcsolatban, mert sok mindent onnan lehet legjobban összeszedni és összerakni. Nagyon szép, alapos munka, amit összeszedtél, de pár dolgot azért itt talán nem árt elmagyarázni.

Az Arany sas nyomában nem úgy keletkezett, hogy volt Szilaj Varga Gyulának egy kézirata, én pedig elé biggyesztettem a nevem (egyébként akad, aki ezt így csinálja). Tartalmaz Gyula bácsi által írt és gyűjtött anyagokat is, ami ki van hangsúlyozva és a fotóknál is mindig meg van jelölve (a reprói is neki vannak kreditálva). Azért is írtam a végére azt, amit itt idézel (ez az anyag nélküle is meglett volna, csak más formában - nyilván nem az ő részletes életrajzi adataival és katonai pályafutásának kihangsúlyozásával).
Az a könyv javarészt az én munkám és az én kutatási eredményeim vannak benne (mint minden anyagomban), csak én futom a tiszteletköröket mindig, mindenért, mindenkinek. Nem úgy, mint ahogy azt velem szemben nagyon sokan csinálják, akik a megjelent publikációimból ollóznak forrásmegjelölés nélkül, illetve privátben lehúznak és utána forrásmegjelölés nélkül, saját kutatásként tüntetik fel azt, amit kaptak.

Ami a konkrét fotókat illeti: azon az oldalon egyik képet sem Szilaj Varga Gyula készítette (ő egyébként a bombázásokkor már ott sem volt a századnál, ez részletesen benne van a könyvben). Az első képet nem tudom, hogy ki csinálta, én Bencze Zoltán özvegyétől kaptam az eredeti pozitívot, az saját tulajdon. A második képet Wagner Károly csinálta (sajnos az ő irathagyatéka tudtommal már Németországba került Svédországból, pedig különösen a repülő leírása lenne nagyon fontos forrás). Szilaj Varga Gyulának volt arról egy eredeti negatívról előhívott pozitívja (W. K. az eredeti negatívjait is megőrizte, azokról vannak azok a nagyméretű, gyönyörű, tűéles böszörményi 210-es képek a lövészével). A harmadik kép az egy repró volt Gyula bácsinál, nem tudtam kideríteni az eredeti kép forrását. (A böszörményi roncsokról az összes képe repró volt és sajnos nem tudtam kideríteni, hogy az eredeti képek honnan származnak).

Azóta egyébként egyértelműen be tudtam azonosítani egy újabb magyar repülőszázadot, mely a reptéren volt 1944 augusztusában, a bombatámadások idején is (van egy sorozat szenzációs fotóm is róluk, de egy rep. leírást még mindig hajtok).

Skulka Zoltán halálával kapcsolatban is sok mindent összeszedtem azóta Hajdúhadházról (és az őt lelövő amerikai pilóta elhunytának dátuma is megvan).

Majd írok privátot.

Üdv,

Csaba

Végre valami ami tényleg roncskutatas.hu!
Ezt kéne erőltetni!

Nagyon jó írás, sok munka állhat benne. Köszönöm hogy elolvashattam!

Köszönöm az érdekes cikket, és a képeket! Számomra igazi csemege.
B.U.É.K !

Nincs mit!

Köszi a figyelmeztetést.
Ez a Fiat CR42 leleté: http://postimage.org/gallery/dq0px28/

A két link ugyanaz!

Kedves Tagtársak!

A cikkemben szereplő képek linkjeit beszúrtam a kép hivatkozások után.

A Me 210 Ca1 leletek fotóinak linkje: http://postimage.org/gallery/2opc2x1s/

A cikben szereplő, akkor még felderítetlen gép (Fiat CR42) leletek linkje: http://postimage.org/gallery/2opc2x1s/

Skulka Zoltán (Me 109) lelövéséről csak azt tudom, ami Becze Csaba könyvében le van írva.
Hadházi helybéliektől csak a helyszínt tudtam meg, de a temetőbe nem tudtam kimenni és ellenőrizni, hogy ott van é eltemetve.

