Tényleg hihetetlen. Nyugodjon békében jó tagtársunk!
 

Most értettem meg a hirtelen kilépését az oldalról...Sajnos, hogy személyesen nem ismertem, de egy nagytudású, segítőkész Tagtárs távozott közülünk. 
Nyugodj békében, Anti bácsi!

Anti bácsi jó csapattagunk volt. Legyen neki könnyű a föld!

Az oldal tisztelete jeléül pedig a felhasználói fiókja megkapta a Tiszteletbeli tag címet.

Le vagyok döbbenve. Nekem nagyon sokat segített hozzászólásaival, de több privát levelével is.
Anti bácsi, nyugodj békében!

Jópár éve járt nálam, de nem jött be az udvarba mert csak egyik tagtársat kísérte. Mi történt vele amúgy?

Leveleztem vele, segítettünk egymásnak. Őszintén sajnálom. Mi történt vele, ha nem titok?

Nyugodjon békében.
Én csak a Roncsról " ismertem " , de minden hozzászólásán érződött a téma iránti
elhivatottság.

A barátod, Marc Redmond, a népszerű "Akkor és most" fotósorozat készítője is megemlékezett Rólad.
 

Ádám 1:14-1:50 között

https://youtu.be/3oPNQNZA-x8

Nem túl hálás szerep jutott neki...
Pedig hőstettet is hajtott végre, sok évvel ezelőtt. A szobája falán függött a trófea, a rendszám. Így szólt a legenda.
Egy búcsú vers, mindent elmond:

Das Lied vom guten Kameraden

Der gute Kamerad

Ich hatt einen Kameraden,

Einen bessern find'st du nit

Die Trommel schlug zum Streite,

Er ging an meiner Seite

In gleichem Schritt und Tritt.

Eine Kugel kam geflogen,

Gilt's mir oder gilt es dir?

Ihn hat es weggerissen,

Er liegt mir vor den Füßen,

Als wär's ein Stück von mir.

Will mir die Hand noch reichen,

Derweil ich eben lad.

Kann dir die Hand nicht geben,

Bleib du im ew'gen Leben

Mein guter Kamerad!

A szüleid sajnos úgy akarták, hogy ne legyünk ott a temetésen. Szombaton azért elbúcsúzunk Tőled.

Megkérdezhetem mennyi idős volt?

Úgy tudom, hogy 77-es születésű volt.

Sajnos igen fiatalon ment el, furcsa is volt a kép amit beraktál a felhasználó név alapján az ember kapásból idősebbre gondolna.

A feltételezett hely a milliméter skálán a négyesnél van.

Tisztelt tagtársak!
A Dinnyési mocsár a hírek szerint kiszárad, így talán most a nyomára lehetne bukkanni a Párducnak (a kiemelés persze másik történet).

Tiszteletem

Szívesen segítek a munkában, kéne szervezni egy csapatot a témában, meg persze meg kéne teremteni a jogi hátteret. 

Igaz hogy jópár éve nem beszéltem vele, de ismerek egy természetvédelmi őrt arról a környékről...

Oké, kimegyek és eldobok egy csikket, de hogyan tovább?
https://postimg.cc/xJy6dj1Z

A légifelvétel alapján megkeresni a helyet, és mélykeresővel ránézni, gondolom ekkora nagy vas ad valami jelet. Feltéve, hogy járható a terület, ha tényleg annyira kiszáradt.

Holnap elgurulok arrafelé és megnézem mi a helyzet mocsárügyileg, de most más irányból támadok. Tavaly már neki indúltam a nádasnak. Összkerék bekapcsol plusz ballonos gumik, mi baj lehet? Majd figyelem mikor csillan meg a víz a kerekek alatt... Egy idő után már azt se tudtam merre járok mert sűrű a nádas meg állva a quadon se láttam ki belőle. Na mondom go vissza mert ha itt eltünök sose talál meg senki.
Amúgy ez nem csak a szokásos elsüllyedt tigristank legenda akar lenni? Van háborús képem  erről a részről és már akkor is nádas volt itt. Börgönd felől biztos nem jöhetett mert ott a csatorna és azon nem jön át semmi tank. A sínekről lefordúlhatott a hülyélye? Dinnyés felől is dzsungel van ezt látnia kellett volna még sötétbe is. Mért pont párduc mé nem a szokásos tigris? A szemtanú is, hogy látta többszáz méterről a tornyát? Van itt kérdőjel bőven.

Jó szeme volt, meg tudta, hogy hol van. Ott lesz az. Csak aztán el ne süllyedj, mert akkor egy kvad biztosan lesz ott.

Majd teszek fel az expedicioról videót meg képeket.

Nem szeretném lehűteni a kedves Tagtársak lelkesedését, de a harcok elültével a jegyzőkkel összeiratták a települések területén maradt összes háborús roncsot. A listázást egy kiégett motorbicikli váz sem kerülhette el, nemhogy egy páncélos.
Ezek a "hatvanas években még látszott a torony" kijelentések valóságtartalma pedig - sajnos - eddig kivétel nélkül nulla maradt.

Na szóval akkor megvan a tank! Kimentem és szóltam havernak is, hogy hozza a markolót. Kicsit odébb van mint a vonalzón a 4es szám.
https://postimg.cc/QBLwt1dr
A "korallszerü" iszap az még száradhatna kicsit mert eléggé süppedős. 
https://postimg.cc/gallery/4xyHhYb

Na, de most komolyan... Tényleg megvan?

