"1945. január 4. Ilyen helyen sziklás hegyekben, hóban, súlyponti területen 4 km kiterjedésű védelmet adni egy lefogyott, leharcolt zászlóaljnak! Ezt megtartani a sokszoros túlerővel szemben lehetetlen. Kétségbeesik az ember, ha német közvetlen irányítás alatt állunk, ha sorsunk német kézbe kerül. 1944. november 30.-án a 12/1. zászlóalj létszáma 22 tiszt és 738 fő legénységi állományú, ebből a harcos állomány összlétszáma: 565 fő legénység és 19 tiszt. Most a Legény-század nélkül, mely 100-110 fő, 532 fő legénység és 17 tiszt. Csak 372 fő harcos létszámmal rendelkezünk. Itt, Hárskúton rettenetes veszteségeket szenvedtünk. [...] Január 15. 21 órakor jobb oldalon a II. zászlóalj már messze mögöttünk van. Egyelőre még álljuk a helyünket. Ma kb. 30 főt vesztettünk. Ha ez így megy tovább, teljesen elfogyunk. December 15.-től a mai napig 3 70 emberünk (tisztek is) maradt le (halottak, sebesültek, eltűntek). Egy erős zászlóalj legjobbjai. [...] Január 20. 10 óra 30-kor irtózatos erejű tüzérségi és aknavetőtűz fekszik a környékünkön. Összeköttetés alig van... Ma újra kapunk 180 db szeretetcsomagot. Ez már kb. a negyedik vagy ötödik ajándék helytállásunkért. Igaz, hogy eddig is nagy árat fizettünk. Nehéz dolog kitartani és állni, mikor állandóan zúg fejünk felett a gránát, sír, süvít az akna, és egy-egy becsapódás megrázkódtat mindent... Igen romlik a helyzet, állandóan. A jobb oldalról jönnek vissza az aknavetősök. Csak már este lenne! Azt hiszem „Ilona" lesz (Visszavonulás). Mindenkit felfogunk a ta­nyánál, aki visszafelé igyekszik. [...]" Idézet a "Huszonnégyes honvédek a Kárpátokban" című írásból..
2021. Január 12.  78 éve kezdődött a doni katasztrófa. A környékünkön nagyon emlékezetes időpont ez a 1944. december 20.-tól 1945 január 20.- ig tartó heves harcok miat a Szilicei fensíkon. Barátomal úgy döntöttünk, hogy tiszteletet adunk a hősöknek, és egy emléktúrával emlékszünk a két egybeeső eseményi nagyon nehéz napjaira. "Január 12-én az erős északi szél nagy havazást hozott. A hófúvás a látást mini­málisra csökkentette. Reggel 8-kor az ellenség tüzérsége megsemmisítő tűz alá vette állásainkat. Ütegeik pontosan be voltak lőve. Az első gránátok egyike a harcállás­ pontomon lévő távbeszélő és rádió központok fedezékét telibe találta. Itt volt a tüzér­ felderítő járőr is. Senki sem maradt életben, így sem előre, sem hátra összekötteté­sünk nem volt."
Mai emléktúránkat napsütésben, -5C fokos hőmérsékletnél teljesítetük, 18km hosszban öszekötve minden ismert hősi halott sírját a fensíkon, ahol gyertyát gyújtottunk tisztelegve a hősöknek. Az időjárás nagyon kedvező volt ahhoz képest, hogy min kellet túlmenniük a Doni hősöknek és az itt küzdő alakulatoknak. Kellemes volt hazajönni a meleg házba, ahol a szerető család várt meleg ebédel. Sok hősünknek nem volt megadott ez a lehetőség, elképzelhetetlen körülmények közöt kellett küzdeniük.
Tisztelet a hősöknek!