warning: Cannot modify header information - headers already sent by (output started at /home/roncskut/public_html/includes/database.mysql.inc:135) in /home/roncskut/public_html/includes/common.inc on line 153.
2021, január 9 - 17:23
kalóz14
Offline
Csatlakozott: : 2005 jún 11
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
A koronavírus miatti szigorítások, különösen megnehezítették idén a szervezést. Sajnos emiatt elmaradt a "Kitörés 60" teljesítménytúra, illetve a "Doni Hősök Emléktúra" rendezvény, amelyet úgy módosítottak, hogy február 14-ig, bárki egyénileg, vagy kis létszámú csoportokban teljesítheti azt, ha legalább három katonasírt, vagy háborús emlékművet felkeres és azt fényképekkel igazolja. De az eddigi nagy, közös doni katonahőseinkre való emlékmenet idén elmaradt. Hála Istennek, egyik harctérkutató bajtársam ügyvéd, akitől szakmai segítséget kérhettem, hogy a vírus miatti intézkedéseket, milyen formában tudnánk megtartani. Az elképzelés már megszületett a fejemben, hogy 10 fős csoportokban (9 túrázó 1 rendező vezetésével), összesen száz megemlékező vehet részt majd rajta. Sajnos a teljes táv teljesítését el kellett vetnünk, mert az esti 8 órás kijárási tilalom végett, erre az ügyvéd barátom sem talált lehetőséget. Mivel úgyis a Budai-hegyeken át túrázunk, szabadtéri sport tevékenységként megoldható a megszervezése. Figyelembe kellett vennünk, hogy a vidékről érkező megemlékezők is időben odaérjenek a meghírdetett találkozóhelyre, illetve az emléktúra végén, onnan gond nélkül hazatérhessenek, a kijárási korlátozásokat betartva. Az emléktúra útvonalát úgy kellett összeállítani, hogy lehetőleg lakott települést ne érintsünk, továbbá minél több katonasírt, bunkert, egykori lövészárok rendszert és egyéb fővárosunk ostromához köthető érdekességet útbaejthessünk. Mivel az egyik legismertebb közösségi oldal a több éves gyűjtőmunkával összeállított oldalunkat beteges cenzúrájának "köszönhetően" letiltotta tavaly, továbbá a kerek 75-ik évfordulóra életrehívott másik oldalt is, - amely véleményem szerint kimondottan többet árt nekik, mint használ - ezért 2020. májusában egy saját oldalt kellett létrehoznunk. A méltánytalanul elhallgatott, elfeledett magyar katonahőseink emlékezetére, életre hívtuk a www.kitores45.hu oldalt. Majd azon kezdtük el összegyűjteni a szeretett fővárosunkhoz köthető harci cselekményekben nyújtott bátor cselekedeteiket, érdekes mozzanatokat, katona történeteket, amelyek az ostrom alatt zajlottak. Ezen az oldalon, illetve a www.roncskutatas.com régóta ismert felületén tudtuk gond nélkül meghírdetni az idei "Budai Kitörés Emléktúra"-t. A maximum száz főben engedélyezett létszámhoz, emiatt regisztrációhoz kellett kötnünk a jelentkezők számát. Ez pár hét alatt be is telt. A tervezett útvonalat 40 km-esre terveztük, majd amikor azt két szakaszban lejártuk, lemértük, akkor szembesültünk vele, hogy az időkorlátozás végett, ennyi nem fér bele, legfeljebb 30 km. Az emléktúra előtt jelentkezett a Bicskei Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Alosztálytól egy őrnagy úr, aki felhívta figyelmünket arra, hogy a mányi kitörés emlékműhöz, - ahova a záró megemlékezést terveztük - nem mehetünk, mert önkormányzati terület, ezért a szigorító intézkedések végett legfeljebb egyszerre három fő tartózkodhatna ott. Próbáltunk megoldást találni, hogy kellő távolságtartás mellett, szájmaszkban lennénk, stb - de elmondása szerint, erre nincs jogi lehetőség. Az emléktúra többi részét illetően is egyeztettünk, jogilag és szakmailag alátámasztottnak látta azt, amelyhez végül jó túrázást kívánt. Az emléktúra végét Perbálhoz közeli sárga turistajelzés mentén található, régi romtemplomhoz terveztük, amely még a törökdúlás idején pusztult el. Innen különbusszal mentünk volna a mányi kitörés emlékműhöz, de így ezt a tervet törölnünk kellet. A rendezők és csoportjaik beosztás tervezete elkészült, minden csapat vezetője megkapta előre a műholdas térkép mellékleten lejárt, lemért útvonalat, a katonasíroknál ismertetendő rövid megemlékező szövegekkel együtt. Bajtársiasságból még eszünkbe jutott, hogy az idei kitörés emléktúrán, a Doni Hősök Emléktúrájának teljesítésével ötvözhetnénk, afféle kettőt az egyben. Ezt a tervet ismertettük is az Árpád kilátónál megjelent bajtársakkal, jelezve, hogy ez nem kötelező, aki nem szeretne majd a fényképeken szerepelni, az jelezze. Továbbá kiemelten kértük, hogy a katonasíroknál tartsák be a másfél méteres távolságot egymástól, viseljék a szájmaszkot és ne zsebredugott kézzel álljanak - de utólag elnézve a képeket, sajnos erről páran megfeledkeztek.