Mindenkinek sikeres új évet kívánok!
Gibárti Csaba

Sziasztok.

Nagyon jó a cikk és mivel a környéken lakom így különösen tetszik. Gratulálok hozzá.
Esetleg a Hajdúhadházon lezuhant repülőről lehetne többet tudni? Csak mert ott lakom:)

Üdv:korina.

Tisztelt Érdeklődők!

Legjobb, ha feltöltöm a "Hajdúsági tükör", helyi lapban, a hajdúböszörményieknek írt cikkemet. A hivatkozott fotókat és néhány Me 210 leletfotót csak holnap este tudom feltölteni. A cikkben előforduló hely megjelölések közismertek a böszörményiek körében.

A cikk:

Ellenség Hajdúböszörmény felett!

Repüléskutató barátom kérdezett meg, hogy mit tudok a „44-es” bombázásokról. Szégyenkezve vallottam be, hogy nagyon keveset, pedig mindég érdekeltek az ilyen dolgok. Néhány nap múlva fültanúja voltam két fiatal beszélgetésének a II. világháborús halottainkról. Szembesülnöm kellett a szomorú ténnyel, hogy szinte semmit nem tudnak. Hogyan is tudnának, amikor sokkal kevesebb lehetőségük van az ismeretszerzésre, mint nekem, akinek lehetősége lett volna időben, az akkor még élő szemtanúkat kikérdezni.

Valahogy nem volt divat a háborús dolgokról, különösen a fájdalmakról beszélni. Néhány mondává egységesült történet keringett csak a szomorú eseményekről. Ezért határoztam el, hogy megpróbálom összeszedni a még létező tudást, feloldani az ellentmondásaikat és közkinccsé tenni valamilyen formában.

Indulásként felkerestem a helyi levéltárat, ahol régi ismerősöm, Varjasi Imre, lelkesen felajánlotta segítségét és megkaptam tőle a bombázásokról készített dolgozatát. Ezen elindulva kezdtem el a tanú és terepkutatásaimat, valamint az Internetes adatgyűjtést.

Röviden az eseményekről.

Az első bombázás 1944. 08. 12-én éjjel történt. Olasz támaszpontjaikról felszálló angol bombázók hajtották vére a támadást, zömmel, nagyméretű repeszbombákkal. Navigációs hiba miatt nem a reptéren, hanem a Külső-Szoboszlói út keleti oldalán, a hármas kilométerkőnél kezdődő területen pusztított (1. kép) http://s19.postimage.org/gh4odk4ar/1_k_p.jpg, de jutott találat a város délnyugati részére is. A városi szakfelelősök nem álltak a hívatásuk magaslatán. Sem a tűzoltó, sem a légó parancsnok nem vett részt a kárelhárítás irányításában. A sebesülteket és halottakat Dr Kövér Sándor tisztiorvos, valamint ekkor a vasútállomáson tartózkodó kórházvonat személyzete látta el. A kórházvonat orvosa orosz légitámadásról ír visszaemlékezésében!
A helyi történet szerint, „német katonák, benzines hordókat gyújtottak meg” a később megbombázott területen, ezzel megtévesztették a támadó gépeket és megmentették a repteret. A hivatalos jelentések gyújtóbombákat is említenek a „Sztálin-gyertyákon” túl. A valóság pedig az, hogy egy benzines autó a riadó vételekor, világítás nélkül (a szokásnak megfelelően) menekült a régi hármas dűlőn, a szoboszlói műút felé. A sofőr ismerte a terepet és tudta, mindjárt a műútnál lesz, ezért egy pillanatra felgyújtotta a reflektort, hogy a ráfordulást lássa. Elszámította magát, mert már olyan közel volt, hogy nem sikerült a teljes forduló, a kocsi kisodródott és az árokba dőlt. Vezetője kiugrott és vagy hatvan métert továbbfutva, az út átellenes oldalán az árokba hasalt. Valószínűleg a karambol miatt sérült, de járó motorú kocsiból ömlő benzin kigyulladt („nem benzines hordó”). A vezető egy karcolás nélkül megúszta a karambolt, és a követő bombázást, pedig „jól körbeszórták” (a mondat vége szintén monda). A gyújtóbomba valódi története pedig az lehet, hogy hibásan a célmegjelölő eszközökkel azonosították. Ezek gyújthattak meg több boglyát, vagy asztagot (szintén „nem benzines hordó”), mert a terület környéke elég sűrű tanyás rész volt, aratás utáni állapotban.
A beérkező bombázó kötelék, a tüzeket látva, joggal gondolhatta, hogy „nagyon jó helyen” járnak, ha már a megjelölők is ekkora kárt tudtak okozni.

