Szervusz Elnar!

Nem a hullámhossz miatt torzul, hanem a teljesítmény hiánya okán. Ha - teszem föl - a légvédelmi fényszórót tudták volna jobban fókuszálni és modulálni, akkor szerintem simán elérnék (ma) az ISS-t, vagy akár annak a háromszoros távolságát is. A Nemzetközi Űrállomás pedig olyan három-négyszáz kilométerre kering.
 

Nagyon faék-jellegű magyarázatféle: a ma gyártott legjobb-legpontosabb lézerek (mondjuk egy két négyzetmilliméteres kibocsájtó felülettel számolva) a Holdon egy nyolc kilométer (!) átmérőjű kört adnának ki. Azaz a fénysugár széttartása lenne ekkora. Ezt mi itt, a földi viszonyok között nem érzékeljük, mert gyakorlatilag észrevehetetlen a széttartás még húsz kilométerre is. De ekkora (A Föld-Hold távolság középértéke 360.000 kilométer) méretben már ilyen az arány.

Ha tehát a lézert akarod modulálni (ezzel szeretnél kommunikálni), akkor a Holdra tekintve jelentős teljesítmény mellett kell(ene) dolgoznod, különben olyan gyenge lesz az érzékelődre (legyen mondjuk az egyszerűség okán ennek mértéke a négyzetméter) jutó jel, hogy nem megy át az információ.

A földi viszonyok között a lézer-láncok simán kiépíthetőek. Például így: jelformáló - 20 km vevő - demodulátor/modulátor - 20 km vevő és így tovább. A távolság a berendezés jóságától, fókuszálhatóságától függ.

Az osztrák hadsereg jó pár éve szórakozott ezzel. A csúcsokra szereltek böszme nagy prizmákat, alul a völgyekben meg kijelölték, hogy hová kell tenni a lézer-telefont. Fellőttek pár kilométerre, a prizma igény szerint fordított - a másik oldalon meg vették. Sok a hegy, mélyek a völgyek - zseniális. Ha van napelemed a csúcson, még takarítani sem kell a prizmát, elég fűteni. Ha meg leraksz egy prizmasort egymás mellé, akkor még jobb a buli, mert egész láncot lehet kiépíteni a sok irány miatt. Nem mondom, hogy lehallgathatatlan, de eléggé nehéz megoldani.

Amúgy a terepviszonyok okán meg dolgozhatnának a hatvan méteres hullámhosszon NVIS módban - de az ugye rádió és pikk-pakk lehallgatható, zavarható.   

73!

Rádiós

igen, így értettem, csak nem jól írtam, mert ugye a rádiónál is a _rádió_hillámokat modulálják hanggal (ha jól tudom). Nagyon elmés ötlet. Sejtésem szerint azért nem terjedt el nagyon mert a hullámhossz miatt jóval hamarabb torzul az információ.

A hang modulálta a fényt. A túloldalon meg kiolvasták a fényből a hangot.

Üdv!

Ha jól értem, gyakorlatilag azt csinálta a fénnyel, mint a rádió a hanggal? Mert ha igen, akkor elég elmés ötlet!

LA6NCA Helge amateurtársnak több is akad, meg másfelé, boldogabb államokban. Idehaza egyet sem tudok. Ez van...

Maradt fenn belőle ismert példány ?

Szervusz Cinege!

Az eszköz magát a fényt modulálta meg a hangfrekvenciával. Úgy kell érteni, hogy az elektromágneses hullámok családjába nem csak az általánosan ismert kHz-es, MHz-es és GHz-es frekvenciák tartoznak bele, hanem a (hullámhosszát tekintve) nanométeres tartományba eső fény is. (Meg az infra és minden egyéb...) S esetünkben ez utóbbi volt a hordozója a hangfrekvenciának.

A szemünk gyakorlatilag megfeleltethető egy rádióvevő-készüléknek, amely a THz-es tartományt képes érzékelni.

A tápfeszre egy trafóval ráültethető a moduláció. A húsztól-húsz kiloherzig terjedő hangfrekvencia (HF) szétválasztására pedig szintén tökéletes megoldás a HF trafó. A visszaalakítás sem túl bonyolult - erre iktatják be a fotocellát és egy sor tekercset.

Az elvet magyarul szépen leírja egy 1928-as (!) katonai hírközlési kiskáté. (Valahol megvan, ha előtalálom, természetesen megosztom.)

73!

Rádiós

Bátorkodok kérdezni, hátha nem lövök mellé, bár nem vagyok távközlős.
Ha, jól értem ez az eszköz a hangot három (magas közepes és mély freki) csatornára szétszedte és fénnyé alakította, a túloldalon pedig fényből hangot.

kb mint a 80-as években diszkójában a fényorgona?