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/
4 KM-ES KITÖRÉS EMLÉKTÚRA (KIS EMLÉKTÚRA) - 2021.II.20.
A találkozóhely a koronavírus miatti nehéz helyzetben, a Görgényi út végén található kis erdei parkolóban volt 15 órakor, hogy elkerüljük a lakott részeket, illetve a túra végén mindenki időben hazaérhessen, az esti 8 órás időkorlátozásokat betartva. Azonban most a vírus miatti szigorítások végett, 10 fős csoportokba rendeztük az előzetes regisztráció alapján a megemlékezőket. Minden 10 fős csoport 9 túrázóból és egy rendezőből állt, akárcsak a két hete megrendezett nagy kitörés emléktúrán. Most is minden résztvevő kapott - egy adományozó bajtársunknak köszönhetően - egy "Budai kitörés emléktúra" szájmaszkot, amelyet a katonasíroknál tartott megállásoknál mindenkinek viselnie kellett. Érdekességként megjegyzendő, hogy a kis emléktúrán megjelentek zöme gyerek, vagy az idősebb korosztályhoz tartozott. Külön öröm volt látni a nagycsaládosokat. A csoportokba rendeződés, majd a létszám megállapítása után – 69 fő -, nekivágtunk a Homok hegynek (340 m), ahol az első katonasír található. A 10 fős csoportok 20-50 méteres távolságra követték egymást, s így nappal még élvezhetőbb, látványosabb volt az emléktúra. Hiszen a természetben és a bunkerekben, egykori lövészárkokban még jobban lehetett gyönyörködni, minden sokkal jobban kirajzolódott, láthatóbb volt. A tervezett útvonal szinte egy az egyben az előző években rendezett túrákkal megegyező volt. Az egykori légvédelmi állás és egyben útelágazás közelében található katonasírnál, a Mátyás király vadasparki emlékműje mellett, a következő visszaemlékezés került ismertetésre, amely Körmendi Gyula okleveles erdésztől vannak, forrása: Hingyi László: Budapest ostroma lll. kötet 95.oldal.
"1944. karácsonyán a Görgényi út mentén, az erdő peremén, a Szalonka út kereszteződése táján folytak csatározások, amelyet főleg a mieink kezdeményeztek. Különösen déltájban lepték meg az oroszokat, és így még ebédjüket is többször megszerezték, csajkájukat elhozták. Közülük, főleg magyarok, többen haslövéssel sérültek meg. Az oroszok a Mátyás király emlékmű környékéről többször küldtek lovas és gyalogos járőröket az erdőbe. Lovaikat, szekereiket többször elfogták a harcok közben a németek. Itt kb. 6-8 német harcolt az egyetemisták egy csoportjával, kb. 20-25 fő plusz 5-6 csendőr."
Innen meredeken balra felkanyarodtunk a sárga jelzésen a Nyéki hegyre (334 m), majd a tetejéről lefelé haladva elértük a második volt légvédelmi lőállást, amelyben szépen bejárható árokrenszerben, mind a négy légvédelmi löveg helye kivehető volt, amely egy üteget alkotott. A volt légvédelmi ütegállás mindkét végében - vitéz Pál Mártonnak és bajtársainak köszönhetően - megtisztított, alapokig kiásott lőszertároló kisbunkereket tekinthettünk meg. A lőállás végéből a második katonasírhoz értünk. Itt a Nyéki-hegynél található katonasírnál ismertették a rendezők Huszár Péter szervező bajtársunk gyűjtése nyomán a következőt:
"Tárnok Béla, légvédelmi tüzér
Billnitzer altábornagy csapatából,
Az Ördögárok partján kapott lőtt sebével
1945. február tizenkettedikén hajnalban
A Vadaskert kellős közepéig vonszolta magát,
A Nyéki-hegy hajlata alá.
Rálőttek az egyik villában meghúzódó oroszok.