Nem dicsérni akarom ellenségeinket, de szerintem „szép teljesítmény” volt éjszaka, kerülgetve a „FLAK” zónákat (2. kép) http://s19.postimage.org/eqlnc2mrn/2_k_p.jpg, légelhárító ütegek), fáradt, stresszes személyzettel, csak 2,5 km pontatlansággal célba érni. Ezeknek az angol fiúknak sokkal rosszabbak voltak az életkörülményeik, mint amerikai bajtársaiknak (3. kép) http://s19.postimage.org/gwfy6kq83/3_k_p.jpg.
Ezért is lehetett, hogy az éjszakai bombázásoknak (a szakirodalom is foglalkozik vele) nagyon nagy volt a szórása és gyakran több kárt és szenvedést okozott a civil lakosságnak, mint a kijelölt hadi célnak.
Ez így volt nálunk is. Kizárólag polgári áldozataink voltak, károk csak magántulajdonban estek. A célterülettől legtávolabb becsapódott bomba a mai Spar áruház mögötti területre esett.

Szabó Márton bácsitól (4. kép, szemtanú és túlélő) http://s19.postimage.org/ku37vzd1f/4_k_p.jpg kaptam nagyon precíz esemény és terület leírást.
Fémdetektorral szinte „felsepregettem” a leírt területet és az előkerült bombarepeszek nagysága, valamint eloszlása tökéletesen hitelesítette szemtanúmtól kapott információkat, így magát a szemtanút is. GPS-t megszégyenítő pontossággal mutatta meg a ma már nem létező hármas kilométerkő helyét úgy, hogy az események idejéhez viszonyítva, szinte felismerhetetlenségig megváltozott a táj (pl.: új autópálya keresztezi).

Érdekes kérdés lehet a kedves olvasónak, hogy mit keresett a mi állomásunkon egy kórházvonat. Csak feltételezem az igazi okot:
- Debreceni vasúthálózat szét volt bombázva, megmaradt kiemelt-célpont státusa. Fájó tapasztalat volt a sok elpusztult katona szerelvény és utasai.
- Az állomásunkon (feltehetően a raktér legbelső vágányán) parkoló kórházvonattal pont szemben volt és van a Fürdőkert, ahol tisztasági fürdő üzemelt a háború idején is. Kézenfekvőnek látszik, hogy itt teljes fertőtlenítés, fürdetés és mosatás történt, ugyanis a kis távolság miatt, még a súlyos sérülteket is átvihették. A vonat orvosa csak fertőtlenítést említ.

