Kelebia 1944. április 13.
1944. április 13-án Kelebián lezuhant B-24-es Liberátor fellelt darabjai: szerkezeti alkatrészek, plexidarab és egy 12,7 X 99 mm-es lőszerhüvely. Az esemény rövid története: 1944. április 13-án az olaszországi Torrento repülőgépbázisról felszálló „Hell’a Poppin” B-24H Liberátor (serial száma: 42-52409; MACR-száma: 3975) magyarországi célpontja, Budapest-Tököl felé repült. A gép a 15. AAF 49. WING 461. Bombergroup 764. squadronjába tartozott. A bombázók támadása sikeres volt: a számukra kijelölt célpontokat megsemmisítették, az alakulat jelentése alapján 58 földön lévő repülőgép pusztult el. De az intenzív légvédelmi tűzben több amerikai bombázó is megsérült, köztük a Hell’s a Poppin is.
A gép elhagyta a formációt, majd egyedül próbált visszatérni bázisára. Az Alföld felett a Ferihegyről egy ME-210-es repülőgéppel (Z.058) felszálló Konráth János főhadnagy-pilóta és Újváry László zászlós-rádióslövész (mindketten a RKI/2. raj tagjai) utolérték és megtámadták a Liberátort. A repülőgép a vadásztámadástól zuhanni kezdett. Kistelek térségében a személyzet nagy része elhagyta a gépet, a két pilóta csak Kelebia felett ugrott ki. Vámos János kelebiai lakos elmondása szerint ekkor a bombázó már csak a két baloldali motorjával repült, majd átfordult, és Szekunics János kertjébe zuhant. A pilóták Gugánovics Máté és Balázspiri Kálmán szőlőjében értek földet.
A szőlőben dolgozó munkások látták, ahogy a közeli vasútállomásról érkező német járőr elfogja az amerikaiakat. A németek a helyszínen agyon akarták lőni a pilótákat, de a nemrég leszerelt Kalocsai Antal, aki tisztában volt a hadifoglyokra vonatkozó egyezményekkel, ezt megakadályozta. A közben a helyszínre érkező magyar csendőrök bilincsbe verték az amerikai katonákat. A foglyokért Kiskunhalasról rohamcsoport érkezett, melynek vezető tisztje levetette róluk a bilincset és elnézést kért az eddigi bánásmódért. Később átadták őket a német hatóságoknak, akik a Stalag Luft 3, Sagan és a Stalag Luft 7/a, Moosburg hadifogolytáborokba vitték őket Kistelek környékén elfogott társaikkal együtt. Mindannyian megérték a háború végét.
Hi Ádám, szintén köszönjük a szép szavakat... Hasonlóan fogunk továbbra is cselekedni...
Hello Sumi! Köszönjük a dícsérő szavaka, tovább munkálkodunk. Van még mit feltárni... üdv Végső István
Nekem is tetszik a komoly kutatómunka, és hogy valaki komolyan eggyütt műveli a szakirodalom kutatását a terepmunkával. Sokan csak az egyiket vagy csak a másikat végzik...Mégegyszer gratuka !!
Üdv: Sumi
Szia,
gratulálok. Jó látni,hogy vki még foglalkozik reproncskutatással és azt közzé is teszi!
Sok sikert a további kutatás(ok)hoz!
Üdv:Ádám
A 101-es Puma vadászosztály 1944 késő tavaszán alakult meg a szolnoki "darazsakból" és a kolozsvári 2/1-esekből Veszprémben, és csak 1944 nyarától operáltak (június 20-án volt az első légi győzelmük). Így ez az esemény nem kötődhet hozzájuk, de később persze lehettek hasonló "eseteik".
A 101-es Puma vadászosztály 1944 késő tavaszán alakult meg a szolnoki "darazsakból" és a kolozsvári 2/1-esekből Veszprémben, és csak 1944 nyarától operáltak (június 20-án volt az első légi győzelmük). Így ez az esemény nem kötődhet hozzájuk, de később persze lehettek hasonló "eseteik".