A Vadaskerten túl újra lakott terület jön
Kilométereken át, tele ellenséges egységekkel és őrjáratokkal.
Tárnoknak semmi esélye, ha átjut oda,
Lepedőből varrt hóköpenyében,
Azzal a nagy lyukkal a mellkasán.
Harminc német mellé osztották be,
Mint a budai hegyek útjain jártas fiút.
Koromsötétből törtek ki világítórakéták, fényszórók,
Vízszintes csíkot húzó nyomjelző lövedékek fényénél
A Széna téri pokolba, ami egyébként mint látvány
A túlélők számára életük legkáprázatosabb
Vizuális kisülésének bizonyult.
És neki még a Városmajorban is szerencséje volt,
Pedig tucatszám lőtték ki mellőle bajtársait.
A Szent János kórháznál nehézlövegeket ástak be,
A katonai akadémia mellé tankokat irányítottak az oroszok.
Az égen folyamatosan csatarepülők köröztek.
Tárnok vaktában, a kertek alatt került.
Az állandó sokktól megtébolyodott
Legutolsó némettől az erdő szélén keveredett el,
És egységéből egyedül ő jutott idáig,
Mátyás király vadasparkjának szívébe!
Igaz, véresen. Talán éjféltájban? És hajnalig élt.
Vajon járőr talált rá, és újabb
Orosz golyó végzett vele, fektében?
Vagy egyszerűen csak odafagyott?
Nem, tizenkettedikén már enyhe olvadás volt.
Mindenesetre övé az a névtelen katonasír
A Vadaskert közepén,
Amelyet ősszel aranyló lombtakaró borít be.
A bádoglapon 1945-ös fölirat áll:
Ó, miért szülte anya
Miért e mostohát,
S ki feltalálta
Fegyvert, csatát."
Egy perces néma főhajtással itt is leróttuk kegyeletünket, a gyertyák és koszorúk elhelyezése után folytattuk utunkat a Hűvösvölgy felé.
A harmadik exhumált katonasírhoz a hűvösvölgyi busz- és villamos végállomások mellett elhaladva értünk. Itt a rendező bajtársak a következő történetet ismertették:
"Ahogy a hegyről lefelé jövet kiértünk az erdőből, a közeli Viola utcában lakott vitéz Pongrácz György. Volt, hogy személyesen kijött kis előadást tartani emléktúránkon, illetve máskor Budapest ostromáról önálló történelmi esten idézte fel a történteket hazafias szemmel (ez rákereséssel megtalálható a youtube csatornán). Gyuri bátyánk nemrég, 2020.október 14-én adta vissza lelkét a Teremtőnek, 95 éves volt. 3 gyermeke szülőföldjére, a felvidéki Magyardiószegre temettette el. Ő mesélte elsőként a most felolvasásra kerülő részt, amely visszaemlékezés megegyezik Hingyi László harmadik kötetének 91-ik oldalán, egy József nevű kerületi lakoséval: "Szepesi utca végében az erdőnél, az egyik házban orosz parancsnokság volt, és az oda az ajtón egyesével engedték ki az elfogottakat és hátulról lelőtték őket, majd a környező házak civiljeivel kiskocsikkal az erdőszegélynél lévő árokba dobatták őket. Kb.40 fő volt."
A mécsesek és koszorúk elhelyezését követően itt is egy perces néma vigyázzállással adóztunk az elesett katonahőseink példamutatása és vitéz Pongrácz György emléke előtt. Ezt követően kiosztásra kerültek - egy adományozó bajtársi szervezetnek köszönhetően - az idei emléklapok, "Budai Kitörés Emléktúra 2021" kitűzők, illetve az elkészült új pecséttel bélyegzésre kerültek a zsoldkönyvek. A későbbi napokban kapott visszajelzések alapján, mindenki időben hazaért, főleg a vidékről (Kiskunfélegyháza, Győr) érkezett emléktúrázók.
Összegzésként elmondható, hogy az idei emléktúrákon minden tiszteletet megérdemlően, katonás fegyelemben vettek részt a megemlékezők. A koronavírus miatti szigorításokat betartva, a nagy - és kis emléktúrát is megtartottuk, amelyen összesen 169 fő vett részt. Végül hadd köszönjem meg valamennyi résztvevőnek, hogy eljött, remélem, jövőre ismét találkozunk!
Alkoss, teremts, tisztítsd a Világot
örökítsd tovább az Ősi Szent Lángot!
Ha ellened szólnak ne szólj gyűlölettel,
a gonosz nem bír a testvéri szeretettel.
/Kecskés Gábor 1974-2001/