A második, augusztus. 21 délelőtti bombázást megelőzően, két angol (fotó) légi felderítés történt (16-án és 19-én). Mindkét felderítés (5. kép) http://s19.postimage.org/8thrv95mr/5_k_p.jpg nagyszámú, álcázatlan repülőgépet derített fel. A 16-i felderítés egyben az első bombázás eredményességének ellenőrzése is volt.
Ma még nem rendelkezem a nagyfelbontású képekkel.
A korábbi felderítések is sok gépet azonosítottak és az első bombázás azért volt éjszakai, mert nem merték vállalni a mindég nagyobb kockázatot jelentő nappali támadást. A sok álcázatlan gépet nem tudták elképzelni hatékony légelhárítás, vagy vadászvédelem nélkül. Ez a mai napig rejtély, hogy a nálunk precízebbnek és jobban ellátottnak tartott németek sem fordítottak gondot az álcázásra és légvédelemre. Az első bombázásnál is hiányzó légvédelem bátoríthatta fel a támadókat.

A 21-i bombázást az amerikai 15. Légihadsereg, 304. Bomb Wing, 454-455-456-459. BG-jai hajtották végre. 117db. B-24 bombázó indult az olasz bázisokról P-51 vadászok kíséretében és külön 46db. P-51s szabad vadászatra és előőrsnek. A reptér bombázásában már csak 99-102db. B-24 vett részt. Az induló állományból már útközben visszafordult néhány gép.
A kötelékek 10:17, 10:20, 10:22 és 10:30-kor értek a cél felé. Minden bombázó csoport (BG) légi felvételt készített a bombázásról (6. kép) http://s19.postimage.org/og918mjer/6_k_p.jpg.
A képen jól látszik, hogy meglehetősen elvétették a célzást, mert a bombák zöme az újvárosi műúttól délre, a szántóföldekre hullott. A kép fejlécében a kiértékelők, minden fontos adatot feltüntettek, és jelkulccsal is ellátták.
A bombázás északi határa, nagyjából mai csirketelep északi kerítés vonaláig húzódott és sűrűsége is idáig csökkent. Ezt a megállapítást, az egész területre kiterjedő, fémdetektoros kereséssel feltárt, repeszleletek eloszlása alapján tettem.
A detektoros kereséssel sikerült megtalálni a bombázásnál használt 9 kg-os repeszbomba minden lényeges alkatrészét (7. kép) http://s19.postimage.org/vkvfveg1v/7_k_p.jpg. A bombák vetése „csokrosítva” történt és előfordult, hogy huzal szakadás miatt nem oldott szét a csokor és nem is élesült. Az ilyen, fel nem robbant bomba-kötegeket nevezte el a lakosság, „láncos bombának” (8. kép) http://s19.postimage.org/5qln5mg1v/8_k_p.jpg. A detektoros keresés során, sikerült 4db. repülőgép elpusztulási helyét fizikailag is azonosítani (a 7. képen piros pöttyel vannak jelölve). A leletek alapján (9. kép) http://s19.postimage.org/4pleghz2b/9_k_p.jpg 3 gép Me-210 CA gyorsbombázó, egy gép azonosítása még nem történt meg (friss lelet). A repülőtér területén, a Brassó-ér medrének visszaállítása és az autópálya építése miatt, kiterjedt talajmozgatás történt, ami a leletes réteget elpusztította, pontosan a legtöbb roncsot hordozott területeken. Kicsi a remény újabbak előkerülésére.

A „reptérre” körülbelül 20 ezer bombát dobtak. A kelet felé távozó bombázók még támadták a mai Spar áruház mögötti területen lévő katonai raktárt, és a Bocskai sz.-kert után, az erdőben települt lőszerraktárt. Ez utóbbi két célra körülbelül 2000 bomba hullott. Itt sem sikerült a célzás, mert a célpontok sértetlenek maradtak és kizárólag a lakosság értékei pusztultak.