Csak felakartam csigázni a népet :)
A helyszin az a dinnyési fertő kiszáradva ahogy a képeken is látszik. Besétáltam a kotrógép nyomvonalán mert mellette az a korallos az süpped még. A tank akár lehetne a markolónál is, de csak tüzérségi lövedéket találtak a melósok. Valami sziget épül a semmibe,de aztán lehet össze lesz kötve azzal a fa sétánnyal amit a másik brigád épít. Így elnézve ezt a talajt simán eltudom már képzelni, hogy ráment a párduc télen. Ez a kotró is van vagy 25 tonna legalább. Megkéne nézni hadinaplókba milyen időjárás meg hőmérsékletek voltak a Konrad alatt. Ha így maradna télen is a mocsár akkor már simán rámennék a mélykeresővel. Most építési terület meg idegeneknek bemenni tilos táblák kint vannak, de bekéretőztem azért. A falu felől normális út visz az építkezésig (Rákóczi) ha valaki esetleg kirándulni akar. Van itt tanösvény is meg kilátók.

Ha kell segítség, cipelni a mélykeresőt vagy egyéb, akkor szólj.

Hát most a melósoknak kéne a segítség mert azon agyaltak, hogyan vigyék be a 40 tonna sódert. 
Szikkadjon még egy kicsit a mocsár aztán mehetünk. Duna-Ipoly Nemzeti Park embere 16000/ óra pénzért vezeti a népet. Nemtom mit szólna a tankvadászathoz 

Esetleg a Balázs ismerősével bejuthatunk. Viszek sört.

Szia Petya!
1945 január vége,február eleje időjárás éjszaka minusz 5-8 fokig változott.Nappal pedig derült égbolt,néhol ködös idő.Napközben megenyhült az idő.Az utak nehezen járhatóak a nappali enyhülés miatt.Gondolom napközben volt +2 fok.Üdv

Köszi!
Közben én is találtam korabeli meteorológiai jelentéseket. 44 dec 20-tól kezdett jönni a fagy kb -2 től -8 ig ment le a hőmérséklet meg volt havazás hófúvás is januárban. Elvileg jó lehetett a talaj keménysége.

A legendák keletkezésével kapcsolatosan van egy nagyon régi történetem... Hetedikesek voltunk, amikor az egyik osztálytársunk azzal dicsekedett, hogy az élő és a holt Rába közötti több kilométeres, mocsaras, dzsungelszerű ártéren egy kényszerleszállt Messerschmitt vadászgépet találtak az apjával és a gépnek csak a kabin teteje és a légcsavar látszik ki a buja, mocsári növényzetből. Jól kiröhögtük és nem hittünk neki, de amikor német repülős tárgyakat hozott be a suliba (ejtőernyős kést, bőr pilótasapkát, szemüveget, órát, műszereket) kezdtünk hinni neki. Végül a sok „bizonyíték” és a géppel kapcsolatos gyakori beszélgetések hatására elhittük a történet. Lelki szemeink előtt, már szinte láttuk a növényekkel benőtt roncsot. Próbáltuk rábeszélni, hogy mutassa meg a gépet, de valahogyan mindig kitért előle, végül nagy nehezen kibökte, hogy merre kellene keresni.  Nyári szünetben négyen az osztályból expedíciót indítottunk a gép felkutatására. A megadott területen a szúnyograjok és böglyök folyamatos támadásai mellett, jó félnapot bolyongtunk a szinte járhatatlan, kétméteres csalán, iszalag és földiszeder borította terepen. Természetesen nem találtuk meg a repülőt, de a szüleink „örömére” a ruhánkat és a bőrünket eléggé megviselte a túra. Elkaptuk a gyereket és egy kicsit elbeszélgettünk vele… Akkor elmondta, hogy ő találta ki az egész történtet a mocsári Messerschmittről és az apja háború után gyűjtött repülős dolgait hordta be a suliba…(Ez csak egy nagyon régi story és ettől függetlenül valóban létezhet a mocsári Párduc, és nem csak egy legenda…)

Szia!

Nem legenda, és Ádám felderítette volna már, de a sors közbeszólt. Bárki is találja meg végül, remélem az ő neve is szerepel majd a történetben.

Kedves Tagtársak!
Bocsánat a késlekedésért, beszéltem a terület egyik természetvédelmi őrével, aki mellesleg nagyon tisztességes, és alapos ember. Ha bármi esélyt látott volna a dologra, biztos vagyok benne hogy biztosított volna lehetőséget a kutatásra. De... Ha valaki, hát ő ismeri a területet mint a tenyerét. Részt vett korábban a fertő leengedésében (bejárta gyalog a medret), terepmunkákban, fészkelőszigetek létrehozásában, és évről-évre felügyeli a rendszeres nádvágásokat, stb. A legendáról hallott, de semmi ráutaló jelet nem látott még a sok év alatt, amióta a területet felügyeli. Annyit mondott, hogy a leeresztéskor a mederben robbanóanyag volt (amit természetesen a tűzszerészek elszállítottak), de más nem. Ezek ismeretében a terület bolygatása igazából okafogyottá vált. Sajnálom. Még egy érdekesség: Hpetya tagtárs érdeklődése is eljutott hozzá.
 

Szia!
Nagyon köszönöm, hogy utánajártál!
Akkor megmarad, mint legenda.
Üdv.'

á.