Az előőrsnek érkezett vadászok, még a bombázók megérkezése előtt harcba keveredtek egy, a légterünkbe érkezett magyar Me-109 vadásszal. Skulka Zoltán pilótának esélye sem volt a menekülésre. Két P-51 Musztáng vette üldözőbe. A lelőtt gép Hajdúhadház belterületén zuhant le, vezetője életét vesztette. Az előőrs gépei a Szeles-dűlőtől északra körözve nézték végig a bombázást és tapasztalták annak igen kis hatékonyságát. A vadászok egyik százada (kb. 12 gép), H. H. Green őrnagy (10 kép) http://s19.postimage.org/fqgjlirb7/10_k_p.jpg vezetésével, megszegve a kapott parancsot és harci szabályokat, többször alacsonyan támadta a sértetlen gépeinket.
A források az alacsony támadással kapcsolatban ellentmondásosak. Legtöbbször hét rácsapás szerepel. Szerintem az a verzió az elfogadhatóbb (Greentől idézett 2. variáció), miszerint csak két helyezkedési (vacillálás) rárepülés és három támadás történt. Hét támadás alatt már szervezetté és hatékonyabbá vált volna a század működése, sokkal több gépet tudtak volna elpusztítani. Egy nagy sebességű légiharcra tervezett vadászgéppel nem egyszerű földi célt támadni. Nem véletlenül tiltották az alacsony támadást az erre kiképzetlen vadászoknak. A szemtanúk visszaemlékezéseiben szereplő „Mindenre lőttek, ami mozgott”, azt bizonyítja, hogy az akció spontán maradt, és tényleg szervezetlen lövöldözés történt, egyénenkénti szabad célválasztással. Ezt bizonyítja a pilóták által leadott irracionális statisztika az elpusztított célokról. A „hét rácsapásos” variáció, időben sem fért volna bele az események, (szemtanúk által igazolt) teljes időtartamába. Külső szemlélő nem tudja meghatározni, az ilyen kis területen folyamatos harci körré rendeződött támadók, rácsapási számát! Egy bicikli kerekét megforgatva, csak úgy tudjuk a megtett fordulatokat számolni, ha van egy jól látható jelzés az abroncsom (itt nem volt ilyen).

Szeretnék az első bombázással kapcsolatban is eloszlatni egy tévhitet! A benzines autó kigyulladását nem egyedi bombatámadás okozta (az már éget a bombázás kezdetén). Ilyen támadás egy „szőnyegbombázásra” küldött egységgel lehetetlen. A kötelékrendet mindég meg kell tartaniuk, még légelhárítás esetén is. Annak meg, vagy felbomlása „életveszélyes” (11. kép) http://s19.postimage.org/lso6c0fr7/11_k_p.png. A bombák sorozatvetéssel kerülnek kioldásra. Tehát azt a szöveget, hogy „jól körbe bombázták” én úgy módosítanám, „jól körbe bombázódott”, de legszívesebben nem írnám le. Egyébként is logikátlan egy már óriási tűzzel égő objektumot, extra bombazáporban részesíteni.

Helyi jelentések szerint, az első bombázásnak 15 halálos és 25 sebesült áldozata volt, valamint jelentős anyagi károkat okozott épületben, ingóságban és háziállatokban.

A második bombázásnak 34 halálos és 71 sebesült áldozata volt. Megbízható adatok hiányában 14 és 20 közzé tehető az elpusztult repülőgépek száma. A megsérült gépekről még „megbízhatatlan” adatot sem találtam idáig. Teljesen ellentmondásosak a repülőtéren tartózkodó gépek számát és típusát becslő adatok is. Az amerikai kiértékelők 62 gépet azonosítottak, míg egyéb források 70-nél is többről szólnak. A kiváló szemtanú és túlélő, Sillye Antal bácsi, a gyorsbombázókon; futárgépeken; Stukákon túl, még Ju-88 és He-111 gépeket említ, megadva területi elhelyezkedésüket is. Ezek a gépek szükségesek, a normál állományi létszámú századokból számolható mennyiség és a reptéren detektált gépszám közötti különbség feloldásához. Nagy élmény volt meghallgatni felidézett emlékeit és elcsodálkozni, hogy egy akkor 14 éves ifjonc, a várható, majd bekövetkező pokol közepette, mennyi mindenre tudott figyelni és emlékszik „ma” is. Nevét olvasva, nem mindenki sejti, hogy az utolsó hajdúkapitány rokonságába tarozott.

A második bombázás nagyobb áldozat számát, részint a nagyobb bomba mennyiség (kb. 160t), a sokszorosan nagyobb bomba szám (nagy bombasűrűség), valamint a terepi adottságokon túl, a vadászok támadása okozta. Terepi adottságnál itt arra kell gondolni, hogy nyugatról a városba tartó két műút és a Szeles-dűlő forgalma (átlagosan), többszöröse lehetett a Szoboszlói-úténál. Nagyobb tanyás vidéket kapcsolt a városhoz és jelentősebb helyközi forgalma is van, ráadásul szinte egy pontba egyesülnek a reptérnél. Szintén veszteségnövelő tény, hogy 16 tanya közvetlenül határos volt a célterülettel. Ezek közül vagy hatot, amelyek a reptér nyugati vége mögött voltak, illik a célterülethez sorolni. Nem hiszem, hogy a „Lajos napi vásárra készülésnek” jelentősebb áldozatszám növelő hatása lett volna, mert az
25-ére esik.
A városi csorda pusztulását (550 marhából, majdnem 500) a bombázás és a vadászok együttesen okozták, nem lehet csak az utóbbiak számlájára írni. A csorda szokásos délelőtti helye, a behajtási útvonalakkal kezdődő rész volt az 1. sz. kút vonaláig. Ugyan ez a rész volt a két bombázó századunk előkészítési terepe is. Ez a rész még bőven kapott bombatalálatokat, mert a bombázástól elpusztult gépek közül legalább kettő itt égett el. Nem tudom mennyire megbízható, a halottak sérülését leíró orvos megállapítása, a „repesz, vagy lőtt seb” kérdésben. Az átlag, 10mm él-hosszúságú, kockaként leírható repeszek és a Musztángok 12,7 mm-es lövedékei által okozott lágyrész sebzés, nagyjából egyforma lehetett. A tehenek szőrös bőrén még nehezebb a különbségtétel. A csorda pusztulásának kettős voltát, talán hihetővé teszi a még „békeidőben” készült felvételrész (12. kép) http://s19.postimage.org/zav2oarwj/12_k_pjpg.jpg. Az előző kép mozaikján, a bombázás eredménye és városunkban nagy megbecsültséget élvező, kiváló szobrászművész, Varga Imre is látható (bajuszos tiszt), aki itt talált magának feleséget. A képet az ugyan csak itt szolgált, sorállományú Me-210-es pilóta, Szilaj Varga Gyula készítette, sok más képpel együtt. Múlhatatlan érdemeket szerzett az események képekben és írásban is történt dokumentálásával. Nélküle talán meg sem születhetett volna Becze Csaba kiváló könyve, „Az arany sas nyomában”. Mindenkinek szívből ajánlom a könyv elolvasását, mert nekünk szól és rólunk is, nagyon sok böszörményi résszel!

Gibárti Csaba

Találtatok más 210 alkatrészeket is?

Az amerikai légifelderítés nagyarányú gépösszevonást észlelt a hajdúböszörményi reptéren ezért elrendelték a lebombázását. A bombázás a reptérben és az ott lévő repülőkben nagy kárt nem okozott ezért a kísérővadászok alacsonytámadással pusztították a repülőteret.
Ezen események folyamán pusztult el egyebek mellett több Me-210 Ca-1.
Pontos részleteket majd talán a szakértők írnak de szerintem Csaba többi, hasonló témájú képe alatt már le lett írva pár dolog.
A bombázást egyébként megismételték de itt az időrendi sorrendet nem biztos, hogy jól írtam az alacsonytámadással kapcsolatban.

Jól mutatna itt pár sor, ami elmagyarázná a csekély értelmű medvebocsoknak, hogy hogyan függ össze a fotón látható alkatrész a címbeli eseménnyel...